1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
501 2, I | középsõ ujja közé csíptetve az orrát, így igazolta véleményét:~-
502 2, I | trigonometria ez!~Úgy látszott, hogy az alispán úr elõtt legmegvetettebb
503 2, I | negyvenemberes marsát”, az országúton porfelleg támad,
504 2, I | és postillonnal a bakon. Az urak kivonulnak a bükkfa
505 2, I | abban asszonyok utaztak.~Az általános hüledezésnek a
506 2, I | vet véget, felvilágosítva az urakat, hogy a baronesse
507 2, I | s onnan kedve tartotta az erdõn, parkon keresztül
508 2, I | lépést jöhettek.~S ezzel az egész nagy parádé mind kárba
509 2, I | van a kastélyban, s várja az urakat.~Ez már bosszúság!
510 2, I | baronesse bizony szépen besétált az egyenes úton, a szép árnyékos
511 2, I | majorudvaron keresztülment, az apró kis sárga csirkéket
512 2, I | csirkéket mind összeszedte az ölébe: azt gondolta, kanárimadarak,
513 2, I | arcának hódító bûbáját még az unalmas bécsi divat sem
514 2, I | fésûre feltûzve.~A kastélyban az elõreküldött hopmester fogadta
515 2, I | Innen hítták elõ, mikor az urak megérkeztek. Még akkor
516 2, I | megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta, amire
517 2, I | statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens
518 2, I | idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy: „Kisztihand.”~-
519 2, I | nevetett a baronesse. - Ön az az úr, aki mindenre tud
520 2, I | nevetett a baronesse. - Ön az az úr, aki mindenre tud adomát
521 2, I | ismertessen meg a többi urakkal.~Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~-
522 2, I | vizet szab, s ha valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~-
523 2, I | elõretolni a válla közül. Az úrnõ azt is észrevette.~-
524 2, I | is észrevette.~- Hát ezt az urat hogy hívják?~- Ez még
525 2, I | Ez még senki sem - szólt az alispán -, csak a patvarista.
526 2, I | kiáltják, hogy „audiát!” Az ilyennek mondta azt Cziráky,
527 2, I | válogasd, öcsém, hová ülj az asztalnál, ahová te leülsz,
528 2, I | ahová te leülsz, bizonyosan az az utolsó hely”.~„Audiát”
529 2, I | te leülsz, bizonyosan az az utolsó hely”.~„Audiát” aztán
530 2, I | csak úgy gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon
531 2, I | maradjon valami.”~- Óh, az én tisztjeimnek nem lesz
532 2, I | vagyok ennek a megyének az alispánja, nevem Drávakeresztúri
533 2, I | szólt nagyot nevetve az úrhölgy - én ezt három esztendeig
534 2, I | csókolózom.~- Hát hiszen az is megtörténhetik - nevetett
535 2, I | szépen átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos
536 2, I | átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos funkciót
537 2, I | irodába a hivatalos funkciót az ágens úrral elvégezni; én
538 2, I | visszavonulok toalettet csinálni. Az ebédnél megint találkozunk.~
539 2, I | kapitális egy menyecske! - mondá az uraknak a fõszolgabíró. -
540 2, I | odahaza megtudja a „csókot”; az lesz ám még csak a francia
541 2, I | szóra komolyan megrettent. Az oroszlánt megrémíté szavával
542 2, I | pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzsellér ki talál rukkolni
543 2, I | pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzsellér ki talál rukkolni
544 2, I | egy anekdotával elütni.~Az ágens véget vetett a tréfálkodásnak,
545 2, II | II.~Az ebédhez megjelenõ bárónõ
546 2, II | bezzeg ki tudja mondani az õ nevét, még olyan predikátumokat
547 2, II | told hozzá, amik nincsenek az armálisban, s mikor azt
548 2, II | Hát a feleségét sem tegezi az ember?~- Annak is azt mondja,
549 2, II | sem tegezik a szülõiket?~- Az meg éppen botrány volna.~-
550 2, II | penitencia volt rá nézve az evés, s amíg azzal el nem
551 2, II | illeti a tiszteletes úrnak, az valaha „Kalmár” lehetett;
552 2, II | társalgókra talált a bárónõ az alispánban és a doktorban.~-
553 2, II | bácsi?~- Nem végeztetett biz az; sõt inkább úgy jártunk,
554 2, II | inkább úgy jártunk, mint az egyszeri cigány, aki azt
555 2, II | grófkisasszonyt. A beleegyezés az õ részérõl már megvan: csak
556 2, II | részérõl.~- Mihez kell az én beleegyezésem?~- Ahhoz,
557 2, II | megláthatja húgomasszony. Az egy vadászkastély, amit
558 2, II | épület, s kivette azt bérbe az akkori tulajdonos bárótól,
559 2, II | tartozó parkban, ameddig az körül van palánkolva, senkinek
560 2, II | Ezt nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e
561 2, II | függ, hogy micsoda ember az a bérlõ?~- Mindenesetre
562 2, II | Várnak.~- De hát hogy lehet az, hogy valakinek egy helyen,
563 2, II | Hanem úgy van vele, mint az egyszeri paraszt, aki azt
564 2, II | a cifrákhoz nem ért, ami az õ adresszén van, s az õ
565 2, II | ami az õ adresszén van, s az õ keze alól kikerül.~- Hát
566 2, II | Hát spicli vagyok én?~- De az útlevelét csak elõ szabad
567 2, II | útlevelét csak elõ szabad kérni az idegennek?~- Útlevelét?
