1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
3001 9, I | ha letépi nyakából azt az arany tokot, melyben az
3002 9, I | az arany tokot, melyben az ötmillió frankot ígérõ kötvényt
3003 9, I | azért mégis kocogtattak az ajtaján.~- Egy idegen úr
3004 9, I | idegen úr van itt - dörmögé az inas az ajtón keresztül.~-
3005 9, I | van itt - dörmögé az inas az ajtón keresztül.~- Mondd
3006 9, I | jöjjön máskor - válaszolt az úrhölgy, nem nyitva ki az
3007 9, I | az úrhölgy, nem nyitva ki az ajtót.~Néhány perc múlva
3008 9, I | ajtót.~Néhány perc múlva az inas megint visszajött.~-
3009 9, I | inas megint visszajött.~- Az idegen úr kéri a nagyságos
3010 9, I | elefántcsont medalion volt az, megsárgulva az idõktõl,
3011 9, I | medalion volt az, megsárgulva az idõktõl, hanem a benne foglalt
3012 9, I | szellem megjelenését várja.~Az jött.~Késõ volt elõle elfutni.
3013 9, I | önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerû dolog volt.
3014 9, I | grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni,
3015 9, I | és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~-
3016 9, I | valami kevés kámfort?~- Minek az?~- Annak is okát adom egymás
3017 9, I | mit hozott haza Bonaparte az eylaui véres ütközetbõl
3018 9, I | tudom.~- No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét
3019 9, I | muszkának nem volt elég, hogy az eylaui völgyeket betemette
3020 9, I | magukkal, s temetõkkel jelölték az útjokat, amerre hazatértek,
3021 9, I | számára berendezni, ahová az influenzában szenvedõket
3022 9, I | szenvedõket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban
3023 9, I | zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban ápolónõ.~-
3024 9, I | Szent Isten! - sikoltott fel az anya kétségbeesetten.~-
3025 9, I | kérem.~S hevesen szakítá fel az elkapott levelet.~Abba ez
3026 9, I | én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap hazudni,
3027 9, I | megutálni. Nem tudom kitalálni az okát, de azontúl nem tudtam
3028 9, I | is! Ne járj tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz
3029 9, I | nagyurak újra felkapták az aranyhímzést a ruháikon;
3030 9, I | hölgyet, s lerántva vállairól az inget, véres csapásokkal
3031 9, I | csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.
3032 9, I | is keresztültör.~- Amélie az influenza-kórházban! Az
3033 9, I | az influenza-kórházban! Az én leányom!~S mintha Cambray-ra
3034 9, I | szólt:~- Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön rám
3035 9, I | visszahoztam.~A nõ most az arcképet halmozta el csókjaival,
3036 9, I | megengedte.~- Itt van önnél az arckép? Vagy elhagyta valahol?
3037 9, I | önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt
3038 9, I | fehér szín nincs festve az arcára, ezek a behunyt szemek
3039 9, I | Ilyen arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen
3040 9, I | emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak kapubejárata
3041 9, I | azután a kezeire, utoljára az arcára omlott. Össze volt
3042 9, I | omlott. Össze volt zúzva.~S az irgalmat nem ismerõ ember
3043 9, I | irgalmat nem ismerõ ember még az összetört atomjainak sem
3044 9, I | mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját! Meg van jól
3045 9, I | hölgy, s kirántva keblébõl az arany tokot s leszakítva
3046 9, I | annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra
3047 9, I | elkezdte ököllel ütni azt az elátkozott szívet úgy, hogy
3048 9, I | Én idegen vagyok ebben az országban. Nem tudom, merre
3049 9, I | merre van a jó barát, merre az ellenség. Önnek magának
3050 9, I | bûn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban,
3051 9, I | találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. -
3052 9, I | rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön az én
3053 9, I | azt az ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~-
3054 9, I | pórnõnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt,
3055 9, I | aggodalmam van. Én magam is az influenza kórházból jövök.
3056 9, I | halálos méreg incubatióját. Az ember napok során keresztül
3057 9, I | vagyok. Õ engem látni akarna. Az influenza pedig az ördögi
3058 9, I | akarna. Az influenza pedig az ördögi lények leghamisabbika.
3059 9, I | férfi kilábol belõle, de az ifjú leánykákat elviszi
3060 9, I | Nem akarom, hogy én legyek az, aki beültettem annak kórcsíráit
3061 9, I | kórcsíráit e nép közé, mely az én bálványomnak menedéket
3062 9, I | jöjjön tájékára fiatal leány!~Az eltávozó Cambray egy könnyeiben
3063 9, I | gallérját arca elé húzva. Aki az influenza leheletét hordja
3064 9, II | jött ki a kastélyból, s az a fõkapun át távozott.~Marie
3065 9, II | szemeibe.~A nõ odaadta neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~-
3066 9, II | darócba, cselédnek: kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd
3067 9, II | azt tenned?~- Azért, hogy az okirataidat rejtõ szekrényt
3068 9, II | becsukott szemeket, ezt az átszellemült arcot; hát
3069 9, II | képnek, hogy nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy
3070 9, II | derengett végig. Elmúlt az azonnal. Szomorún sóhajta
3071 9, II | Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~- De hazudik.
