Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |       keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen szeretett
 2     1,  I   |              ez az elátkozott sors?~- Óh, az iránt nem aggódom. Akik
 3     1,  III |               Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép! Majd meglátja
 4     1,  III |           amitõl önt megfosztották?~- Óh! Abukir-szín gros de Naples
 5     1,  III |             addig senki se jön ide.~- Óh, én szeretek egyedül lenni.
 6     1,  III |               kérdezõsködés nélkül. - Óh, drága, kedves virágom!~
 7     1,  III |             mondom: Alfred Cambray.~- Óh, azt a másikat én elfelejtem:
 8     1,  III |     játékbubát tartani?~- Játékbubát? Óh, azzal én magam szoktam
 9     1,  IV  |              besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást,
10     1,  IV  |           legújabb diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek
11     1,  IV  |           megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe
12     2,  I   |          nekem is maradjon valami.”~- Óh, az én tisztjeimnek nem
13     3,  II  |              Látod. Vér jött utána.~- Óh Istenem! - kiálta föl erre
14     3,  III |            akar? A gróf küldte önt?~- Óh, dehogy az küldött. Bár
15     3,  III |            Isten megtartsa az életét. Óh, siessen, jó Henry.~- Agyon
16     3,  IV  |        kíváncsiság hatalmas ösztön.~- Óh, kérem alássan. Tessék besétálni
17     3,  IV  |               De hát kinek az ura?)~- Óh, ezer örömmel! Azazhogy
18     3,  IV  |               gyors stimulantiákat.~- Óh, csak siessen ön!~- Öt perc
19     4,  III |               látni, ha felocsúdik.~- Óh, ez iránt biztos vagyok.
20     4,  III |              és a közelben hálatja.~- Óh, nem, nem! Jövõre pénzt
21     4,  V   |      arcfintorra kényszeríté magát.~- Óh, uram s én Istenem. Hát
22     4,  V   |          elõleges megtekintés végett?~Óh, Mátyás mesternek volt tervezetes
23     5,  II  |               idomítottam a fickóból. Óh, én hírhedett idomár vagyok.
24     5,  V   |               az én hosszú éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én abban
25     5,  V   |             látni, én is az leszek.~- Óh, az én boldogságom napja
26     6,  I   |              igaz részvéttel Lajos.~- Óh, én magam vagyok az oka,
27     6,  I   |              A leány összerázkódott.) Óh, Istenem! Én magam tapostam
28     6,  I   |            könnyek gyûltek e szóra.~- Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy
29     6,  I   |               rémek huhogását hallja. Óh, én nagy, nehéz bûneim!~-
30     6,  I   |             Szemei rémtûzben égtek.~- Óh, Uram, irgalmazz! Szent
31     6,  I   |       Elveszítjük a szegény Henryt.~- Óh Istenem! - Milyen egyedül
32     6,  I   |              haldokló ember imáját.~- Óh, azt tudom én könyv nélkül.~-
33     7,  II  |             lehulltak! Szabad vagy!~- Óh, Istenem, irgalmazz!~Úgy
34     7,  II  |         szemek égetõ sugarához nem.~- Óh, Istenem, mit beszél ön,
35     7,  II  |           megtudni, hogy ki vagyok!~- Óh, te rettenetes vagy! - szólt
36     7,  II  |       hozzájok hasonló legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~
37     7,  II  |                ha Isten úgy akarja.~- Óh, hiszen érts meg engem -
38     7,  II  |                Hogy lesztek boldogok? Óh, ez - hahahaha!~Nem tudta
39     7,  II  |              a pirosvirágos mezõn.~- „Óh, be szép világ! Óh, be kedves,
40     7,  II  |          mezõn.~- „Óh, be szép világ! Óh, be kedves, szép világ!”~
41     7,  IV  |          nálam szép csendesség van.~- Óh, én is úgy óhajtom, hogy
42     7,  IV  |             magadhoz, - monda Marie - óh, én nagyon szófogadó leszek.