568 2, II | veszedelmes összeesküvést forral az az ember?~- Az a királyi
569 2, II | összeesküvést forral az az ember?~- Az a királyi fiskus
570 2, II | összeesküvést forral az az ember?~- Az a királyi fiskus gondja,
571 2, II | királyi fiskus gondja, nem az enyim.~- Hátha hamispénzverõ?~-
572 2, II | Hátha hamispénzverõ?~- Az meg a tárnokmesterre tartozik.~-
573 2, II | indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~-
574 2, II | a kastély rondellájának az ablaka elõtt: akkor ott
575 2, II | vett a számukra. De ezek az asszonyságról soha nem beszéltek;
576 2, II | tartják, hogy a szakácsné az õ felesége. A falubeli leányokra
577 2, II | felesége. A falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár
578 2, II | ki annyit a száján, hogy „az õ úrnõje egy szegény árva
579 2, II | látogatásokat?~- A látogatót maga az úr fogadja, s olyankor,
580 2, II | ebédre is ott marad, akkor az ételek felhordása alkalmával
581 2, II | ételek felhordása alkalmával az úr minden ételbõl szed ki
582 2, II | szobába, ahol a dáma van. Az elõ nem jön soha. Kérdezõsködni
583 2, II | egy szép bokrétát formált az üvegházi virágokból, s azt
584 2, II | dicsekedett a komornyiknak, aki az ajtón kiereszté, hogy ugyan
585 2, II | feleségemmel a faluban véletlenül. Az asszony apprehendált, s
586 2, II | küldött a feleségemnek, azzal az izenettel: azért a szívességért,
587 2, II | Schmidtné mindennap hazahordja az ételmaradékot a gyermekeinek,
588 2, II | napján heilige Stricli van az asztalukon. Templomba azonban
589 2, II | Hiszen itt van a doktor: az ember ne húzza hiába a vármegye
590 2, II | megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
591 2, II | hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
592 2, II | Szabad belõle válogatni. Az elsõ hiteles magyarázat
593 2, II | elsõ hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy
594 2, II | rablóbanda kapitánya, aki az üldözés elõl vonult vissza
595 2, II | kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma pedig a szeretõje,
596 2, II | került, elítéltetett, s az ítélet következtében a homlokán
597 2, II | vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul
598 2, II | megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul nem
599 2, II | legelöl; pedig ezt sem szoptam az ujjamból. A másik már nem
600 2, II | hogy, kedvesét kivéve, az egész világról le fog mondani;
601 2, II | kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, õrajta
602 2, II | idõ óta keresi a feleségét az egész világon, de a csábítót
603 2, II | hibája van. Ha a szerelmespár az üldözõ francia tiszt elõl
604 2, II | skrupulust. De itt jön azután az igazi magyarázat. Van egy
605 2, II | mindennap látja õket kikocsizni. Az erdõnek egy tisztásán le
606 2, II | a gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. Az erdõkerülõ
607 2, II | dáma az úr karjába fogózva. Az erdõkerülõ megjegyzé, hogy
608 2, II | másszor összegörnyedõ. Az erdõkerülõ azt mondja, hogy
609 2, II | tábornoknét, hanem leányostól: az anya azóta összerokkant,
610 2, II | Shocking! - kiálta fel az erényeire féltékeny társalkodónõ. -
611 2, II | nem lehetett: ennélfogva az egész asztaltársaság egyhangúlag
612 2, II | Csupán levelezés által. És az is egész sajátszerûen megy
613 2, II | mert õ nem mondja, hogy az - mindennap elküldi nekem
614 2, II | küld hozzám leveleket; de az nem férfi írás, világosan
615 2, II | három virággal.~- Mi volt az a három virág? - kérdé a
616 2, II | Eleinte azon kezdõdött, hogy az idegen úrnak voltak apró
617 2, II | teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák
618 2, II | vonítanak a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik
619 2, II | hogy a gyermekek kiszedik az erdõn a fészkekbõl a madarakat,
620 2, II | fészkekbõl a madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál.