3072 9, II | Állítsd velem szembe! És én az arcába fogom neki mondani,
3073 9, II | Aki ezt mondta nekem, az Cambray...~- Cambray? -
3074 9, II | Marie. - Cambray itt van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm,
3075 9, II | s azzal továbbment...~- Az lehetetlen! Hogy õ, ha ott
3076 9, II | mint egy szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem
3077 9, II | Cambray, a te védelmezõd s az én bosszúállóm, nemcsak
3078 9, II | bosszúállóm, nemcsak a levelét és az arcképét hozta el magával,
3079 9, II | akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt ez ország
3080 9, II | Lizett ápolni fogja õt. Az ilyen erõs agg nõk nem félnek
3081 9, II | gondjára legyen bízva Cambray? Az nem lehet!~- Hát mit akarsz?
3082 9, II | akkor mit akarok? Senki az egész világon nem tartozik
3083 9, II | bajban szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám
3084 9, II | vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is engem
3085 9, II | védelmezzen, én hagyjam õt az útfélen elveszni, s még
3086 9, II | igen, Katalin. - Amihez az egyik leányodnak volt bátorsága,
3087 9, II | nem Isten vigyáz-e ránk? Az õ ítéletének napja ez. Lajos
3088 9, II | ítéletének napja ez. Lajos és az õ hívei kihúzták a kardot,
3089 9, II | jelkiáltással, hogy „éljen az õ választottjuk!” Ha Isten
3090 9, II | vékony pókfonallal, aminõ az õszi légben szállong, amirõl
3091 9, II | uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~Katalin még egy
3092 9, II | vagyok én? Hogy meghallhasd az õ szájából, hogy én vagyok
3093 9, II | szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit
3094 9, II | szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit kiküldtek,
3095 9, II | adjon? Hallani akarod-e az én gyalázatomat egész teljességében?~
3096 9, III | kivette a falszekrénybõl az acélládikát, azt nagykendõjébe
3097 9, III | egy fiatal leánya, annak az öltönyeit felvette magára;
3098 9, III | vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen a majorosné
3099 9, III | a kettõs általvetõ kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt,
3100 9, III | kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt, a másikba
3101 9, III | át.~*~Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás,
3102 9, III | Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás, amit a
3103 9, III | meg. Aki pedig megérti, az meg nem katona. Aki tud
3104 9, III | katona. Aki tud harcolni, az nem lelkesül; aki pedig
3105 9, III | lelkesül; aki pedig lelkesül, az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat
3106 9, III | múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz
3107 9, III | éhenhaló francia közvitéz az eylaui bivouac-tüzénél azt
3108 9, III | egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!” A
3109 9, III | A katona ismét imádja az õ bálványát.~Az a múlt éjszakák
3110 9, III | ismét imádja az õ bálványát.~Az a múlt éjszakák egyikén
3111 9, III | földi zivatart jelentett. Az asperni ütközet utóvillogása
3112 9, III | ütközet utóvillogása volt az.~Az ütközet után harmadnapra
3113 9, III | ütközet utóvillogása volt az.~Az ütközet után harmadnapra
3114 9, III | Mátyás mester Vavel sátorába.~Az ezermesternek még a háborúban
3115 9, III | inzsenér ezredes felemelkedett, az osztrákok táborát körös-körül
3116 9, III | eregetett le tudósításokat az osztrákok mozdulatairól.
3117 9, III | szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig
3118 9, III | egy csónakon érkezni meg az innensõ partra. Halavány
3119 9, III | belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem
3120 9, III | megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte
3121 9, III | helyreállítani.~Hát akkor az õ ábrándképébõl mi lesz?~
3122 9, III | nemzetnek nem adja vissza az álmodott béke korszakát
3123 9, III | forradalom. A béke angyaláról - az õ angyaláról - egyik sem
3124 9, III | Máriáját elvigye - jó helyre.~Az asperni ütközetbõl mégis
3125 9, III | legyõzhetetlen.~Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként az
3126 9, III | az óriás tréfás szavaként az asperni ütközetben azért
3127 9, III | egész vízi csatát folytatva az ellenséges tûzhajók, dereglyék,
3128 9, III | megszokatni. Veszteg maradni az elõõrsön, szótlanul, mozdulatlanul,
3129 9, III | naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a
3130 9, III | vetette magát, sorba járta az elõõrsöket, s kikérdezte
3131 9, III | elõõrsöket, s kikérdezte az õrjáratot a teljesített
3132 9, III | mutatkozik.~Éjfél után járt az idõ; a Göncöl szekere rúdjával
3133 9, III | szekere rúdjával lefelé állt az égen. Vavel Lajos az õrtûzhöz
3134 9, III | állt az égen. Vavel Lajos az õrtûzhöz visszatérve, azt
3135 9, III | a karabélyt, s folytatta az õrködést.~Az éjszaka csendes
3136 9, III | s folytatta az õrködést.~Az éjszaka csendes volt, a
3137 9, III | Egy-egy csillag futott alá az égrõl.~Vavel Lajos olvasta
3138 9, III | szerelmes levele; másik az ellenség júdás-izenete.
