1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2352
Rész, Fezejet
1001 5, III | valamit adok, jól fogja tudni, hogy az a hír merõ képtelenség,
1002 5, III | kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két nõalak nem lehet egy. -
1003 5, III | törõdöm én vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani?
1004 5, III | nem vette áldozatnak azt, hogy elpirult?~- Aki szerelmeért
1005 5, III | valakit, akirõl nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága.
1006 5, III | Azért akarom azt tenni, hogy ne legyek önnek adósa tovább.
1007 5, III | ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy erõs férfit nagy veszedelmébõl
1008 5, III | aztán beszólt Marie-hoz, hogy ma nem viszi õt magával
1009 5, III | megint olyan napja volt, hogy ha meglátta volna a pázsitos
1010 5, III | rendeletet adott Henrynek, hogy járassa elõ a fogatát. Az
1011 5, III | még nem mondta el senki, hogy milyennek látta az arcát.~
1012 5, III | gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja nekem felelni.
1013 5, III | elhatározással indul el, hogy egyedül akarja felkeresni
1014 5, III | szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de nem adta
1015 5, III | kezébõl, mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~A
1016 5, III | ami egy nõt arra késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa
1017 5, III | nem tehetett egyebet, mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek,
1018 5, III | átfonásig, ami azt jelezi, hogy kész vele a világ végéig
1019 5, III | gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson az udvar park felõli
1020 5, III | embernek az eltûnt lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nõ egy egész
1021 5, III | jól ismerték már a járást, hogy a zökkenõknél, hidaknál
1022 5, III | fenyegetése?~Henry tudta már, hogy itt tovább nincs ok hajtani,
1023 5, III | erdõkerülõ, aki azt állította, hogy a Névtelen úrnak kétféle
1024 5, III | megmondják rövid, mogorva szóval, hogy az nem szabad.~Õsszel a
1025 5, III | Hisz õróla azt hiszik, hogy neje van!) - Sétáljunk vissza
1026 5, III | utolérve, megtudták Henrytõl, hogy a gróf merre távozott; azzal
1027 5, III | Lajos olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy
1028 5, III | hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~- Régóta
1029 5, III | olyan szerencsétlen voltam, hogy kétszer nem találtam önt
1030 5, III | oly szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza,
1031 5, III | Azért kaptam az alkalmon, hogy önnel most véletlenül találkozhatom.
1032 5, III | Várnak nevez; - megtudom, hogy abban egy délceg, daliás
1033 5, III | lovagi becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon
1034 5, III | asszonyokról van szó. Tudjuk jól, hogy szívviszonyoknál még az
1035 5, III | becsületemre mondanám, hogy nincs, ha mindjárt minden
1036 5, III | Akkor nem tudom kitalálni, hogy mit kíván ön tõlem még többet.~-
1037 5, III | többet.~- Hát megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. -
1038 5, III | Egyenesen abból a célból, hogy az ön által kísért hölgynek
1039 5, III | arcvonásaiból meggyõzõdjem arról - hogy az én férgemnek igaza van-e
1040 5, III | s csak az volt függõben, hogy melyik üti elõbb homlokon
1041 5, III | vetett Katalin bárónõ azzal, hogy hirtelen hátravetette a
1042 5, III | Ezek az urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias forma
1043 5, III | mennyországian édes érzésnek, hogy e nõ az õ megkíméléseért
1044 5, III | annak a pokoli keserûségnek, hogy ez õt védõ, miatta szenvedõ
1045 5, III | És én követelem öntõl, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! -
1046 5, III | bocsánatkérõnek, az hajolt le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét
1047 5, III | Uraim! Önök tanúi voltak, hogy én egy oktalanul elkövetett
1048 5, III | magát, s félreállt, jelezve, hogy tiszta az út.~Egész modora
1049 5, III | õszintén lovagias volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~
1050 5, III | mégsem volt elég nagy arra, hogy az elöl menõk valami beszédet
1051 5, III | várni az utána jövõket, hogy üdvözleteiket kicserélhessék
1052 5, III | szolgának látni kellett azt, hogy õk nem kergetik egymást,
1053 5, III | kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után is itt
1054 5, III | után is itt maradjon. Érzé, hogy amit tett, azt joga volt
1055 5, III | szívem érzett.~- Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~- Mit?~-
1056 5, III | Lehetetlenné tette azt, hogy mi egymással valaha még
1057 5, III | valaha még találkozzunk, hogy egymással beszéljünk, hogy
1058 5, III | hogy egymással beszéljünk, hogy egymással levelezzünk.~-
1059 5, III | megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes nõ önre nézve
1060 5, III | nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nõre nézve minden.