621 2, II | madarakat”; „felijednek az õr kiáltásától”. - S aztán
622 2, II | hogy eresszék szabadon az elfogott madarakat, s az
623 2, II | az elfogott madarakat, s az éji õrnek, hogy a falu túlsó
624 2, II | kiabáljon.~- Úgy látszik, hogy az a nõ, akit õriz, nagyon
625 2, II | szereti a csendet.~- Úgy van. Az itteni fiatalságnak az a
626 2, II | Az itteni fiatalságnak az a szokása volt, hogy az
627 2, II | az a szokása volt, hogy az új év elsõ óráját nagy lövöldözéssel
628 2, II | lövöldözéssel szokta megünnepelni. Az idegen úr a másik évben
629 2, II | lövöldözést, inkább mulassanak az õ rovására, s azóta minden
630 2, II | kocsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait elintéztem,
631 2, II | elmentünk egymás mellett az utcán, anélkül, hogy egyebet
632 2, II | egymásnak, mint „jó napot”. Az általam olvasott levelekbõl
633 2, II | emberbarát, aki érdeklõdik az egész világon történtek
634 2, II | iránt, és szereti tudni az apró emberek baját, hogy
635 2, II | odainté a komornyikját, s azt az utasítást adta neki, hogy
636 2, II | utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje fel
637 2, II | már másnap ott van nálam az enyhítõ segély. Elnézegeti,
638 2, II | megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját, mikor éjjel
639 2, II | róla, ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer egy szerencsétlen
640 2, II | tekintetes fõbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka,
641 2, II | most is odabenn ül. Õkelme az a híres Sátán Laci szeretõje.~-
642 2, II | kisfia. Annak azután, hogy az anyját elvitték, nem volt
643 2, II | elvitték, nem volt hová lenni. Az idegen úr a tornyából nézte,
644 2, II | ezzel a gyermekkel, akinek az anyját látta pandúrok által
645 2, II | fiatal sás édes hajtását. Az idegen úr rögtön írt nekem,
646 2, II | úr rögtön írt nekem, hogy az elzüllött gyermeket kerestessem
647 2, II | ott kap addig enni, amíg az anyja hazakerül; a rektor
648 2, II | volt! Úgy jár vele, mint az egyszeri ember a farkasfiúval.
649 2, II | szegény kis árva számára. Az ilyen dolog engem nagyon
650 2, II | Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú: valami ruhát fogunk
651 2, II | csak tisztelendõ úr: tehát az én bérlõm igazi nemes szívû
652 2, II | leveleiben soha.~- Rabja neki az a nõ, akit erõszakkal tart
653 2, II | erõszakkal tart magánál?~- Az nem lehet - szólt a lelkész -,
654 2, II | segélyt kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik vele.~
655 2, II | hallgatás támadt, hogy elvégre az inzsellér úr is hozzájutott
656 2, II | mit is mondok...~- Ugyan, az Isten áldja meg, mondja
657 2, II | rengeteg kacajra zendítette fel az egész asztaltársaságot.~-
658 2, II | olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond - szólt Bernát
659 2, II | közel járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! -
660 2, II | helyett, több esetet említ az orvosi tudomány.~Ekkor az
661 2, II | az orvosi tudomány.~Ekkor az asztal végén egy még eddig
662 2, II | vállalkozzék:~- Márpedig az az idegen dáma a leggyönyörûbb,
663 2, II | vállalkozzék:~- Márpedig az az idegen dáma a leggyönyörûbb,
664 2, II | odafordult hozzá.~Ki volt az? A patvarista. A senki.
665 2, II | nincs neve.~És amellett ez az ember egész hidegvérrel
666 2, II | per pedes apostolorum: az útiköltségem elfogyott,
667 2, II | szedni a park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint
668 2, II | fel helyérõl, s odafutott az asztal végére, kíváncsian
669 2, II | végére, kíváncsian tekintve az elbeszélõ arcába, nehogy
670 2, II | vékony és finom és mosolygós. Az egész alak olyan, mint egy
671 2, II | olyan, mint egy angyal, aki az égbõl letekint.~- Hajadon
672 2, II | audiát kedvéért nyitotta ki az ablakot, s mutatta meg a
673 2, II | odaszaladtak hozzá a háztetõrõl, az ablakpárkányzaton, amint
674 2, II | mondá a fiatal joggyakorló - az, hogy nem azzal a szóval
675 2, II | szólítják így a macskákat.~- Az ablak ismét becsukódott,
676 2, II | siker babérai nem engedték az alispán urat nyugodni.~-
677 2, II | minden kérdésre felelni!”~Az asztaltársaság azonban nem
678 2, II | mondja el, mit látott azokban az embertõl be nem járt régiókban?
679 2, II | több-e tizenöt esztendõsnél?~Az alispán úr végét szakította
680 2, II | gyõzelemnek.~- Ejh, mit tudhat az ilyen fiatalember mondani?
681 2, II | hogy ki ez a dominus és az õ dominája.~Ez az „én” szó
682 2, II | dominus és az õ dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal
683 2, II | sem ereszti be?~- Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot?
