1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
2001 5, VI | falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem
2002 5, VI | és mégsem szállnak perbe az Istennel!~- Igaz - monda
2003 5, VI | Mercatoris uramnak, hogy ossza ki az árvíztõl sújtott hívei között.~
2004 5, VI | lelkész a mostani ínségnek az igazi okát.~„Az bizony nem
2005 5, VI | ínségnek az igazi okát.~„Az bizony nem Istennek az õ
2006 5, VI | Az bizony nem Istennek az õ csapása, hanem ember csinálta,
2007 5, VI | bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertõ
2008 5, VI | okait már régóta fürkészik. Az utolsó tíz év alatt negyvenkétezer
2009 5, VI | bodnársulykát, ami elmerült. Az idén visszakerülve a Fertõ
2010 5, VI | hajdani bodnár gazdája kezében az elvesztett sulykot. - Ez
2011 5, VI | elvesztett sulykot. - Ez az én sulykom! - mondja neki -
2012 5, VI | Dunába Gyõrnél. - Lehetetlen az - mond a bodnár -, a feleségem
2013 5, VI | azt a Fertõbõl. - Mégis az enyim; bizonyságául mondhatom,
2014 5, VI | nagyobbik fele. Hogyan úszott az a sulyok a Dunából fel a
2015 5, VI | amik a Hanság tavaiból az ingó lápföld alatt a Fertõ
2016 5, VI | Valami ismeretlen gát állja az útjokat. Ez az oka az egész
2017 5, VI | gát állja az útjokat. Ez az oka az egész veszedelemnek,
2018 5, VI | állja az útjokat. Ez az oka az egész veszedelemnek, mely
2019 5, VI | azt ki lehessen puhatolni, az egész Fertõ tó és Hanság
2020 5, VI | e tórul és környékérõl, az már nem is hajaz a mostani
2021 5, VI | akadály, akkor lehet annak az elhárításához fogni. Inzsellérünk
2022 5, VI | meggyõzõdésben él, hogy az tekintetes nemes Mosony
2023 5, VI | hamarább megtörténhetik az, hogy a Fertõ túláradjon
2024 5, VI | hegynek a tetején, mint az, hogy akár Sopron, akár
2025 5, VI | fennakadáson végtére is segített az Úrnak angyala, akit vidékünk
2026 5, VI | forintoknak kifizetését az inzsellér számára; mely
2027 5, VI | tudomása volt róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben
2028 5, VI | távcsõre volna szüksége az ingenieurnek, hogy a nagy
2029 5, VI | telescopiuma. Ezért ugyan az inzsellérnek magának illenék
2030 5, VI | helyette nagyságodat, hogyha az említett telescopiumot a
2031 5, VI | lelkében leginkább megmaradt, az volt, hogy Katalinról mendemondákat
2032 5, VI | azért, hogy megszabadítja az ínségtõl az egész vidéket,
2033 5, VI | megszabadítja az ínségtõl az egész vidéket, mely az õ
2034 5, VI | ínségtõl az egész vidéket, mely az õ rágalmazásától visszhangzik.~
2035 5, VI | Savary-féle telescopiumát, azzal az izenettel, hogy ezt a mérnöknek
2036 5, VI | arra.~Becsukta maga elõtt az ablakot, hogy ne lásson
2037 5, VI | keresztül-kasul méregetve, elkészíté az egész Fertõ és Hanság térképét.
2038 5, VI | szaktudományú remekmû volt az. Mikor a kész munkáját elvitte
2039 5, VI | munkával a bárónõt, hogy az még egy drága brilliántos
2040 5, VI | mondani. A vármegyegyûlésen az igaz, hogy mikor referált
2041 5, VI | referált a bevégzett dologról az inzsellér úr, a sok „mit
2042 5, VI | hanem annyi bizonyos, hogy az általa vezetett munka után
2043 5, VI | minden oldalán elhagyta az elfoglalt termõföldeket,
2044 5, VI | visszatért a régi medrébe.~Az az egyetlen csatorna, mely
2045 5, VI | visszatért a régi medrébe.~Az az egyetlen csatorna, mely
2046 5, VI | Fertõ vizét, hogy amint az egész Hanság ingó lápföldje
2047 5, VI | attól a veszélytõl, hogy az új tavasszal békalencse
2048 6, I | úgy jött be hozzá, hogy az arca egészen nedves volt
2049 6, I | pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével tartá elöl
2050 6, I | Lajos, ijedten elbámulva.~- Az Istenért! Segítsen ön! Könyörüljön! -
2051 6, I | Lajos.~- Óh, én magam vagyok az oka, hogy meghal. Oda szokott
2052 6, I | dörmögé Vavel Lajos. - Hát az, aki népeket tapos el! És
2053 6, I | szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~A kis énekes
2054 6, I | nem csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit... nem pöröl
2055 6, I | azt szeressem. Hiába volna az szép is, okos is, kedves
2056 6, I | csak azt gondolnám mindig: az az elmúlt volt az igazi.~
2057 6, I | azt gondolnám mindig: az az elmúlt volt az igazi.~S
2058 6, I | mindig: az az elmúlt volt az igazi.~S azzal fölvette
2059 6, I | megvan: odakészítsem eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül
2060 6, I | aranybetûkkel: itt nyugszik az én Dávidom, s azután meglátogatom
2061 6, I | begöngyölgeté kis halottját az öltönye szélébe, s elvitte
2062 6, I | gyászkíséret. Lajost nem hítta el. (Az orvost nem szokás a temetésre
2063 6, I | temetni vittek.~Azt hitte, az halotti dal.~Azt is kedvesen
2064 6, I | rámába volt foglalva, ahogy az evangélikusoknál szokás,
2065 6, I | nem jó játékot csinálni. Az a csendességszerzõ angyal
2066 6, I | olyanokat vágott gazdáján, ha az fedetlen nyílást hagyott,
2067 6, I | s azzal ismét helyreállt az úr és szolga közötti viszony.~
2068 6, I | érkezett. Azalatt töltötte az idõt a szélpuskával a céllövöldözésben.