1061 5, III | nézve minden. Ne higgye ön, hogy elég rossz szívû tudnék
1062 5, III | hölgynek, akit ez érdekel, hogy egy rossz órában ki foglalta
1063 5, IV | föltételezte a becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt gonosztevõk
1064 5, IV | fölött elmondva kereken, hogy az tiszta lehetetlenség,
1065 5, IV | az tiszta lehetetlenség, hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen
1066 5, IV | erõs felmentõ körülmény, hogy amíg az egész falu látta
1067 5, IV | cselédsége tapasztalhatá, hogy Katalin bárónõ otthon van
1068 5, IV | jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként védelmezi a
1069 5, IV | ezredesnek meg kell tudnia, hogy õ valami módon mégis rá
1070 5, IV | dolog. Katalin bárónõ igaz, hogy egész cselédsége láttára
1071 5, IV | mint az a következtetés, hogy azt az idõt, amikor mindenkire
1072 5, IV | Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónõ már a jószág megvétele
1073 5, IV | Bécsbõl. Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen érkezett,
1074 5, IV | Az dühbe jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet
1075 5, IV | elszaladtam, de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna.
1076 5, IV | komornyiknak azt mondtam, hogy rögtön akarok beszélni a
1077 5, IV | az kijön azzal a szóval, hogy a bárónõ nem bocsát be,
1078 5, IV | beteg! Én visszaizenek, hogy friss pletykát hoztam a
1079 5, IV | Megint azt izenik vissza, hogy jöjjek vele holnap. - Hát
1080 5, IV | tanúbizonyságot fog találni arra, hogy a bárónõhöz azért nem eresztettek
1081 5, IV | Hát mondok, azt mondom, hogy nekem mindjárt gyanús dolog
1082 5, IV | mindjárt gyanús dolog volt, hogy az a baronesse olyan könnyûszerrel
1083 5, IV | rajta.~Azzal állt bosszút, hogy a doktort, az inzsellért
1084 5, IV | ott arra kényszeríté õket, hogy mondják el elõtte, hogyan
1085 5, IV | hanem aztán mikor látták, hogy a delnõ milyen tréfára veszi
1086 5, IV | mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nõnek az esze gépezetébõl
1087 5, IV | kerék hiányzik!~Ritka eset, hogy egy nõ, még inkább egy leány,
1088 5, IV | mulatságosnak találja, hogy õt oly kegyetlenül rágalmazzák.~
1089 5, IV | lett.~S annyival inkább, hogy e napon túl nem lehetett
1090 5, V | magát elõtte. Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani
1091 5, V | csillapítani annyira indulatait, hogy azok el ne árulják magukat
1092 5, V | magába zárkózott léleknek, hogy a más lelkének titkait ki
1093 5, V | Nem történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól
1094 5, V | attól a vágytól hajtva, hogy Lajos útját kísérje, fellopózott
1095 5, V | sympathicus léleknek a sugallat, hogy többet tudjon, mint aki
1096 5, V | lenni; de meglátszott rajta, hogy ez öntudatos igyekezet.~
1097 5, V | adott jelt csengettyûjével, hogy már lefeküdt, s az érkezõ
1098 5, V | ez? Sejtené talán Marie, hogy abban a kocsiban tegnap
1099 5, V | talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva
1100 5, V | kikocsizni?~- Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~- Van önnek
1101 5, V | hajlandó lett volna azt hinni, hogy Henry fecsegett elõtte a
1102 5, V | lett a vége a dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat.
1103 5, V | Vavel gróf azért szerette, hogy olyan csendes, szótalan
1104 5, V | Meg volt neki parancsolva, hogy azalatt, amíg az úrhölgy
1105 5, V | alatt az jutott eszébe, hogy most õrá senki sem ügyel
1106 5, V | Lajos, kirõl jól tudta, hogy a vizsgáló-toronyból õt
1107 5, V | kertben sétál, - arra a jelre, hogy õ felveti a zsebkendõjét
1108 5, V | olyat penderített rajta, hogy az az orgonabokrok közé
1109 5, V | fogytáig abban a hitben maradt, hogy õbelé egy elátkozott hercegasszony
1110 5, V | a dühtõl és ijedtségtõl, hogy félelem volt ránézni.~Mikor
1111 5, V | most nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel
1112 5, V | és nagyot sóhajtott.~- Hogy õ nekem senkim és semmim! -
1113 5, V | Mit akarok? Azt akarom, hogy adjon ön nekem anyát! Azt
1114 5, V | nekem anyát! Azt akarom, hogy hozzon nekem asszonyt a
1115 5, V | mint ön?~- S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem
1116 5, V | megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy mindennek én vagyok az oka.
