1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
4001 11, VI | Egy vitézük, Ányos Elek, az elsõ rohammal elvesztette
4002 11, VI | a maga lábán ment vissza az ezredéhez.~Egy közvitéz:
4003 11, VI | körülfogták, szétverte magáról. Az ellenség a lovasság rohama
4004 11, VI | trombitái.~A jó barát jött az elesett Foky Ferencért bosszút
4005 11, VI | érkezett oldalroham kényszeríté az ellenfélt sietve kitakarodni
4006 11, VII | VII.~Meskó útja~Az abdai elsáncolt tábor arra
4007 11, VII | s annak a védelme alatt az egész országból összevont
4008 11, VII | támadhat Győr ellen, ahonnan az egészen védetlenül van hagyva.~
4009 11, VII | schein”-ban volt értve.~Az abdai elsáncolt táborban
4010 11, VII | minden másodiknak volt; és az igen célszerűen volt, mert
4011 11, VII | célszerűen volt, mert annak az egy puskának az elsütéséhez
4012 11, VII | mert annak az egy puskának az elsütéséhez két ember kellett,
4013 11, VII | elsütéséhez két ember kellett, az egyik célzott vele, a másik
4014 11, VII | hátra, védelemre készen.~Az ellenség minden oldalról
4015 11, VII | tartá Meskó dandárát, s az ütközet estéjén megjelent
4016 11, VII | a sáncok előtt, ki által az alkirály arra szólítá fel
4017 11, VII | alkirály arra szólítá fel az inszurgenseket, hogy rakják
4018 11, VII | le a fegyvert.~A válasz az volt, hogy „jöjj ide, vedd
4019 11, VII | Rendek élére, hanem annál az érdeménél fogva, hogy fiatal
4020 11, VII | keresztül fogják magukat vágni az ellenségen.~Vakmerõ terv
4021 11, VII | mindennapi dolog volt harcolniok.~Az volt a tervük, hogy keresztültörnek
4022 11, VII | vonalon, s aztán körülkerülve az egész ellenségtõl megszállt
4023 11, VII | túlnyomó erõvel vesse magát az alkirály seregére.~Ezt a
4024 11, VII | út meg volt már szállva az ellenségtõl, kivéve a vízi
4025 11, VII | szigetek között könnyebb volt az ellenfél figyelmét kikerülnie.
4026 11, VII | hogy sikerüljön.~De azzal az inszurgens gyalogsággal
4027 11, VII | számítani, mint a lovasságára és az ágyúira.~Úgy is volt az
4028 11, VII | az ágyúira.~Úgy is volt az elrendelve. A gyalogságnak
4029 11, VII | Napóleon és a franciák.~De most az egyszer embereikre akadtak,
4030 11, VII | gyalogolni. - Nem futni: az nem virtus, hanem gyalogolni!~
4031 11, VII | hanem gyalogolni!~Elöl az úttörõk, az ágyúk és a pozsonyi
4032 11, VII | gyalogolni!~Elöl az úttörõk, az ágyúk és a pozsonyi lovasság;
4033 11, VII | lovascsapatok; közbül pedig az egész oszloprendben vonuló
4034 11, VII | a középé csak a sietés.~Az éj beálltával Zirchich õrnagy
4035 11, VII | azon átvonult nesztelenül az egész dandár. Mikor a túlparton
4036 11, VII | Csak akkor vette észre az ellenség, hogy a körülfogott
4037 11, VII | arra? A Dunától a Balatonig az egész környék a franciák
4038 11, VII | van megszállva.~Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától
4039 11, VII | éjszakai egérutat nyertek. Az alkirály serege nem üldözhette
4040 11, VII | üldözésükre elindult; míg az alkirálynak egy hadcsapatja
4041 11, VII | sietett eléjük kerülni.~Majd az elõhad, majd az utóhad keveredett
4042 11, VII | kerülni.~Majd az elõhad, majd az utóhad keveredett harcba,
4043 11, VII | keveredett harcba, amint az ellenséggel érintkezésbe
4044 11, VII | túlnyomó erejû volt, de a talaj az inszurgenseknek kedvezett.
