1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2352
Rész, Fezejet
1501 8, I | az „akadályozó” beleszól, hogy õ csutoráról nem gondoskodik.
1502 8, I | Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat nem adhat az
1503 8, I | nagyobb baj volt az annál, hogy a vármegyék elhatározták,
1504 8, I | vármegyék elhatározták, hogy az inszurrekció egyenruhája
1505 8, I | Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi világoskék posztó
1506 8, I | vármegyék abban egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki
1507 8, I | nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda zivatart idézett
1508 8, I | vetette ellen az „akadályozó”, hogy neki nincs annyi szabója,
1509 8, I | neki nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa;
1510 8, I | szerte az inszurgenseknek, hogy varrassák meg otthon a feleségeikkel.~-
1511 8, I | mondta az „akadályozó”, hogy nem lehet ám posztót venni:
1512 8, I | amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, a kereskedõk
1513 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak az árát
1514 8, I | Artillerie-Direction ekkor azt jelenti, hogy újabb szerkezetû puskákat
1515 8, I | bizonnyal; hanem ekkor jelentik, hogy kovát nem adhatnak hozzá,
1516 8, I | ajánlja az „akadályozó”, hogy készíttet a számára - alabárdokat.~-
1517 8, I | gyalogságban fekszik, nem abban, hogy lesz-e mivel lõni; hanem
1518 8, I | és ló van elég: az igaz, hogy nyereg és kantár nincs;
1519 8, I | kötõfék a szerszám.~- Remélem, hogy azért nem fog az ellenség
1520 8, I | verik meg.~- Tartok tõle, hogy szégyenleni fogja.~- Ejh!
1521 8, I | aki gyönyörködik abban, hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~-
1522 8, I | Hofkriegspraesidium eközben azt jelenti, hogy kardot pedig a lovasság
1523 8, I | Igen. Gyalogság kezében. De hogy harcoljanak azzal a lovasok?~-
1524 8, I | akarja most kipróbálni, hogy mennyi fér bele? Jelentem,
1525 8, I | mennyi fér bele? Jelentem, hogy csordultig van.~- Ah, dehogy
1526 8, I | generalcommando azt tudatja, hogy õ ugyan nem fogja élelmezni
1527 8, I | nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik õ vármegyénként
1528 8, I | akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle szereket
1529 8, I | kívánni a nemes inszurgenstõl, hogy õ parasztkáplártól, strázsamestertõl
1530 8, I | törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció magyar kommandószavakkal
1531 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni,
1532 8, I | mindjárt következik az, hogy ütni fog. Az órának a gazdája
1533 8, I | egész magyar testõrségét, hogy tanítsák be az ezredeket,
1534 8, I | ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc nap alatt ott áll
1535 8, I | inszurrekció azért folyamodott, hogy a felkelés idejére hozassék
1536 8, I | panaszra. Kezd kiderülni, hogy azok többnyire Napóleon
1537 8, I | izent a francia vezérnek, hogy siessen õt körülkeríteni,
1538 8, I | Bántott az a gondolat, hogy egymás mellett fogunk harcolni!
1539 8, I | bizonyos vagyok felõle, hogy mi ketten találkozni fogunk,
1540 8, I | azért ólálkodott utánam, hogy Marie titkát kitudja. Most
1541 8, I | titokban azzal a szóval, hogy engem veszély fenyeget,
1542 8, I | cinkostársai meg akarták fogadni, hogy rabolja el tõlem azt, amit
1543 8, I | azon múlt el a merénylet, hogy a rabló apa volt, s fiának
1544 8, I | felnyitott zárak bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel
1545 8, I | a szót, gróf úr.~- Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam
1546 8, II | többinek az alakja is olyan, hogy a nép ajkán meg nem honosulhat,
1547 8, II | Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája az utókor
1548 8, II | már azt el kell ismerni, hogy ennél ártatlanabb harci
1549 8, II | ebugatás nem gátolta meg õket, hogy mégis egymás szemébe nízzenek.~
1550 8, II | halálfõ. Az ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfõ.
1551 8, II | a szép szûz zászló. Hej, hogy össze lesz az tépve majd! -
1552 8, II | fehér kezek dolgoznak rajta, hogy aranybetûket hímezzenek
1553 8, II | aki nem közte nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia,
1554 8, II | fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek
1555 8, II | elõjogért az a kötelessége, hogy mikor a király parancsolja,
1556 8, II | zászló is.~Marie azt akarta, hogy Katalin legyen a zászlóanya:
1557 8, II | határozottan követelte, hogy ezt a tisztességet Marie
1558 8, II | Lajos tartott a kezében, hogy suttogta neki csak õtõle
1559 8, II | távol állók azt hitték, hogy valami áldást mond a zászlójukra.~
1560 8, II | hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan nem
1561 8, II | eltakart.~Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?”
1562 8, II | korzikai óriás akkorákat lép, hogy egy-egy ország esik a két
1563 8, II | ellenségnek. János jelenti, hogy az olaszországi hadseregnek
1564 8, II | nyitva az ellenségnek.~S hogy tökéletes legyen a veszedelem:
1565 8, II | s jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán fedezi a hátunkat
1566 8, II | napok nem arra valók voltak, hogy boldog szerelemrõl suttogjanak.