1117 5, V | mindennek én vagyok az oka. Hogy átok a létezésem annak az
1118 5, V | embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~- Az Istenért,
1119 5, V | öntõl egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e
1120 5, V | magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én helyemen; -
1121 5, V | cseréljünk igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam
1122 5, V | az élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~Vavel Lajos
1123 5, V | hangja. Maga sem tudta õ azt, hogy ennyire képes. Ekkor ezt
1124 5, V | hallottam ma, azokból megtudtam, hogy a kerek föld legnagyobb
1125 5, V | azt akarja ön biztosítani, hogy megmaradjak ebben a Névtelen
1126 5, V | boldogságom napja is arra vár, hogy az öné virradjon. Eljön
1127 5, V | bocsáthatnám be ide e falak közé, hogy titkomat megtudják.~- Egy
1128 5, V | És ha lehetõ volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen,
1129 5, V | világgal? Mert bizony mondom, hogy ki a Névtelen Vár lakójának
1130 5, V | Hiszem, - és tudom, - hogy nem sokáig! Az idõk jelenségei
1131 5, VI | maradtak meg a virágjaikban.~Hogy valami kárpótlást szerezzen
1132 5, VI | világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat építtetett
1133 5, VI | gyakran adott megbízást, hogy menjen fel Bécsbe dísznövényeket
1134 5, VI | neki Lajos. Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelõ
1135 5, VI | tekintetre meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle szép
1136 5, VI | valahol, mohón kap utána, hogy ugyan mi lehet még abban:
1137 5, VI | a tudat is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt
1138 5, VI | leírásban el volt mondva, hogy ezt a híres francia természetbúvár,
1139 5, VI | nak.~Most már tudta Marie, hogy miért sietett el oly hevesen
1140 5, VI | Marie csak annyit hallott, hogy a künn ácsorgó kertésznek
1141 5, VI | azoknak egy gondolat is elég, hogy õket egy kedvenc hely látogatásától
1142 5, VI | lencséi.~Még hátravolt, hogy errõl is lemondjon.~Maguk
1143 5, VI | azt mondta neki a kertész, hogy mind nem használ neki az
1144 5, VI | tiszteletes Mercatoris uramnak, hogy ossza ki az árvíztõl sújtott
1145 5, VI | bizonyságául mondhatom, hogy a sulyok fejébe van cövekelve
1146 5, VI | következtetésre vezette, hogy azoknak a vizeknek, amik
1147 5, VI | milliókra menõ károkat okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni,
1148 5, VI | Mosony vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes nemes Sopron
1149 5, VI | abban a meggyõzõdésben él, hogy az tekintetes nemes Mosony
1150 5, VI | hamarább megtörténhetik az, hogy a Fertõ túláradjon a ruszti
1151 5, VI | hegynek a tetején, mint az, hogy akár Sopron, akár Mosony
1152 5, VI | cassájában úgy megáradjon a pénz, hogy annak a szélén tizenötezer
1153 5, VI | bárónõ, ki is megtudva, hogy a föld népének nyomorúságán
1154 5, VI | bárónõnek tudomása volt róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben
1155 5, VI | szüksége az ingenieurnek, hogy a nagy távolságokat, amik
1156 5, VI | instálni; de õkelme érezvén, hogy amely subscust a bárónõ
1157 5, VI | leginkább megmaradt, az volt, hogy Katalinról mendemondákat
1158 5, VI | azzal áll bosszút azért, hogy megszabadítja az ínségtõl
1159 5, VI | telescopiumát, azzal az izenettel, hogy ezt a mérnöknek ajándékozza.~
1160 5, VI | Becsukta maga elõtt az ablakot, hogy ne lásson ki többet a világba.~
1161 5, VI | bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját meg kellene
1162 5, VI | megörvendezteté e munkával a bárónõt, hogy az még egy drága brilliántos
1163 5, VI | aztán el se mert menni, hogy a telescopiumot megköszönje
1164 5, VI | Attól félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal
1165 5, VI | vármegyegyûlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett
1166 5, VI | tul senki sem értette, hogy mit adott elõ; hanem annyi
1167 5, VI | elõ; hanem annyi bizonyos, hogy az általa vezetett munka
1168 5, VI | zúdította le a Fertõ vizét, hogy amint az egész Hanság ingó
1169 5, VI | megszabadult attól a veszélytõl, hogy az új tavasszal békalencse
1170 6, I | leány úgy jött be hozzá, hogy az arca egészen nedves volt
1171 6, I | én magam vagyok az oka, hogy meghal. Oda szokott a lábamra
1172 6, I | gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer csak
1173 6, I | egyszer csak azt veszem észre, hogy amint a lábamat letettem
1174 6, I | keserves zokogást.~- Hm! Hogy tud sírni - egy veréb miatt, -
1175 6, I | szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~
1176 6, I | sírt a leány, mikor látta, hogy vége van, csak mély szomorúsággal
1177 6, I | tudnék én tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába volna
1178 6, I | Oh, azt nem engedem. Hogy szegény Dávidomat kényszerítsék
1179 6, I | s csaljam magamat azzal, hogy õ még megvan: odakészítsem
1180 6, I | eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül érte. Nem kell kísértet
1181 6, I | Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta õ valahol, hogy
1182 6, I | hogy olvasta õ valahol, hogy akit eltemetnek, afölött
1183 6, I | Azt is kedvesen vette, hogy néhány nap múlva ott állt
1184 6, I | evangélikusoknál szokás, hogy aközé virágot lehessen ültetni.
1185 6, I | házifogságban tartotta magát, hogy mégis valami testmozgást
1186 6, I | szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel mindennap gyakorolta
1187 6, I | plasztront nem használtak), hogy ütésfoltoktól, veres daganatoktól
1188 6, I | céllövöldözésben. Annyira vitte már, hogy húsz lépésnyirõl kapásra
1189 6, I | Mert nem tud fölkelni, hogy kinyissa.~- Hát mi lelte?~-
1190 6, I | mi lelte?~- Azt hiszem, hogy megsimította a guta.~S azt
1191 6, I | Nagyobb bajod van, mint hogy én bele merjek kontárkodni
1192 6, I | nekem rá többet szükségem, hogy fel segítsen ülni a nyeregbe.