2069 6, I | már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette.~Csakugyan
2070 6, I | szertelenül elhízott személy volt az a nõ, amilyennek Vavel gróf
2071 6, I | nem volt már alkalmatos. Az már, ha sírni akart is,
2072 6, I | kérdé a gróf.~- Odabenn van az ágyán.~- Miért van bezárva
2073 6, I | szobáján keresztül Henryébe.~Az öreg ott feküdt az ágyán,
2074 6, I | Henryébe.~Az öreg ott feküdt az ágyán, s a szája és a fél
2075 6, I | Elmegyek magam orvosért.~- De az nem mer többet idejönni.
2076 6, I | Csak a nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~-
2077 6, I | hallgatag ember lesz belõlem. Az éjjel egy fényes ruhás hölgy
2078 6, I | hölgy jelent meg elõttem, s az azt kérdezte tõlem, hogy
2079 6, I | van egy katonaviselt fiuk, az jó lenne a helyembe. Vagy
2080 6, I | jó lenne a helyembe. Vagy az a féllábú rokkant vitéz,
2081 6, I | bajlódni. A ház körüli munkát az biz elvégezhetné.~- Ejh,
2082 6, I | ház körüli munka! Te nekem az vagy, ami a katonának a
2083 6, I | Te vagy a gondolataimnak az õre. Te vagy az egyetlen
2084 6, I | gondolataimnak az õre. Te vagy az egyetlen barátom, ebben
2085 6, I | le a katonaságnál, húszat az én uraimnál, huszonöt esztendei
2086 6, I | gutaütöttet. Azt elhívatom hozzád.~Az öreg szemeibe könnyek gyûltek
2087 6, I | semmit, te tudsz mindent; az én könyveim tele vannak
2088 6, I | szolgálom, és még valakit.~- Mi az?~- Lelki vigasz.~- Lelki
2089 6, I | vigasz.~- Lelki vigasz?~- Az utolsó vigasz egy haldokló
2090 6, I | nekem - papot.~- Henry! Az lehetetlen.~- Az Isten szent
2091 6, I | Henry! Az lehetetlen.~- Az Isten szent nevére kérem!~-
2092 6, I | Lehetetlent kérsz!~- Az Istenre és minden szenteire
2093 6, I | rémületeit érzi egész lelkem. Az örök tüzet látom magam elõtt
2094 6, I | ha a csatazajt hallanám, az elfojtaná lelki félelmemet;
2095 6, I | magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem nem az, aminek
2096 6, I | elmondd neki: az én nevem nem az, aminek mindennap mondtam
2097 6, I | voltam; egy napon, mikor az uramat és családját elfogták
2098 6, I | leányomat öltöztettem fel az õ leányuk ruhájába, hogy
2099 6, I | õ leányuk ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytõl.
2100 6, I | a veszedelembe menni, s az uramét megõriztem, rejtegettem,
2101 6, I | vadásztak a királyokra és az õ ünõikre, s a királyleányból
2102 6, I | Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit szállították
2103 6, I | uram kincseit szállították az elkobzók, társaimmal együtt
2104 6, I | Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél
2105 6, I | Ha te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél tõle.
2106 6, I | feltámadjon, s aki intézi az embernek a sorsát, aki a
2107 6, I | Önnek nagy lelke van, egész az Istenig felér. Ön bejárta
2108 6, I | Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat, tudja,
2109 6, I | hozzá. De mit tegyek én, az én parányi kis lelkecskémmel,
2110 6, I | tudatlanul, nem találva az utat, merre menjen. Nekem
2111 6, I | aminek terhe alatt nyögsz: az nem bûnöd, hanem erényed.
2112 6, I | gondolat, s ha van hang, mely az emberhez kérdést intéz,
2113 6, I | Nem is szükség, fel van az jegyezve annál, aki minden
2114 6, I | türelmébõl.~- Hát kárhozzál el! Az is kötelességed! Ha a pokolba
2115 6, I | haldokló ágya szélérõl, s az ajtó felé ment, ott hagyva
2116 6, I | kapujához: mielõtt belépnék, az elsõ kérdésem az lesz szent
2117 6, I | belépnék, az elsõ kérdésem az lesz szent Péterhez: „Itt
2118 6, I | szent Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg bajtársam, a
2119 6, I | kapuõr, hogy „nincs biz az! mert az odalenn van a souterraine-ben”,
2120 6, I | hogy „nincs biz az! mert az odalenn van a souterraine-ben”,
2121 6, I | barátságot öreg; de nékem az olyan paradicsom, ahonnan
2122 6, I | olyan paradicsom, ahonnan az én Henrymet kizárták, nem
2123 6, I | utánunk egy harmadik; - s az mind a kettõnket kikönyörög
2124 6, I | Megismerte Lajos szemeirõl, hogy az sírt.~- Igen, Marie; most
2125 6, I | sírt.~- Igen, Marie; most az én magányos verebem haldoklik.