1567 8, II | volt foglalva ez idõ alatt, hogy alig bírt magának annyi
1568 8, II | annyi pihenõt elszakítani, hogy kedveseit a kastélyban meglátogathassa.
1569 8, II | székre, hiába szabadkozott, hogy õ már falatozott, künn a
1570 8, II | villájához, már jöttek utána, hogy siessen a Várba; olyan baj
1571 8, II | idõ szakítania magának, hogy Katalinnal azokról a nagyon
1572 8, II | mindig. Mikor azon kezdé, hogy búcsúzni jött: Marie kifutott
1573 8, II | Sejtelme sugallta neki, hogy mikor võlegény és menyasszony
1574 8, II | messze nem távozott. Tudta, hogy majd érte jönnek.~Minek
1575 8, II | a hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár volna, ha annak
1576 8, II | bankutalvány-csomagok közül künn hagyott, hogy azt Katalin, ha tõle utasítást
1577 8, II | egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki a zongorán az õ inszurgens-nótáját,
1578 8, II | de úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai közé fusson:
1579 8, II | lett. Most érezte csak, hogy mennyire mindene volt az
1580 8, II | hármas kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!”
1581 8, II | által Katalinnak. Megírta, hogy semmi baja sincsen; ellenséget
1582 8, II | levélben, ami úgy volt tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~-
1583 8, II | ura után, ami mondhatom, hogy jólesett mindnyájunknak.”
1584 8, II | Katalin elmosolyodott azon, hogy Marie szeme élesebb volt,
1585 8, II | határozottan megtiltotta nekem, hogy veled Fertõszegrõl kimozduljak
1586 8, II | Fertõ. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell valamerre,
1587 8, II | meglepetést szerezték Lajosnak, hogy õk is egy levélnek mind
1588 8, II | ábrázolni. (Vajon kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~(Vajon
1589 8, III | hajdani principálisával, hogy ha olyan közel jön hozzá
1590 8, III | közel jön hozzá a francia, hogy a kardjával elérheti, bizony
1591 8, III | tüntette ki magát, annyira, hogy az ezredparancsnok ezüst
1592 8, III | Pulszky ezredeskapitányt hogy felejtené ki, öcsémuram?
1593 8, III | annyira szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek
1594 8, III | biztatására, ráadja a fejét, hogy megmenti az ágyúinkat, összeszednek
1595 8, III | ellenséges lovasság ellen, hogy az megáll, megijed, visszafordul,
1596 8, III | védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott, aki meg
1597 8, III | nagy diadallal Vavel elé, hogy kémet fogtak.~Vavel ráismert,
1598 8, III | lehet megtudni. Megmondtam, hogy az élve elfogottért jutalmat
1599 8, III | meglátod. Azután láss hozzá, hogy aludd ki magadat; mert meglehet,
1600 8, III | magadat; mert meglehet, hogy rögtön odább kell menned
1601 8, III | Vavel kiment a sátorból, hogy a legközelebbi õrtûznél
1602 8, III | állítva; az ember azon van, hogy a másnak írt leveleket feltörje
1603 8, III | tábornoknak szólt: ibi-ubi.~Hogy Guillaume egyike az olasz
1604 8, III | aztán megmagyarázta neki, hogy ki ez.~„Tábornok úr!”~„A
1605 8, III | ajánlatot tett a rouénak, hogy megveszi tõle százezer forintért
1606 8, III | tudta magát átalakítani. Hogy a veszedelmes protektor
1607 8, III | szándékaik, ott is csak azért, hogy egymást keresztezzék.”~„
1608 8, III | keresztezzék.”~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor egy erõs látcsõvel
1609 8, III | vállaltam a katonaságnál, hogy választottaimhoz közelebb
1610 8, III | szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy hírhedett rablóját a
1611 8, III | rablóját a vidéknek felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen Várbul
1612 8, III | tervem meghiúsult azon, hogy a haramia gyáva volt annak
1613 8, III | amikor elõre lehetett tudni, hogy a Névtelen Vár remetéje
1614 8, III | Amilyen bizonyos az, hogy egy férfira, kivált egy
1615 8, III | nem tehetett mást, mint hogy átrohanjon a veszélyben
1616 8, III | meg volt fogva”...~...Ah, hogy forrott Vavel ereiben minden
1617 8, III | ereiben minden csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen
1618 8, III | egészen bizonyos volt arról, hogy a rejtélyes lovag belészeretett;
1619 8, III | egészen bizonyos afelõl, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e
1620 8, III | fogékonyak.”~„Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra
1621 8, III | minden módot megkísérlettem, hogy a védõlovagot kicsaljam
1622 8, III | csomót. Feltettem magamban, hogy egyszer útját állom a szokott
1623 8, III | keresi, követelni fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát.