1193 6, I | Vavel. - Hát nem tudod, hogy neked kötelességed itt maradni
1194 6, I | s az azt kérdezte tõlem, hogy készen vagyok-e õt követni.
1195 6, I | bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek. Húsz
1196 6, I | tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. Elvesztettem
1197 6, I | reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta ütött meg.
1198 6, I | hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos
1199 6, I | Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt már? A tudós,
1200 6, I | annyi könyvet kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak:
1201 6, I | a halál elleni segítség. Hogy alázná ön meg így magát! -
1202 6, I | kívánságod van, Henry?~- Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni,
1203 6, I | fel bûnei alól? Gondold, hogy katona vagy, s ágyúgolyó
1204 6, I | hadcsoport, ami mustrálásra vár, hogy nevén szólítsák: „itt vagyok!”~-
1205 6, I | akarnál hívatni magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem
1206 6, I | ember, aki abban fárad, hogy apró uraknak a lábtyûit
1207 6, I | egyszarvú, aki azon törekszik, hogy a hatalmasok fejét beletapossa
1208 6, I | elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat
1209 6, I | fel az õ leányuk ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytõl.
1210 6, I | okmányokat, útleveleket, hogy õt megszabadítsam ellenségei
1211 6, I | esküdtem, hazudtam mindennap, hogy õt betakarjam üldözõi elõl.~-
1212 6, I | haldokló.~- S azt hiszed te, hogy ezt szabad neked halandó
1213 6, I | Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél
1214 6, I | nagyságában, ha tudnád azt, hogy õ, aki forgatja a napok
1215 6, I | százezreit egymás körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek,
1216 6, I | hogyan temesse el magát, hogy tavasszal feltámadjon, s
1217 6, I | aminél fogva megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe.
1218 6, I | ön lelkem nyugodalmára, hogy aminek terhe alatt nyögsz:
1219 6, I | te papod abszolúciójára, hogy paradicsomába bebocsásson.~
1220 6, I | azt mondja a szent kapuõr, hogy „nincs biz az! mert az odalenn
1221 6, I | akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot
1222 6, I | még oda tudta erõszakolni, hogy vonagló ajkaival megcsókolja
1223 6, I | homlokára ütött a tenyerével.~- Hogy ez nekem nem jutott eszembe! -
1224 6, I | Megismerte Lajos szemeirõl, hogy az sírt.~- Igen, Marie;
1225 6, I | jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
1226 6, I | Hát az ember nem tudhatja, hogy lesz-e mindig imakönyv a
1227 6, I | leány elsõ dolga az volt, hogy Lizettet elparancsolta a
1228 6, I | volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~-
1229 6, I | Henry, jó Henry. Akarod, hogy imádkozzam veled?~Azzal
1230 6, I | az imakönyvét, nem azért, hogy olvassa az imát, mert hisz
1231 6, I | nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga elõtt azt
1232 6, I | tagadhatta meg magától, hogy egyik térdét meg ne hajtsa
1233 6, II | szegény jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik gond
1234 6, II | meghal: a nagyobbik gond az, hogy hogyan temettesse el magát.
1235 6, II | annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét fogadott
1236 6, II | bárónõ udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az egész
1237 6, II | éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még valaki abban
1238 6, II | A bárónõ megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd nélkül
1239 6, II | Mercatoris uramat kérte fel, hogy köszönje meg nevében a bárónõnek
1240 6, II | között arról lett nevezetes, hogy a világ minden nyelvét a
1241 6, II | adataival bebizonyította, hogy Ádám õsapánk is magyar volt,
1242 6, II | vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~Az egész népet,
1243 6, II | sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész nemzet hangulatát
1244 6, II | legtávolabb esõk voltak azok, hogy magyar színészeknek szabad
1245 6, II | pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra
1246 6, II | kicsiny dolog is elég arra, hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse
1247 6, II | fiatal tudósa levelei nyomán, hogy ez az ország az õ ellenségét
1248 6, II | vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”, s reggelre
1249 6, II | Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített
1250 6, II | a hómezõn a hullatömeg, hogy a lovassági rohamokat feltartóztatta.