2126 6, I | Milyen egyedül maradunk.~- Az jut önnek az eszébe ugye,
2127 6, I | maradunk.~- Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már
2128 6, I | megsiratni, ha meghal: csupán az apró kis állatocskákat.
2129 6, I | nagyon rossz szívem van.~- Az nem azért van, Marie. Hanem
2130 6, I | állatnak a halállal vége van, az embernek pedig azzal kezdõdik
2131 6, I | éppen azért jöttem önhöz. Az ön látása õt idvezítené.
2132 6, I | õt idvezítené. Hozza el az imádságoskönyvét. Keresse
2133 6, I | minek tanulta azt meg?~- Hát az ember nem tudhatja, hogy
2134 6, I | gondolatokat?~- A széltõl, mikor az ablakon befúj, a gyertyától,
2135 6, I | haldoklóhoz.~A leány elsõ dolga az volt, hogy Lizettet elparancsolta
2136 6, I | ápolni. Ma nem lesz ebéd. Az éhséget elverni van kenyér
2137 6, I | mint egy álomlátás, suhant az oda ágya fejéhez, s gyöngéd
2138 6, I | veled?~Azzal odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét,
2139 6, I | odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét, nem azért, hogy
2140 6, I | nem azért, hogy olvassa az imát, mert hisz könyv nélkül
2141 6, I | utazók számára: megvárva, míg az utána mondja.~Henry nyelve
2142 6, I | egy Úr imáját: Mi atyánk az égben!~Még Vavel Lajos sem
2143 6, I | imádkoznak.~„Amen.”~Mikor az imakönyvbõl föltekintett
2144 6, I | ember volt. A torzvonások az arcról, a redõk a homlokról
2145 6, II | szegény jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik
2146 6, II | meghal: a nagyobbik gond az, hogy hogyan temettesse
2147 6, II | Szerencsére ez már nem az õ gondja.~Fertõszegen nem
2148 6, II | járni, hogyan került ide az az idegen név a többi sírkeresztek
2149 6, II | járni, hogyan került ide az az idegen név a többi sírkeresztek
2150 6, II | azután még ridegebb lett az élet a Névtelen Vár lakóira
2151 6, II | barátját veszté el, s most már az élet mindenféle apró gondja
2152 6, II | mindenféle apró gondja is az õ nyakába szakadt.~Megkísérté
2153 6, II | lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek küldött,
2154 6, II | a Schmidtéknek küldött, az érkezett hírlapokat az asztalra
2155 6, II | az érkezett hírlapokat az asztalra letenni, s az ételeket
2156 6, II | hírlapokat az asztalra letenni, s az ételeket a konyhából az
2157 6, II | az ételeket a konyhából az elõszobába felhordani.~Hanem
2158 6, II | mondta, hogy ott nem maradna az egész Névtelen Várért egy
2159 6, II | nyitja föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal nem tudja,
2160 6, II | legalkalmasabb cseléd lehetett az, aki az egész helységben
2161 6, II | cseléd lehetett az, aki az egész helységben senki házánál
2162 6, II | párbeszéd után kezd kidomborodni az õt körülhomályló ködbõl.
2163 6, II | találta megtestesülését, az imádásig emelkedõ földöntúli
2164 6, II | szerelmet csatolta hozzá. Mindaz az érzés, amivel egy mély kedélyû
2165 6, II | vezéreszméje lelkének volt az ellenkezõ indulat; a tengermélységû
2166 6, II | aki lábzsámolyul használta az idegen trónokat, s istenné
2167 6, II | volt magánõrjöngés: el volt az terjedve egész Európa-szerte,
2168 6, II | mindannyinak létezésérõl.~Az Európában történtekrõl ez
2169 6, II | történtekrõl ez idõ szerint csak az angol hírlapok útján lehetett
2170 6, II | lehetett tudomást szerezni. Az egész szárazföldön el volt
2171 6, II | és aztán feltörögeté. S az drága csemege lett volna;
2172 6, II | drágább volt, mint olvasmány. Az elküldõ a maga tudósításait
2173 6, II | lehántása után ott volt látható az írás a belsõ hártyán. Ez
2174 6, II | a belsõ hártyán. Ez volt az õ titkos levelezésének módja.~
2175 6, II | levelezésének módja.~Így értesült az elégedetlenségrõl a mindenható
2176 6, II | koalíciók elõrevetett árnyékát s az indulni kész hadseregek
2177 6, II | Ehhez két közege volt: az egyik a fertõszegi lelkész,
2178 6, II | lelkész, Mercatoris, a másik az ügyvédje, aki Pesten lakott.