1624 8, III | lovagot az erdõben elõfogtam, hogy ismertesse meg hölgyét,
1625 8, III | hölgyét, akirõl én azt hiszem, hogy az én nõm... (Azt mondanom
1626 8, III | Azt mondanom sem kell, hogy az egész Barthelmy Ange-ról
1627 8, III | átvették, azzal a tervvel, hogy magam, mint ez ideális nõrablás
1628 8, III | már annyi nõvel megesett, hogy egy férfiért, akibe igazán
1629 8, III | Vagy pedig az történt, hogy ez a nõ finomabb cselszövényt
1630 8, III | fenn tudom tartani: az, hogy elsõ házasságbeli leánya
1631 8, III | Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes,
1632 8, III | Jocrisse leveleibõl megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe
1633 8, III | De az a kérdés most, hogy mit fog vele tenni?”~„Jocrisse
1634 8, III | Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg van
1635 8, III | tudósítottam futár által, hogy erõs fegyveres csapattal
1636 8, III | azt sem vette már észre, hogy a tûz hamvadni kezd, melynél
1637 8, III | levelet olvasá; azt hitte, hogy a betûk úsznak elõtte izzó,
1638 8, III | vár. - Ön tudja talán már, hogy a császár válik Joséphine-tõl.
1639 8, III | indulatai fekete szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder
1640 8, III | egyszerre.~Mondták volna azt, hogy Marie-t azért akarják elrabolni,
1641 8, III | azért akarják elrabolni, hogy örökre elzárják a világ
1642 8, III | közé! - Mondták volna azt, hogy ellenségei azért keresik,
1643 8, III | ellenségei azért keresik, hogy egyenesen a vesztõhelyre
1644 8, III | vigyék! - De azt kigondolni, hogy az õ bálványát, az õ oltárképét
1645 8, III | megszûnt vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei ragadják
1646 8, III | újra meg kellett raknia, hogy fellobogjon. Csak azután
1647 8, III | Csak azután ülhetett hozzá, hogy megtudja, mi van még hátra.~
1648 8, III | utasítást adom önnek, tábornok, hogy miután önt neje és leánya
1649 8, III | Mademoiselle-t felkérni, hogy - természetesen erõs fedezet
1650 8, III | átvegyék. Ön érteni fogja, hogy ily állású hölgyet csak
1651 8, III | sem gondolkozott rajta, hogy mit tegyen.~Elhagyni a helyét,
1652 8, III | azalatt annyi idõ múlt el, hogy ráért valaki meghalni, porrá
1653 8, III | parancsolat?~- Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas úr
1654 8, III | hatalmas úr arra szólított fel, hogy orozva rabold el tõlem valami
1655 8, III | Most én parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el azt nekem
1656 8, III | burkold be vastag szõnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem álltam
1657 8, III | tenned. Csak annyira menj, hogy õt egyedül találod. Akkor,
1658 8, III | viseli, azt kívánja öntõl, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön,
1659 8, III | felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon
1660 8, III | mire Vavel kiment utána, hogy utasítsa, merre juthat ki
1661 8, III | ló üres helye bizonyítá, hogy Sátán Laci itt járt.~Tehát
1662 8, III | Tehát a rablóra van bízva, hogy orozza vissza a kézbõl kiadott
1663 8, III | fõparancsnokságot Gyõrött, hogy az ellenségnek egy csapatja
1664 9, I | gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér
1665 9, I | Egész nap panaszkodott, hogy fáj a feje.~Nagy oka lehetett
1666 9, I | melyben az tudtára adja, hogy hol fog várni õrá - és Marie-ra,
1667 9, I | sokszor megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt lakó jobb
1668 9, I | sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé fog lenni: könnyen
1669 9, I | gyönyört talált a szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté,
1670 9, I | vissza sem tekinteni utána, hogy hová lett?~S ha még csak
1671 9, I | akinek becsületét óhajtja, hogy ki volt õ ezelõtt? Ahelyett,
1672 9, I | volt õ ezelõtt? Ahelyett, hogy hazasietne leányához, keblére
1673 9, I | S mennyire megérdemli, hogy az imádat kölcsönbe essék!~
1674 9, I | bírta azt az eszmét elérni, hogy õ Lajosra nézve ne legyen
1675 9, I | minden érzete föllázadt, hogy eláruljon egy barátnét,
1676 9, I | nevezi, aki õt meghívta, hogy fogadja el ajándékba azt
1677 9, I | éppen abban királyleány, hogy jobban tud szeretni és lemondani,
1678 9, I | ágyába, s hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy
1679 9, I | nem kíván egyebet, mint hogy engedjék elfelejtve, elrejtve
1680 9, I | úrnõjének, ismételni a kérdést, hogy nem küld-e választ a kapott
1681 9, I | akarok, az oly kényes dolog, hogy nem bízhatom idegen emberre.