4045 11, VII | És minden bácskai vitéz „az” volt most.~A hõsök között,
4046 11, VII | Radivojev, Knezy, Popovics; de az is a kor erõs vonásaihoz
4047 11, VII | elõtt megújult a harc, s az inszurgens lovasok mindaddig
4048 11, VII | mindaddig feltartóztaták az ellenfél rohamát, míg Zirchich
4049 11, VII | távol tarthatták maguktól az üldözõket.~A kis-celli híd
4050 11, VII | mindenáron meg kellett tartani az utóhadnak, hogy a hosszú,
4051 11, VII | gyalogzászlóaljak azalatt az erdõs vidéket elérhessék,
4052 11, VII | elérhessék, ahol azután az ellenfél lovasságának meg
4053 11, VII | lovasságának meg lehet nehezíteni az üldözést, puskatüzeléssel.~
4054 11, VII | egy részét a lóról, s amit az ellenféltõl tanult, most
4055 11, VII | gyalog zászlóaljak, azután az ágyúk, azután ismét gyalogok,
4056 11, VII | júniusi nap kegyetlenül égette az izzadó arcokat. Egy szellõ
4057 11, VII | keresztül-kasul járó seregek által. Az erdõ közellétét bögölysereg
4058 11, VII | feltartott farkkal. S ahogy az a szívós agyag az úton,
4059 11, VII | ahogy az a szívós agyag az úton, felvágva terhes szekerek
4060 11, VII | kemény cseréppé száradt az afrikai hõségben; azon végigballagni
4061 11, VII | beteljesül.~Alig érték el az elsõ lovasok az erdõ szélét,
4062 11, VII | érték el az elsõ lovasok az erdõ szélét, amint egyszerre
4063 11, VII | dandár bontakozik ki rájuk az erdei mély útból: lovasok
4064 11, VII | lovasok és gyalogok.~Ez volt az a dandár, melynek õket az
4065 11, VII | az a dandár, melynek õket az abdai sáncok között kellett
4066 11, VII | akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal
4067 11, VII | akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal
4068 11, VII | belementek annak a torkába.~Az elõhad nem volt e meglepetésre
4069 11, VII | tüzérségnek alig volt ideje az ágyúkat lekapcsolni; három-négy
4070 11, VII | gróffal.~És ez a roham volt az inszurrekciót jellemzõ hõstettek
4071 11, VII | egyes vitézek válnak ki, az egész csapat egyesített
4072 11, VII | egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~S minõ lecsapás
4073 11, VII | támadó francia lovasság; az ágyúk visszafoglalva, s
4074 11, VII | ágyúk visszafoglalva, s újra az ellenségnek fordítva; kétszáz
4075 11, VII | jövõ francia gyalogságnak! Az percek alatt szét van szórva
4076 11, VII | percek alatt szét van szórva az erdõben, s menekül a bokrok
4077 11, VII | elég neki! Tovább vágtat az ellenség uralta téren; meglep
4078 11, VII | fegyver! Van csizma, amennyi az egész dandárnak elég! Van
4079 11, VII | ami több: van becsület! Az ellenség megtanulta a leckébõl,
4080 11, VII | dandárának útját állni! Az utóhad is visszaverte a
4081 11, VII | felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult foglyok
4082 11, VII | mennyire van Gyõr Keszthelytõl, az meg fogja érteni, minõ utazás
4083 11, VII | hogy a tábornoknál melyik az elõhad, melyik az utóhad,
4084 11, VII | melyik az elõhad, melyik az utóhad, mert õ maga sem
4085 11, VII | merre hátra. S minthogy az ellenség nem tette meg neki
4086 11, VII | másfelé.~Most már tiszta volt az út az egyesült magyar és
4087 11, VII | Most már tiszta volt az út az egyesült magyar és osztrák
4088 11, VII | nap alatt: négy elég lesz az óriási V betû másik vonalán
4089 11, VII | tekintélyes haderõ volt együtt. Ha az gyors menetekben egyesül
4090 11, VII | lezúzó erõvel támadhatja meg az alkirály seregét; ki már
4091 11, VII | van a nádor serege felé.~Az ország fõkapitánya e tudósítást
4092 11, VII | fõkapitánya e tudósítást az egész hadsereggel közölte,
4093 11, VII | dandárja elõtt nyitva tartják az utat.~Erre a szóra mindenki
4094 11, VII | feladatnak a megoldásában, hogy az elõre-hátra õgyelgõ francia
