1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1001 3, III | embert be próbálok hozni az „õ szobájába” vagy a „Madame”-
1002 3, III | Ha ön nem mer elmenni az orvosért, majd elmegyek
1003 3, III | hogy õ halálos beteg. Nekem az õ élete kell, az az elsõ,
1004 3, III | Nekem az õ élete kell, az az elsõ, azután jön a többi,
1005 3, III | Nekem az õ élete kell, az az elsõ, azután jön a többi,
1006 3, III | ön öli meg a grófot.~- Az megint igaz.~- Aztán ön
1007 3, III | fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat senkinek.~- De ebben
1008 3, III | Csak a jó Isten megtartsa az életét. Óh, siessen, jó
1009 3, III | magát Madame, hogy maga megy az orvosért, akkor befogok
1010 3, III | hogy mit tettünk. Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra:
1011 3, III | Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra: halálra betegítené
1012 3, III | elmennünk. Hiszen nincs az oly messze. Menjen csak,
1013 3, III | lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagon. - S aztán
1014 3, IV | repertumról jött haza ezen az estén, s a parasztszekér
1015 3, IV | után rögtön le fog feküdni. Az esõ is nekieredt, csak úgy
1016 3, IV | nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~- No iszen - mondá
1017 3, IV | sajtmaradékot takarította el az asztalról -, híhatnának
1018 3, IV | nem mozdulnék most innen az odúmból. Nem, száz aranyért
1019 3, IV | nyomban elkezdtek zörgetni az utca ajtaján; mégpedig igen
1020 3, IV | valakinek elvitetni magát az ördöggel. Menjen ki Zsuzsa,
1021 3, IV | künnlevõtõl, hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul adott „
1022 3, IV | meggyõzõdött róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres
1023 3, IV | híres zsivány, felnyitotta az ajtót, s akkora hézagot
1024 3, IV | akkora hézagot támasztott az ajtó és küszöb között, amekkora
1025 3, IV | Erre már egészen kinyitotta az ajtót.~Akkor aztán tökéletes
1026 3, IV | sõt beszélhet vele. Talán az egész titokba be lesz avatva.~-
1027 3, IV | fiatal vagy agg nõ szava-e az. - Kérem önt, siessen velem
1028 3, IV | velem rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~(Az „
1029 3, IV | Az „úr” nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát kinek az ura?)~-
1030 3, IV | Az „úr?” De hát kinek az ura?)~- Óh, ezer örömmel!
1031 3, IV | históriai) arról találta ki az angol király udvaránál a
1032 3, IV | szolganõi származását, hogy az felemelte a hosszú ruháját,
1033 3, IV | el a leány úrnõi eredetét az, hogy hagyta maga után úszni
1034 3, IV | ruháját vízben, sárban.~- De az Istenért! Ebben az idõben,
1035 3, IV | De az Istenért! Ebben az idõben, gyalog a Névtelen
1036 3, IV | azt, aki neki doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed,
1037 3, IV | neki doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed, hogy el
1038 3, IV | sohase hallotta Marie.~- Hát az a forspont nem ló?~- Azaz,
1039 3, IV | el a hintóval megint.~- Az nem lehet.~- De hát miért
1040 3, IV | kellene mondani, ami eltér az igazságtól. Nem boldogult
1041 3, IV | tudta, hogyan kell hazudni. Az igazat pedig nem mondhatta
1042 3, IV | érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre.
1043 3, IV | könyörgésre, úgy emelte az ajkaihoz esedezve. De nem
1044 3, IV | hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés kárba veszett
1045 3, IV | miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat a könnyezõ
1046 3, IV | könnyezõ szemeket, azokat az indulattól reszketõ orcákat,
1047 3, IV | ajkakat. Talán megteszi az úrhölgy, hogy kérésének
1048 3, IV | nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~Hanem az másforma
1049 3, IV | leleplezi az arcát?~Hanem az másforma hölgy volt.~Mikor
1050 3, IV | kifordítá annak a tartalmát az asztalra; aranyat, ezüstöt,
1051 3, IV | elhüledezett. Annyi arany gurigált az asztalán, amennyit az egész
1052 3, IV | gurigált az asztalán, amennyit az egész vármegye se látott
1053 3, IV | De csak ne szakadna úgy az esõ!~- Én odaadom önnek
1054 3, IV | esõ!~- Én odaadom önnek az esernyõmet.~- Csókolom kezeit;
1055 3, IV | másvalakit be ne bocsásson az ajtón; azzal szépen felkapaszkodott
1056 3, IV | támaszkodnia, hanem magának kellett az esernyõt tartani.~Az éji
1057 3, IV | kellett az esernyõt tartani.~Az éji õr, aki találkozott
1058 3, IV | õr, aki találkozott velük az utcán, úgy elszaladt ijedtében,
1059 3, IV | elszaladt ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt
1060 3, IV | gazdag sallárium, a harmadik az a nagy nyereség, hogy most
1061 3, IV | Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen
1062 3, IV | fölül. Henry legelébb is az obligát mamuszokat hozta
1063 3, IV | be nagy óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket
1064 3, IV | többieket suttogva, hogy az úr most is erõs lázban van,
1065 3, IV | a beteg arcát tekinteni.~Az egészen ki volt kelve az
1066 3, IV | Az egészen ki volt kelve az alakjából, arca tûzlángban
1067 3, IV | dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és
1068 3, IV | doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és csodatevõ cseppjeit,
1069 3, IV | beteghez, megtapintá annak az üterét.~A jéghideg ujjak
1070 3, IV | beteg, riadottan kiáltva az orvosra.~- Ki az? Kicsoda
1071 3, IV | kiáltva az orvosra.~- Ki az? Kicsoda ön?~- Én vagyok
1072 3, IV | nyelvét.~De nem mutatta az neki a nyelvét; hanem az
1073 3, IV | az neki a nyelvét; hanem az öklét.~- Mit keres ön itt?