1251 6, II | mondani: „Te azt hiszed, hogy nagy ember vagy, azért,
1252 6, II | mindennapi étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé,
1253 7, I | kötelességévé tétetett, hogy az 1808-iki országgyűlés
1254 7, I | áldozat pedig abbul állt, hogy arra az idõre, amit e célból
1255 7, I | No, mert onnan gondoltam, hogy nem méltóztatott eljönni
1256 7, I | megküldeni.~- Engedelmet kérek, hogy egy kérdéssel eléje vágjak
1257 7, I | pedig azon célból hozatott, hogy egyrészrõl a pompában való
1258 7, I | Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért nem álltam elõ
1259 7, I | gróf kezdte észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~-
1260 7, I | ellenség oly hatalmas volna, hogy annak a rendes császári
1261 7, I | tudna állni”. Azt pedig, hogy az ellenfele hatalmasabb,
1262 7, I | fölkelésnek az lenne a feladata, hogy készületlenül, gyakorlatlanul
1263 7, I | határozni fog minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse
1264 7, I | szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért a had felállításához,
1265 7, I | tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van fényesebb neve,
1266 7, I | lustratiót, azt a tréfát, hogy minden nemes menjen fel
1267 7, I | székvárosába bemutatni, hogy van kardja és puskája, vagy
1268 7, I | kardja és puskája, vagy hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink
1269 7, I | tartsa meg adott szavamat, hogy az elsõ hívásra ott leszek
1270 7, I | nézni sem szeretem, nem hogy játszani benne. - Hagyjuk
1271 7, I | Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami okosabb
1272 7, I | szokott öltözetemben.~- Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~-
1273 7, I | az ember nem ismerte meg, hogy ki ül átellenében, s még
1274 7, I | az elsõ kérdésem miatt, hogy ijedtemben a kapufélfától
1275 7, I | õnagysága rá nem beszél, hogy jöjjek a gróf úrhoz személyesen,
1276 7, I | kénytelen volt megvallani, hogy a gróf az elsõ ember a hazában,
1277 7, I | alispán bizalma a grófhoz, hogy még egy áldomást is mert
1278 7, I | felhívásra könnyen megeshetik, hogy az embernek pisztollyal „
1279 7, I | Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, poharat
1280 7, I | s minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy kettõ, ennélfogva
1281 7, I | Sátán Lacinak megmondá, hogy nem szokott õ olyan emberre
1282 7, I | házigazdája kezét.~- Remélem, hogy kedvezõbb csillagzat alatt.~-
1283 7, I | avégett kellene idejönnöm, hogy a II. törvénycikk 8-ik paragrafusát
1284 7, I | valaki. - Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is,
1285 7, I | meg sem látszott rajta, hogy jókedve volna.~Drávakereszturi
1286 7, I | a legközelebbi sedrián, hogy rendben van a vármegye.~ ~
1287 7, II | adva a végzetes parancs, hogy az osztrák seregnek mind
1288 7, II | legutóbb kivonult, látta, hogy a francia hadtest nyomában
1289 7, II | nemzethez, melyben felhívja azt, hogy tegye magát függetlenné,
1290 7, II | csak azt sem engedték meg, hogy saját fõvárosában múzsáit
1291 7, II | csak a visszhang. - Igaz, hogy csak egy ember jõ, de beszél
1292 7, II | keresztül, azzal a szóval, hogy „nem vesznek pipaszurkálót?” -
1293 7, II | Lajos lángoló arcától.~- Az, hogy láncaid lehulltak! Szabad
1294 7, II | választá ki bálványa számára, hogy õt odaültesse; mintha egy
1295 7, II | kétezer holdas búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~-
1296 7, II | nincs.”~- Nincs!?~- Azaz, hogy ember van elég, ló is van,
1297 7, II | szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem
1298 7, II | az a két kezében tartott, hogy nem tiltakozhatott ellene.~-
1299 7, II | legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~- Majd otthon megszámlálhatja
1300 7, II | otthon megszámlálhatja ön.~- Hogy nyugtatványt adhassak róla.~-
1301 7, II | neki a világnak, anélkül, hogy legitimáljam magamat, kitõl
1302 7, II | Azt csak nem mondhatom, hogy „vad pénzt” leltem az erdõn,
1303 7, II | szelíden.~- Írni.~- Azt akarod, hogy a kezed írását meglássák,
1304 7, II | meglássák, s arról megtudják, hogy ki vagy?~- Egy hét múlva
1305 7, II | csapásairól fogják megtudni, hogy ki vagyok!~- Óh, te rettenetes
1306 7, II | Hát gyönyörûség nekem az, hogy csatába készülsz? Ha elesel?~-
1307 7, II | tekintettel; - s nem engedi meg, hogy legyen egy francia nõ a
1308 7, II | sorsa odakényszerített, hogy imádkozzék saját nemzetének
1309 7, II | nemzetének gyõzelme ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek
1310 7, II | hallja; nem fogja engedni, hogy legyen egy nõ a világon,
1311 7, II | a világon, aki arra vár, hogy egy csonthalmot rakjanak
1312 7, II | honfitársai tetemeibõl, hogy õt arra ültessék föl bálványnak,
1313 7, II | és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba a vérbe,
1314 7, II | szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló legyek
1315 7, II | legjobban. Ha te a csatába mégy, hogy maradok én oly egyedül,
1316 7, II | derítettek a leány arcára. Hogy változott át a tragikai
1317 7, II | hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek boldogok? Óh, ez -
1318 7, II | is vagyok.~- S kívánom, hogy még annál is több legyen:
1319 7, II | szemérmetes szokás dívik, hogy akit nõül akar az ember
1320 7, II | Ön tudja, hová kérem, hogy menjen el nevemben? Nincs
1321 7, II | Ön ismeri õt, anélkül, hogy nevét mondanám. - Mondjon
1322 7, II | még arra is megemlékezett, hogy egy olyan magasztos alak
1323 7, II | francia elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje meg,
1324 7, II | meghiúsítá Marie azzal, hogy gyermeteg jókedvvel eléje
1325 7, II | érezhet, akinek azt mondják, hogy nem szabad hideg vizet innia,
1326 7, III | vagyok ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány maradok.~- Eszerint
1327 7, III | úr -, mert hát úgy jöhet, hogy három hét múlva meg indulni
1328 7, III | Azt hiszi Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek?