684 2, II | deputációval, hogy létrát tettek az ablakához, s ott mentek
685 2, II | elmondom a feketekávé mellett az egész csatatervemet.~A feketekávéra
686 2, II | alatt elfogyasztani; mire az asztaltársaság kivonult
687 2, II | asztalkáihoz, s ott a bárónõ és az alispán egymás mellé ültek,
688 2, II | onnan a telescopiumával az egész társaságot úgy odaviszi
689 2, II | nemcsak közelrõl lehet látni az embert, hanem azt is meg
690 2, II | volna abban semmi különöst. Az ördöngös masina, ha az egyiket
691 2, II | Az ördöngös masina, ha az egyiket megteheti, miért
692 2, II | telescopiummal oly közel viszi az illetõt magához, hogy az
693 2, II | az illetõt magához, hogy az odamutogatónak könnyen a
694 2, II | délutáni toalettet csinálni, az urak pedig átmentek a dohányzószobába:
695 2, II | nasivasival berekeszteni az ünnepélyes aktust, ami nélkül
696 2, II | statutio nem volna perfekt. Az ágens úr adta a bankot,
697 2, II | ne értse; végre megszólta az alispánt is - tótul, hogy
698 2, II | alispánt is - tótul, hogy az ne értse.~Még késõ éjszaka
699 2, II | mikor a hálószobáikba mentek az urak, bõséges vacsora után:
700 2, II | bosszantson, azon gyakorolta magát az élcnyíllövészetben; amit
701 2, II | már lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~- Mi lesz
702 2, III | teljes egy órát vett igénybe, az úrivendégek búcsút vettek
703 2, III | Audiát! A kocsin van minden?~Az audiát szótlanul bólintott.~
704 2, III | patvaristának kellett felügyelni. Az aktákat õrizte a hajdú.
705 2, III | aktákat õrizte a hajdú. Az meg ahhoz értett.~Tehát
706 2, III | töltésen ment a várkapuig az út, melyet buckófejû fûzfák
707 2, III | Itthon van-e a gróf? - kérdé az alispán.~- Igen.~- Jelentsen
708 2, III | legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett
709 2, III | rögtön leszedni a kocsiról az útikészleteket, s azokat
710 2, III | csizmáik fölé felhúzni.~- Minek az?~- Hát elõször azért, mert
711 2, III | puskaporos toronyba menne az ember látogatóba.~Hanem
712 2, III | lépcsõkön a vendégszobákba.~Az aggodalomig vitt tisztaság
713 2, III | papírszõnyeggel bevonva, az ajtók fényes, fehér mázzal
714 2, III | vendégszobában is, ahová az urakat vezették, olyan fényes
715 2, III | látszott.~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „hová verje majd
716 2, III | hová verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~
717 2, III | majd ha lesz pipa.~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta
718 2, III | Ezekben a posztócipõkben az ember meg se hallja, ha
719 2, III | Küldötte helyett aki benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~-
720 2, III | aki benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~- Ugyan,
721 2, III | Magnifice comes... - kezdé az alispán latinul.~- Én beszélek
722 2, III | éppen tengeri csoda volt az alispán elõtt: hisz õ eddig
723 2, III | mint a „hic-haec-hoc”-ot, az már protocollumba vételre
724 2, III | amivel híresen megjárta az egyszeri földesúr, aki dicsekedett
725 2, III | forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész világon keresztül
726 2, III | a diák nyelvet, ha azzal az egész világon keresztül
727 2, III | lehet menni!”~Nem nevettek az adomáján. Ami rosszul esett
728 2, III | törvény szerinti joga van az elõde által kötött bérletet
729 2, III | elmondani szándékozik.~- Éppen az ellenkezõ végett jöttem
730 2, III | valódi jóltevõje. Ennélfogva az eddigi bérletnek feléért
731 2, III | kevesebbet neki sem fizetek, mint az elõdének.~- Hahaha! No bizony
732 2, III | elõdének.~- Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar ki lehet
733 2, III | lehet egyezni., Tehát marad az eddigi összeg, s nagyságod
734 2, III | a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja a szerzõdést
735 2, III | hitelesítem, s rendben lesz az egész dolog.~- Igen köszönöm -
736 2, III | elmondanom elébb nagyságodnak. Az egyszeri professzor azt
737 2, III | a tanítványainak, hogy õ az az ember, aki mindent tud.
738 2, III | tanítványainak, hogy õ az az ember, aki mindent tud.