1074 3, IV | doktor, ki hajlandó volt ezt az izgatottságot hagymázos
1075 3, IV | jelenségnek venni. - Engedje az üterét vizsgálnom. Itt egy
1076 3, IV | azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan kiáltott:~-
1077 3, IV | semmi megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt
1078 3, IV | megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt ide.~-
1079 3, IV | mozdulni.~- Te hívtad ide az orvost? - mormogá a beteg,
1080 3, IV | azáltal, hogy megmondja az igazat.~- Engedelmet kérek,
1081 3, IV | e pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre
1082 3, IV | minden tagját, hogy kibukott az ágyából; de abban a pillanatban
1083 3, IV | lefelé, úgy elfelejtette az ischiast a tomporában, s
1084 3, IV | hanem amerre egyenes volt az út, vágtatott a legszebb
1085 3, IV | azt a kezei között, ahogy az oroszlán leteperi maga alá
1086 3, IV | epesalakja nem oszolhatott szét az ereibe, a bölcs életmûszer
1087 3, IV | minden félórában felkelt az ágyából; felölté japonikáját,
1088 3, IV | szobájáig, és besuttogott az ajtón:~- Hogy van õ?~Henry
1089 3, IV | torkát úgy megszorongatá az ura: azért oly gyöngéden
1090 3, IV | vele, mint egy gyermekkel az anyja.~- Csendesen alszik! -
1091 3, IV | fájt.~A leány megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire
1092 3, IV | öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult elõtte, s
1093 3, IV | állt a rendes reggelije. Az elmúlt éj történetérõl senkinek
1094 3, IV | történt doktorral soha!~Amint az urasági kastély elõtt elment,
1095 3, IV | elment, látta, hogy még annak az elõtornácában ég a lámpás.
1096 3, IV | lefekünni.~Gondolta magában: ezt az esetet rögtön el kell mondani
1097 3, IV | dühös embergyilkoló rohama. Az ilyennel nem fekhetik le
1098 3, IV | ilyennel nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek
1099 3, IV | mondja.~Azon sárosan, ahogy az erdei utat megúszta, felment
1100 3, IV | kastélyba, magával vive az elõadás hitelességét approbaló
1101 3, IV | még emelni fogja a hatást. Az elõszobában a bárónõ komornyikja
1102 3, IV | elébb bejelenti.~Ez furcsa. Az orvost nem szokták máskor
1103 3, IV | szokták máskor bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~
1104 3, IV | több oka van arra, hogy az orvosával beszéljen. Menjen
1105 3, IV | Névtelen Várból, beszéltem az úrral és asszonysággal,
1106 3, IV | egyszer visszajött azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni
1107 3, IV | már nem hallgathatja meg az érdekes közlendõket, mert
1108 3, IV | százforintos bankjegy volt takarva az éjjeli látogatás salláriumául;
1109 3, IV | Erre aztán õ is hazaküldte az elragadott troféumokat,
1110 3, IV | akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne
1111 3, IV | irigységre költhetne, ami az élet fõ gyönyörûsége. Neki
1112 3, IV | mûvészei, mint a macskák.~Az volt az egyetlen öröme még;
1113 3, IV | mint a macskák.~Az volt az egyetlen öröme még; a hullámvilág.
1114 3, IV | börtön. - Ezt vette el tõle az a végzetes ijedelem.~Ismét
1115 3, IV | látta, mily keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú
1116 3, IV | keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú víztükröt.~-
1117 3, IV | kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. Õrködni fogok,
1118 3, IV | messze, csak itt maradunk az öbölben.~Ah, mint megörvendezteté
1119 3, IV | megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt, szökellt örömében.