1329 7, III | ide, azzal az izenettel, hogy ami „egy szót” egyszer mondott
1330 7, III | kérdezé:~- Hát azt hiszi ön, - hogy a gróf - szeret engem?~-
1331 7, III | nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem.
1332 7, III | tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy õ megérdemli azt, hogy ön
1333 7, III | S hogy õ megérdemli azt, hogy ön is szeresse õt, azt állítom.
1334 7, III | válasszal vissza?~- De úgy, hogy engemet is magával viszen.~-
1335 7, IV | ölelése forró.~Azt hitte, hogy sietnie kell, távolban élõ
1336 7, IV | és Franciaországban. Ah, hogy D’Avoncourt nem szabad most!
1337 7, IV | mikor éppen szükség volt rá, hogy ráismerjenek: úgy reszketett
1338 7, IV | keze? Mi ütött a szívéhez, hogy úgy dobog? Csak nem fél
1339 7, IV | reszket a keze: míg kitalálja, hogy mitõl? - attól a kérdéstõl,
1340 7, IV | mitõl? - attól a kérdéstõl, hogy mit fog visszaizenni Katalin?~
1341 7, IV | okosan rendezi el az ember, hogy egy napon határozza el magát
1342 7, IV | étterembe, útközben észrevette, hogy az mennyire betintázta az
1343 7, IV | szemeivel gyõzõdött meg róla, hogy amit Marie mond, az való.~
1344 7, IV | sietett eléje.~- Megengeded, hogy én is ott legyek az elfogadásán? -
1345 7, IV | könyörgött a leány.~- Sõt kérlek, hogy jöjj te is velem.~Azzal
1346 7, IV | elvonta tõle nagy hamar, hogy Marie-hoz siessen.~A lányka
1347 7, IV | nem lehet megmondani. De hogy Marie volt a legboldogabb:
1348 7, IV | nõt, akinek azt mondhatta, hogy szereti! Odadobhatta magát
1349 7, IV | Óh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy magadhoz, - monda
1350 7, IV | leszek. Úgy örülök neki, hogy te parancsolni fogsz, és
1351 7, IV | már - szólt közbe Lajos -, hogy beleegyezem-e e tervezett
1352 7, IV | Meglehet ön afelõl nyugodva, hogy féltett kincse jól meg lesz
1353 7, IV | bárónõ maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~- Igen gróf
1354 7, IV | Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie elõtt is elhallgassa.~
1355 7, IV | kérem elõre is alispán urat, hogy senkit üldözõbe ne fogjon
1356 7, IV | találja valaki vallani, hogy részes volt abban a kalandban,
1357 7, IV | kalandban, engedje meg, hogy a javára szót emeljek. Hisz
1358 7, IV | s aztán alig várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse
1359 7, IV | nagykendõt; rögtön azon volt, hogy elmondassa vele azt az elsõ
1360 7, IV | tartóztathatta vissza magát, hogy a rablók eljárása fölött
1361 7, IV | mikor arra került a sor, hogy Lajos mint ûzte el valamennyit
1362 7, IV | valamennyit egy bottal a kezében, hogy jelent meg Katalin elõtt,
1363 7, IV | elõtt, mint szabadító: óh, hogy ragyogott át Marie arcán
1364 7, IV | megérteni - szólt az alispán -, hogy miért tartották önök ezt
1365 7, IV | A bárónõ nem akarta, hogy védencét, a híres rabló
1366 7, IV | Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát
1367 7, IV | idomítanék belõlök.~- De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~- Magától
1368 7, IV | éjszaka rejtélyes jelenetét.~Hogy borzongott egyik is, másik
1369 7, IV | az utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, felnyithatlan
1370 7, IV | az alispán - megígérem, hogy amnesztiát eszközlök ki
1371 7, IV | Lajoshoz. - Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan acélrács
1372 7, IV | elõtt csak azért van ott, hogy a te szemed elõl zárjon
1373 7, IV | gondolatot ébreszté fel szívében, hogy talán e szóval hideget okozott
1374 7, IV | bebizonyítani választottja elõtt, hogy õ vetélytársnõ nélkül él
1375 7, IV | mindkettõjüket a tükör felé fordítá, hogy liliomarcát Katalin égõ
1376 7, V | jelenetet. Jött tudtul adni, hogy az ebéd fel van szolgáltatva.~
1377 7, V | ön nem fogja azt kívánni, hogy ebben a házunkban lakjunk,
1378 7, V | ha összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az õ háza volt: a
1379 7, V | võlegény nem mondhatta; hogy a „maga” házába viszi a
1380 7, V | vagyok - suttogá Katalin.~- Hogy lehetne az? - kérdé Vavel
1381 7, V | hirtelen felvetette a fejére, hogy az egyúttal lángba boruló
1382 7, V | Marie: énrólam azt hitték, hogy én Barthelmy Ange vagyok?
