Rész, Fezejet
1 1, I | Ah, hogy át van fázva!~- No de az a Diána, mért vetkõztette
2 1, I | persze az; mi lenne más?~- No mert lehetne istenasszony
3 1, I | hangnyomattal volt kiejtve.~- No de fel nem vihetjük a szállásunkra;
4 1, I | Szent Margit kápolnában.~- No a „Monsieur”2 iránt nem
5 1, I | esik: lõtávolon kívül.~- No erre kíváncsi vagyok, hol
6 1, II | hogy akárki hallhatta.~- No hát, kis comtesse, mégiscsak
7 1, II | lebegõ eszményképhez.~- No most, polgár, legyen nyugodt,
8 1, III | ide, hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg
9 1, III | engedte magát érzékenyülni.~- No de kedves kicsikém - monda
10 1, III | tudok, azt nem tudom.~- No, hát mármost azt mondom
11 2, I | tiszteletes úr?~- Catharina....~- No azt még tudom.~- Catharina
12 2, I | szólt közbe a doktor.~- No hiszen, ha a „vármegye harangja”
13 2, I | állandó rezidenciájául.~- No, inzsellér úr, ez jó parti
14 2, I | fáknak kies árnyékában”.~- No, majd kárpótlást fogok találni
15 2, I | sem tudom összerakni.~- No, éppen így vagyok én méltóságodnak
16 2, I | kezet szorított vele. - No, mármost hát „te Bernát
17 2, II | volna.~- Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga,
18 2, II | kérdõre?~- Miféle hatóság?~- No - maga, Bernát bácsi.~-
19 2, II | bizonysággal mégsem lehet tudni.~- No ez már engem pikíroz! Hát
20 2, II | doktor.~- Azt mondom...~- No, csak ki vele bátran!~-
21 2, III | kezdett a költözéshez:~- No én, Katinka húgom, nem veszek
22 2, III | vételre érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem,
23 2, III | szekér a poroszlói töltésen: „no uram, mondja a forspontos,
24 2, III | mint az elõdének.~- Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar
25 2, III | kérdé a patvarista.~- No hát mi? - szólt a hajdú.~-
26 3, III | azt hitte Lajos jött.~- No, szabad! Hát bejöhet.~Az
27 3, III | magamat, és sárcipõt húzok. - No menjen, jó Henry, hiszen
28 3, IV | úgy zuhogott az eresz.~- No iszen - mondá a doktor a
29 3, IV | vendégeket a konyhában.~- No, mit dödörög maga olyan
30 3, IV | kezeit; olyan nekem is van.~- No hát siessünk akkor!~- De
31 3, IV | mertél tenni? Megfojtalak!~No, iszen a doktornak se kellett
32 4, I | Távcsöve megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt
33 4, III | egy színházi látcsõvel. - No, az nem sok árulásra képes. -
34 4, III | hangulatból folytatá:~- No, hát csak kérem az elõadás
35 4, III | rablási kísérlet miatt.~(No, ilyen vizsgálatra Vavel
36 4, IV | senki se tud felnyitni?~- No, hát elküldjem ide azt az
37 4, IV | legjobban szerettem volna. - No de hát, ami nem lehet, az
38 4, IV | asztalomon poharat töltöttem.~- No lám. Ezt nem tudtam. Zsivány
39 4, IV | lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, hogy a gróf
40 5, II | hogy a „hazai utáncs”!~- No, hát mit csinál az inszurgens,
41 5, II | kiálta a szörnyetegre:~- No most mutasd meg, hogy mit
42 5, III | Lajos egész közönyösen.~- No, önnek többet is kell róla
43 5, III | nap egymás után kereste.~- No, és ha megtalált volna?~-
44 5, III | együtt nevetett vele.~- No ugye, hogy minden helyzetnek
45 5, IV | IV. ~No iszen lett azután ebbõl „
46 5, IV | mottója hangzott közbe:~- No, én csak mondanék valamit.~-
47 6, I | akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot
48 7, I | semmi bajom sem volt.~- No, mert onnan gondoltam, hogy
49 7, I | sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem
50 7, II | farkasbõr-kacagány reng a fél vállán.~- No gróf úr, én is úgy jövök
51 7, III | neki szüksége van énrám!~- No, hát akkor kérek négy keszkenõt
52 7, IV | beszélj ily képtelenséget?~- No talán csak nem jön az alispán