1120 3, IV | aztán mentül közelébb ért az öltözõ-kunyhóhoz, annál
1121 3, IV | azt kebléhez, hogy érezze az.~- Miért?~- Hát én tudom?~
1122 3, IV | hullámhoz, és megcsókolta azt. - Az volt a szeretõje. Megvallotta
1123 3, IV | a vízbe, mint szoká; de az elsõ percben, midõn elmerült,
1124 3, IV | Folyóiratait leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~
1125 3, IV | fogja el a halat, azzal él; az évtized, mit folyton a vízben
1126 3, IV | a tél hidege ellen védi, az egész tünemény egy csodálatos
1127 3, IV | bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlõdött vadállatból
1128 3, IV | bárónõ kezébõl, s olyankor az arcán valami vigyorgó fintorgás
1129 3, IV | egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség, ösztön,
1130 3, IV | beszélõtehetség, mélyen alul az emberhez szokott állatoknál; -
1131 3, IV | kétféle hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelõ
1132 3, IV | hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelõ tudat, hogy
1133 3, IV | rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy
1134 3, IV | nemesebb szíve van ennek az asszonynak, mint õneki!~
1135 3, IV | kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeirõl,
1136 3, IV | leánnyal annak az éjszakának az élményeirõl, amikor az elfutott
1137 3, IV | éjszakának az élményeirõl, amikor az elfutott az orvosért a faluba,
1138 3, IV | élményeirõl, amikor az elfutott az orvosért a faluba, hogy
1139 3, IV | afelõl, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~- Igen.~-
1140 3, IV | elmesélte a kastély úrnõjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítõ
1141 3, IV | úrnõjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítõ rémnek,
1142 3, IV | Természetrajzi rendkívüliség az egész, Marie. Kár volt érte
1143 3, IV | Valamirõl gondolkodott.~Az a gyanúja támadt, hogy hátha
1144 3, IV | gyanúja támadt, hogy hátha azt az egész füzetkét, a hozzávaló
1145 3, IV | készíttette, csak azért, hogy az õ félelmét elûzze általa,
1146 3, IV | férfi, s azzal felkapva az átadott füzetkét, otthagyta
1147 4, I | éjjel a csillagok, nappal az emberek járását. Mindenre
1148 4, I | tornácait, s jelen volt az emberek civakodásain és
1149 4, I | tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe
1150 4, I | pontosan feljegyezni. Maga volt az „oroszlánfej” és a tízek
1151 4, I | tanácsa egy személyben. Az volt a kérdés, hogy az új
1152 4, I | Az volt a kérdés, hogy az új birtokosnő, a férjtelen
1153 4, I | karusszellel; e vidéken volt az úrilak, melyben a legtudományosabb
1154 4, I | legtudományosabb magyar fõúr az ország szép szellemeit egyesíté
1155 4, I | még közelebbrõl láthatta az arcát, kipirulva a hevélytõl
1156 4, I | legjobban tetszett neki, az volt, hogy a bárónõ még
1157 4, I | bárónõ szemközt jött rájuk az erdõbõl lóháton. Amint megpillantotta
1158 4, I | hintóját, egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt
1159 4, I | gróf, mégpedig, ha jó volt az út, gyalog. Kijövet a bárónõ
1160 4, I | féllábú koldus képezett, aki az egyik lábát Marengónál hagyta
1161 4, I | végén, két mankón ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét
1162 4, I | szóba álljon vele.~- Kend az? - hadastyán.~- Én vagyok
1163 4, I | hadastyán.~- Én vagyok biz az, kegyelmes uram - mondta
1164 4, I | a koldus -, nézze csak, az áldott bárónõ egy masinalábat
1165 4, I | masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~- Nem koldulok
1166 4, I | koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt
1167 4, I | elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban tud,
1168 4, I | versenytársnõje. S ebbõl az érzésbõl küzdelemvágy támad.~
1169 4, I | hasonlatosságban volt meg az ellentét.~Az is úgy látszik,
1170 4, I | hasonlatosságban volt meg az ellentét.~Az is úgy látszik, hogy elzárja
1171 4, I | életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból számûzi
1172 4, I | téren össze kell ütközniök.~Az összeütközés nem is soká
1173 4, I | elhantolva; míg porontyaik az útfélre szorulnak ki; -
1174 4, I | pártfogását is felhívja, hogy az elhagyott gyermekekbõl becsületes
1175 4, I | nevelni segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül
1176 4, I | a lelkésznek e célra; de az adományt kísérõ levélben
1177 4, I | azt a kikötést tette, hogy az a kisfiú, aki annak a megyeházban
1178 4, I | hanem maradjon továbbra is az õáltala megbízott család
1179 4, I | vagy azt jelenti, hogy ön az egész tervem alapelveit
1180 4, I | akar átengedni másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy abban
1181 4, I | átengedni másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy abban teljesen
1182 4, I | teljesen megnyugszom; de ha az elõbbi, akkor szeretném
1183 4, I | elõbbi, akkor szeretném önnek az ellenvetéseit megismerni,
1184 4, I | bárónõt nem volt szabad az iránt kétségben hagyni,
1185 4, I | emberbaráti intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek.
1186 4, I | elõnyösebbnek találja, ha az elhagyott árvagyermekeket
1187 4, I | vinni, miként ellenfele. Az egyik nap a gróf küldött
1188 4, I | gondviselés veszi körül az árvát, aminõt Katalin pazarolt
1189 4, I | aminõt Katalin pazarolt az övéire, akkor a konviktusi
1190 4, I | célszerûvé válik; ha pedig az elhagyott gyereket olyan
1191 4, I | nevelni. - Hanem a végin mégis az asszonyé maradt a gyõzelem.