2179 6, II | lelkésszel sohasem beszélt, az ügyvédjével pedig csak egyszer,
2180 6, II | csak egyszer, akkor mikor az mint patvarista, véletlenül
2181 6, II | nyelven is beszélni, miután az ördögök (tudvalevõleg idegenek)
2182 6, II | kitalálják, hogy ki volt.~Az egész népet, mely között
2183 6, II | Lajos, e két levelezõjének az irataiból ismerte meg. (
2184 6, II | ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség közé számítani
2185 6, II | Lacit, a rablót s Mátyást, az ezermestert.) Ezen az úton
2186 6, II | Mátyást, az ezermestert.) Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú
2187 6, II | ellen; iróniája nem kímélte az ország sorsára befolyó nagyokat,
2188 6, II | Vavel azt képzelte, hogy az egész nemzet hangulatát
2189 6, II | nemzet hangulatát tolmácsolja az ifjú tudós; pedig az csak
2190 6, II | tolmácsolja az ifjú tudós; pedig az csak egy igen kicsiny, a
2191 6, II | Helytartó Tanácstól? - De mikor az ilyen kicsiny dolog is elég
2192 6, II | levelei nyomán, hogy ez az ország az õ ellenségét mint
2193 6, II | nyomán, hogy ez az ország az õ ellenségét mint szabadítót
2194 6, II | sem kívánja a gyõzelmet.~Az országgyûlés megszavazta
2195 6, II | országgyûlés megszavazta ugyan az újoncilletményt (õt ott
2196 6, II | követe” képviselte), de azt az újonchadat nem azokból válogatták,
2197 6, II | akik legjobban gyõzték az ivást, s azokat sorba járatták
2198 6, II | járatták városrul városra. Az utcák szegletein, a közsétányokon,
2199 6, II | huszár fejére vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”,
2200 6, II | elvágta a négy lábát, s most az nem tud járni, szegény bakancsosnak
2201 6, II | muzsikaszóval össze nem került, az kitelt a „senki fiaiból”.
2202 6, II | a kisbírák elpányvázták az árva fiúkat, akikért senki
2203 6, II | Katona vagy rózsám, az lettél,~Nekem ugyan nagy
2204 6, II | mert levágnak.” ~- „Sírhat az az édes anya,~Kinek katona
2205 6, II | levágnak.” ~- „Sírhat az az édes anya,~Kinek katona
2206 6, II | rászedtek.”~A népdal kifejezi az általános hangulatot. Az
2207 6, II | az általános hangulatot. Az ágyútöltelék kedv nélkül
2208 6, II | ment a harcba. Megtette az engedelmes gép szolgálatát.~
2209 6, II | elvegyülve, mint a mór kardvasban az arany, melynek minden egyes
2210 6, II | Ezt tudta Vavel jól. Pedig az õ eszméinek ez volt az igazi
2211 6, II | Pedig az õ eszméinek ez volt az igazi tábora.~A század óriását
2212 6, II | jelenetei a népháborúnak! Az ellenség közeledtére üresen
2213 6, II | város, s éjszaka rajta ront az alvó táborra az erdõben
2214 6, II | rajta ront az alvó táborra az erdõben elbújt nép, késsel,
2215 6, II | franciák, Vavel rokonai. Az õ vére fecskendi körös-körül
2216 6, II | vére fecskendi körös-körül az egész földrészt. S egy ember
2217 6, II | ember parancsára.~S nem elég az iszonyat a déli félszigeten,
2218 6, II | vérnek be kell még festeni az északi hómezõket is. Az
2219 6, II | az északi hómezõket is. Az eylaui ütközetben huszonnyolcezer
2220 6, II | aki a gyõztes óriásnak az ütközet hevében szemébe
2221 6, II | perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt eltûrik.~
2222 6, II | kiontott vér veszteségénél, az volt annak a gyûlöletnek
2223 6, II | elõharcosai egyszer belekeveredve az irtóháborúba, maguk is oly
2224 6, II | fajulnak el, mint a mongol, az indián. Egy francia tábornok
2225 6, II | rohanhat elõ, kikeresni magának az ellenfelek leghatalmasabbikát.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
2226 6, II | madarak ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda az ablak
2227 6, II | kinyitá az ablakot, s oda az ablak erkélyére kihinté
2228 6, II | ablak erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt kegyencének,
2229 6, II | ami megholt kegyencének, az énekes madárkának mindennapi
2230 6, II | étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé, megvendégelje
2231 6, II | többé, megvendégelje vele az erdõk vadmadarait.~ ~
2232 7, I | kötelességévé tétetett, hogy az 1808-iki országgyűlés 2-
2233 7, I | Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes
2234 7, I | birsagium”-ot küldték meg: az ötven nehéz márkát.~Ezek
2235 7, I | közé tartozott Vavel Lajos.~Az alispán feladata volt e
2236 7, I | ad meliora capacitálni.~Az áldozat pedig abbul állt,
2237 7, I | pedig abbul állt, hogy arra az idõre, amit e célból a Névtelen
2238 7, I | Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus, aki az
2239 7, I | az egyszeri légátus, aki az elsõ kínálás után hasztalan
2240 7, I | kínálás után hasztalan várva az óhajtott másodikra, maga
2241 7, I | házigazdát: „Mit tetszett csak az elébb mondani?”~Vavel ezúttal
2242 7, I | mosolygásra kényszerité az arcát; helyre akarta hozni
2243 7, I | Szívesen látott vendégem az alispán úr.~- Ugyan kemény
2244 7, I | egészséges embernek.~- A gróf úr az utóbbi idõkben betegnek
2245 7, I | nagy lustratióra, hanem az ötven nehéz márkát tetszett
2246 7, I | meg azon a lustratión?~- Az alsóbb rendû nemességbõl
2247 7, I | távollétével ragyogott. Ezt én az insurrectionalis törvény
2248 7, I | vétessék, másrészt pedig az ellenségnél is a rablási
2249 7, I | szókra nem fojthatta el az önkényt jövõ kolerikus nevetést.~-
2250 7, I | kezdte észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~- Hát
2251 7, I | megmondom én a magam részérõl az igazi okot. Nem mentem el
2252 7, I | állni”. Azt pedig, hogy az ellenfele hatalmasabb, minden
2253 7, I | magyar nemesi fölkelésnek az lenne a feladata, hogy készületlenül,
2254 7, I | Hisz ez gúny! - S milyen az egész szervezés? - Minden
2255 7, I | lesz, akinek azon alul van, az gyalog; - tehát nem a képesség
2256 7, I | képesség határoz, hanem az erszény. - Minden város
2257 7, I | pénz kell. Ezt elfeledték az ország rendei megszavazni.