43     7,  IV  |        Katalin elõtt, mint szabadító: óh, hogy ragyogott át Marie
44     7,  V   |                  Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. - Olvasd
45     7,  VI  |           park és kert az övé lesz!~- Óh, be jó lesz! - monda Marie.~
46     7,  VIII|           ketten siettek be a parkba.~Óh, mennyi látnivaló, mennyi
47     7,  VIII|              hogy azt el lehet fogni.~Óh, mennyi kacagnivaló volt
48     7,  VIII|               alkalommal kapogattak.)~Óh, de ami mindennél nagyobb
49     7,  VIII|     megmutatja, hogy õ is ért hozzá: „óh, én egész nap szeretnék
50     7,  VIII|                átfûzve õt karjával.~- Óh, milyen boldog fogok én
51     7,  VIII|        valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog õ ezekbe holnap
52     7,  VIII|            tán engemet is festeni?”~- Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~-
53     7,  VIII|      mennyország örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a
54     7,  VIII|              gyakorlat hódítja meg.~- Óh, én egész nap a zongora
55     7,  VIII|             szabva a rendes dolgod.~- Óh, az nagyon jó lesz! Igazán
56     7,  VIII|             idõ, nem akar-e aludni?~- Óh, olyan szép este van: s
57     7,  VIII|              az urak aludni mentek.~- Óh, milyen álmos vagyok már;
58     7,  VIII|            Várbul, ami Marie-é volt.~„Óh, Istenem!” - rebegé a leány,
59     8,  I   |            szemközt fogom õt találni! Óh, énnekem erõs sejtelmeim
60     8,  II  |                sem víz, sem ebugatás,~Óh szerelmes egek! a nem más:~
61     8,  II  |         küldetésekkel volt megbízva.)~Óh, mint reszketett Marie-nak
62     8,  II  |            Ezt nem vennék jó néven.~- Óh, bizony mások is megteszik
63     8,  III | visszahódítani, mint a szeretõjétõl.”~Óh, mily jól esett az az egy
64     9,  I   |       elfelejtkezett. - Beszélt vele? Óh, szóljon, szóljon, mit mondott?
65     9,  I   |          karjait, kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~Cambray
66     9,  I   |              meg? Szép lett? Megnõtt? Óh, mondja ön. - Nem hozhatta
67     9,  II  |           most, mikor visszakértem.~- Óh Istenem! Meghalt?~- Nem!
68     9,  II  |         meghalni, mint a nemes vad.~- Óh drága Cambray! Ez a te képed! -
69     9,  III |                  sóhajta fel Lajos. - Óh, Katalin, mennyit szenvedtem
70    10,  II  |               vizet sem égõ ajkadnak. Óh, eressz magadhoz! Ott nem
71    10,  II  |          rácsfüggöny elé, s õrködött.~Óh, dehogy történt az meg Marie-val,
72    10,  II  |               merek magamban menni.~- Óh, te vitéz puskás! No, hát
73    10,  II  |            szegény fiúnak az anyja.~- Óh, az nagyon jó lesz: azt
74    10,  IV  |         elvesztettünk négy órai idõt.~Óh, erre a négy órára nagy
75    10,  VI  |        Tekints fel! Kezdj újra élni!”~Óh, hiszen ez volt az az ember,
76    10,  VI  |          kísérte - ezóta ott vannak.”~Óh, hogy ápolgatta, dédelgette
77    10,  VI  |        örömében felsikoltó hölgyet.~- Óh, milyen asszony vagy te!~*~
78    10,  VI  |             van, - az pernye és hamu. Óh, hányszor kért õ engem erre!~
79    11,  IV  |       veszprémi ezredre került a sor.~Óh, hisz ezek már veteránok!
80    11,  VII |             karjaira, csak a lábaira.~Óh, ez nevezetes tényezõ a
81    12,  I   |              megszokják az asszonyok? Óh, a nõknek a képtelenségig
82    12,  III |             vagyok önnek kötelezve.~- Óh, kérem önt igen szépen -
83    13,  I   |             csókjaival, könnyeivel.~- Óh, én drágám. Óh, én szentem!
84    13,  I   |          könnyeivel.~- Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi
85    13,  I   |               drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi kis bálványom!~
86    13,  I   |               lágy kezét, suttogva:~- Óh, ne beszélj oly hevesen.~
87    13,  I   |               Mennyit sírt miattam! - Óh, ha tudnád, miket végeztünk
88    13,  I   |               de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád, mit szenvedtem
89    13,  I   |       vezekleni és vétkét jóvá tenni. Óh, minõ rettenetes napok voltak
90    13,  I   |          szelídebb csapást: a halált! Óh, minden órában rettegni:
91    13,  I   |           vagy halva temetkezni el! - Óh, milyen jól tetted, hogy