1192 4, I | Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az apja nem
1193 4, I | tudja, hogy az ön védencének az apja nem más, mint az a
1194 4, I | védencének az apja nem más, mint az a hírhedett rabló, akit
1195 4, I | keríteni: Sátán Laci. Ennek az anyját terhelõ gyanú miatt
1196 4, I | terhelõ gyanú miatt befogták. Az asszony helységünkben természetesen
1197 4, I | azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz fogadom,
1198 4, I | asszonyt a házamhoz fogadom, az a rablókat ide fogja idézni,
1199 4, I | vagyok felõle gyõzõdve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes.
1200 4, I | felõle gyõzõdve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes.
1201 4, I | kitaszítom, akkor csakugyan az lesz belõle, aminek kikiáltották:
1202 4, I | árvagyermeket ide engedi jönni az anyjához; ha pedig ön is
1203 4, I | pártfogása alatt. Önre bízom az elhatározást.”~Vavel gróf
1204 4, I | kénytelen volt kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónõ
1205 4, I | kénytelen volt kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónõ az
1206 4, I | az eszme, hogy a bárónõ az egész világtól eltaszított
1207 4, I | bárónõt.~A gróf nem tudott az indokban egészen megnyugodni.
1208 4, I | megnyugodni. Nõknél ritkaság az, hogy „egy” csalódás miatt
1209 4, I | hogy „egy” csalódás miatt az egész világot eldobják maguktól,
1210 4, I | hogy Marie nem más, mint az akkori kisleány, kit a talált
1211 4, I | kell védence fölött, abban az országban, ahol nincs rendõrség,
1212 4, I | a másik után múlik - és az az ígért partja az új világrésznek,
1213 4, I | másik után múlik - és az az ígért partja az új világrésznek,
1214 4, I | és az az ígért partja az új világrésznek, melyrõl
1215 4, I | milyen szörnyeteg terv volt az, amire a fejét vetette.~
1216 4, I | amire a fejét vetette.~Még az lehetõ volt, hogy magát
1217 4, I | lemondva mindenrõl, ami az életet életté teszi; de
1218 4, I | legyen ennek a férfinak: az emberfölötti volt.~Mindjobban
1219 4, I | látta beteljesülni annak az öregembernek a jóslatát: „
1220 4, I | meghívott vendégül jelent meg: az ábrándozás volt otthon.~
1221 4, I | otthon.~Mi tárgya lehet az õ ábrándozásának? Mire mélázhat
1222 4, II | rendesen ez a két véglet az, ahová megtört szívû hölgyek
1223 4, II | hölgyek tévedni szoktak: az egyik a nõiség minden dicsõ
1224 4, II | mindennap meglátogatta; mikor az idõ kiengedett, rögtön a
1225 4, II | lehetett gyanítani, hogy az úrhölgy gyakran maga is
1226 4, II | feltûzte ruhája szegélyét az övszalagjába: ami még ugyan
1227 4, II | hogy annak tudomásul vétele az illetõkre nézve alkalmatlan.~
1228 4, II | fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása
1229 4, II | nincs már szükség, miután az új birtokosné a felmondást
1230 4, II | kinevezni a maga részérõl az „absentium ablegatus”-t
1231 4, II | diaetára, s kezébe venni az átadott hantot, amivel néhány
1232 4, II | virágoskertté.~Mikor aztán az elsõ tavaszvirágok nyílni
1233 4, II | benyúló öblöt, elvezette õt az újon kavicsozott úton a
1234 4, II | felnyitá elõtte.~- Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek
1235 4, II | besározza vele a kezeit.~Az pedig ahelyett búskomoran
1236 4, II | hogy mire gondol, mert az le volt fátyolozva; hanem
1237 4, II | Hiszen már tette ön azt.~- Az csak hang volt. - Szóljon
1238 4, II | könnyeiken keresztül ragyogtak, az volt a beszéd, az volt a
1239 4, II | ragyogtak, az volt a beszéd, az volt a köszönet.~Mikor e
1240 4, II | Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon át nézni.~
1241 4, II | elfelejcs”-csé lettek, - s az egyiket odaadta Lajosnak.~
1242 4, II | nem játszatta többé, még az órája zenemûvét sem húzta
1243 4, II | fel soha: bántották ezek az ismeretes dallamok; a macskáival,
1244 4, II | arcán, s orvoslást keresett az ellen pedagógiai segédeszközeiben.
1245 4, II | régészet fölfedezéseiben, az útleírásokban. Egész könyvtárt
1246 4, II | ezelõtt volt. Nem sokat ügyel az õ tudós elõadására, s a
1247 4, II | mond Marie-nak valamit, az egészen más dolgokat firkál
1248 4, II | könyörgésre fogja a dolgot; az ambícióhoz szól: minõ szégyen
1249 4, II | szól: minõ szégyen lesz az, ha nem fogja ismerni hazája
1250 4, II | kedve a leánynak. Ezekhez az örökös embertömeg-legyilkolásokhoz.