1383 7, V | én Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~
1384 7, V | nevettetõ gondolatnak találta, hogy elkezdett kacagni, s utoljára
1385 7, V | végtõl végig. Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~
1386 7, V | szemével. - Õ is azt hitte, hogy én Lajosra nézve vagyok
1387 7, V | nem mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~- Ad animan! -
1388 7, V | egész tekintete elárulta, hogy minõ mélyen elgondolkozott
1389 7, V | el, aki ellensége, mind! (Hogy szikráztak a szemei vadul!)~-
1390 7, V | lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek
1391 7, V | senki sem tudta kitalálni, hogy miért zokog.~Az alispán,
1392 7, V | nagyon szép volt a bárónõtõl, hogy amidõn a grófot eltiltá
1393 7, V | áldozatot elõre meghozni, hogy a hitébõl kitérjen, s ezt
1394 7, VI | nincs-e nekem írásban adva, hogy õ Lajosnak senkije és semmije?
1395 7, VI | már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat járszalag nélkül!
1396 7, VI | monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta volna meg tõle
1397 7, VI | még el is kell tagadnom, hogy nyájából kiváltam.~- De
1398 7, VI | nyájából kiváltam.~- De hogy lesz az elkerülhetõ? - kérdé
1399 7, VI | akar abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál
1400 7, VI | lásson, amidõn megvallom, hogy mily sokat és mily régen
1401 7, VI | Nono, csak maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát!
1402 7, VI | odavezette Katalint karöltve, hogy megmutogassa neki ruhatárát,
1403 7, VI | mint nem mondanom meg, hogy mi módon lehet e függönyt
1404 7, VII | látogatónõje odajutott, hogy õt fölkeresse. Az õ konyhájában
1405 7, VII | minden olyan fényes volt, hogy csak úgy égett. - Maga egy
1406 7, VII | gömbölyûre kopott már, szerencse, hogy pergamenre volt festve,
1407 7, VII | hallottam szegény öregemtõl, hogy van a szomszédban egy igen
1408 7, VII | bizonyosan az.~- Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége
1409 7, VII | elõ egyéb változást, mint hogy a kártyákat sebesebben kezdte
1410 7, VII | a kártyát - s megnézte, hogy mit emelt. Bosszús volt.
1411 7, VII | De mi azért jöttünk ide, hogy önt innen elragadjuk.~-
1412 7, VII | Miért?~- Azért, mert tudom, hogy akárhol másutt terhére vagyok
1413 7, VII | kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen kit szeretnem.
1414 7, VII | Mikor alszom, úgy horkolok, hogy két falon keresztülharsog.
1415 7, VII | éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha
1416 7, VII | szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen igazi veszekedõ
1417 7, VII | pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy valamelyik elneveti magát
1418 7, VII | azontúl is akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf
1419 7, VII | A gróf nekem megígérte, hogy amíg én élek, mindennap
1420 7, VII | mindennap lesz gondja rá, hogy legyen mit fõznöm. Az õ
1421 7, VII | tûnek a mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék. Hát
1422 7, VII | egyebet tudnom, mint azt, hogy õ itt van. Jó helyen van. -
1423 7, VII | Jó helyen van. - Hiszem, hogy ezután is jó helyen lesz.
1424 7, VII | kihúzott ancolie fripont, hogy a mon petit garçonnak milyen
1425 7, VII | legfõbb okát megmondtam volna, hogy miért akarok itt maradni,
1426 7, VII | vele, azt mondták volna: „hogy mórikál a vén bolond!” Azért
1427 7, VII | legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit garçon!
1428 7, VII | petit garçon! Én kérem, hogy feleljen.~- Lizett! - könyörge
1429 7, VII | meghalt.~Lizett, anélkül, hogy felállna, a mellette levõ
1430 7, VII | És akkor el fogja hinni, hogy érzéketlen szívem van. Beletelik
1431 7, VII | van. Beletelik esztendõ, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot.