3139 9, III | olvasta el elébb, utána az ármányszövõét; máskor pedig
3140 9, III | megfordítva. Hogyan esik a keserû az édesre, s az édes a keserûre?
3141 9, III | esik a keserû az édesre, s az édes a keserûre? Azt is
3142 9, III | egyre közelebb jött, s amint az elõõrsök mellett elhaladt,
3143 9, III | mondá magában Lajos. - „Az én szép menyasszonyom küldi
3144 9, III | Milyen nagyon gondol õ rám!”~Az öszvér csengettyûje egyre
3145 9, III | egyre közelebb hangzott. Az õrtûz világánál már messzirõl
3146 9, III | akkor a lovagló nõ megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregbõl,
3147 9, III | lehibbant a nyeregbõl, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén
3148 9, III | elébb megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos szíve
3149 9, III | hozzád. Nézd, magammal hoztam az acélszekrényt.~- Hát Marie
3150 9, III | hölgy keblének irányzá.~Az pedig arcának legcsábítóbb
3151 9, III | egész a fegyver végéig, hogy az a keblét érinté már, s csak
3152 9, III | magánkívül Lajos, eldobva kezébõl az öldöklõ fegyvert.~- Igen.
3153 9, III | nem engedi.~- Van Isten az égben! - sóhajta fel Lajos. -
3154 9, III | Hát hová tette?~- Odaadtam az ország leghírhedettebb rablójának,
3155 9, III | hogy kövesse õt, ahová az vezetni fogja. A gyûrûm
3156 9, III | kezével.~- Álom volt minden! - Az álmodó bolondsága, ha lehetlent
3157 9, III | nélkül engedelmeskedett.~Az ércláda a lobogó zsarátnok
3158 9, III | ingecske - dörmögé Vavel -, és az okiratok, - a bizonyítványok, -
3159 9, III | okiratok, - a bizonyítványok, - az arcképek, - és egy csomó
3160 9, III | tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha én
3161 9, III | nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam:
3162 9, III | voltam: akkor a fizetés az én dolgom. Mondja meg ön,
3163 9, III | kezedet. Te Katalin vagy. Az én Katalinom!!~S forrón
3164 9, III | parasztruhában, ott ügetett mellette az öszvéren, amirõl levették
3165 10, I | javíthatlan tékozló fia, az előkelő társaságok száműzöttei,
3166 10, I | hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek
3167 10, I | s a gyilkos felkereste az asszonyt és a gyermeket,
3168 10, I | asszonyt és a gyermeket, s az egész hadjárat alatt védőjük
3169 10, I | démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz alkirállyal a Veltlinen
3170 10, I | Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket legjobban
3171 10, II | csengetésére kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt
3172 10, II | Lackó volt ott.~- Itt van az idegen úr? - kérdé tõle
3173 10, II | megver.~Már a folyosón érzett az a rettenetes betegszobai
3174 10, II | parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott
3175 10, II | a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül egy mérges hang
3176 10, II | Lizett - szabódott a fiú-, az úrnõnk van itt a kastélyból.~
3177 10, II | konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén levõ négyszögû
3178 10, II | négyszögû ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, aminek a gömbölyûségébõl
3179 10, II | engedett kilátszani. Csak az a négyszegletû ábrázatparcella
3180 10, II | akar ön itt? Elment öntõl az Isten kegyelme? Hogy ide
3181 10, II | Menjen ön a vadászlakba; az üres most. - Keressen egy
3182 10, II | áll a patkányméreg? - Még az kellene, hogy Cambray-val
3183 10, II | velem Lackó, keressük õt.~Az önzõ Lizett egy darabig
3184 10, II | nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletû ablakocskába, -
3185 10, II | kiverni a fejébõl, hogy az öreget felkeresse: akkor
3186 10, II | kérem, vigye magával ezt az üveget. - Igazi jó gyöngyvirág-ecet
3187 10, II | meg ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez
3188 10, II | hosszú üveget nyújtott ki az ablakon Marie-nak.~- Köszönöm,
3189 10, II | bezárta a négyszögû ablakot az ajtón vastáblával, s visszament
3190 10, II | kis Lackóval végigjárni az üres várat.~Minõ változáson
3191 10, II | várat.~Minõ változáson ment az keresztül!~A lépcsõszõnyegek
3192 10, II | vasszegek verve, amikre az önkénytesek tarisznyáikat
3193 10, II | Eszébe jutott valami.~Ha az egész várlakot feláldozta
3194 10, II | lábnyomoktól megszentségteleníteni: az õ leányszobáját.~Odasietett.~
3195 10, II | Odasietett.~Annak is nyitva volt az ajtaja; de az elsõ pillantásra