1251 4, II | nemzetek eleven testébe?~Az ifjú tanító azt hitte, hogy
1252 4, II | emlékezetes lábnyomait. Az pedig egy elõtte fekvõ papírra
1253 4, II | õszinte tekintete találkozott az övével. Nem szégyenlette,
1254 4, II | leírt; nem restellte, hogy az el lett olvasva. Igen egyszerûnek
1255 4, II | semmit tanulni Lajostól.~Az ifjú azt az egy sort eltette
1256 4, II | tanulni Lajostól.~Az ifjú azt az egy sort eltette ereklyéi
1257 4, II | vagy egymással szemközt az étkezõ asztalnál.~A kerti
1258 4, II | eltávozott, s a kulcsot az ablakon beadta. Akkor egy
1259 4, II | és kijáró posta, s háttal az ajtó felé fordulva megállt.
1260 4, II | fordulva megállt. Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett rajta a
1261 4, II | kertajtót kinyitotta, addig az ajtó mögé kellett rejtõznie,
1262 4, II | a kertbe. Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte
1263 4, II | visszavitte a kastélyhoz, s beadta az ablakon. A magára maradt
1264 4, II | hátravetve arcáról. Lajos az obszervatórium ablakából
1265 4, II | levegõbe a zsebkendõjét. Az obszervatóriumról erre lehangzott
1266 4, II | obszervatóriumról erre lehangzott az éles sípszó, egy kéz az
1267 4, II | az éles sípszó, egy kéz az ablakredõnyön keresztül
1268 4, II | Schmidtnének a kulcsot, az visszament vele a kerthez,
1269 4, II | a kerthez, felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint
1270 4, II | tért vissza: a kísérõ elöl, az úrnõ a nyomában. Még lefátyolozottan
1271 4, II | Amióta a szomszéd kastélyban az új úrnõ lakott, Lajos naponta
1272 4, II | sokkal több idõt töltött az obszervatóriumban, mint
1273 4, II | gyanakodás, ellenõrködés volt az indoka, késõbb egyéb is.
1274 4, II | Õt bizonyosan elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „hát
1275 4, II | lehetnek, s hát azután?~Az eltemetett embernek nem
1276 4, II | a szép tilalmas világot, az szabad neki.~Milyen délceg
1277 4, II | szivárványnimbusszal dicsõíti meg az arc és alak körvonalait.
1278 4, II | Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem a hang
1279 4, II | hanem a hang ott marad, az ezer lépésnyi távolban.
1280 4, II | távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban
1281 4, II | lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s megtudja,
1282 4, II | kémlelõt, oly lopva jött, hogy az nem vette észre, csak mikor
1283 4, II | súgta nevét: „Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott helyérõl,
1284 4, II | a leánynak mit mondani. Az nem is várta azt, hogy õ
1285 4, II | már a leány odakuporodott az õ üresen hagyott helyére,
1286 4, II | tüneményes bûbájában gyönyörködni az õ Lajosa ide feljár. A hûtelen!~
1287 4, II | megint belenézett a távcsõbe. Az a „sárga szemû szörny” még
1288 4, II | örvendõ mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör
1289 4, II | Most itt látom azt közel. Az úrnõ hívta õt, s az eléje
1290 4, II | közel. Az úrnõ hívta õt, s az eléje kullogott, de négykézláb.
1291 4, II | uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel
1292 4, II | kezét a kis szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér,
1293 4, II | elébe a fûbe, s látszik az ajkán, hogy ezt a szót akarja
1294 4, II | Forró könnyei összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a
1295 4, II | összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a fájdalom sírása volt.~
1296 4, II | könnyeken keresztül.~- Áldom az Istent, hogy engem most
1297 4, II | holnap megint hozzáfogunk az úszáshoz. Ugye, kísérni
1298 4, III | telescopiummal kikémlelje, ami az õ kastélya körül történik?~
1299 4, III | tavon, hogy tíz órakor már az obszervatóriumban lehessenek.~
1300 4, III | holdban. Marie-t természetesen az érdekelte volna leginkább,
1301 4, III | holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt
1302 4, III | leány azonban belefáradt az égi tünemény bámulásába,
1303 4, III | idõ elmúltával elõvette az álmosság; Lajos hasztalan
1304 4, III | neki a Mare imbrium, meg az Aristarchus hegy csodadolgairól;
1305 4, III | elsötétült már, a földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát
1306 4, III | színházi látcsõvel. - No, az nem sok árulásra képes. -
1307 4, III | fényesebb hóhalom, mint maga az Aristarchus!~Azután a báróné
1308 4, III | elsötétülését, amíg csak az utolsó fénykaréj is eltûnt,
1309 4, III | utolsó fénykaréj is eltûnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen
1310 4, III | izzó árny.~Mikor már csak az utolsó fényvonal világított,
1311 4, III | lásson, messze kihajlott az erkélyrõl, s akkor a csipkefodrok
1312 4, III | fölkelt, és visszavonult az erkélyrõl termébe. Hanem
1313 4, III | csillagvizsgáló úgy tapasztalta, hogy az erkélyajtót nyitva hagyta
1314 4, III | maga után. Valószínûleg az volt a szándéka, hogy mikor
1315 4, III | mikor a hold újra kifénylik, az árnyelvonulás tüneményében
1316 4, III | pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni
1317 4, III | Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye az õ ottlétét.