739 2, III | hogy nem tudja?~- Nem értem az alkalmazást - monda a gróf.~-
740 2, III | mondani, hogy micsoda név az, amit nem tud semmi emberfia
741 2, III | többet, otthagyta a vendégét az õsi terem valamennyi faképeinél.~
742 2, III | hogyha szerzõdést csinál az ember, valami „usu capiálás”
743 2, III | egyszer csak beszédet hall az ajtajában; a patvarista
744 2, III | Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? - kérdé a patvarista.~-
745 2, III | úr mérgesen nyitotta fel az ajtót. ~ Mit beszél audiát?~-
746 2, III | ismét halk dödörgést hall az ajtajában. Megint a patvarista
747 2, III | tekintetes úr felszakította az ajtót.~- Mit beszél audiát?~-
748 2, III | hiszen én nem ijedek meg az õ pisztolyától. Nekem is
749 2, III | bárónõvel! Miért is nem bíztam az egész statutiót a másodalispánra? -
750 2, III | amiért hátba vághassam ezt az egész bolondokházát. - De
751 2, III | itten! - Hiszen pipa nélkül az ember félember. - A pipától
752 2, III | A pipától mindjárt kap az ember jó gondolatokat. -
753 2, III | gondolatokat. - Hol õgyeleg az az audiát?~Éppen nyitotta
754 2, III | gondolatokat. - Hol õgyeleg az az audiát?~Éppen nyitotta be
755 2, III | audiát?~Éppen nyitotta be az ajtót.~- Hát mégsem találja
756 2, III | pipázni nem szabad. Elsõ dolog az, hogy minden vendégnek elszedik
757 2, III | földhöz, hogy megrendült bele az egész kastély, aztán fogta
758 2, III | kardját, s úgy vonult ki az elátkozott szorosból, bebizonyítva,
759 2, III | félrefintorított pofákkal s az orra hegyéhez illesztett
760 2, III | billegetésével adott kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista
761 2, III | egy arany a diplomáért.~- Az aranyat megadom önnek. S
762 2, III | házasodni lehetett abban az idõben.)~- S miután tudom,
763 2, III | szokott ajándékot elfogadni, az adott aranyért egy utasítást
764 2, III | vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak az
765 2, III | az senkié se legyen, csak az enyim?~- Indigenatust kell
766 2, III | kell önnek szerezni ebben az országban.~- S hogy függ
767 2, III | országban.~- S hogy függ össze az indigenatus a vízzel?~-
768 2, III | zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnõvel új szerzõdést
769 3, I | futnak le a háztetőrül, az ereszrül, s ugrálnak be
770 3, I | Perc múlva ismét becsukódik az ablak; együtt van teljes
771 3, I | tekintetében, mozdulataiban még az elkésett gyermekkor árulja
772 3, I | Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy sugara,
773 3, I | csaknem átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál pirosabb
774 3, I | szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen mosolyra metszett
775 3, I | táguló rózsaszín orrcimpák s az a sajátszerű, gömbölyű tokának
776 3, I | családi jelleget kölcsönöznek az arcának, ami első tekintetre
777 3, I | van szakadva válláról, s az elefántcsont fehér bőrt
778 3, I | lábujjacskák kikandikálnak az elvásott harisnya fejéből.
779 3, I | elvásott harisnya fejéből. Az egyik fülében függő is van,
780 3, I | hever és három rakás pénz, az egyik arany, a másik ezüst,
781 3, I | másik ezüst, a harmadik réz. Az egyik játszó aranyat veszt,
782 3, I | sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz közel áll egy festőasztal;
783 3, I | párizsi legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei,
784 3, I | érkezett vendégeket sorba veszi az úrnõ, megkérdezi, hogy szolgál
785 3, I | mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen vétõk rögtön megdorgáltatnak,
786 3, I | magányos veréb odarepül közéjük az asztalra, s orcátlan merészséggel
787 3, I | morzsával a szájában énekli az „O du lieber Augustin!”
788 3, I | elfoglalja rangfokozat szerint az elsõ és hátsó üléseket a
789 3, I | hozzá a postaindulót, míg az úrnõ a csavar-orgonához
790 3, I | álló rézküklopszok elütik az órát; a kakuk huhukol, s
791 3, I | belõlük. Nem segít neki az öltözködésnél senki: minden
792 3, I | másik csöngetés. Arra hallik az udvaron az elõrobogó hintó
793 3, I | Arra hallik az udvaron az elõrobogó hintó dübörgése.
794 3, I | Azután halk hármas koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „
795 3, I | két fekete ló a jármûvel az ezerszer megjárt úton, egyenlõ
796 3, I | feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak. Kapuban
797 3, I | visszahúzódnak elõlük, s az ablakon nem kandikál ki
798 3, I | volnának. Mikor a hintó az erdõbe ér, már szinte tudják
799 3, I | világoskék nefelejcs. A kék az úrhölgy kedvenc színe. De
800 3, I | magyarázza a klasszikusokat. Ez az õ saját olvasmánya is: egyebet
801 3, I | tud, pedig egy leánynak az is kedves idõtöltés az egyedüllétben.
802 3, I | leánynak az is kedves idõtöltés az egyedüllétben. Ennek a pótlására
803 3, I | a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~Délben a harmadik
804 3, I | csengetésnél ismét kocogtattak az ajtaján. A fehér kesztyûs
805 3, I | feléje nyúlt, s átvezette az ebédlõbe. Egy nagy asztalnak
806 3, I | teríték, egymástól távol. Az egyik mellé leült a leány,
807 3, I | a másik mellé a férfi.~Az ebédlõbe nyíló szobának
808 3, I | ebédlõbe nyíló szobának az ajtaján csengettyû volt.