53 7, IV | feleségét, üldözzék õmiatta.~- No, ha ilyen nemes lelkekbõl
54 7, V | jegyesem!”~Itt elhallgatott.~- No! És azóta már elmúlt egy
55 7, V | napok tárháza rám nézve.~- No hát ha önnek ez oly nagy
56 7, VII | hófehér vászonköténye fölé.~- No, de nekem nem volt szükség
57 7, VIII| Panni és Miura hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy,
58 7, VIII| is odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a kis
59 7, VIII| eléjük, biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad
60 7, VIII| Ha csak hintalovon nem.~- No, majd meg fogsz tanulni
61 7, VIII| ruhát mosnak a patakban.~- No, hát mossunk mi is ruhát
62 7, VIII| menjünk aludni, kicsi mama.~- No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~
63 7, IX | Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~S
64 8, I | Tiszamellékieké pedig sötétkék.~- No hála az Istennek!~- Csak
65 8, I | inszurgensek szûrposztó nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda
66 8, I | ellen a rokokó alabárddal.~- No no! csak nem kell az óramûvet
67 8, I | rokokó alabárddal.~- No no! csak nem kell az óramûvet
68 8, I | gyõz kenyeret süttetni.~- No, hát akkor vége van mindennek,
69 8, I | akadályozó” azt sem adott.~- No, lássa gróf úr, milyen balítélettel
70 8, I | achívumában, 1707-bõl valót.~- No csakhogy felfedezték!~-
71 8, I | kétségbeesett lemondással.~- No mármost nem kívánok többet
72 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni,
73 8, II | jólesett mindnyájunknak.” No hát, más asszony is elmegy
74 9, I | Franciaországnak?~- Nem tudom.~- No hát én tudom. Az „influenzát”.
75 9, I | hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes,
76 10, II | fel fogom õt keresni.~- No hát csak keresse. - De azt
77 10, II | Fennhangon elkezdett zsémbelni.~- No lásd, Cambray, én mármost
78 10, II | Óh, te vitéz puskás! No, hát jer utánam, ha olyan
79 10, II | hanem strázsa! Lövök!~- No, hát nem mozdulok innen.
80 10, III | bien. Légy jól. Napóleon. - No ilyen levelet én is tudnék
81 10, III | Most ez van divatban. - No de - a kiskutyám türelmetlen.
82 10, III | Jocrisse úr szállt le.~- No ez már okosabb ember! Vajon
83 10, IV | aki így megriasztá õket.~- No, ez a dolog csakugyan hasonlít
84 10, IV | tépte a keresztülgázolót.~- No, ezen az úton nem jövünk
85 10, V | rábeszélni magát. Nevetett.~- No, már kedves barátom, én
86 10, V | Vavelt hozta a nyakamra. - No hát majd ennek is megmutatjuk,
87 10, V | vele ez udvariasságot.~- No, hát az én nevem meg Sátán
88 10, V | töltés volt igen erõs.~- No hát fogadd te a magad levelét
89 10, VI | tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~- Laci bácsi! -
90 11, IV | besötétülésig, mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Elsõ
91 11, IV | elkeseredetten kiálta: „No, francia, ha meglõtted az
92 11, IV | mind a ketten lóháton.~- No páter! - kiáltott most Varga
93 11, V | maradt rajta a Sámsonverõ.~- No gyere már! - biztaták a
94 11, V | felelte, hogy keszkövolevú.~No még csak azt kellett megtanulni.~-
95 11, V | Boldogságos szûz képe is elfért.~- No hát most én próbálom meg
96 12, I | van.~- Rossz? Vagy jó?~- No - úgy vegyest. Van jó, van
97 12, I | az elvitte a másvilágra. No, de igen szép temetése volt.
98 12, I | tábornok. - De nem csoda. No hát eredj, és vidd magaddal
99 12, II | negédesen biztatgatá:~- No, húzz belõle egyet, kamerád,
100 12, II | Megerõtetted vele magadat. No, sebaj. Gyere, majd fölteszlek
101 12, II | nyomatékosabb lesz elõtte?~- No, már azt higgye ön el, hogy
102 12, III | szólt Vavel elmosolyodva.~- No ha érti ön, hát akkor még
103 13, I | hagyjátok „Marie”-t eltemetve? - No, nem engem: hanem azt a
|