3196 10, II | nyitva volt az ajtaja; de az elsõ pillantásra megtudhatá,
3197 10, II | pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a látogatók
3198 10, II | elõl; a szõnyegek tiszták, az egész szobán még mindig
3199 10, II | egész szobán még mindig az a szûzi illat hatol át,
3200 10, II | Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos szobába
3201 10, II | Marie, s szemébe tûnt, hogy az egykori ágyfülkéjét elzáró
3202 10, II | volt.~Marie odasietett. Az ércgörgönyön belül világosság
3203 10, II | a rácson keresztül.~- Ki az? Marie! - kiálta fel a lázbeteg,
3204 10, II | elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet,
3205 10, II | ravaszul ki tudta játszani az õ kedvencét, az õ imádott
3206 10, II | játszani az õ kedvencét, az õ imádott bálványkáját,
3207 10, II | bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, meg ne tudja
3208 10, II | tör hozzá, meg ne tudja az õ dögvészes fekhelyét közelíteni.
3209 10, II | adott.~- Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal. Én
3210 10, II | Künn a folyosón gyújtsd meg az éji lámpát.~- Szabad a puskámat
3211 10, II | én félek; hanem támaszd az ajtó mellé.~Egészen besötétedett,
3212 10, II | ledûlök; te ott maradsz az ágyfülke elõtt, s ügyelsz
3213 10, II | ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot,
3214 10, II | õrködött.~Óh, dehogy történt az meg Marie-val, hogy el talált
3215 10, II | a felelet.~Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most
3216 10, II | maga húzott fel Lizett. Ez az élõ gép számlálta az örök
3217 10, II | Ez az élõ gép számlálta az örök idõt, harangkongású
3218 10, II | harangkongású hangjával hirdetve az óranegyedeket. - Már tizenegy
3219 10, II | álmodik. Azt álmodja, hogy az a bûbájos hölgy a lábai
3220 10, II | két arcképet mutogat neki, az egyik egy élõ leányé s a
3221 10, II | kisleány téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy
3222 10, II | ilyet álmodni!~Egyszer aztán az õrt álló gyerkõc elkezdett
3223 10, II | félek.~- Mitõl félsz?~- Ez az úr ott benn olyan csendesen
3224 10, II | kerevetrõl, s odafutott.~Az éjjeli mécs kanóca füstölögve
3225 10, II | fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~Marie látott már
3226 10, II | Ez a halál.~Összeborzadt.~Az életösztön önkénytelen reszketésben
3227 10, II | itt.~Minõ iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte
3228 10, II | a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta
3229 10, II | neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután
3230 10, II | egész Bábelét döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes
3231 10, II | már csendes halottá tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja
3232 10, II | másikba.~S milyen hosszú még az éjszaka!~Marie nem mert
3233 10, II | szükség sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak
3234 10, II | harsog a horkolása végig az egész földszinten.~- Lizett!
3235 10, II | Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, késõbb aztán Lackó
3236 10, II | csizmasarokkal rugdalva az ajtót. Mind nem használt
3237 10, II | ajtót. Mind nem használt az semmit. Az ajtódöngetés,
3238 10, II | nem használt az semmit. Az ajtódöngetés, mely végighangzott
3239 10, II | amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~- Nézz
3240 10, II | valahol egy szoba nyitva, ahol az éjszakát eltölthetném? -
3241 10, II | felvont puskát arcához emelve, az idegenre célzott vele, rákiáltva
3242 10, II | Meg ne lõj! Én vagyok az apád.~- Ne közelítsen kend! -
3243 10, II | meglövöm!~- Hát nem ismersz az apádra? Lackó fiam!~- Én
3244 10, II | Mit jön kend ide? Én az úrnõmet nem hagyom bántani!~
3245 10, II | egy fiú meg akarja ölni az apját. Hirtelen befogta
3246 10, II | megszólítója felé.~Mikor annak az arcába világított a szövétnekkel,
3247 10, II | Hanem felmutatta Marie elõtt az átadott acélgyûrût.~- Az,
3248 10, II | az átadott acélgyûrût.~- Az, aki ezt a gyûrût viseli,
3249 10, II | küld engemet ide: azzal az izenettel, hogy rögtön siessen
3250 10, II | aki vezetni fogja. - Ez az õ parancsolatja!~- Engedelmeskedem
3251 10, II | férfi halkan folytatá:~- Az én uram, aki engem ide küldött,
3252 10, II | engem ide küldött, hogy az õ kincseit, ahol találom,
3253 10, II | Azt már elvitte hozzá az, akire annak a megõrzése
3254 10, II | megõrzése bízva volt.~- Úgy? „Az” vitte el? És „õhozzá”.