809 3, I | ajtaján csengettyû volt. Mikor az megszólalt, azt jelenté,
810 3, I | ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából
811 3, I | hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából felhozta,
812 3, I | ételt a konyhából felhozta, az ebédlõbe nem jött be, hanem
813 3, I | tálat a külsõ szobában. Az úr aztán fölkelt, kiment
814 3, I | benyílóba, s maga hozta be az ételt, s a leányt kínálta
815 3, I | tartottak. A leány számára az õ kedvenc bora, a Muscat
816 3, I | egy-egy harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it és
817 3, I | volt, osztriga is került az asztalra, hanem annak az
818 3, I | az asztalra, hanem annak az üres héját a komornyik porrá
819 3, I | a cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha
820 3, I | cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha valami
821 3, I | leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta. Ha a leány
822 3, I | elhagyták a termet, s átmentek az olvasóba. Ott voltak már
823 3, I | olvasóba. Ott voltak már az újon érkezett hírlapok.
824 3, I | maga fõzte a kávét, s míg az elkészült, azalatt elolvasta
825 3, I | betûkben, hollótollal leírta, s az ilyen levélkét azután Lajos
826 3, I | visszakövetelve minden levélkét az elolvasás után.~Mikor aztán
827 3, I | Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát
828 3, I | patronjaival, nézegette a képeket az Orbis pictusban, melynek
829 3, I | selyem pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva hagyta.
830 3, I | hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit õ Lajosnak
831 3, I | azon a kereveten. Csakhogy az mindig oly késõn jön be,
832 3, I | akkor nem volt ott senki.~Ez az ember nem alszik többet
833 3, I | fekete szemerkéket, aminõk az amaránth magvai. Ez az apró
834 3, I | aminõk az amaránth magvai. Ez az apró mag: lõpor, ami ki
835 3, I | íziben porozták fel, s aztán az asztalra letették.~ ~
836 3, II | leány születésnapja.~Ez az egy nap az övé kicsi gyermek
837 3, II | születésnapja.~Ez az egy nap az övé kicsi gyermek korátul
838 3, II | még Marie járni tanult, az õ kezét fogva.~Elõre örül
839 3, II | Bizonyosan azért, mert az is kifogyhatatlan énekes
840 3, II | átrózsállik a hajnal, odarepül az ágya fejére, s azt a nótát
841 3, II | macskák.~Amint felugrik az ágyából, odafut ablakához,
842 3, II | köszönteni.~- Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott nekem
843 3, II | szabad bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy okos,
844 3, II | úgy potyogtak a könnyei az ölébe.~Azután megtörülgette
845 3, II | hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot,
846 3, II | ahhoz a fajtájához tartozott az egereknek, amik énekelnek,
847 3, II | énekelnek, olyanformán, mint az álmodó kanári. Az rögtön
848 3, II | mint az álmodó kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén
849 3, II | érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot
850 3, II | Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal
851 3, II | rendesen azalatt tett le az asztalára, amíg éjjel aludt.
852 3, II | játszott a társaságával, hanem az Orbis pictusban lapozgatott,
853 3, II | lapozgatott, s úgy várta be az idõt, amikor a kétszeri
854 3, II | hangzani fog a kocogtatás az ajtaján: „szabad!”~A belépõ
855 3, II | pedig félredobta a könyvet az ölébõl, s odafutott a belépõhöz,
856 3, II | én parancsolok a háznál. Az történik, amit én akarok,
857 3, II | itthon maradjunk, s te azt az idõt, amit velem szoktál
858 3, II | tett. A leány felkuporodott az ottomanra, lábait felszedve
859 3, II | odaült a lábaihoz, s felvette az eldobott könyvet; azt gondolta,
860 3, II | gyógyítanának, meghalna?~- Sokszor az a vége a betegségnek.~-
861 3, II | a betegségnek.~- S rossz az a halál?~- Nem tudom. Mert
862 3, II | Milyen a halál? Rosszabb az, mint egy rossz álom? Fáj
863 3, II | mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége
864 3, II | ilyen kérdéseket tenni.~- Az élet az Isten ajándéka,
865 3, II | kérdéseket tenni.~- Az élet az Isten ajándéka, amit õriznünk
866 3, II | Általunk áll fenn a világ.~- Mi az a világ?~- Az emberfaj egyeteme,
867 3, II | világ.~- Mi az a világ?~- Az emberfaj egyeteme, és annak
868 3, II | tartozik egy darab föld? Hát az a darab föld, ami hozzánk
869 3, II | talált ki valami módját az elcsûrés-csavarásnak.~-
870 3, II | lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~- Azt úgy híják,
871 3, II | ellenségeink laknak, nem az.~- Mi az az ellenség?~-
872 3, II | ellenségeink laknak, nem az.~- Mi az az ellenség?~- Olyan ember,
873 3, II | laknak, nem az.~- Mi az az ellenség?~- Olyan ember,
874 3, II | akire haragszunk.~- Mi az a harag? Én még nem láttam
875 3, II | Mit csinálsz? - kérdé az elbámulva.~- Meg akartam
876 3, II | engesztelésül odavonta magához az ifjú fejét, s forrón megcsókolta
877 3, II | forrón megcsókolta annak az orcáját.~Az ifjú erre felugrott
878 3, II | megcsókolta annak az orcáját.~Az ifjú erre felugrott helyérõl:
879 3, II | nem harag! - sóhajta fel az ifjú.~- Hát mi?~- Annak
880 3, II | meg azelõtt, meg mindig, az idén már nem az? Már nem
881 3, II | mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~- Veled
882 3, II | gyermekkel. Eszedbe tartsd. Az idén is kívánok valamit
883 3, II | Melusine-köntöst Párizsból.~- Az meg is érkezett. Magam hoztam
884 3, II | neked a dobozt.~- Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod
885 3, II | selyem japonikát, s ott állt az elbûvölt ifjú elõtt egy
886 3, II | alatt.~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben, mint
887 3, II | mikor nagyon sietõs volt az utunk (nem tudom miért?)