1318 4, III | álmából, s az észrevegye az õ ottlétét. Az ok már megszûnt;
1319 4, III | észrevegye az õ ottlétét. Az ok már megszûnt; hanem az
1320 4, III | Az ok már megszûnt; hanem az angaria és a szolgalom csak
1321 4, III | A csillagász tehát várta az obszervatóriumból, hogy
1322 4, III | közül egy férfi jött elõ; az körültekintett, és jelt
1323 4, III | gróf, hogy mind a négynek az arcán valami kezdetleges
1324 4, III | két végsõ pálcát széthúzza az ember, akkor összelapulnak,
1325 4, III | akkor hosszúra kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.~
1326 4, III | egész, mint egy hágcsó.~Azt az eszközt a lappangók egyike
1327 4, III | lappangók egyike odaakasztotta az erkély vasrácsozatához,
1328 4, III | legkönnyebb legény volt, az felmászott rajta. A másik
1329 4, III | másik három odalenn maradt, az erkély alatti kapu mélyedésébe
1330 4, III | bizonyosan arra vártak, hogy az erkélyen át belopódzott
1331 4, III | A gróf rögtön sietett le az obszervatóriumból.~Legelébb
1332 4, III | Legelébb is Henryt verte föl az álmából.~- A szomszéd kastélyba
1333 4, III | ugyancsak jól választották ki az idejüket: amikor a hold
1334 4, III | viselnek. Ez nem igazi zsivány. Az ilyen a közeledõ lépés hangjától
1335 4, III | háromélû tõr is van benne, s az szûk helyen hatalmas fegyver.
1336 4, III | kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó eszközös tárcámat;
1337 4, III | hogy valaki elájult odaát az ijedtségtõl, s szüksége
1338 4, III | volt; meg a felöltönyét az urának; a gróf csak akkor
1339 4, III | már a kapun kívül volt, s az oldalát ütögetni kezdte
1340 4, III | odaát volt a túlsó parton.~Az éjszaka rémletes színt öltött
1341 4, III | dobogott. Valami félelem volt az a találkozás elõtt. Nem
1342 4, III | a találkozás elõtt. Nem az orvokkal, hanem azzal a
1343 4, III | szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten
1344 4, III | szegleten kibukkant, csakugyan az történt, amit õ elõre megmondott.~
1345 4, III | elõre megmondott.~Egyike az álarcosoknak, amelyik õrül
1346 4, III | kétszer, s azzal elfutott az angolkert bozótjai közé.~
1347 4, III | lépcsõházban függõ lámpa égett; az ismeretlen helyiségben ez
1348 4, III | nyakra-fõre igyekezett a terembõl az ablakon át kimenekülni.~
1349 4, III | sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek még a leugró
1350 4, III | leugró alakját láthatta az ablakban, már csak sereghajtó
1351 4, III | egy ajtóval odább eredt, s az az úrnõ hálószobáját világítá
1352 4, III | ajtóval odább eredt, s az az úrnõ hálószobáját világítá
1353 4, III | kínozni akartak valakit!~Az alkoven elõtt volt egy karszék,
1354 4, III | bemutatni magát, nehogy az úrnõ õt is rablónak nézze,
1355 4, III | fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával
1356 4, III | zsinórokat, felszabadítva az úrnõt, s azzal rögtön a
1357 4, III | a pénzemet elõ nem adom; az ékszerekkel nem voltak megelégedve.
1358 4, III | odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál áll. Éppen
1359 4, III | lábacskái ki ne bújjanak az öltönye széle alól. Csodálatos
1360 4, III | Legkisebb ijedelem nem látszott az arcán; semmi remegés nem
1361 4, III | nem árulta el, hogy fél az elfutott gonosztevõktõl;
1362 4, III | kamrácskába, s ott meglátott az ágyon egy megkötözött nõt,
1363 4, III | tetszett, hogy el van ájulva.~Az úrnõ erre utána jött gyertyával.
1364 4, III | nem halt... - szólt Vavel az ágyon fekvõ némber arcát
1365 4, III | pártul fogott, azóta is, hogy az a bárónõ házához került.
1366 4, III | kantusa zsebébõl elõvett, s az alélt nõ orra alá tartott;
1367 4, III | van - dörmögé Vavel -, ha az egyszer elájul, holmi illatszerektõl
1368 4, III | Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost nem hívathatom most,
1369 4, III | mindent megtudjon.~- Én értek az érvágáshoz - monda Vavel.~-
1370 4, III | uram?~- Valamikor tanultam az orvostant.~- De hát mivel
1371 4, III | szükségem, aki a karját tartja az aléltnak, míg a mûtétet
1372 4, III | cselédem meglássa itt, ebben az órában.~- De hisz ez is
1373 4, III | kísérletnek a vége bizony csak az lett, hogy az elájult nõcseléd
1374 4, III | bizony csak az lett, hogy az elájult nõcseléd az ügyesen
1375 4, III | hogy az elájult nõcseléd az ügyesen végrehajtott érvágásra
1376 4, III | finomabb természete volt, az arcába fecskendezett hideg
1377 4, III | rögtön életre téríté. Feje az ifjú férfi vállán, termete
1378 4, III | térdeirõl.~Azt a cselédet meg az életretérés után úgy rázta
1379 4, III | talán a rémület hatása volt az? Nem kellett neki más, csak
1380 4, III | betakarózni. Ha csak láz a baja, az majd elmúlik magától; ha
1381 4, III | magától; ha pedig iszonyat, az ellen nincs orvosság. Nem
1382 4, III | bárónõ és a gróf visszatértek az alkovenes szobába.~Ideje
1383 4, III | obligát frázissal helyreütni az elmulasztott bevezetést.~-
1384 4, III | becsületes nép lakik, hogy az ember künn feledheti az
1385 4, III | az ember künn feledheti az erszényét az udvarán, s
1386 4, III | künn feledheti az erszényét az udvarán, s nem lopják el.