2258 7, I | nincs pénzük. Ezen elmúlik az egész veszedelem. A nemesi
2259 7, I | tepertõs pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy. Ágyút
2260 7, I | meg adott szavamat, hogy az elsõ hívásra ott leszek
2261 7, I | elsõ hívásra ott leszek az elsõk között, akik a nagy
2262 7, I | Mit? Latakia? Hisz az dohány!~- Mégpedig török.
2263 7, I | Igen biz én, csakhogy az arra rendeltetett helyen
2264 7, I | bizonyos úrhölgyet ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttõl:
2265 7, I | dohányfüstben is helytállani, ahol az ember nem ismerte meg, hogy
2266 7, I | gróf úr meg akart duellálni az elsõ kérdésem miatt, hogy
2267 7, I | nem szólok többet! Hanem az a másik donna: az mégis
2268 7, I | Hanem az a másik donna: az mégis szeget ütött a fejembe.
2269 7, I | szeget ütött a fejembe. Az mindenütt nagymértékben
2270 7, I | mindjárt úgy jár velem, mint az egyszeri kritikus, aki a
2271 7, I | mellette álló urat: „Ugyan ki az az énekesnõ, aki olyan borzasztó
2272 7, I | álló urat: „Ugyan ki az az énekesnõ, aki olyan borzasztó
2273 7, I | borzasztó hamisan énekel?” - „Az az én feleségem.” - „Nem
2274 7, I | borzasztó hamisan énekel?” - „Az az én feleségem.” - „Nem is
2275 7, I | azt akartam mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán
2276 7, I | hölgy, aki zongorán kíséri, az játszik kiállhatatlanul:
2277 7, I | kiállhatatlanul: vajon ki lehet?” - „Az az én testvérem.” - „Ezer
2278 7, I | vajon ki lehet?” - „Az az én testvérem.” - „Ezer bocsánat,
2279 7, I | ugyan ki csinálhatta azt az ostobaságot?” - „Én magam!”~
2280 7, I | clandestinumok, amik ellen az adminisztrációnak nem lehet
2281 7, I | harapni való ételek kerültek az asztalra; egészen a gyomor
2282 7, I | kifogyhatatlan volt, mint az alispán, aki kénytelen volt
2283 7, I | megvallani, hogy a gróf az elsõ ember a hazában, akinek
2284 7, I | ember a hazában, akinek õ, az adomák Nagy Mogulja, az
2285 7, I | az adomák Nagy Mogulja, az elkezdett adomájának a végét
2286 7, I | vége felé olyan nagy lett az alispán bizalma a grófhoz,
2287 7, I | mert indítványba tenni. Az pedig veszedelmes áldomás
2288 7, I | könnyen megeshetik, hogy az embernek pisztollyal „állnak
2289 7, I | rálövöldözni, akinek õ egyszer az asztalánál poharat töltött,
2290 7, I | egyszer találkozni fogunk az életben - mondá megszorongatva
2291 7, I | mi van benne? Mit rendel az el?~- Ami a harcból elmaradókra
2292 7, I | szemeit és fenyegetõ ujjait az ég, azazhogy a pincebolt
2293 7, I | haljon. Nem ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
2294 7, I | ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
2295 7, I | gyáván viselték magukat az ütközetben?~- Nem ismerem.~-
2296 7, I | irlandi volt, fele anglus. Az irlandiakat ki nem állhatta.
2297 7, I | palackokkal. A gömbölyûek az anglusok, a négyszögletûek
2298 7, I | anglusok, a négyszögletûek az irlandiak. Így állnak ni,
2299 7, I | kilencediket fõbe lõtték: az anglusok mind megmaradtak,
2300 7, I | anglusok mind megmaradtak, az irlandiak mind meghaltak.
2301 7, I | is ismerem a különbséget az anglusok és az irlandusok
2302 7, I | különbséget az anglusok és az irlandusok között - idehaza.