888 3, II | egy folyónál nem találtunk az innensõ parton egy csónakot,
889 3, II | vágyam. Milyen dicsõ tudomány az, úszni a víz fölött! Barátságban
890 3, II | szelem. Egész nap nem látom az Isten egét; - mikor kimegyünk,
891 3, II | rostélyon keresztül látnám az egész természetet. Szeretnék
892 3, II | meghallják a fák, a falak, az emberek, s elárulnak. Ah,
893 3, II | mit láttak, mit hallottak: az nekem túlvilági boldogság
894 3, II | hírét.~- Ami neked öröm, az nekem is az - monda, és
895 3, II | neked öröm, az nekem is az - monda, és kezét nyújtá
896 3, II | itt”?~A leány odamutatott az ujjával a bõrkerevetre,
897 3, II | megint visszavitte ajkához az ujja hegyét.~- S honnan
898 3, II | te közel hozzám alszol; s az nekem valami olyan álomra
899 3, II | korán eltávozol mindig.~Az ifjú végigsimítá homlokát
900 3, II | csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé;
901 3, II | telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom vagy.~- Hát
902 3, II | Igen. Két föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni
903 3, II | föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni foglak
904 3, II | Úgy sem. A másik pedig az, hogy a fûzfákon túl, amik
905 3, II | holdvilág süt: éjjel.~- Az nagyon szép lehet. De miért
906 3, II | távolból távcsõvel felismerni az arcot, s aztán másnak is
907 3, II | kinek volna a faluban?~- Az úri kastély új lakót kapott.
908 3, II | vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~- Hát azok más
909 3, II | mi?~- Nem. Õk is ugyanazt az Istent imádják, akit mi.~-
910 3, II | királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész minden synedriumai
911 3, II | gyermekeknek, akik iskolába járnak, az én ünnepnapomon pénzt szoktam
912 3, II | vagy a nagyokból? Azokat az apró sárgákat nem bánom,
913 3, II | bánom.~Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign
914 3, II | azok a nagy veresek pedig az akkori osztrák pénzügyminiszter
915 3, III | partjáról a tóba benyúlnak.~Az öregek, akik e vadászkastélyt
916 3, III | építménye ottan, arra bizony az új kastélyt jó volt rárakni.~
917 3, III | elõtt, a múlt században, az a hely, ahol most kastély
918 3, III | Fertõ igen szeszélyes tó. Az elmúlt utolsó két évtized
919 3, III | azután kiadták haszonbérbe: az árendások tanyákat, gõzmalmokat
920 3, III | tanyákat, gõzmalmokat építettek az „új föld”-re: búzát, tengerit
921 3, III | kéménye maradt fel tanújeléül az álmodott paradicsomról szóló
922 3, III | gyalog gázoltak át a tavon az átelleni partról a lakosok.
923 3, III | Széplak táján a tó fenekérõl, az egyik harang a széplaki
924 3, III | mik félig megkövesülten az eltûnt Jakabfalva, Fertõ,
925 3, III | leírt római castellum, hát az Eginhart említette avar
926 3, III | alásüllyednek a vízbe; hanem az erdõk, azok együtt emelkednek
927 3, III | két öblöcske vette körül; az egyik az, amelyikrõl Lajos
928 3, III | öblöcske vette körül; az egyik az, amelyikrõl Lajos beszélt
929 3, III | választá el a Névtelen Várat. Az urasági kastély a falu keleti
930 3, III | építve, s homlokzatával az is a tó felé fordult.~Az
931 3, III | az is a tó felé fordult.~Az ezernyolcszázhatodiki Boldogasszony
932 3, III | mikor a nap már leszállt, s az alkonyég olyan csodálatos
933 3, III | képtelenségnek, - tehát az ilyen ünnepélyes estéken
934 3, III | keresztül, mely fényvonal az állóvíz lapján letörletlenül
935 3, III | Hanem azért elárulta azt az a vidám sikoltozás, örömujjongás,
936 3, III | sikoltozás, örömujjongás, melyet az úszó leány nem tudott magától
937 3, III | úszott utána a hullám fölött. Az óvatosságra csak addig volt
938 3, III | jártak, s míg napvilágos volt az ég.~Amint beljebb haladtak
939 3, III | beljebb haladtak a tóban, s az alkonyárny a fényes tükrön
940 3, III | engedett a csónakból és az úszó fõbõl kivenni, ott
941 3, III | kivenni, ott aztán elhagyá az úszó alak a kísérõ naszádot.