1387 4, III | közbenevetett.~- Engemet az egész rablókaland inkább
1388 4, III | szomorú vége.~- Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor szabadítót
1389 4, III | számomra.~- Azt valóban az ég küldte; mert ha történetesen
1390 4, III | vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis okozta szünet
1391 4, III | álarcos alakok törnek be az erkélyajtón.~- Ah, ön ezt
1392 4, III | hagyja nyitva éjszakára az erkélye ajtaját, s a kastély
1393 4, III | lelki erejét akarja tüntetni az által, hogy tréfára veszi
1394 4, III | folytatá:~- No, hát csak kérem az elõadás napját velem elõre
1395 4, III | teszek, mintha fel se venném az egész veszélyt, amibõl kiszabadított.
1396 4, III | kiszabadított. Ne vegye komolyan az én bohóskodásomat. Az a
1397 4, III | komolyan az én bohóskodásomat. Az a szerencsétlen szokásom,
1398 4, III | ugyan; de el fogom mondani az okát. - S azzal kivette
1399 4, III | a görcsös botot, amivel az indulásra kész voltát jelezé,
1400 4, III | lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~Vavel gróf
1401 4, III | hozni segített, ugyanaz az asszony, akirõl önnek írtam:
1402 4, III | Lacié. Ha most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók
1403 4, III | kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók támadtak meg,
1404 4, III | felesége idézte oda; annak az ura volt az! Õ cimborázott
1405 4, III | idézte oda; annak az ura volt az! Õ cimborázott velük; õ
1406 4, III | Bizonyosan mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom õt elbocsátani
1407 4, III | Lelkemet teszem rá, hogy az! Van rossz múltja, de azt
1408 4, III | s a kulcsát hajítsa fel az erkélyre. Én ott megtalálom
1409 4, III | felhajított kulcsot átvegye. Az rögtön visszatért a terembe.~
1410 4, III | oda volt: jól hallottam az ajtón keresztül: „Lajos! -
1411 4, IV | a classica literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában
1412 4, IV | helyét, s a metafizikában az abszolút jónak a helyét.
1413 4, IV | gondolatok elárulják magukat az arcon, a szemekben, s vannak,
1414 4, IV | szemekben, s vannak, akik az arcból, a szemekbõl olvasni
1415 4, IV | nesztelenül fellopózott az obszervatóriumba Marie,
1416 4, IV | nagyot nézett rá azokkal az okos szemeivel, hogy Lajos
1417 4, IV | egészen elferdíti vele az arcát.~- Ugye? - monda a
1418 4, IV | kellene fátyolt viselnem az arcomon.~És aztán csinált
1419 4, IV | Marie!~- Hát nem mindegy-e az önnek, akár szép vagyok,
1420 4, IV | vajon hogy viseli magát az a bizonyos asszony, aki
1421 4, IV | a bizonyos asszony, aki az õáltala egyszer felfogadott
1422 4, IV | illetõdve; de nem engedte, hogy az eltûntet nyomozzák: kinyilatkoztatá,
1423 4, IV | elmélete fölött.~In praxi pedig az lett a következése, hogy
1424 4, IV | már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában hált,
1425 4, IV | obszervatóriumában hált, mint az ágyasházában, s az éji õr
1426 4, IV | mint az ágyasházában, s az éji õr nem vigyázott jobban
1427 4, IV | szövétnek nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban
1428 4, IV | ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban elárulta
1429 4, IV | obszervatóriumban elárulta volna az ottlétét, azt, mint egy
1430 4, IV | hálószobájában.~Hirtelen benyitott. Az asztalán gyertya égett,
1431 4, IV | nem dívó népviseletben.~Ez az ember egészen elfogta elõle
1432 4, IV | ember egészen elfogta elõle az utat a rendberakott lõfegyvereihez.~-
1433 4, IV | vagyok a „Sátán Laci” - monda az idegen halk hangon.~E szóra
1434 4, IV | meg sem mozdítá a karjait az ellentámadásra; hagyta azokat
1435 4, IV | úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónõ kastélyára
1436 4, IV | ki akarta rabolni, nem is az én cimboráim. Pedig tudom,
1437 4, IV | törtem fel, megvallom; de az a ház, ahol a porontyomnak
1438 4, IV | Azzal a gyertya felé fordult az éjjeli látogató, megmutatni
1439 4, IV | éjjeli látogató, megmutatni az ábrázatját.~Jellemzetes
1440 4, IV | Hát van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék,
1441 4, IV | tudhatja róla, hogy én vagyok az. (Valósággal kettõs hüvelykujja
1442 4, IV | kik lehettek akkor azok az éji betörõk? - kérdé tõle
1443 4, IV | megvetésre fintorította az arcát.~- Hát kik? Holmi
1444 4, IV | jöjjek keresni. Ámbátor azt az egyet restellem, mikor azt
1445 4, IV | mondják, hogy Sátán Laci volt az, akit negyedmagával kivert
1446 4, IV | görcsös bottal! Pernahajder az egész rongyos famíliájuk! -
1447 4, IV | azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
1448 4, IV | belõle olyan emberkutya, mint az apja, vagy valami vízi csoda,
1449 4, IV | mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért én
1450 4, IV | majd meglátja, hogy a zár az ajtón, a keresztvas az ablakon
1451 4, IV | zár az ajtón, a keresztvas az ablakon a rablónak nem akadály.