4095 11, VII | hadmûveletének korántsem az volt az indoka, amit a rosszakaratú
4096 11, VII | hadmûveletének korántsem az volt az indoka, amit a rosszakaratú
4097 11, VII | mely minden franciát, aki az ellenség mellett harcol,
4098 11, VII | fõbelövéssel fenyeget), hanem mint az eredeti napiparancsokból
4099 11, VII | sajátszerû kiformált terve volt: az ellenségnek a hátába kerülni,
4100 11, VII | köti, hogy találja meg vele az összeköttetést. Mit tegyen
4101 11, VII | hadvezér?~Meskó véleménye az volt, hogy egyiket a három
4102 11, VII | együgyû inszurgens tábornok!~Az igazi tapasztalt hadvezér
4103 11, VII | három külön parancsot, hát az elsõ nap tesz egy utat észak
4104 11, VII | tetszett.~De már itt elszakadt az inszurgensek türelmének
4105 11, VII | inszurgensek türelmének az idege. Mind felzúdultak,
4106 11, VII | követelt vissza tõle mint az inszurrekció tulajdonát.~
4107 11, VII | neki, másodszor is megtenni az utat a Balatontól a Dunáig:
4108 11, VII | Vértesen keresztül.~Azt az egész területet a franciák
4109 11, VII | ment olyan gyorsan, mint az idejövetel.~Verekedniök
4110 11, VII | megitattak, verekedniök kellett az éjszakai pihenésért. Útjokban
4111 11, VII | elfogott levelében olvasható az elismerõ magasztalás, azon
4112 11, VII | Két hét került bele, amíg az elszakadt inszurgens dandár
4113 11, VII | volt annyira megverve, mint az elõvigyázatos stratéga hadvezér,
4114 11, VII | Chasteler tábornok, ki most már az inszurgensek által tört
4115 11, VII | valamikor azt fogja kiolvasni az adataiból, hogy Meskó volt
4116 11, VII | adataiból, hogy Meskó volt az ellenség, azt kergette Chasteler
4117 11, VII | veszprémivel. Most már nem állhatta az útjokat senki.~Csengõ zenével,
4118 11, VII | városokból eléjük jöttek az asszonyok, a leányok, s
4119 11, VII | el a várva vártakat.~Maga az ország fõkapitánya: a nádor,
4120 11, VII | ország fõkapitánya: a nádor, az összes tábornoki kar, az
4121 11, VII | az összes tábornoki kar, az egész fõszállásmesteri törzs
4122 11, VII | harangok zúgása között.~Az volt az örömnap!~Elrongyosodva,
4123 11, VII | harangok zúgása között.~Az volt az örömnap!~Elrongyosodva,
4124 11, VII | süveggel és diadalragyogással az arcon. Még a paripák nyakába
4125 11, VII | András templom elõtt maga az ország prímása fogadta a
4126 11, VII | fennhagyott helyet. Mikor az ismerõsök, jó barátok, rokonok,
4127 11, VII | barátok, rokonok, testvérek az elveszettnek hitt, a diadalmasan
4128 11, VII | vitézek ölelésére rohantak: az olyan színjáték volt, aminõt
4129 11, VII | gyönyörûségükre!~*~Kár, hogy az örömnap - olyan késõn jött -
4130 12, I | jött Meskó dandárával, ahol az már a Komáromból eléje siető
4131 12, I | előcsapatjától megtudta, hogy szabad az út.~Itt találta Vavelt kiküldött
4132 12, I | hadikéme, Mátyás mester.~Lajost az egész idő alatt legjobban
4133 12, I | alatt legjobban nyugtalanítá az elhagyott nők sorsa. Igen
4134 12, I | amikből puskaropogás fogadta az utazót; - gyönyörű tájak,
4135 12, I | a hosszú idő alatt csak az a gond nyugtalanítá, hogy
4136 12, I | nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~Mi történt,
4137 12, I | szeretteivel.~Mi történt, ha az ellenség ostromolni találta
4138 12, I | egy kakasszót halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok
4139 12, I | ha egyszerre elkezdtek az ostromágyúk dörögni, s bombák
4140 12, I | talán azt is megszokják az asszonyok? Óh, a nõknek
4141 12, I | Azokból még feltámadott. Még az a tizenöt vágás se tette
4142 12, I | tette volna porrá, amit az ácsi csatában kapott. Hanem
4143 12, I | tudták kivenni belõle, s az elvitte a másvilágra. No,
4144 12, I | lett volna. Szegény László, az utolsó szavával is a kegyes
4145 12, I | túl mi hír van?~- Bizony az a másik sem egészen örvendetes.