2303 7, I | megjelent Marie-val elkölteni az õ finom csigalevesét, murokfõzelékét,
2304 7, II | francia sebesültekkel, kiket az osztrákok az elébbi csatákban
2305 7, II | sebesültekkel, kiket az osztrákok az elébbi csatákban ejtettek
2306 7, II | a végzetes parancs, hogy az osztrák seregnek mind át
2307 7, II | ideje, se szállítóeszköze az ellenfél sebesültjeit is
2308 7, II | vinni; azokat ott hagyta. Az utócsapat vezére azonban,
2309 7, II | nem ért volna semmit, mert az ellenfél hat óra alatt helyreállította
2310 7, II | dandárokat állított volna az üldözõ ellenség elé, azokon
2311 7, II | üldözõ ellenség elé, azokon az keresztülgázolt volna; -
2312 7, II | vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, kik az égõ házakból
2313 7, II | egyszerre az utcákat, kik az égõ házakból kimenekültek,
2314 7, II | tátongó sebeiket tárják az üldözõ rokon elé, csonka
2315 7, II | csonka tagjaikat emelik az égre, s a kétségbeesés jajszavát
2316 7, II | Volt! - „Elõre!” Harsogott az irgalmat nem ismerõ parancsszó,
2317 7, II | nehézlovasság, utat törni az eleven utcán át, a sebesültek
2318 7, II | sebesültek nem futhatnak; az utcák lángba vannak borulva,
2319 7, II | nem nyújtanak menedéket: az elõretolt had elszörnyed
2320 7, II | kísértetektõl; visszafordulna; de az lehetetlen, a lõporos szekerekkel
2321 7, II | lõporos szekerekkel nem lehet az utcán megállni, a hátulról
2322 7, II | leghatalmasabb: fehér arabs lován, az Eufráton, melynek mind a
2323 7, II | négy lába piros most, - az úttól, melyen keresztülhaladt,
2324 7, II | márványarcával, és látja az égõ város valamennyi csatornájából
2325 7, II | azt nem félt felragadni az egyfejû sas.~Napóleon kiadta
2326 7, II | egészen elveszettnek hitte azt az ügyet, aminek õ egész ifjú
2327 7, II | következtetések összeállítanak, az nem lehet egyéb, mint lángba
2328 7, II | egy ember jõ, de beszél az három helyett, s kardot
2329 7, II | dandár helyett. Régi ismerõs, az alispán. - Mikor benyit
2330 7, II | is úgy jövök most, mint az egyszeri cigány, a betört
2331 7, II | hangulatból a gróf.~- Nem úgy van az, gróf úr; tegnap óta az
2332 7, II | az, gróf úr; tegnap óta az egész országban körülhordják
2333 7, II | kardot, s mától holnapig az egész magyar nemzet fegyverben
2334 7, II | magyar nemzet fegyverben áll. Az insurrectionalis törvénycikk
2335 7, II | életre feltámadó halottnak az arcvonásain, oly megdicsõülés
2336 7, II | megdicsõülés ragyogott át az ifjú férfi érckemény arculatán,
2337 7, II | kifejezésében: a szemei szikráztak, az öklei rázkódva emelkedtek
2338 7, II | öklei rázkódva emelkedtek az égnek, ajkai megnyíltak,
2339 7, II | megnyíltak, orcája tündökölt, az mind beszélt; csak nyelve
2340 7, II | meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra, s elrohant, mint
2341 7, II | asztalra, s elrohant, mint az õrült.~Marie-hoz rohant.~
2342 7, II | mondani: csak karjára emelte az imádott teremtést, s átszorítva,
2343 7, II | Lajos lángoló arcától.~- Az, hogy láncaid lehulltak!
2344 7, II | irgalmazz!~Úgy vitte õt az ölében a szobájáig, ahol
2345 7, II | Most már megláthatja az arcát. Láthatja az egész
2346 7, II | megláthatja az arcát. Láthatja az egész világ, s olvashatja
2347 7, II | róla fennkölt eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én istennõm.
2348 7, II | Ez az én bálványom. Ez az én istennõm. Akiért éltem,
2349 7, II | istenszobornak szánva, s annak az alját egy roppant földteke
2350 7, II | ennyi jóság, minden õserénye az istenkézbõl eredett embernek
2351 7, II | ez-e hát amaz angyal, aki az apokalipszis Leviatanját
2352 7, II | letaszítani elhívatott?~Az erõs férfi, az alispán megdöbbenve
2353 7, II | elhívatott?~Az erõs férfi, az alispán megdöbbenve nézett
2354 7, II | napsugárhoz már hozzászokott az arca, de még az idegen szemek
2355 7, II | hozzászokott az arca, de még az idegen szemek égetõ sugarához
2356 7, II | zsinórrántásra felgöngyölõdött az, mint egy elõfüggöny, s
2357 7, II | hosszú nagy terem tûnt fel, s az, amilyen nagy volt, úgy
2358 7, II | Minden fegyverzet készen áll, az utolsó töltényig.~Az alispán
2359 7, II | áll, az utolsó töltényig.~Az alispán elbámult a sorba
2360 7, II | rakott fegyverhalmazon, s az oltárhelyen ülõ alak elkezdett
2361 7, II | Lajos bevezette kézen fogva az alispánt fegyvertárába,
2362 7, II | holdas búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~- Mármost
2363 7, II | ló?~- Azt felelhetném rá az egyszeri cigányasszonnyal,
2364 7, II | megüljön: csupán egy dolog az, amirõl a Turóc megyei szolgabíró
2365 7, II | pénz. A domestica üres, s az aerarium még nem küldte
2366 7, II | aerarium még nem küldte el az ígért subsidiumot.~- Mit
2367 7, II | subsidiumot.~- Mit törõdöm én az aerariummal, meg az õ pénzével?
2368 7, II | törõdöm én az aerariummal, meg az õ pénzével? Itt tenni kell,
2369 7, II | beszélni! Én átadom önnek az egész összeget, ami a bandérium
2370 7, II | megyének pénz, rendelkezzék az enyémmel. E célra odaadom
2371 7, II | kivenni belõle, amennyi kell.~Az pedig még bámulatra méltóbb
2372 7, II | Csupa igazi kivert pénz.~Az alispán dehogy nyúlt volna
2373 7, II | Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe, s amennyi
2374 7, II | hirtelen teletöltötte vele az alispán süvegét, amit az
2375 7, II | az alispán süvegét, amit az a két kezében tartott, hogy
2376 7, II | ütközetnél mindenki futott már, s az árokba dõlt szekér alatt
2377 7, II | közvitéz feltörte a ládát, ami az ellenség prédájára volt
2378 7, II | átadták a megmentett pénzt az utolsó fillérig. Az egyik
2379 7, II | pénzt az utolsó fillérig. Az egyik vitéz neve volt Kozsmár
2380 7, II | mondta meg. A harc alatt az erények is óriások!~- Azonban
2381 7, II | hogy „vad pénzt” leltem az erdõn, mint az egykori cigány „
2382 7, II | pénzt” leltem az erdõn, mint az egykori cigány „vad gubát”.
