Rész,  Fezejet

  1     1,  II  |                kövér, tenyeres-talpas hölgy kíséretében, aki az egyik
  2     1,  II  |             meg se nyikkant.~A markos hölgy pedig kiemelte a reszketõ
  3     1,  II  |              nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a
  4     1,  II  |              ott álmában egy halavány hölgy alakja, veres vonallal a
  5     1,  III |            célzott kategóriába eshetõ hölgy, hanem egy gyermekded leányka,
  6     1,  IV  |          emlékszobrot érdemel!~A szép hölgy meg volt vesztegetve már
  7     2,  I   |       társaság közé toppanva a fiatal hölgy. - Szívembõl gyûlölök minden
  8     2,  II  |              hogy a díszlakomához egy hölgy sem volt hivatalos. A baronesse
  9     3,  II  |            került a házhoz.~- Ah! Egy hölgy? Szép-e?~- Fiatal.~- Te
 10     3,  IV  |           csak észre a doktor, hogy a hölgy ruhája csupa csatak. Valamint,
 11     3,  IV  |              arcát?~Hanem az másforma hölgy volt.~Mikor a némán, könyörgésre
 12     4,  II  |             foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt nõnek, nem lehetett
 13     4,  II  |            hogy a Névtelen Várban egy hölgy is lakik; aki lehet, hogy
 14     4,  II  |        kilépett rajta a lefátyolozott hölgy egyedül. A Schmidtné erre
 15     4,  II  |             kellett rejtõznie, amíg a hölgy belépett a kertbe. Azzal
 16     4,  II  |              ablakon. A magára maradt hölgy aztán járkálhatott egyesegyedül
 17     4,  II  |               Milyen délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos fehér
 18     4,  II  |              veszett emberi lelket. A hölgy elragadó szép, mint egy
 19     4,  III |       eltakarta mind a kettõt.~Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult
 20     4,  III |        veszõdjék ön velem - suttogá a hölgy, amint szemeit felnyitotta,
 21     5,  III |               helyre jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~- Ön tud valamit
 22     5,  III |             arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt szokott
 23     5,  III |       reszkessen, ha én nem akarom.~A hölgy hevesen folytatá:~- Az mindegy.
 24     5,  III |          feleségem-e az a titokteljes hölgy, vagy az övé. Hogy Barthelmy
 25     5,  III |               hogy az a lefátyolozott hölgy, aki ön mellett ül, nem
 26     5,  III |           szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy
 27     5,  III |           szavát. Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni...~-
 28     5,  III |              suttogá rettegõ arccal a hölgy.~- Én pedig képes leszek
 29     5,  III |                hogy az általam kísért hölgy karcsú, magas, szilfidi
 30     5,  III |              arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni szoktam?
 31     5,  III |            ami nem gyógyul be soha.~A hölgy keserûen monda:~- Mi sebet
 32     5,  III |               közül. Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~- Hahaha! Én nevetek
 33     5,  III |              vont elõ oldalzsebébõl a hölgy, s azt szétbontva, odatartá
 34     5,  III |              Lajos hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek az
 35     5,  III |                 Menjünk, asszonyom!~A hölgy betakarta arcát a fátyollal,
 36     5,  III |            csüggéstõl kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével érinti
 37     5,  III |               idõ alatt annyira övé e hölgy, mint az élõ embernek a
 38     5,  III |         szabad leszakítani? - kérdé a hölgy.~- Minek? - monda Vavel.~-
 39     5,  III |                Ez Barthelmy! - súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre
 40     5,  III |               a kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében
 41     5,  III |      becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek, nem
 42     5,  III | legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange. Ezek
 43     5,  III |      gondolkozott a feleleten.~- Ez a hölgy: jegyesem...~A gúnymosoly
 44     5,  III |              kifejeznem.~S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf
 45     5,  III |             le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét érinthesse,
 46     5,  IV  |       származott oda; azalatt a másik hölgy már régen ott rejtõzött.