3255 10, II | a dolgom. - Nekem ugyan az én uram azt parancsolta,
3256 10, II | el a kijelölt menedékig az õ legdrágábbját: de én mást
3257 10, II | de én mást gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett,
3258 10, II | pofám nem arra termett, hogy az valakit megvigasztaljon.
3259 10, II | semmi szükség. Gyõrig tiszta az út, semmi baj sem történhetik.
3260 10, II | feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnõ számára. Azt hiszem,
3261 10, II | szívesebben lát maga elõtt. S az egy igen becsületes jó asszony:
3262 10, II | ennek a szegény fiúnak az anyja.~- Óh, az nagyon jó
3263 10, II | szegény fiúnak az anyja.~- Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen
3264 10, II | olyan rossz ember, mint az apja.~Milyen büszkeség ragyogott
3265 10, II | leszek már rossz ember. - Ha az én uram azzal az asszonnyal
3266 10, II | ember. - Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt, akire
3267 10, II | megõrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el
3268 10, II | megõrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el az
3269 10, II | az asszony nem árulta el az õ kincseit, hanem elrejtette,
3270 10, II | elõre tudom, hogy holnap az én uram hol fog megjelenni!
3271 10, II | megyek?~- Hahhó, úrnõm! Ahová az most törekszik, ott még
3272 10, II | még a föld is meghajlik az ember lába alatt. Különös
3273 10, II | lába alatt. Különös föld az! S ahogy azok, akik ott
3274 10, II | egymással, azt nem való az ilyen gyönge szívnek megérteni:
3275 10, II | gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~- Az
3276 10, II | gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~- Az ördögök
3277 10, II | az az ördögök nyelve.~- Az ördögök nyelve?~- Igen.
3278 10, II | kardcsattogás.~- Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~-
3279 10, II | fenn van, használni kell az idõt.~- De úti öltönyöm
3280 10, II | ismeri azt a mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos
3281 10, II | fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog egy
3282 10, II | fog egy megholt embert. Az énnekem igen jó barátom
3283 10, II | puskát, a kocsis kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott
3284 10, II | távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltûnt elõle,
3285 10, II | más, mint két mélyen alvó: az egyik rémségesen horkol,
3286 10, II | hallgat. S egyik sem fél az egész világtól... ~ ~
3287 10, III | III.~De Fervlans márki az egy osztály démon legionáriusával
3288 10, III | takarmányszállításról adott parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy
3289 10, III | egy új vendég toppanik be az ivótársaság közé, akinek
3290 10, III | cimbora. Hát te hol jársz itt?~Az érkezett, meglehet, hogy
3291 10, III | fiatal, s ha megerõltetjük az emlékezetünket, eszünkbe
3292 10, III | népszerû volt a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva)
3293 10, III | orosz szövetségnél fogva) s az oldalán egy nagy bõriszákot
3294 10, III | aminek egészen domború volt az oldala.~- Nem rossz bor! -
3295 10, III | kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínû rusztit. - Megyek
3296 10, III | temps est superbe. Pompás az idõ! Les soldats sont gais.
3297 10, III | hívott össze, nem lehetett az embernek egymást megérteni
3298 10, III | embernek egymást megérteni az ugatásuktól. Senkinek a
3299 10, III | figyelmetlenül érinti; aminek az lett a következése, hogy
3300 10, III | lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva
3301 10, III | életükben. A szegény emberek az õ nyakörveikbe dugták a
3302 10, III | hogy „chien de Vienne”! Ez az én küldetésem. - Miután
3303 10, III | felduzzadtak, s letette az asztal közepére.~Egy hatalmas
3304 10, III | juhász komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér szõrû,
3305 10, III | fehér szõrû, mely, amint az asztalra ki lett téve, rögtön
3306 10, III | lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.~-
3307 10, III | császárnak?~- Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétõl:
3308 10, III | könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
3309 10, III | meghódította fél Európát...~- Az egészet... te!~- Csak a
3310 10, III | tudnók elõre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk kell.~-
3311 10, III | Barthelmy-szezonban.~- Colossaliter! Az nem szezon volt nekem, hanem
3312 10, III | komédiáját?~- Fölségesen. Éppen az utolsó jelenetét várom.~-
3313 10, III | Minõ felséges õrjöngés! Az õsvilágrész minden madarai
3314 10, III | megszégyenített bálöltönyével, az tele volt hímezve frissen
3315 10, III | minden ember õt nézte. Az allegóriában pedig, ahol
3316 10, III | Folie-t, bolondult utána az egész udvar. Kurta ruhában,
3317 10, III | Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének,
3318 10, III | aztán nem mutatta magát az udvarnál többé, s nem tudom,
3319 10, III | lett belõle.~- Ezt jó lesz az anyjának meg nem tudni,
3320 10, III | Párizs valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet kapott
3321 10, III | Charlotte-ot felszedte valahol az utcán, egy csúf, fekete,
3322 10, III | nem visz valamelyikünket az ördög, - a viszontlátásig -
3323 10, III | Adieu!~Azzal felhörpintve az utolsó pohár bort, bedugta
3324 10, III | született komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „
3325 10, III | szeret utazni!~- Vigyen az ördög - dörmögé utána De
3326 10, III | ember! Vajon mit hozott?~Az „Landsknechtsschild Katalin”
3327 10, III | levelét hozza.~De Fervlans az asztalra csapott öklével,
3328 10, III | még nemcsak a leányt, de az ötmilliót is azonfölül.