4146 12, I | sem egészen örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a
4147 12, I | Mondtam, hogy vegyék be az én dupla ágyúimat! Nem fogadták
4148 12, I | paraszthajszálon múlt, hogy megnyerte az ütközetet.~- Tehát megnyerte?~-
4149 12, I | franciák seregébõl, mint azok az övébõl, ágyút is többet
4150 12, I | tõlük, mint azok õtõle. Az inszurrekció készen áll,
4151 12, I | puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegõbe repült,
4152 12, I | mehettünk a segítségére, mert az a sok generális hetvenhétfelé
4153 12, I | veszedelem?~- Veszedelem? Az nem történt. Egy kis magányházban
4154 12, I | õket, mint saját húgait.~- Az alispán is ott van?~- Ott
4155 12, I | ám. Õ is kapitulált, de az asszonyságok kedvéért ott
4156 12, I | megrettenve.~- Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain,
4157 12, I | Innen tudom a titulát, amit az elébb mondék.~Vavelnek az
4158 12, I | az elébb mondék.~Vavelnek az agya elzsibbadt, mint mikor
4159 12, I | utolér egy álló helyében az álom.~- Nem használt semmit
4160 12, I | tovább nyugodt flegmával az ezermester -, a francia
4161 12, I | családi boldog életre, mikor az oltár elõtt arra a kérdésre: „
4162 12, I | világba? Mi hárman!~- Hja, biz az úgy van - mondogatá Mátyás
4163 12, I | volna!~- Úgy! Igazság! Azt az urat is eltakaríttattam
4164 12, I | akit mostohája megvert.~Az õ mostohája: a sors.~- A
4165 12, I | halott rejtekéhez, amit az magára zárt?~- Igen egyszerûen.
4166 12, I | gróf szobájában, a rostély az alcoven elõtt rögtön felgördült.~-
4167 12, I | is föl tudná nyitni, ami az én drágaságaimat most fogva
4168 12, I | drágaságaimat most fogva tartja; az volna aztán a remeklés!~-
4169 12, I | hátha valaki hallgatózik az ágy alatt vagy az ajtó mellett.
4170 12, I | hallgatózik az ágy alatt vagy az ajtó mellett. Én is így
4171 12, I | Igen rövid közlemény volt az.~De Vavel Lajost egyszerre
4172 12, I | tudod, hogy Gyõrt elfoglalta az ellenség.~- Értesültem róla;
4173 12, I | Jegyesem és védencem az ellenség kezébe került.~-
4174 12, I | õket szabadítani onnan.~- Az is meglehet. Hanem elébb
4175 12, I | városból?~- Hogy mit teszek, az az én titkom. Kell hozzá
4176 12, I | városból?~- Hogy mit teszek, az az én titkom. Kell hozzá erõszak
4177 12, I | Vitézség és csalfaság. Határos az a lehetetlenséggel, és mégis
4178 12, I | bizonyos. Én kiszabadítom az én szeretteimet úgy, hogy
4179 12, I | kiküldelek, - hogy tartsd fenn az összeköttetést Chasteler
4180 12, II | van, ami szükséges, mind, az ekhó alatt.~A halálfejesek
4181 12, II | értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók
4182 12, II | Szegény bírónak ez volt az elsõ víz, amit legénykora
4183 12, II | trombitásuk is úgy fújta az indulót, ahogy a franciák
4184 12, II | elõresietett, kikémlelni, nincs-e az útban valahol akár francia,
4185 12, II | most találkozni.~Nem jártak az országúton. Nekivágtak a
4186 12, II | tudnak a világban, mint az alattuk megpihenõ csapatról.