1432 7, VII | adták, s én úgy találtam, hogy amit adtak érte, az elég
1433 7, VII | odatartá neki is a magáét, hogy adja vissza a csókot.~Ettõl
1434 7, VII | lefekvés elõtt azt tettem, hogy fogtam a hosszú seprûnyelet,
1435 7, VII | mondják önnek, mint nekem: hogy „találj ki valami olyan
1436 7, VII | piros ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus maradjon
1437 7, VII | odaadom!” - akkor mondhatná, hogy olyan kõkemény szíve volt,
1438 7, VIII| Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról
1439 7, VIII| telve attól az örömtõl, hogy mától fogva övé az egész
1440 7, VIII| világ, az a nagy-nagy világ: hogy arról a maga kicsiny kis
1441 7, VIII| nagyon el vannak hízva. Hogy fognak azok majd bámulni,
1442 7, VIII| s mondogatják egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~
1443 7, VIII| gyönyörûségét találta abban, hogy maga evezhetett. Ezt is
1444 7, VIII| Olyan szelídek voltak, hogy egy nõstény dám megállt
1445 7, VIII| nyakát is odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a
1446 7, VIII| a gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~Óh,
1447 7, VIII| töltött be: jó szerencse, hogy minden nyomban meg kellett
1448 7, VIII| megkérdezni valami nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot
1449 7, VIII| Katalin megmondta neki, hogy azok tyúkok, kakasok és
1450 7, VIII| meg nem magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt voltak
1451 7, VIII| s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek úgy. Õ azt
1452 7, VIII| mosolyogni eléjük, biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad
1453 7, VIII| szép nótát. S megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „
1454 7, VIII| felporhanyítják, s megmutatja, hogy õ is ért hozzá: „óh, én
1455 7, VIII| Most senki se mondja neki, hogy nem szabad belõle egy szálat
1456 7, VIII| vadászat szükséges a nõknek, hogy idegeik megedzõdjenek.~-
1457 7, VIII| annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja.
1458 7, VIII| megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja. Az udvaron
1459 7, VIII| Marie arra is vállalkozott, hogy õ azt is megtanulja. A konyhában
1460 7, VIII| megkóstolta azt, s azt mondta, hogy õ mindennap hajdúkását kívánna
1461 7, VIII| fel kellett használnia, hogy õt, késõ estére válván az
1462 7, VIII| szólongatnia kellett õt Katalinnak, hogy ne köszöngessen elõre a
1463 7, VIII| valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog õ ezekbe holnap beleülni
1464 7, VIII| festi?” - Katalin mondta, hogy ez az õ saját mûve. „Hát
1465 7, VIII| medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~- Tudom: Lajos számára.
1466 7, VIII| Lajos számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~
1467 7, VIII| Katalin megmagyarázta neki, hogy gyertyavilágnál nehéz a
1468 7, VIII| aztán egészen megnyugodott, hogy majd Fräulein Lotti õtet
1469 7, VIII| szörnyeteg?~Mondták neki, hogy az „fortepiano”.~Hozzányúlt,
1470 7, VIII| ültetve, megmutatta neki, hogy mit lehet azzal a hangszerrel
1471 7, VIII| Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~- Hát hiszen
1472 7, VIII| Fräulein Lotti lesz olyan jó, hogy mindennap leckét fog neked
1473 7, VIII| És mennyi idõ kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~- Az
1474 7, VIII| számodra egy napirendet, hogy minden órára ki lesz szabva
1475 7, VIII| szörnnyel a tóban. Érezte, hogy Lajos menyasszonya elõtt
1476 7, VIII| nem illik arról beszélni, hogy Lajos õt valaha úszni tanította,
1477 7, VIII| különben hogyan tudtam volna, hogy olyan szép vagy?~- Várj!
1478 7, VIII| rajta.~Õ aztán megmutatta, hogy tud hozzá.~A Névtelen Várnak
1479 7, VIII| helyét Katalinnak. Érezte, hogy annak több joga van Lajost
1480 7, VIII| Katalin arcán vizsgálta, hogy az mit lát. - Ki is találhatta;
1481 7, VIII| a megfoghatatlan csodát, hogy Lajos egy hosszú szárú pipából,
1482 7, VIII| Katalin biztosítá õt róla, hogy az õ feje attul meg nem
1483 7, VIII| Gyönyörködni akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos
1484 7, VIII| boldog lett Lajos azáltal, hogy õtõle megszabadult.~Katalin
1485 7, VIII| Katalin figyelmezteté rá, hogy már késõ az idõ, nem akar-e
1486 7, IX | sokáig nem tudott elalunni, hogy lefeküdt. Ellentmondó érzelmek
1487 7, IX | magának számot adni arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom
1488 7, IX | elcsillapítani heves szívdobogását, hogy lezárhatta szemeit az álom.
1489 7, IX | kénytelen volt eloltani, hogy sötét legyen.~Valamit álmodott
1490 7, IX | odabenn elaludni; engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~„
1491 8, I | szélre, viharra, esőre bízva, hogy tépje szét, mállassza el,
1492 8, I | inszurgens lovasság élén, hogy lobogó zászlóival letörülje
1493 8, I | érkezett a magyar fővezér, hogy az elmúlt csatában elesett
1494 8, I | halva is kiáltó tanúi, hogy az ellenség egy napig sem
1495 8, I | melyre föl legyen írva, hogy ők a becsület mezején estek
1496 8, I | estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró fátyolt
1497 8, I | Lajos -, hogyan lehetett az, hogy amióta a magyar országgyűlés
1498 8, I | azt csak a paraszt hiszi, hogy az óramutató, azért, mert
1499 8, I | áll. Azt ön tudni fogja, hogy az óraműnek három lényeges
1500 8, I | csak el fogja ön ismerni, hogy addig az óránál nem kerülhet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2352 |