2383 7, II | arcát.~- Miattad vagyok az.~- Miattam? Hát gyönyörûség
2384 7, II | Miattam? Hát gyönyörûség nekem az, hogy csatába készülsz?
2385 7, II | Hol? Melyik?~- Te vagy az!~- S ha ez a csillag lehull?~-
2386 7, II | csillag lehull?~- Ha van Isten az égben...~- Úgy az engem
2387 7, II | Isten az égben...~- Úgy az engem magához fog venni -
2388 7, II | fejed körül, s törvényesíted az én kardom jogát. Én is imádom
2389 7, II | kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet. Jobban senki.
2390 7, II | elõtt, s ítélet alá bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot
2391 7, II | oltalmazod: tekints alá; - nézd az ott, ki a lángok között
2392 7, II | nézd ezt a szentet itt, aki az üldözõiért imádkozik; s
2393 7, II | aki engem még szeressen?~Az alispán odadörmögött Vavel
2394 7, II | ragyogásává. Nyakába borult az ifjúnak, nevetett, sikoltott,
2395 7, II | hahahaha!~Nem tudta befejezni az örömtõl.~- Komolyan mondám -
2396 7, II | Ezen a patriarkális földön az a szemérmetes szokás dívik,
2397 7, II | dívik, hogy akit nõül akar az ember kérni, ahhoz maga
2398 7, II | keményen kifent bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók alatt félretekintve
2399 7, II | a saját szobájába, hanem az ebédlõbe, melynek ablakai
2400 7, II | szabad-e? Merészen kitárt egyet az ablakok közül, s messze
2401 7, II | nappal, fátyoltalan arccal az édes világba beletekinteni!
2402 7, II | gyönyör volt, mint aminõt az érezhet, akinek azt mondják,
2403 7, III | hatását a szép hölgy arcán.~Az úgy tett, mintha semmi sem
2404 7, III | piros szalagra.~- Siet biz az - folytatá Bernát úr -,
2405 7, III | csatába, a saját bandériumának az élén.~De már erre a szóra
2406 7, III | már erre a szóra megszúrta az a gonosz hímzõtû a szép
2407 7, III | Bernát úr hamisan nevetett.~Az úrhölgy pedig bosszús negéddel
2408 7, III | kezében:~- Ah! Mit? Majd az vezet bandériumot a csatába!~-
2409 7, III | biz a. Itt van a zsebemben az elõlegezett pénz a rögtöni
2410 7, III | csomót a hátulsó zsebébõl az aranytekercsek közül.) Azt
2411 7, III | hull a markomba. Ezt nem az aerarium küldte. Mert annak
2412 7, III | annak és puskája, több mint az egész vármegyének. Legény
2413 7, III | egész vármegyének. Legény az a talpán.~- Hát miattam
2414 7, III | a talpán.~- Hát miattam az is lehet - szólt Katalin,
2415 7, III | nem titok.~- Elõttem nem az, s odább adhatom. A bájos
2416 7, III | küldve jöttem ide, azzal az izenettel, hogy ami „egy
2417 7, III | testvére vagy leánya?~- Az sem.~- Hát ugyan mije akkor?
2418 7, III | állítom. Aki megérti ezt az embert, annak azt szeretni
2419 7, III | arcát a világ elõl, mert aki az anyja képét látta, egyszerre
2420 7, III | Akar-e ön anyja lenni az elhagyott leánynak? - Most
2421 7, III | nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~-
2422 7, III | ma, még ez órában, ebben az öltözetben! Nekem nincs
2423 7, IV | de meg kell választani rá az áldás napját. Ez-e az?~Visszatért
2424 7, IV | rá az áldás napját. Ez-e az?~Visszatért dolgozószobájába.
2425 7, IV | dolgozószobájába. Ott volt az asztalán a királyi manifesztum.
2426 7, IV | négy évvel is csábító volt az alkalom. Nem hagyta magát
2427 7, IV | alkalom. Nem hagyta magát az akkori hadjárat által remeteodújából
2428 7, IV | rendeznek a saját javukra: az egyetértõket Németországban,
2429 7, IV | keze. De hát miért reszket az õ keze? Mi ütött a szívéhez,
2430 7, IV | nem is okosan rendezi el az ember, hogy egy napon határozza
2431 7, IV | elbámulva Lajos.~- Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául ígértél:
2432 7, IV | te nekem anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~-
2433 7, IV | No talán csak nem jön az alispán egymaga két hintóval?
