Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |      burkolva volt, megmutatta, hogy milyen könnyen van azon alul öltözve.
 2     1,  I   |            gyermek durcásan -, pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~
 3     1,  I   |        damasztfüggönyökkel.~- Ejnye, milyen meleg ez az ágy! - mondá
 4     1,  I   |              az égõ parazsat?~- Ejh, milyen kíváncsi egy kis portéka
 5     1,  II  |           rég elment már az égbe! És milyen úton ment el!~Azonban egy
 6     1,  III |            jó kis ágy, mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelõnõt
 7     1,  III |            De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam. Meg hogy
 8     1,  III |             engem hogy hínak. Lássa, milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet
 9     2,  II  |             a bárónõ. - Mondja csak, milyen volt? Jöjjön közelebb hozzám! -
10     2,  II  |      embertõl be nem járt régiókban? Milyen ruha volt a rejtélyes hölgyön?
11     2,  III |   kiexpediálják; pedig látszik, hogy milyen nagy költséggel rendeztette
12     3,  II  |           szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog
13     3,  II  |          próbáltál: olvastál felõle. Milyen a halál? Rosszabb az, mint
14     3,  II  |              Meg akartam tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol. Hát
15     3,  II  |            akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicsõ tudomány az, úszni
16     3,  III |              rá nem jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá lehet
17     3,  III |             kitöltse.~Látszott, hogy milyen türelmetlenül várja az estét,
18     4,  I   |         jobban át kezdte látni, hogy milyen szörnyeteg terv volt az,
19     4,  II  |             itten tavaszi nefelejcs.~Milyen különös neveik vannak a
20     4,  II  |             világot, az szabad neki.~Milyen délceg alak ez a hölgy,
21     4,  II  |          neki, hogy járjon felállva. Milyen nevetséges alak szegény
22     4,  II  |        táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan
23     4,  II  |      megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak kell ennek
24     4,  III |      szüksége lehet rá.~- Ejh, uram, milyen hidegvére van önnek, hogy
25     4,  III |            tekintetével.~- Lássa ön, milyen bolond vagyok én? Ahelyett,
26     4,  IV  |           rátalált, amit keresett.~- Milyen szomorú - mondá Lajosnak.~
27     4,  IV  |         magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen az a zár, amit senki
28     4,  IV  |            megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek lenni:
29     5,  I   |           Meg akarta mutatni, hogy õ milyen makacs, megátalkodott tisztelõje
30     5,  I   |              szomszéd kastély lakója milyen sajátságos különc, magának
31     5,  I   |               majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar! Hát még
32     5,  I   |            az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában!~
33     5,  IV  |           mikor látták, hogy a delnõ milyen tréfára veszi az egész rágalmat,
34     5,  V   |              egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e még azután
35     5,  V   |             igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam meg,
36     5,  V   |          élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~Vavel Lajos bámulva
37     5,  VI  |             ismert. Tudta, melyiknek milyen földkeverék kell? sok vagy
38     6,  I   |              Henryt.~- Óh Istenem! - Milyen egyedül maradunk.~- Az jut
39     7,  I   |     ellenségnek. - Hisz ez gúny! - S milyen az egész szervezés? - Minden
40     7,  I   |            fog minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse a
41     7,  IV  |           nem szabad most! Õ mindezt milyen jól végezné!~Leült leveleket
42     7,  IV  |            írással a két ujját. Ejh, milyen szörnyûség ez ilyenkor!
43     7,  IV  |          Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem, ha én ezt
44     7,  IV  |           anyát hívtál: itt vagyok”! Milyen boldogság lett volna ez,
45     7,  IV  |             ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~Erre az alispán is
46     7,  IV  |             rémséges történetét.~Ah, milyen figyelmes hallgatója volt
47     7,  IV  |            utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, felnyithatlan
48     7,  IV  |            Mit csináltál neki? Nézd, milyen piros lett az arca! Mint
49     7,  V   |           szeretetreméltó angyalkám; milyen jó adomát tudnék én erre
50     7,  VII |           hogy a mon petit garçonnak milyen dolga lesz, ha innen elviszi! -
51     7,  VIII|            csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult, mikor Katalin
52     7,  VIII|           csizmás Miska sárban jár!” Milyen furcsa nóta. A végén azt
53     7,  VIII|           átfûzve õt karjával.~- Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~-
54     7,  VIII|           Hát te így tudsz festeni?” Milyen magas bámulat tárgya lett
55     7,  VIII|              számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~Marie
56     7,  VIII|         nagyot sóhajtott szomorún.~- Milyen boldog lehetsz te, hogy
57     7,  VIII|             leeresztett az ablakból, milyen szívesen eregeti fel a légbe
58     7,  VIII|         füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik az neki!~- És
59     7,  VIII|              dohányzott énelõttem! - Milyen rab volt énmiattam, szegény
60     7,  VIII|       Gyönyörködni akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos azáltal,
61     7,  VIII|            urak aludni mentek.~- Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk
62     8,  I   |        amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, a kereskedõk
63     8,  I   |          adott.~- No, lássa gróf úr, milyen balítélettel van az óramûrõl,
64     8,  I   |         bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel volt a sikerüléshez.
65     8,  II  |             porosan és délcegen.~Ah, milyen szép volt ilyenkor Lajos!
66     8,  II  |             Az ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfõ. Ha ilyen
67     8,  II  |           hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár volna, ha annak a csóknak
68     9,  I   |       szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~- Megtudja ön azonnal,
69     9,  I   |             látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy
70     9,  I   |          megint azzá lett, Madame!~- Milyen õ? Hogy változott meg? Szép
71     9,  III |         által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság jönne ki
72     9,  III |           sok minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol õ rám!”~Az
73    10,  II  | ábrázatparcella beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~- Mit akar
74    10,  II  |             Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta játszani
75    10,  II  |         egyik országból a másikba.~S milyen hosszú még az éjszaka!~Marie
76    10,  II  |           rossz ember, mint az apja.~Milyen büszkeség ragyogott Sátán
77    10,  III |           tenni valamit. - Jocrisse! Milyen õrizet van a soproni oldalon?~-
78    10,  IV  |         pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~A kettévágott út túlsó
79    10,  IV  |         hosszat voltak útban, és még milyen útban!~Mikor a hídon megjelentek
80    10,  VI  |             szökõkút sugarát. - Lám, milyen könnyen megy itt az artézi
81    10,  VI  |       arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! Az iszonyatos
82    10,  VI  |            felsikoltó hölgyet.~- Óh, milyen asszony vagy te!~*~Vavel
83    10,  VI  |             azt Marie-nak. Meglátod, milyen örömet szerzesz neki vele,
84    11,  I   |          jövőben való megnyugvással.~Milyen nevettető jelenet volt az,
85    11,  I   |          rejtélyes kulccsal! Eleinte milyen szomorúan, kedvetlenül nyúlt
86    11,  I   |              fel nagy örömmel. - Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy
87    11,  V   |              kijózanodott minden fõ! Milyen másnemû lármahangtól visszhangzott
88    11,  V   |              volt, hanem tábor. Hogy milyen rémületet költött Budapesten
89    11,  V   |        bizonyos „akadályozónak”.~Ah, milyen sietséggel iparkodott tudósítani
90    12,  II  |           dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat ment végig
91    12,  III |             Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire
92    13,  I   |              kardcsattogások emléke.~Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak”
93    13,  I   |           halva temetkezni el! - Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk
94    13,  I   |             veletek, s látni akarja, milyen boldogok lesztek. - Vigyetek