1682 9, I | magadnak kell felkészülnöd, hogy válaszomat elvidd a márkinak.~-
1683 9, I | ösztönszerû sugallat volt-e az, hogy Katalin éppen Jocrisse-tól
1684 9, I | küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá a kastélyból
1685 9, I | Még ez csak annyit tesz, hogy az asszony-erõ nem tartott
1686 9, I | az még fenn van hagyva, hogy bevégezze más, akit nem
1687 9, I | neki engedve a sorstul, hogy határozzon nagyot, szívéhez
1688 9, I | én csak megcsókolom õt, hogy ráismerjetek róla: a többi
1689 9, I | kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se vezessen hozzá,
1690 9, I | keresztül.~- Mondd neki, hogy jöjjön máskor - válaszolt
1691 9, I | kéri a nagyságos asszonyt, hogy vegye át, amit számára hozott -
1692 9, I | Katalin akkora ajtót nyitott, hogy a hozott tárgyat be lehetett
1693 9, I | hegyét a szájába kapta, hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~-
1694 9, I | iránt érezni, amíg élek!”~- Hogy jön kegyed ide?~- Ami a
1695 9, I | segítettek benne; hanem hogy önre hogyan találtam rá,
1696 9, I | megmondtam a grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni,
1697 9, I | Azt is megmondtam neki, hogy szökevény vagyok.~- Ön megmondhatta
1698 9, I | Amélie-vel, megmondtam neki, hogy szököm, megmondtam neki,
1699 9, I | szököm, megmondtam neki, hogy önt keresem, és lássa, nem
1700 9, I | után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott haza Bonaparte
1701 9, I | muszkának nem volt elég, hogy az eylaui völgyeket betemette
1702 9, I | mama, öreg barátném.~Hát hogy éled világodat ott a külföldön?
1703 9, I | kisgyermek voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért.
1704 9, I | tudtam úgy a tükörbe nézni, hogy a saját arcom felé ne köpjek,
1705 9, I | vagyok látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem,
1706 9, I | milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek:
1707 9, I | Cambray-ra lett volna bízva, hogy mindazon idõ alatt, amíg
1708 9, I | lett, Madame!~- Milyen õ? Hogy változott meg? Szép lett?
1709 9, I | ön?~- Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek,
1710 9, I | akarta szórni a levegõbe, hogy egymással meghasonulva,
1711 9, I | az elátkozott szívet úgy, hogy utoljára a kínzója szánta
1712 9, I | lehet õt úgy elrejteni, hogy üldözõi rá ne találjanak:
1713 9, I | S nem maradhat ön nála, hogy õrködjék fölötte?~- Köszönöm,
1714 9, I | fölötte?~- Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám - és
1715 9, I | muszka ragály oly alattomos, hogy akit már meglepett, azt
1716 9, I | veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már tudom.
1717 9, I | Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg ne mondja,
1718 9, I | Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. Õ engem látni
1719 9, I | leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, fiatal, ártatlan
1720 9, I | ismerik e ragályt. Nem akarom, hogy én legyek az, aki beültettem
1721 9, I | tekintetét, minõ elõtte elterül, hogy a kór kitörése nyomban elõálljon.~ ~
1722 9, II | Csak a véletlenen múlt, hogy Cambray-val szemközt nem
1723 9, II | fájdalomra nyílt ajkai hirdeték, hogy rendkívüli, amit szenved.~-
1724 9, II | leány, odasietve hozzá, hogy felemelje õt a földrõl.~-
1725 9, II | gyilkosa vagyok.~Akkor aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni
1726 9, II | beszélsz? Katalin!~- Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat
1727 9, II | Mercatorishoz: mondd neki, hogy vigyen magával akárhová.
1728 9, II | keresztül lopózom, s meglehet, hogy ellenséges cirkálókkal találkozom
1729 9, II | kell azt tenned?~- Azért, hogy az okirataidat rejtõ szekrényt
1730 9, II | meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged szeretni,
1731 9, II | téged szeretni, ha megtudja, hogy özvegy vagy, és leányod
1732 9, II | és leányod van?~- Azért, hogy „van”, nem gyûlölne meg,
1733 9, II | gyûlölne meg, de azért, hogy „volt”, igen, mert én öltem
1734 9, II | beszélj így!~- Hát nem látod, hogy halott. Nem látod ezeket
1735 9, II | hát szólj annak a képnek, hogy nyissa fel az ajkait, és
1736 9, II | az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg õt.~- Katalin!
1737 9, II | ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek? Nézd: ez
1738 9, II | arcába fogom neki mondani, hogy hazudik.~...A nõ nem tarthatta
1739 9, II | Miért jön õ ide?~- Azért, hogy újra megszabadítson, és
1740 9, II | továbbment...~- Az lehetetlen! Hogy õ, ha ott van, ahol én vagyok,
1741 9, II | parancsolta azt nekem, hogy õhozzá ne bocsássalak.~-
1742 9, II | Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt
1743 9, II | menedéket adott; nem akarom, hogy védszentemet is magammal
1744 9, II | ápolónõt.~- Mit akarok? Hogy én mit akarok, mikor azt
1745 9, II | akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray itt fekszik betegen
1746 9, II | betegen a szomszéd házban, hogy én akkor mit akarok? Senki
1747 9, II | engem ápolása alá vett, hogy minõ bajban szenvedek? Pedig
1748 9, II | hozzám ért, kockáztatta, hogy másnap elveszti a fejét,
1749 9, II | mikor õ kriptájából kitört, hogy végleheletével utánam vonszolja
1750 9, II | utánam vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is
1751 9, II | kezemet se tegyem a feje alá, hogy fölemeljem a földrõl? -
1752 9, II | Gondolj Lajosra! Azt akarod-e, hogy õ kétségbeessék?~- Katalin.
1753 9, II | azzal a jelkiáltással, hogy „éljen az õ választottjuk!”