2434 7, IV | nem hiszesz nekem, jer oda az ablakhoz, és nézd meg magad.~
2435 7, IV | Lajost, s vitte magával az étterembe, útközben észrevette,
2436 7, IV | útközben észrevette, hogy az mennyire betintázta az írással
2437 7, IV | hogy az mennyire betintázta az írással a két ujját. Ejh,
2438 7, IV | róla, hogy amit Marie mond, az való.~Most azután majd szétszedte
2439 7, IV | a fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz. A kék
2440 7, IV | hamarább tudtam volna. Legalább az ingfodrodat engedd összetûznöm,
2441 7, IV | is lett volna mindezekre az átalakításokra már idõ,
2442 7, IV | Megengeded, hogy én is ott legyek az elfogadásán? - könyörgött
2443 7, IV | fûvel benõtt térség volt az; amióta kocsi nem járt rajta,
2444 7, IV | és menyasszony. Övék volt az elsõ találkozás.~Katalin
2445 7, IV | találkozás.~Katalin arcán az a megnevezhetlen bûbáj varázsolt,
2446 7, IV | megnevezhetlen bûbáj varázsolt, mely az ellentétek egyesülésébõl
2447 7, IV | a bátorság, a félelem és az odaadás, a szerelem és a
2448 7, IV | neki e szókat:~- Igen. Én „az” vagyok.~Ez volt a felelet
2449 7, IV | szóra, amit Lajos mondott az erdõben: „õ az én jegyesem”.~
2450 7, IV | Lajos mondott az erdõben: „õ az én jegyesem”.~A férfi ajkaihoz
2451 7, IV | nem soká engedte azt át az õ csókjainak, elvonta tõle
2452 7, IV | önnek a szíve anyát kíván, s az nem várathat magára.~E szóra
2453 7, IV | Marie volt a legboldogabb: az bizonyos. - Annyi év után
2454 7, IV | egyszerre tegezte egymást. Hisz az anya is leány volt még,
2455 7, IV | Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? - szólt Katalin,
2456 7, IV | mondta el! Milyen ember!~Erre az alispán is figyelmes lett.~-
2457 7, IV | sohasem ismertem volna meg - az én Lajosomat.~- Így már
2458 7, IV | hogy elmondassa vele azt az elsõ találkozás rémséges
2459 7, IV | figyelmezéstõl olyan kicsinyek lettek az ajkai, a szemei meg olyan
2460 7, IV | hallgatnak, s meg-megfenyegette az ujjával az alispánt, ki
2461 7, IV | meg-megfenyegette az ujjával az alispánt, ki nem tartóztathatta
2462 7, IV | embereket szokták illetni ebben az országban.)~Hanem aztán
2463 7, IV | rózsanyílásából mint tündöklött elõ az a két gyöngysor! Csak egy
2464 7, IV | ember van ilyen a világon, s az az õ Lajosa!~- Ez volt a
2465 7, IV | van ilyen a világon, s az az õ Lajosa!~- Ez volt a mi
2466 7, IV | szeretném megérteni - szólt az alispán -, hogy miért tartották
2467 7, IV | ilyen nemes lelkekbõl állna az egész lakosság, mint önök
2468 7, IV | násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak - sietett óvatolni
2469 7, IV | belõle!~- Én meg ellenkezõleg az alispánt akarom felkérni
2470 7, IV | gaztettben; s akik óhajtva várják az alkalmat, amelyben átkos
2471 7, IV | alatt!~Tehát a rabló adta az utasítást a grófnak, hogy
2472 7, IV | kincsét!~- Jól van - szólt az alispán - megígérem, hogy
2473 7, IV | Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan acélrács
2474 7, IV | elrablá e szép ajkakról az elsõ csókot.~Marie bámulva
2475 7, IV | Nézd, milyen piros lett az arca! Mint a tûz-láng! -
2476 7, IV | Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom nem lesz attól
2477 7, IV | megtagadni a próbatételt. Hanem az a csók, ami Marie arcát
2478 7, IV | és csók nagy különbség!~Az õ arca régtõl oly halavány
2479 7, V | Jött tudtul adni, hogy az ebéd fel van szolgáltatva.~
2480 7, V | Ha vendég állt a házhoz, az õ gondja volt az ellátás.
2481 7, V | házhoz, az õ gondja volt az ellátás. Ma még a szomszéd
2482 7, V | Katalin bámult a jó ízlésen, az egyszerû, de a tisztaságban
2483 7, V | el Marie elõtt.~- Ez nem az én érdemem, hanem Lizetté;
2484 7, V | semmi háztartáshoz.~- Ki az Lizett?~Marie nem tudta
2485 7, V | egy igen kedves barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnek,
2486 7, V | kedves barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnek, akit tavaly
2487 7, V | összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az õ háza volt: a võlegény
2488 7, V | zavarba jött a felelettel.~Az alispán segíteni akart rajta,
2489 7, V | Nem olyan hamar megy az, türelmetlen menyasszonykám!
2490 7, V | legalább be kell várni; az pedig három vasárnap.~-
2491 7, V | mondom el. Könnyû volna az a diszpenzáció, ha egy akadály
2492 7, V | volna: a hitkülönbség. Ha az egyik pap megadja, a másik
2493 7, V | Hát hiszen én is az vagyok - suttogá Katalin.~-
2494 7, V | Katalin.~- Hogy lehetne az? - kérdé Vavel Lajos elbámulva. -
2495 7, V | felvetette a fejére, hogy az egyúttal lángba boruló arcát
2496 7, V | elevenebb szín áradt el az arcán.~- Mondd csak tovább;
2497 7, V | odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~Itt elhallgatott.~-
2498 7, V | Ad animan! - kiálta fel az alispán. - Beillenék vizsgálóbírónak,
2499 7, V | kicsi anyám. Neked szól az. Nem tudtalak másként címezni,
2500 7, V | hamarább jön a mai örömhírrel az én legdrágább barátom, Görömbölyi
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386 |