3329 10, III | Egy férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem
3330 10, III | Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. -
3331 10, III | Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. -
3332 10, III | akkorát szaladnak, hogy az egész Fertõ mentét fellármázzák
3333 10, III | õket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza is térnem. Jártál
3334 10, III | Boldogasszonyig.~- Hintóval járható az út?~- Odáig igen. Hanem
3335 10, III | nem mehetnek. A Duna éppen az asperni ütközet napján szertelenül
3336 10, III | Hanem a Hanságon nehéz lesz az átjárás éjszaka - figyelmezteté
3337 10, III | Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére: odamegy
3338 10, III | is keresztül-kasul jártam az egész Hanságot, mikor itt
3339 10, IV | Minõ a bibliai legenda az üldözõ fáraónak útját álló
3340 10, IV | lecsapolták a Fertõt, s ahol az a Hanság tavaival legfõbb
3341 10, IV | cölöptöltést húztak keresztbe. Az idén, hogy a Hanság vizei
3342 10, IV | Hanság vizei újra megáradtak, az alul feszítõ dágvány itt-amott
3343 10, IV | földdaganat fölrepedt, s annak az örvényébõl a kiömlõ fekete
3344 10, IV | továbbhaladva meglepõ volt az az iszonyú békasereg, mely
3345 10, IV | továbbhaladva meglepõ volt az az iszonyú békasereg, mely
3346 10, IV | jött a lovasokra, mintha az akarna legalábbis megütközni
3347 10, IV | akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, a ló lába elõtt
3348 10, IV | hármasával ugráltak fel az ingovány zöld balett-táncosai.~-
3349 10, IV | zöld balett-táncosai.~- Az ördög küldi ezt a sok békát
3350 10, IV | darvak úgy kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet
3351 10, IV | aztán egyszerre elveszett az a valami, ami nem szégyenli
3352 10, IV | messzeségbe.~A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett
3353 10, IV | hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban
3354 10, IV | hogy az iszapláva abban az irányban folyik, amelyen
3355 10, IV | helyrehozzuk. Elég hosszú az éjszaka. Van, ennek más
3356 10, IV | keresztül-kasul járják az ingoványt, s nincs a bozótban
3357 10, IV | közt meg lehetett kerülni az iszaplávát, s eljutni Eszterháza
3358 10, IV | országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal is ismerõs
3359 10, IV | itt.~Itt kezdõdik aztán az igazi tõzegvidék. A róna
3360 10, IV | kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló,
3361 10, IV | tetejükön már kizöldülve.~Az ingovány süppedékes tõzegtalajából
3362 10, IV | rozsdás törzsökû fenyõfáktól; az egyik halom neve „Földvár”,
3363 10, IV | lehetett hevenyén tüzet rakni. Az éjszaka nyirkos és hideg
3364 10, IV | s azt egy lövés követte az elõõrs részérõl, amire valami
3365 10, IV | De Fervlans odalovagolt az elõõrshöz.~- Mi volt az? -
3366 10, IV | az elõõrshöz.~- Mi volt az? - kérdezé.~- Nem tudom
3367 10, IV | tehát mégis állat.~- Ah, az bizonyosan az én megszökött
3368 10, IV | állat.~- Ah, az bizonyosan az én megszökött halemberem.~-
3369 10, IV | másodszori kiáltásomra meg az volt a felelete, hogy elõvett
3370 10, IV | Kár lett volna meglõnöd. Az csakugyan az én elveszett
3371 10, IV | volna meglõnöd. Az csakugyan az én elveszett szörnyetegem.