4187 12, II | Onnan másnap tovább vitt az út a Bakonyér mentében;
4188 12, II | falucskák lakói bámulva nézték az átvonuló csapatot, s találgatták
4189 12, II | pedig azt nézik, hogy lesz-e az idén elég gubics az erdõn.
4190 12, II | lesz-e az idén elég gubics az erdõn. Nem tudtak velük
4191 12, II | szedte a társzekerekrõl az eldugott süvegeit: a több
4192 12, II | inszurrekció egyik dandára, s az, ha megkapja a kakastollas
4193 12, II | megkapja a kakastollas süvegeit az álfranciáknak, késõ lesz
4194 12, II | helységét.~Kicsiny falu az a Rábca partján, de van
4195 12, II | seregektõl volt megszállva az egész vidék.~A Gyõrbe vivõ
4196 12, II | toronyba, s onnan kémlelte az országutat tábori távcsövével.~
4197 12, II | tájat, a tarka rónát, melyen az aratatlan, érett vetés a
4198 12, II | egy fiatal tiszt lovagolt, az éltesebb hölgyet mulattatva
4199 12, II | szép zöld rónán, melyen az országút átvonul, egy erõs
4200 12, II | chasseurök. Szénázni jártak.~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért
4201 12, II | elõtt, amik már felkaptak az országútra.~A postakocsis
4202 12, II | útról a töretlenre; aminek az lett a következése, hogy
4203 12, II | lett a következése, hogy az egyik szénásszekér feldûlt,
4204 12, II | aztán tökéletesen elzárták az utat.~Ekkor egész közel
4205 12, II | támadásra nem voltak készen, az elsõ taszításra le voltak
4206 12, II | taszításra le voltak szorítva az országútról, s a vizenyõs
4207 12, II | a percben, amidõn a kard az ifjú francia vitéz kezébõl
4208 12, II | vitéz kezébõl kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve
4209 12, II | önkénytelenül elárult elõttem az imént. Nagy örömömre fog
4210 12, II | fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által elõmozdíthattam.~
4211 12, II | Guillaume tábornok úrnak. Az izenet így szól: „Én, Vavel
4212 12, II | úr foglyul tartja magánál az én jegyesemet: Dealba Thémire
4213 12, II | Én kérem vissza cserébe az én hölgyeimet az õ hölgyeiért.
4214 12, II | cserébe az én hölgyeimet az õ hölgyeiért. Egyéb kívánságom
4215 12, II | fogom önt várni, ahonnan az a templomtorony kilátszik.
4216 12, II | templomtorony kilátszik. Adieu!”~Az ifjú hölgy némán, összetett
4217 12, II | összetett kezekkel könyörgött az ifjú tisztnek, amit annak
4218 12, II | szükség a szívére kötni. Az úgyis minden lehetõt el
4219 12, II | bocsátott lovag tovarobogott az országúton. Vavel Lajos
4220 12, II | országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót a börcsi út
4221 12, II | elõkelõ hölgyeket!~- Hát az én hölgyeimet nem tartja-e
4222 12, II | hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~- Az én leányom
4223 12, II | tartja-e fogva az ön férje?~- Az én leányom oly rettegõs,
4224 12, II | olyan félénk teremtés, mint az én szegény Marie-m!~- De
4225 12, II | semmi kétségem; de ezek az ön kísérõi, ezek rettenetes
4226 12, II | kentaurok ezek?~- De - azoknak az ivadékai.~- Igaz, hogy még
4227 12, II | vadkanagyaraik vannak?~- Az igen valószínû. Azt takargatják
4228 12, II | bajuszaikkal; úgy gondolom.~- Hát az igaz-e? - szólt suttogva
4229 12, II | igaz-e? - szólt suttogva az úrhölgy - (úgy olvastam
4230 12, II | olvastam valahol), hogy az itteni úrasszonyok fiatal
4231 12, II | ki, s abban fürödnek?~- Az igen kellemes lehet - hagyta
4232 12, II | kapták.~- Mit gondol ön? Az Istenért!~- Hát hisz önöknek
4233 12, II | hozzá.~- Csitt. Hazaáruló! Az egészen más.~Eközben az
4234 12, II | Az egészen más.~Eközben az történt, hogy egy volón
4235 12, II | sebesítve mind a kettõ. Az inszurgens a homlokán, a
4236 12, II | volón leszállt a lováról, s az oldaláról leakasztva a csutorát,
4237 12, II | fogja azt értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja
4238 12, II | korty abból a badacsonyiból.~Az úrhölgy nem merte a kínálást
4239 12, II | bor! - mondá meglepetten az ízlelés után Vavelnek.~-
4240 12, II | A volón pedig azt mondá az úrnõnek, a kulacsát visszavéve,
4241 12, II | egynek sincs vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy
4242 12, II | lesz mármost igaz, hogy az úrnõik leányvért használnak
4243 12, II | éppen oly nagyszerûek, mint az ön palotája a Chaussée d’
4244 12, II | Madame, hogy mivel fogja ön az idõt tölteni, ha odaérünk
4245 12, II | a templom elé hajtattak.~Az egész faluban nincs több
4246 12, II | aztán lesegíté a hölgyeket az ülésbõl, s felkérte a lelkészt,
4247 12, II | templom ajtaján belépett. Az Isten tiszteletére szánt
4248 12, II | szenvedõ emberek ápolásához. Az egész templom egy kórház
4249 12, II | tulajdon édesanyja volna az ágya fejénél. És a lelkész
4250 12, II | náluknál még nyomorultabbakat: az ellenséget.~- Ugye szép
4251 12, II | azok a kannibálok, akik ezt az országot lakják! - És bizony
4252 12, II | kisasszonyával együtt ezen az egész országon, és nem fogja
4253 12, II | egyetlenegy ember van ebben az országban, akiben kannibáli
4254 12, II | vérében megfürödni képes: - az én vagyok! És bizony mondom
4255 12, II | hogy nem töltheti ön el az idõt jobban addig, amíg
4256 12, II | védszenteihez, hogy Guillaume úr az én szeretteimet szabadon
4257 12, II | Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával,
4258 12, II | mihelyt megtudja, hogy az miértünk lesz cserébe. Én
4259 12, II | kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt
4260 12, II | kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt
4261 12, II | Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten õrizzen meg minden
4262 12, III | meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges vezérrel együtt
4263 12, III | iratokkal letörlõdött is az asztalra krétával felírt
4264 12, III | jó hír hozójának kezét.~Az pedig még jobban igyekezett
4265 12, III | Ne legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira!
4266 12, III | rögtön utazhatunk.~A delnõ az oldalszobába távozott, hol
4267 12, III | monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket Vavelnek.~
4268 12, III | oltalomleveleket Vavelnek.~Az oltalomlevél a legszabályosabban
4269 12, III | legszabályosabban volt kiállítva; az alkirály stampigliájával,
4270 12, III | papír is utánozhatatlan az átlátszó víznyomatú sasos
4271 12, III | víznyomatú sasos címerrel.~Az oltalomlevél szólt Vavel
4272 12, III | sokáig tanulmányozta ezt az okiratot.~- Kételkedik ön
4273 12, III | akadtam csak fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. -
4274 12, III | fogalmazó hibája. - Mit tesz az? - Én hálára vagyok önnek
4275 12, III | Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy mindkettõnk
4276 12, III | vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala
4277 12, III | táskájából a térképet, s azt az asztalra kiterítve, megmutogatá
4278 12, III | mézeshetekké alakítanók, az nem volna kárba veszett
4279 12, III | elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. A kisasszony
4280 12, III | leányát kiváltsa a fogságból az ajánlott cserével. Ismerem
4281 12, III | kezébe kerültek, odadobta az egész gothai almanachot: „
4282 12, III | pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen térképeikkel az
4283 12, III | az ügyetlen térképeikkel az asztalról a számadásainkat;
4284 13, I | végén bejött, ugyanakkor az inszurgens volóncsapat a
4285 13, I | megérkezem, rögtön megírom az ön jegyesének a velünk történteket; -
4286 13, I | delnõ kezét. - Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek
4287 13, I | kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél minden mozdulatairól.~-
4288 13, I | tartotta addig, amíg csak az utolsó házat is el nem hagyták.~
4289 13, I | a faluból.~A falu végén az õrszem rájuk kiáltott, és
4290 13, I | Vavel Lajos elõmutatta az oltalomlevelet, s amíg azt
4291 13, I | friss kardvágás sebe van az arcán: a mai utolsó kardcsattogások
4292 13, I | keresztül ki- s bejárhasson az ember, akinek éppen nincs
4293 13, I | azt kérdezni, hogy merre az egyenes út. Ilyenkor a görbe
4294 13, I | leégett várost máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos
4295 13, I | háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen nagy
4296 13, I | sarcot vetett a városra, az élelmes népkedély megragadja
4297 13, I | felszabadult, s hozta szekérszámra az eladni való eleséget. A
4298 13, I | úgyhogy esténként, mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni
4299 13, I | munka lett volna, kiállt az udvarra, s a kiterített
4300 13, I | keltett senkiben csodálkozást, az utóbbi napokban sokat jártak-keltek
4301 13, I | jártak-keltek itt keresztül az inszurgensek küldöttei,
4302 13, I | tõszomszédjában táboroz már az egész inszurgens sereg.
4303 13, I | mester tudta már a járást. Az ostromágyúk hordtávolán
4304 13, I | medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja strázsál
4305 13, I | ellenség kezébõl, mikor az már vasmarokkal tartá azokat
4306 13, I | õ diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki le nem
4307 13, I | hogy jártassa meg azalatt az utcán csendesen a nagyon
4308 13, I | katonásan tisztelgett elõtte az alispán hajdúja, kivont
4309 13, I | Sátánnéval találkozott, az ijedten csapta földhöz,
4310 13, I | ott három ismerõst talált: az alispánt, Tromfszky doktort
4311 13, I | amint Vavel közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a
4312 13, I | lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán inte a fejével,
4313 13, I | négy macska is ott mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon,
4314 13, I | selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon fekszik Marie, és
4315 13, I | ágyon fekszik Marie, és az ágy fejénél ül Katalin.~-
4316 13, I | kezével homlokára csapva, s az olyan keserves hangon ejtett
4317 13, I | csókolja; hanem õhozzá. - Õ az elsõ. - Õ az, aki elõtt
4318 13, I | õhozzá. - Õ az elsõ. - Õ az, aki elõtt térdre veti magát,
4319 13, I | ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú võlegény szokott
4320 13, I | legtisztább földi öröm, ami már az égi üdvnek verõfénye.~Õ
4321 13, I | tõlem. Nem halok meg. Nem az a rút influenza támadott
4322 13, I | vagy. Ha ki tudtál ragadni az õ kezeikbõl, ki tudsz ragadni
4323 13, I | meggyógyulok. - Nem is betegség ez az enyim; csak rettegés volt
4324 13, I | enyim; csak rettegés volt az és kétségbeesés. - Ez elmúlt,
4325 13, I | kapaszkodom, s elsétálok veletek az ablakig. - Megnézem, hogy
4326 13, I | mondanivaló van a világon, - amit az ember kigondol, - s ha „
4327 13, I | Marie-t felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg
4328 13, I | kívánságát.~Lajos azalatt kiment az oldalszobába, Katalin követte
4329 13, I | senki. Nehéz tusakodás volt az: fegyver nélkül, szavak
4330 13, I | álmainak hagymázos szavai mind az én lelkemet sújtó vádak
4331 13, I | látogató kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e
4332 13, I | kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e vagy
4333 13, I | a csontkoponyájú-e vagy az a kifestett képû? S aztán
4334 13, I | és érte imádkozik, mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták
4335 13, I | Marie-t elragadták volna az én kezeim közül, nekem más
4336 13, I | boldognak érezte magát, mint az oltár mennyezete alatt.