1754 9, II | Ha pedig nem helyesli, hogy amit õ elhatározott, a jövendõt,
1755 9, II | fordítsák, ha nem akarja, hogy miattam folyjon nemzetek
1756 9, II | kétségbeesett fogáshoz folyamodott, hogy a leányt visszatartsa.~-
1757 9, II | akarsz-e Cambray-hoz menni, hogy megtudd tõle: ki vagyok
1758 9, II | megtudd tõle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd az õ szájából,
1759 9, II | meghallhasd az õ szájából, hogy én vagyok az az átkozott
1760 9, II | ocsmány vérdíjjal, azért, hogy téged elveszítsen, eláruljon,
1761 9, II | tefelõled, én azt mondanám neki, hogy te pedig nem veszítettél
1762 9, II | idvezült!” Nem akarod-e, hogy én ezt Cambray-tól megizenjem
1763 9, III | a drágaságait, és lopva, hogy senki észre ne vegye, felment
1764 9, III | éppen olyan kedve volt, hogy azzal fel merjen akárkit
1765 9, III | kellett megtudnia azt is, hogy fellengõ tervei mind sorba
1766 9, III | katona gép. Ha azt mondják, hogy menjen a saját népét ölni,
1767 9, III | megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon meg, a hazáját
1768 9, III | század múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz
1769 9, III | átér. Azután azt is láttam, hogy törték össze azt a hidat
1770 9, III | hidat a mieink tüzes hajói, hogy Napóleon seregének egyharmada
1771 9, III | ön valahogy szerét tenni, hogy levelemet átadja?~- Nagyon
1772 9, III | meg lehet ismerni arról, hogy a fülgombjukban ezüst lencsét
1773 9, III | elhozta rá a választ.~- S hogy tudta ön elrejteni a levelemet
1774 9, III | földet hányattam magamra, hogy egészen el voltam takarva.
1775 9, III | egészen el voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat
1776 9, III | lélegzettem. Senki se keresett, hogy hova lettem. Éjféltájon
1777 9, III | heroizmusa!~Aztán hozzálátott, hogy a kapott választ kibetûzze.~
1778 9, III | Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte megbuktatására
1779 9, III | hanem azt is tudatta vele, hogy õk a köztársaságot akarják
1780 9, III | Szívós jellem kell hozzá, hogy ily keserû csalódások után
1781 9, III | philadelphok azt gondolták, hogy csak hadd segítsenek Vavel
1782 9, III | hívei meg arra gondoltak, hogy csak hadd ássák alá a philadelphok
1783 9, III | hívei pedig tudták jól, hogy mind a ketten mit gondoltak.
1784 9, III | számára annyi vigasztalás, hogy Napóleon nem legyõzhetetlen.~
1785 9, III | nem legyõzhetetlen.~Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként
1786 9, III | is el kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett vele
1787 9, III | nyereg nélkül. Ez reményt ad, hogy másutt is jól fognak verekedni.
1788 9, III | elportyáztak, s hírül hozták, hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~
1789 9, III | szolgálattevõ fõhadnagynak, hogy menjen a sátorába, s aludjék
1790 9, III | rebegé már messzirõl a hölgy, hogy a hangjáról elébb megismerjék,
1791 9, III | egész a fegyver végéig, hogy az a keblét érinté már,
1792 9, III | vigyáz Marie-ra. Lehet, hogy meg fogja ölni; de elvenni
1793 9, III | leghírhedettebb rablójának, hogy törjön be éjjel Marie szobájába,
1794 9, III | tudassa vele akaratomat, hogy kövesse õt, ahová az vezetni
1795 9, III | tudhattam volna annyit, hogy vannak csillagképletek,
1796 9, III | ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy senki
1797 9, III | elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy senki más nem vagyok, csak
1798 9, III | vagyok, csak Katalin.~- Hogy hitem tökéletes legyen:
1799 9, III | vidéken valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse
1800 9, III | Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen magával. „
1801 10, I | haldokló ellenség arra kérte, hogy feleségét és kisleányát,
1802 10, II | öntõl az Isten kegyelme? Hogy ide jön a dögvész palotájába?
1803 10, II | a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll a patkányméreg? -
1804 10, II | patkányméreg? - Még az kellene, hogy Cambray-val érintkezzék! -
1805 10, II | De azt ugyan megmondom, hogy nem fogja feltalálni. -
1806 10, II | okos ember. Elõre látta õ, hogy a „mon petit garçon”, ha
1807 10, II | petit garçon”, ha megtudja, hogy õ itt van, senki által le
1808 10, II | jön: de olyan nemes volt, hogy meg tudta akadályozni, hogy
1809 10, II | hogy meg tudta akadályozni, hogy õvele találkozzék. - Azt
1810 10, II | hagyja ön kiverni a fejébõl, hogy az öreget felkeresse: akkor
1811 10, II | a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltûnt elõle, kidugta
1812 10, II | pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a
1813 10, II | szokott alunni. - Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen
1814 10, II | szobában Marie, s szemébe tûnt, hogy az egykori ágyfülkéjét elzáró
1815 10, II | Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel itten? Egyedül:
1816 10, II | nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, hang nem kísérte
1817 10, II | azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta
1818 10, II | õ imádott bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá,
1819 10, II | Marie pedig azt tette, hogy a kis Lackónak suttogva
1820 10, II | Dehogy gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg úr ne vegye észre,
1821 10, II | beteg úr ne vegye észre, hogy én itt vagyok. Majd késõbb
1822 10, II | ágyfülke elõtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja
1823 10, II | történt az meg Marie-val, hogy el talált volna alunni!