3372 10, IV | nem olyan kicsiny baj volt az, hogy az elõõrs a vízlakó
3373 10, IV | kicsiny baj volt az, hogy az elõõrs a vízlakó törpét
3374 10, IV | valami gyanús verességre az elõttük elterülõ bozót között,
3375 10, IV | süstörögve emelkedett fel az égnek. Öt-hat perc múlva
3376 10, IV | vadászok fölött. Közöttük volt az égõ bozót, s abbul õ folyvást
3377 10, IV | uraknak le kellett tenni arról az ambíciórul, hogy õk akármiféle
3378 10, IV | még csak a torzképe volt az inszurgensnek, aki így megriasztá
3379 10, IV | Fervlans. - Elõbb a sár állja az utunkat, most meg a tûz.
3380 10, IV | mit vét, abban bûnhõdik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget
3381 10, IV | volt a menekülõ leánynak és az elõsietõ Vavel Lajosnak.~
3382 10, IV | e bújósdi játszás alatt. Az égõ bozótbul seregei a menekvõ
3383 10, IV | vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon, de az is
3384 10, IV | áttörni az iszapfolyamon, de az is visszariad tõle, pedig
3385 10, IV | iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye
3386 10, IV | visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó
3387 10, IV | teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új
3388 10, IV | mennyezet aztán új színt ad az egész tájnak, a szikes avart
3389 10, IV | kapnak fel a partra, mely az utat ismét megnyitja elõttük.,~
3390 10, IV | mélyebbek, mint máskor, s az útnak körül kell õket kerülgetni,
3391 10, IV | Fervlans rövidíteni akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan
3392 10, IV | szarvast üldözve.~Csakhogy az õsszel volt: most pedig
3393 10, IV | és szabad lég. Két hétig az egész tó egy virágágy lesz:
3394 10, IV | lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak,
3395 10, IV | úszni.~A hínár, a tórongy, az úszszakáll, a kolokánt mind
3396 10, IV | elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélõ állat a vízfenéké.~
3397 10, IV | majd beleveszett a hínárba az erõszakolt kísérletnél.~
3398 10, IV | tehát történnek még csodák az új idõkben is. Ugyanaz a
3399 10, IV | rendkívüliség: a Duna áradása, mely az asperni ütközetnél oly végzetes
3400 10, IV | végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt
3401 10, IV | arra, hogy a hadjáratnál az embereken kívül még van
3402 10, IV | bozótégés tûzfénye fellármázta az egész vidéket, s a hansági
3403 10, IV | fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~De Fervlans
3404 10, IV | hepehupás talajon; néhol az ingó bürün át úgy kellett
3405 10, IV | mocsárereken kockáztatni kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat
3406 10, IV | keresztülgázolót.~- No, ezen az úton nem jövünk vissza! -
3407 10, IV | meg kellett tartania, mert az egyetlen dobogó híd, mely
3408 10, IV | férfit láttak kiszaladni. Az egyik Eszterházának, a másik
3409 10, IV | ezek segélyével lépegettek az ingoványos talajon zsombikról
3410 10, IV | nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de fõnöke megnyugtatá:
3411 10, IV | ami enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott nekik
3412 10, IV | tartani), meg vadrécetojással. Az ördög, ha megéhezik, azt
3413 10, IV | fölül helyezve, tovább fonta az útitervet. Guillaume tábornok
3414 10, IV | egyik okvetlenül rátalált, s az Friedbergen fogja várni
3415 10, IV | drága zsákmányát; tehát az oda vezetõ legkönnyebb utat
3416 10, IV | semmi se volt könnyebb; az útközben õgyelgõ inszurgens
3417 10, V | V.~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal
3418 10, V | A vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett
3419 10, V | hogy Katalin is felült az öszvérre, és csatlakozni
3420 10, V | olyan bizonyos vagyok, mint az egy Istenrõl az égben.~Vavel
3421 10, V | vagyok, mint az egy Istenrõl az égben.~Vavel értette õt
3422 10, V | ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget, elfelejtesz
3423 10, V | kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy a
3424 10, V | Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e
3425 10, V | Thémire-e vagy Katalin? Az élvhajhászó divathölgy-e
3426 10, V | nélkül indult ki a csapat az eszterházai fasorok közül,
3427 10, V | tömegben tartva, vezette az országúton.~A Hanság bozótját
3428 10, V | csak egyetlen halom volt. Az is emberkéz munkája. Egy
3429 10, V | mellette fehérlõ csárdát: az egész tér csupa bozót volt;
3430 10, V | egész tér csupa bozót volt; az országút déli vonalától
3431 10, V | A sûrûben nem lehetett az ellenfél számerejét kitudni.