 47     5,  IV  |             itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki Vavel gróffal lakott
 48     5,  IV  |           Névtelen Várban. A fátyolos hölgy maga jön oda hozzám. Én
 49     6,  I   |             Az éjjel egy fényes ruhás hölgy jelent meg elõttem, s az
 50     7,  I   |             mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán kíséri, az
 51     7,  III |               a szavai hatását a szép hölgy arcán.~Az úgy tett, mintha
 52     7,  III |              s odább adhatom. A bájos hölgy, akit el fog venni, báró
 53     7,  III |            arra most válaszát kéri.~A hölgy arckifejezése elsötétült.~-
 54     7,  III |               királyném.~- Ah!~A szép hölgy szemei milyet villámlottak
 55     7,  III |              választ.~Válaszul a szép hölgy mind a két kezét nyújtá
 56     7,  IV  |  dolgozószobámban.~Most meg már a két hölgy fogta körül nagy érdekelten
 57     7,  V   |               Mikor? És miért?~A szép hölgy habozott.~- Hát amikor „
 58     7,  V   |             Te voltál a lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad
 59     7,  V   |              Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~Itt elhallgatott.~-
 60     7,  V   |       összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét
 61     7,  V   |          Katalin rosszul lesz!~A szép hölgy arca olyan lett, mint az
 62     7,  V   |              Néhány perc múlva a szép hölgy ismét felnyitá szemeit s
 63     7,  V   |                 Nincsenek! - rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb
 64     7,  VI  |            tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~- Adjon
 65     7,  VII |         harangvirág.~Mikor a két ifjú hölgy belépett hozzá a konyhába,
 66     7,  VII |             férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás mellé hozva: ebbõl
 67     7,  VIII|             az ünõjét szoptatni a két hölgy elõtt, s megengedte a homlokát
 68     7,  VIII|         tárgya lett elõtte ez a másik hölgy - „Csak úgy szabad kézbõl?
 69     7,  IX  |            add ide a kezedet.~S a két hölgy két keze ujjait egymásba
 70     8,  I   |               reggel idejött hozzám e hölgy titokban azzal a szóval,
 71     8,  I   |            alispán úr, imádásra méltó hölgy az én Katalinom?~- Éppen
 72     8,  II  |              meg az Isten! - rebegé a hölgy, arra gondolva, hogy milyen
 73     8,  III |         átrohanjon a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. - Jocrisse
 74     8,  III |             fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt õ nem fogja megtenni.
 75     8,  III |           akartunk menni, a vele jött hölgy egyszerre felvetette a fátyolát -
 76     9,  I   |        elárulni annak, aki szereti?~A hölgy kegyetlenül bûnhõdött. A
 77     9,  I   |              percében elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából azt
 78     9,  I   |             Bocsásd be õt - suttogá a hölgy a rémület asztmájával, s
 79     9,  I   |           perc.~- Cambray! - kiáltá a hölgy, s kezének öt körme hegyét
 80     9,  I   |           írta önnek ezt a levelet.~A hölgy a levél után nyúlt mohón.~-
 81     9,  I   |          rémülettõl elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten meredtek
 82     9,  I   |            irgalmatlan szavak alatt a hölgy elõször a térdeire, azután
 83     9,  I   |           dühödt fúria, szökött fel a hölgy, s kirántva keblébõl az
 84     9,  II  |               jobb.~Akkor odanyújtá a hölgy a másik arcképet.~- És ilyen
 85     9,  II  |               csókolni Katalint.~De a hölgy elvonta tõle arcát, s visszatartá
 86     9,  II  |              azt a levelet olvasta, a hölgy eltakarta két karjával arcát.~
 87     9,  III |                rebegé már messzirõl a hölgy, hogy a hangjáról elébb
 88     9,  III |             Katalin vagyok - rebegé a hölgy, odafutva hozzá fenyegetõ
 89     9,  III |                s fegyvere csõszáját a hölgy keblének irányzá.~Az pedig
 90     9,  III |           gyûrûm Sátán Lacinál van.~A hölgy eltakarta kezével szemeit,
 91     9,  III |           szekrényt a tûz közepébe.~A hölgy tétovázás nélkül engedelmeskedett.~
 92     9,  III |             már megtanultam - monda a hölgy. - Látja ön ez öltönyt rajtam?
 93     9,  III |          önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~- Tehát kezét nyújtja
 94     9,  III |          találom meg de Fervlans-t?~A hölgy arca ragyogott a tûztõl:
 95     9,  III |                 S forrón megszorítá a hölgy kezét.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
 96    10,  II  |            álmodja, hogy az a bûbájos hölgy a lábai elõtt hever, s két
 97    10,  II  |             az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének:
 98    10,  V   |         eredménnyel.~A dombtetõn álló hölgy hátrafordult, s csendes
 99    10,  V   |            karabélytüze ropogott. - A hölgy a dombtetõn eltakarta irtózva
100    10,  V   |          cigányt! - kiálta nevetve.~A hölgy ott a dombtetõn hogy tombolt
101    10,  V   |             sem akart tovább menni.~A hölgy leugrott róla, s most már
102    10,  VI  |           Sátán Laci! - sikolta fel a hölgy örömteljes meglepetéssel,
103    12,  II  |               portul, míg a fiatalabb hölgy nem tûrte halvány arca elõtt
104    12,  II  |               kisasszonnyal.~Ez a két hölgy: Guillaume tábornok neje
105    12,  II  |             kezébõl kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve minden etikettrõl,
106    12,  II  |             Erre a halavány arcú ifjú hölgy gyöngéden elpirult, a másik
107    12,  II  |           gyöngéden elpirult, a másik hölgy azonban egészen elvörösödött,
108    12,  II  |            kilátszik. Adieu!”~Az ifjú hölgy némán, összetett kezekkel