1824 10, II | aztán az lett a válasz, hogy most már elcsendesült.~Akkor
1825 10, II | Marie is föltette magában, hogy nem kérdezõsködik többet,
1826 10, II | elmúlt.~Marie azt „hitte”, hogy alszik, és azt „képzelte”,
1827 10, II | alszik, és azt „képzelte”, hogy álmodik. Azt álmodja, hogy
1828 10, II | hogy álmodik. Azt álmodja, hogy az a bûbájos hölgy a lábai
1829 10, II | maradsz, én megöllek! - Hogy lehet ilyet álmodni!~Egyszer
1830 10, II | most azt úgy magára zárta, hogy hozzá sem lehet jutni tõle.
1831 10, II | sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor
1832 10, II | Ekkor aztán bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még
1833 10, II | Lackó, amint azt látta, hogy úrnõjét veszedelem fenyegeti,
1834 10, II | kezével Lackónak a szemeit, hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~-
1835 10, II | a puskát! Én nem akarom, hogy lõj! - Mit akar ön, jó ember?
1836 10, II | ide: azzal az izenettel, hogy rögtön siessen ön innen,
1837 10, II | aki engem ide küldött, hogy az õ kincseit, ahol találom,
1838 10, II | én uram azt parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt
1839 10, II | pofám nem arra termett, hogy az valakit megvigasztaljon.
1840 10, II | keresik: akkor elõre tudom, hogy holnap az én uram hol fog
1841 10, II | S majd ott megmutatom, hogy mit tudok!~- Hát én nem
1842 10, II | Beszélhet-e vele?~- Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába
1843 10, II | Mondja meg neki, kérem, hogy siessen ide minél elõbb;
1844 10, II | Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni
1845 10, III | mutogatni a virtusaikat, hogy jövetelüknek híre ne futamodjék.
1846 10, III | parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy rendes idõben is a Fertõ
1847 10, III | Az érkezett, meglehet, hogy élményeire nézve elég vén
1848 10, III | emlékezetünket, eszünkbe fog jutni, hogy láttuk õt már egyszer -
1849 10, III | tartalom! Ma santé est bonne. Hogy õ egészséges. La temps est
1850 10, III | a jó Caprara bíbornokot, hogy szedegette elõ a soutane-ja
1851 10, III | hajigálta a két cerberusnak, hogy a piros harisnyái immunitását
1852 10, III | Laplace-nak, s felhívta, hogy üljön mellé a pamlagra.
1853 10, III | Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ el vele,
1854 10, III | aminek az lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva
1855 10, III | divatcikk Párizsban; úgy híják, hogy „chien de Vienne”! Ez az
1856 10, III | Miután pedig megtudtam, hogy a chien de Vienne-t nem
1857 10, III | fabrikálják Bécsben, hanem hogy annak itt van a fõ depója
1858 10, III | jártával akkorára meg fog nõni, hogy a császárné lovagolhat rajta.~-
1859 10, III | okot könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
1860 10, III | és gyakran elájul. Meg hogy sok adósságot csinál, s
1861 10, III | sohase vallja be teljesen, hogy mennyit. Aztán meg házalónõket,
1862 10, III | csak ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután meghódította
1863 10, III | régit.~- Csak tudnók elõre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk
1864 10, III | hanem aeon!~- Hát Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~-
1865 10, III | jelenetét várom.~- Képzelem, hogy vágyik ebbõl a sárfészekbõl
1866 10, III | magával, mint egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta.
1867 10, III | Thémire nem láthatta. És hogy nem láthatta a saját leányát!~-
1868 10, III | elégtételt szerezte a kicsikének, hogy Joséphine mellé beszerezte
1869 10, III | újoncnõre: azt hitették el vele, hogy a császár is örömest olvastat
1870 10, III | bosszúállók. Nézd: Tirolban hogy öldöklik honfiainkat, s
1871 10, III | azért, mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erõsen
1872 10, III | hanem inkább attól tartok, hogy ha megriasztom õket, akkorát
1873 10, III | õket, akkorát szaladnak, hogy az egész Fertõ mentét fellármázzák
1874 10, III | Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnõd, amint ezt a levelet
1875 10, III | arra is képesnek hiszem õt, hogy a leányt elszöktette elõlem.