3432 10, V | utánaeredtek, kivágták az ellenfél kezébõl. A bozótban
3433 10, V | elbuktak; minden lovasnak az ellenségen kívül még a földdel
3434 10, V | belyukasztottak.~„Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~
3435 10, V | aki azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze
3436 10, V | hogy védelmezze magát, az csak támadni készül; aztán
3437 10, V | csak támadni készül; aztán az alakja is gonosz praktikával
3438 10, V | alakú vas van húzva, melynek az egyik vége olyan, mint a
3439 10, V | Fervlans, távcsövén át nézve az ellenfél lovasait. - Ismerem
3440 10, V | csillagvizsgálás. - Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon
3441 10, V | piros kendõvel a fején. Az ott egy szódafõzõ. Jól ismerem
3442 10, V | degradálják közlegénynek. Az lesz a mesterség, õt most
3443 10, V | lesben maradtok, amíg én az országúton elõretörök, s
3444 10, V | felgyújtjátok.~- Úgy lesz - szólt az altiszt, s kiválasztva harminc
3445 10, V | A berekben ezalatt folyt az apró csatározás: egyes vitézek
3446 10, V | Fervlans jön csapatja élén az országúton. Ráismertem.~-
3447 10, V | Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~Azzal riadót
3448 10, V | feltett ellenfelérõl, hogy az ezt a réduit alakú dombot
3449 10, V | Mind a kettõ à cheval véve az országutat, kettõs zárt
3450 10, V | rá.~Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre
3451 10, V | dombtetõn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái most
3452 10, V | napbarnította arcú szicíliai.~Az összecsapásnál Vavel úgy
3453 10, V | ellenfele kezébõl, hogy az búgva repült fel a levegõbe,
3454 10, V | tombolt örömében a lábával!~Az elsõ rohamnak sikere volt.
3455 10, V | ellenfél nyomába. Hanem az a szemlélõ a dombtetõn már
3456 10, V | azt kedvese. Messze volt az, s nem hallotta a kiáltást.
3457 10, V | kúsztak a sás között, mint az indiánok.~Katalin nem tarthatta
3458 10, V | Lerohant a dombról, felszökött az öszvérére, s utánavágtatott
3459 10, V | kedvesének. A szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt
3460 10, V | szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten.
3461 10, V | csapat.~Ekkor Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére
3462 10, V | Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönyösödött,
3463 10, V | történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönyösödött,
3464 10, V | megcsökönyösödött, ami szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik:
3465 10, V | démonai, akkor kiugráltak az árokból a partra, s feltûzték
3466 10, V | sortüzelés fogadta õket az eddig oly csendes nádas
3467 10, V | Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~Az
3468 10, V | Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~Az is
3469 10, V | az. Az volt a legcsúfabb.~Az is megbecsülte õt, és felé
3470 10, V | udvariasságot.~- No, hát az én nevem meg Sátán Laci!
3471 10, V | betyárosan, nem engedve másnak az elsõ vágást.~Hanem biz az
3472 10, V | az elsõ vágást.~Hanem biz az õ acélja rosszabb volt amazénál.
3473 10, V | sem volt rest rárohanni az ellenfelére, azt az egy
3474 10, V | rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére
3475 10, V | számba se vette. Katonadolog az! S a másik vágás már nem
3476 10, V | S a másik vágás már nem az õ számára volt rendelve.
3477 10, V | azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja megkerülte
3478 10, V | hõsregei babonával, hogy az ellenfél vezérét kell megölni.
3479 10, V | visszavonulási jeladásra.~Az odaugrató kornétás azonban
3480 10, V | tusát. A remek viadal még az ellenfél csodálatát is felkölti,
3481 10, V | nézegetett e bozót felé. Az a puskás csapat, mely innen
3482 10, V | további küzdelem fölött.~Hogy az oldaltámadás okozta zavar
3483 10, V | neki oda.~- Nálunk csak az árulókat akasztják fel most.~
3484 10, V | megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett fel,
3485 10, V | Vavel Lajosnak, hogy õt arra az egyetlen fûzfára itt a dsindsásban
3486 10, V | kihúzta hát nyeregkápájából az egyik lazarino comenazót.
3487 10, V | fogják õt megugatni, se az új császárnõ ölebei nem
3488 10, V | és Grassini nem fogja az õ kedvéért da capo elénekelni
3489 10, V | kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiará!”-t; se Isabey
3490 10, VI | fegyvertüzeléssel tartóztatá vissza az üldözõket, míg társaik a
3491 10, VI | padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezõk a pusztán
3492 10, VI | még csukogatni próbálja az ajtót, melyen keresztül
3493 10, VI | hangon, mintha távolból jönne az, énekli valaki: „Ave Maria...
3494 10, VI | piros vér.~Katalin mint az álomjáró õdöngött e kietlen
3495 10, VI | eszméje, mely idehozta, az volt, hogy felkeresse azt
3496 10, VI | Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtû, oda fogja
3497 10, VI | ragyogott egy ércsisak, elején az aranyozott császári sassal.
3498 10, VI | beszélt.~- Ah, jó asszony, az Isten irgalmára... hozz
3499 10, VI | Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e vagy ellen el?
3500 10, VI | markotányosné-készülékeit ott nem hagyta volna az öszvéren, könnyen teljesíthette
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386 |