1452 4, IV | nem is keresem, hogy mi az. - Ha az úton megtalálnám,
1453 4, IV | keresem, hogy mi az. - Ha az úton megtalálnám, visszahoznám.
1454 4, IV | megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába tudatlanul belopózzam,
1455 4, IV | Azzal hirtelen felkapá az égõ gyertyát az asztaláról,
1456 4, IV | felkapá az égõ gyertyát az asztaláról, s rohant rémülten
1457 4, IV | mindig bezárja kulccsal.~Most az ajtó nyitva volt.~Lajos
1458 4, IV | kábult rémülettel rohant az alkoven felé. - Félrehúzta
1459 4, IV | egymáshoz bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben
1460 4, IV | fülke a falban, melyben az acélszekrényke állt, egészen
1461 4, IV | akadozott el. - Hiszen innen az õ távollétében mindent elvihettek
1462 4, IV | elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel együtt.~
1463 4, IV | ettõl a háztól készített az én kölykem számára. A börtönben
1464 4, IV | A börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni,
1465 4, IV | a tolvajeszközt, amivel az ilyen zárban hagyott kulcsot
1466 4, IV | ki tudja nyitni. Egyedül az olyan ajtók kinyithatatlanok,
1467 4, IV | lakatosnak: milyen legyen az a zár, amit senki se tud
1468 4, IV | No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? - kérdé Sátán
1469 4, IV | Sátán Laci.~- Föltéve, hogy az ember okos ember és nem
1470 4, IV | rabló ellen egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán
1471 4, IV | hogy nem én voltam és nem az én cimboráim, akik a szomszéd
1472 4, IV | teletöltötte. - Hátravan még az áldomás. Aki hozzám vendégül
1473 4, IV | hozzám vendégül köszönt be, az enélkül nem megy odább.~-
1474 4, IV | Nem köszöntöm fel, mert az én szavamra nem sokat hallgatnak
1475 4, IV | szavamra nem sokat hallgatnak az égben.~Vavel leült az asztal
1476 4, IV | hallgatnak az égben.~Vavel leült az asztal mellé.~- Még egy
1477 4, IV | megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely...~- Tudom:
1478 4, IV | utat, amely...~- Tudom: az akasztófához és a pokolba
1479 4, IV | mesterséget; én kész vagyok önt az elsõ berendezésnél megsegíteni.
1480 4, IV | mindig csúfság tárgya voltam. Az apám nemesember volt. Amióta
1481 4, IV | egyéb nem lehettem ezzel az ábrázattal. De még arra
1482 4, IV | elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal szemem rontotta
1483 4, IV | kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek.
1484 4, IV | is elkergettek. Utoljára az iharosi gróf fogadott fel
1485 4, IV | iharosi gróf fogadott fel az udvarába. Bolond hivatalt
1486 4, IV | együtt sétáltunk a faluban, az emberek utánunk kiabáltak:
1487 4, IV | utánunk kiabáltak: ahol megy az iharosi gróf három medvéje!
1488 4, IV | medvék soványkodni kezdtek. Az egyik kenyeret elloptam
1489 4, IV | a nyomorultak számára, s az azoknak jólesett. Hanem
1490 4, IV | zselléreket meg a putriból. Az öregasszony megfagyott az
1491 4, IV | Az öregasszony megfagyott az úton; tél volt. A leánya
1492 4, IV | szolgálatba fogadni, azért, mert az én feleségem volt. (Kápsáló
1493 4, IV | eskettetett bennünket össze az erdõn.) Az erdõ lett a hazánk.
1494 4, IV | bennünket össze az erdõn.) Az erdõ lett a hazánk. Az erdõ
1495 4, IV | Az erdõ lett a hazánk. Az erdõ pedig rossz tanácsokat
1496 4, IV | rossz tanácsokat ád. Azok az odvas fák, mintha beszélnének
1497 4, IV | urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött,
1498 4, IV | világra jött, azt mondtam az asszonynak: eredj vele az
1499 4, IV | az asszonynak: eredj vele az erdõbõl, vedd be magad valami
1500 4, IV | s meg csak utánam jött az erdõre szerencsétlenkedni.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386 |