4337 13, I | Lajos karjai közé fogta az asszonyt, és ajkait ajkára
4338 13, I | zendült elõ. Halk akkordokban az inszurrekció népdala.~Lajos
4339 13, I | már, amióta õ távol van.~Az õ kedvenc kék ruhája volt
4340 13, I | ruhája volt rajta.~Azok az õ átlátszó finom ujjai csak
4341 13, I | csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, kicsalogatva
4342 13, I | a búbánatos melódiát.~S az utolsó akkordhoz még a verset
4343 13, I | hamvai ott porlanak abban az acélszekrényben; akinek
4344 13, I | acélszekrényben; akinek annyit fájt az élet, hogy nincs kedve még
4345 13, I | feltámadni. - Hanem a „Sophie”, az itt marad, az elmegy veletek,
4346 13, I | Sophie”, az itt marad, az elmegy veletek, s látni
4347 13, I | boldogok lesztek. - Vigyetek az ablakhoz, hadd lássam meg
4348 13, I | hajnalcsillagot.~Odagördíték karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá
4349 13, I | ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat, hogy friss
4350 13, I | férfi, a magányos séták az emberhangtalan kertben. -
4351 13, I | holnapután is, és örökké, míg az emlékezet tart, az együgyû,
4352 13, I | míg az emlékezet tart, az együgyû, bohó leány, aki
4353 13, I | beszéljetek Marie-ról soha többet. Az haragot, keserûséget támaszthatna
4354 13, I | híjátok Botta Zsófiát; az kibékít. Elõjön még egy
4355 13, I | könny kihullt volna. - Pedig az volt a legerõsebb küzdelem.~
4356 13, I | legerõsebb küzdelem.~Nem szabad az élni óhajtó beteg elõtt
4357 13, I | annak oly lángban égett most az arca.~- Nézzétek, máris
4358 13, I | Ma elmaradt. - Látjátok, az öröm meggyógyított. - Hagyjátok
4359 13, II | tartották õtet itten!~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek,
4360 13, II | való tinektek, franciáknak az ilyen teremtés!”~Minek az
4361 13, II | az ilyen teremtés!”~Minek az ilyen lény erre a világra?~
4362 13, II | halmoznak egy országra, az õ rovására írjatok fel?
4363 13, II | mellett a szolgáló lesz az asszonyának az úrnõje?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
4364 13, II | szolgáló lesz az asszonyának az úrnõje?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
4365 13, II | Az Úr másképp gondoskodott
4366 13, II | Úr másképp gondoskodott az õ választottjáról.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
4367 13, II | el a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint
4368 13, II | hangzott - a távoli orgonaszó.~Az acélfekete égnek ellenmondó
4369 13, II | hófehér sávok üldözik egymást.~Az eszterházai jegenyesorok
4370 13, II | várnak: - a túlsó partról.~Az érccsillámú tó tükrén egy
4371 13, II | szakadó záport megvilágítja az egyre lobogó villám, s úgy
4372 13, II | családjaitokhoz vissza... Az én kardom bevégezte munkáját
4373 13, II | azt is a sírba.~- Adjon az Isten nekünk feledékenységet
4374 13, II | és elfeledtetést.~Ez volt az utolsó szava a fénylõ vízsugarak
4375 13, II | zivatar, s feljött a hold; az idõ lecsendesült szépen,
4376 13, II | más változás, mint hogy az egy égerfa mellett most
4377 13, II | semmi jelt egyebet annál az örök élõfánál, ami holta
4378 13, II | sírkövére? Egy nevet, mely nem az övé, egy történetet, mely
4379 13, II | igaz?~Vagy írták volna rá az igazi nevét s éltének való
4380 13, II | föld elcsendesült, csak az élõ habok beszélgettek még,
4381 13, II | Feje még rútabb, amióta az égõ bozót leégette a haját,
4382 13, II | vadmacskától, hogyan sír az, mikor a vadászok elvitték
4383 13, II | egy jelvényt, ami elõtt az emberek letérdeltek, s könyörögve
4384 13, II | névrokonok messze földrõl azért az ezerötszáz forintért, amit
4385 13, II | paripát szekér mellé. Ez volt az utolsó nemesi inszurrekció.~
4386 13, II | elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot: a nemesség
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4386 |