942 3, III | felrebbenõ vadludakat, ingerkedni az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel,
943 3, III | gyönyörû eolhárfa-hangát. Hogy az, ott a csónakban nem haragudott
944 3, III | leánynak fátyolt viselni az arcán.~Néha órahosszant
945 3, III | leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott védõ elem visszaadta
946 3, III | védõ elem visszaadta azt az erõt idegeinek, amit a mostoha
947 3, III | s lassanként bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan
948 3, III | bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan volt, mintha tündöklõ,
949 3, III | korallkertek között van, s csak az emberaltató éjszakán jönnek
950 3, III | hogy õ boldog! Ebbõl állt az egész boldogsága.~És ezt
951 3, III | volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme se legyen
952 3, III | sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék
953 3, III | a zöld bozót, s ott már az apróbb tavak tükrei képeznek
954 3, III | pedig a leány irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával
955 3, III | vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~Hanem
956 3, III | A tilalom csak fokozta az ingert.~Marie nem volt Lajosnak
957 3, III | mélyébe bámult s hallgatta az éjszaka rejtélyes neszeit,
958 3, III | fölött oly messze elringanak: az ember találgatja, hát ez
959 3, III | telõ hold. Ki tudná annak az okát? Találgatni lehet,
960 3, III | megtalálni nem.~Egyszer csak az éjszaka rejtelmes hangjai
961 3, III | meglátszott a fényes vonal, amit az elõreúszott leány alakja
962 3, III | alakulni.~Látszott, hogy az úszó a rémület kétségbeesésével
963 3, III | megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta õt a hullám
964 3, III | kirántotta õt a hullám közül, s az ölébe vette. - Mi lelt?
965 3, III | Ember, vagy állat?~A fej, az ábrázat emberé volna: férfié
966 3, III | füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze van
967 3, III | mereven, karikára kinyílva. Az egész arcon semmi indulatkifejezés.~
968 3, III | fel.~Lajos két kézre kapta az egyik evezõlapátot, hogy
969 3, III | a névtelen szörnyeteget az õ féltett kincse ellen?~
970 3, III | Nem gondolt egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~
971 3, III | fürdõköpenybe, s aztán hozzáfogott az evezéshez.~- Holnap visszatérek
972 3, III | leányra, hogy menjen el az öltözõ kunyhóba, és öltözzék
973 3, III | Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott. Kétszer
974 3, III | Igazán meg akarja ön azt az állatot ölni? - kérdé rebegve
975 3, III | egyszer megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön
976 3, III | megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni
977 3, III | ezentúl irtózni fog e tótul.~- Az én kedves szép tavamtul? -
978 3, III | megaranyozott hullámtükörre, az õ tündérálomi paradicsomára,
979 3, III | rosszul aludt. Egyre azzal az üldözõ vízi szörnnyel álmodott;
980 3, III | fegyverrel, rálõ, s nem találja: az fickándozva ugrik el elõle.~
981 3, III | köszöntõ óta nem töltötte az õ négy óráig tartó álmait
982 3, III | a pamlagra volt vetve, s az reggel is ott volt. Ha valaki
983 3, III | alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig evett valamit.~
984 3, III | milyen türelmetlenül várja az estét, hogy elmehessen a
985 3, III | olyan harag számára, amilyen az övé. Egy vidra, vagy talán
986 3, III | aminek a feje úgy hasonlít az emberéhez: valami csoda,
987 3, III | legyen e haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta
988 3, III | délután egyszerre megváltozott az idõ; a szép meleg augusztusi
989 3, III | nyugati szél kavarodott, az elébb porfelleget, aztán
990 3, III | fog álmodni. A zápor verte az ablaktáblákat, a távolban
991 3, III | kimenni a házból! - mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. -
992 3, III | a sötétbõl a keresztek!~Az óra tizenegyet ütött már,
993 3, III | halk kopogtatás hangzott az ajtaján.~Megörült neki:
994 3, III | No, szabad! Hát bejöhet.~Az ajtó azonban csak félig
995 3, III | Így hítta a leányt.)~- Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet.
996 3, III | küldte önt?~- Óh, dehogy az küldött. Bár küldött volna.~-
997 3, III | Kicsoda? Lajos?~- Igen. Az én uram.~- Az Istenért!~-
998 3, III | Lajos?~- Igen. Az én uram.~- Az Istenért!~- Szobájából jövök.
999 3, III | Istenért!~- Szobájából jövök. Az ágyán fekszik egészen magánkívül,
1000 3, III | elõtt halomra vannak dobálva az orvosi könyvek, s a házi
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386 |