1876 10, III | rendeletet adott a csapatjának, hogy rögtön minden nesz nélkül
1877 10, III | Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a menekülõ leány elhagyta
1878 10, III | úgy ki lehet számítanunk, hogy a Nezsiderbõl alkonyat tájon
1879 10, III | felkerekedett is a csapatjával, hogy De Fervlans-ra szemközt
1880 10, III | Csodának kell történni, hogy Marie megszabaduljon.~ ~
1881 10, IV | húztak keresztbe. Az idén, hogy a Hanság vizei újra megáradtak,
1882 10, IV | lehetett látni azt a tüneményt, hogy néhol a nagy tömeg lovasság
1883 10, IV | De Fervlans azt hitte, hogy keresztül lehet azt gázolni.~
1884 10, IV | Egy démont felszólított, hogy menjen bele a pocsétába,
1885 10, IV | pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~A kettévágott
1886 10, IV | egyszerre elbukott a lova, hogy csak a feje látszott ki.~-
1887 10, IV | másikat balra, kitudni, hogy mely oldalról jön ide ez
1888 10, IV | azzal a hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban
1889 10, IV | szekérutak oly keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerék-bevágás
1890 10, IV | még kalauz sem kell hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegbõl.
1891 10, IV | hideg e vidéken. Attól, hogy valaki figyelmessé legyen
1892 10, IV | amibõl azt kellene hinnem, hogy ember volt; hanem négykézláb
1893 10, IV | meg az volt a felelete, hogy elõvett valahonnan tûzszerszámot,
1894 10, IV | pofája. Nem állhattam meg, hogy rá ne lõjek, de nem bírtam
1895 10, IV | olyan kicsiny baj volt az, hogy az elõõrs a vízlakó törpét
1896 10, IV | felülve, nézte röhögve, hogy terjed a pompás lángtenger
1897 10, IV | tenni arról az ambíciórul, hogy õk akármiféle atyafiságban
1898 10, IV | lángba borult bozóton nemcsak hogy nem tudtak keresztültörni,
1899 10, IV | kellett kapniok a lovaikat, hogy kimeneküljenek a veszedelembõl.
1900 10, IV | bûnhõdik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget megtanítottam
1901 10, IV | akadály lovasember elõtt, hogy miatta ezer lépésnyi kerülõt
1902 10, IV | azt is meg kellett tudni, hogy a virág is lehet ellenség.
1903 10, IV | márkit megtanította arra, hogy a hadjáratnál az embereken
1904 10, IV | lépdelni, alig van kilátás, hogy a pomogyi rendes útra fényes
1905 10, V | mester. A vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett
1906 10, V | rendeleteket.~Amint meglátta, hogy Katalin is felült az öszvérre,
1907 10, V | odateszem ráadásul: mert hogy te megölöd Fervlans-t, arról
1908 10, V | Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy
1909 10, V | tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e vagy Katalin?
1910 10, V | veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze magát, az csak
1911 10, V | majd ennek is megmutatjuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. -
1912 10, V | azt nem tette, megérdemli, hogy degradálják közlegénynek.
1913 10, V | nekem hírül adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott a füzes
1914 10, V | is feltett ellenfelérõl, hogy az ezt a réduit alakú dombot
1915 10, V | is azt tanácsolta neki, hogy ne várja be a támadást.
1916 10, V | nyugodtan akarja bevárni, hogy sortüzet adjon rá.~Ennek
1917 10, V | s utasításul adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek,
1918 10, V | szerencsétlenség kellett hozzá, hogy valaki egy kósza puskagolyóba
1919 10, V | nem követte el azon hibát, hogy mindjárt a csata kezdetén
1920 10, V | kardot ellenfele kezébõl, hogy az búgva repült fel a levegõbe,
1921 10, V | A hölgy ott a dombtetõn hogy tombolt örömében a lábával!~
1922 10, V | dombtetõn már vette észre, hogy ez csak cselfogás.~Katalin
1923 10, V | cselfogás.~Katalin látta jól, hogy bukdácsolnak a rekettyés
1924 10, V | mozdulata csak arra való, hogy Vavelt két tûz közé kerítsék.~-
1925 10, V | erejébõl a nõ. Azt hitte, hogy a csatazajban meghallhatja
1926 10, V | szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten.
1927 10, V | eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják a démonok,
1928 10, V | Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén
1929 10, V | csendes nádas mélyébõl, hogy fele a csapatnak holtan,
1930 10, V | reájuk.~- Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! - ordítá
1931 10, V | azért jöttek erre a mezõre, hogy egy elátkozott életet elveszítsenek
1932 10, V | maga emberét. Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~
1933 10, V | rablóvezér értett belõle annyit, hogy ez most a nevével dicsekedik,
1934 10, V | vehette hasznát, attól tartva, hogy a bokrok közt saját bajtársát
1935 10, V | a kiáltozásokról hallá, hogy hol verekszenek. S a tusába
1936 10, V | fél úgy belemelegedett, hogy nem hallgatott már semmi
1937 10, V | õ is azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja
1938 10, V | azzal a hõsregei babonával, hogy az ellenfél vezérét kell
1939 10, V | inté magához a trombitást, hogy parancsot adjon neki a visszavonulási
1940 10, V | oly szerencsétlen volt, hogy a lovával egy zsombikban
1941 10, V | odavágtatott egyszerre, hogy a kornétást elfogja.~Vavel
1942 10, V | tesz. De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza egyenként
1943 10, V | ellentéte a várt sikernek, hogy De Fervlans kétségbeesett
1944 10, V | további küzdelem fölött.~Hogy az oldaltámadás okozta zavar
1945 10, V | megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett
1946 10, V | csapás, s ez úgy látszik, hogy „erre a napra” elég volt
1947 10, V | ideje kiugrani a kengyelbõl, hogy összeroskadó paripája maga
1948 10, V | csillagaival. Oly magasak, hogy a lovasnak csak a feje látszott
1949 10, V | levelét.~Eszébe jutott, hogy ha õt élve elfogják: ez
1950 10, V | jogot ád Vavel Lajosnak, hogy õt arra az egyetlen fûzfára
1951 10, V | állszíja tudatá Lajossal, hogy a golyó a csákóján ment
1952 10, VI | láthatatlan nemtõ segélyét kérni, hogy emelje fel?...~A pocsolyában
1953 10, VI | aki nem akarja elhinni, hogy itt van a túlvilágnak a
1954 10, VI | mely idehozta, az volt, hogy felkeresse azt a helyet,
1955 10, VI | látta. Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtû, oda
1956 10, VI | varjúknak. - Arra gondolt, hogy nem fogja nekik prédára
1957 10, VI | kigördült aranyos sisakot, hogy abba merítsen vizet.~Hiszen
1958 10, VI | jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági pásztorok, mikor
1959 10, VI | pillanatban megvolt az az öröme, hogy a nád végén ölnyi magasra
1960 10, VI | nõi kedélyben megvan az, hogy a legsötétebb aggodalmak
1961 10, VI | lerajzolva. Odahajolt hozzá, hogy a vízzel telt sisakot ajkaihoz
1962 10, VI | rettegj attul a gondolattul, hogy a másvilágon még rád találok.~
1963 10, VI | körültekintett. Akkor észrevette, hogy az a másik alak, aki a zsombikhoz
1964 10, VI | sebeket. Olvasta valahol, hogy a fekete nadálytõ levele
1965 10, VI | kezébe vett kezén az üteret, hogy van-e még benne élet.~Egyszer
1966 10, VI | vette a fejét a karjai közé, hogy jobb fekvést adjon a testének;
1967 10, VI | ember, akire rá volt bízva, hogy Marie-t vigye el a veszélyeztetett
1968 10, VI | veszélyeztetett helyrõl: õ tudja, hogy hova lett az a leány, aki
1969 10, VI | megfoghatatlan rejtély volt elõtte, hogy kerülhetett az most ide,
1970 10, VI | magához tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~- Laci bácsi! -
1971 10, VI | ezóta ott vannak.”~Óh, hogy ápolgatta, dédelgette a
1972 10, VI | vigasztaló szókért a delnõ, hogy igazgatta a köteléket sebzett
1973 10, VI | jobbadán azzal töltötte, hogy az elesettek szülõinek,
1974 10, VI | kapuvári révnél megtudta, hogy tegnap reggel az a szekér,
1975 10, VI | minélfogva kétségtelen, hogy az nem válik a háború színhelyévé,
1976 10, VI | Magyarországra, az a feladatuk, hogy az olaszországi ellenséges
1977 10, VI | Tiszta képtelenségnek tartom, hogy Gyõr közelében valami nagyobb
1978 10, VI | nagy volt, de azt ígérte, hogy majd kibélelteti arannyal,
1979 10, VI | felnyitod azt, s õ látni fogja, hogy ami benne van, - az pernye
1980 10, VI | szekérbe, lelkére köté, hogy mindkettõjük egészségére
1981 11, I | elküldé Győrbe, lelkére kötve, hogy Marie-tól azontúl el ne
1982 11, I | indulnia. De megígérte neki, hogy mihelyt egy szabad napja
1983 11, I | megérezte ujjai hegyével, hogy annak rejtelme pernye és
1984 11, I | milyen boldog lett egyszerre! Hogy rettegett nagyságától megszabadulhatott!
1985 11, I | Katalin, hát úgy szólítja, hogy „Sophie!” Rég azt akarta
1986 11, I | templomba imádkozni az Istenhez, hogy védje meg Lajost minden
1987 11, I | És aztán arra gondolt, hogy a bácskaiak derék vezére,
1988 11, II | ellenségnek világos célja az volt, hogy a Gyõrnél alakult inszurgens
1989 11, II | akkor azt a parancsot vette, hogy siessen le egyhuzamban Körmendre.
1990 11, II | kellett neki tartóztatni.~Hogy a feladat nehézségét megértsük,
1991 11, II | Marcal. Csak akkora folyam, hogy egy fölibe épített malom
1992 11, II | hév; nem érték be vele, hogy Karakóig verték ellenfeleiket,
1993 11, II | mintha fogadásuk tartaná, hogy ki legyen az apjának a derekabbik
1994 11, II | a maga eszétõl jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz
1995 11, II | fogadta a bokrok közül, hogy vissza kellett vonulnia.~
1996 11, II | dombtetõrõl a túlsó völgy útjain, hogy vonulnak, óramutatói lassúsággal,
1997 11, II | s védte olyan sikerrel, hogy kilenc órakor az ellenség
1998 11, II | ott is - majd meglátjuk, hogy mi történt!~ ~
1999 11, III | elhallgattak, arról megtudta, hogy az, ami a defilé elején
2000 11, III | szavával biztatta társait, hogy ne féljenek vérüket ontani
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2352 |