Rész, Fezejet
1 1, I | tekinteni.~- Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hõstettre szánja
2 1, II | barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~- Adieu! Ha megbántottam,
3 1, III | megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak könnyel;
4 1, III | önnel szót váltani.~S azzal kezét karja alá dugva, átvezette
5 1, III | Cambray úrra, s azzal mindkét kezét feléje nyújtá, megfosztva
6 1, III | ajándékot, megcsókolta a grófnõ kezét; azután a kis Amélie arcát,
7 1, III | kezével megfogta Cambray úr kezét, háromszor felemelte s háromszor
8 1, III | szólt Cambray, két összetett kezét térdei közé szorítva -,
9 1, IV | Fervlans, kezébe véve a grófnõ kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe
10 3, I | odanyújtja fehér glaszékesztyûs kezét, s levezeti a lánykát a
11 3, I | megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~
12 3, II | Marie járni tanult, az õ kezét fogva.~Elõre örül már ennek
13 3, II | alattomban megszúrta Lajos kezét.~- Mit csinálsz? - kérdé
14 3, II | Lajos meglepetve emelte föl kezét.~- Nos? Meg akarsz verni? -
15 3, II | nekem is az - monda, és kezét nyújtá a leánynak.~- Ah,
16 3, II | hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza;
17 3, IV | Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre, úgy emelte
18 3, IV | gróf azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan
19 3, IV | nem távozott mellõle, s a kezét ott tartá a homlokán a betegnek.~-
20 3, IV | megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult elõtte,
21 3, IV | egyszerre a szívem.~S megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez,
22 4, II | de Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett
23 4, II | visszatiltó mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá,
24 4, II | türelemmel bánik vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az
25 4, III | báróné nevetett, és aközben kezét nyújtva, bocsánatot kért
26 4, III | szónál önkéntelenül nyújtá kezét a báróné elé, amit annak
27 4, III | utánozhatatlan gráciával nyújtá kezét a grófnak.~Vavel gróf búcsút
28 4, V | kezébe fogta gyöngéden Marie kezét.~- Hátha én vissza tudnám
29 4, V | ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá neki, s megszorítá
30 5, I | az lesz, hogy megkérik a kezét; - kosarat kell adni, -
31 5, III | Aztán hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~- Nem
32 5, III | kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~- Nem! Azt én nem engedem
33 5, III | hirtelen a szájához kapta kezét, mintha egy indulófélben
34 5, III | magát Vavel keblére, két kezét esdeklõen emelve felé.~-
35 5, III | minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
36 5, III | Vavel odanyújtá neki a kezét.~Katalin ismét arca elé
37 5, V | kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A levél mind
38 5, V | kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességébõl:~-
39 5, V | ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített.
40 5, V | leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~- Tûrjünk
41 6, I | Lajos felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~- Nagyobb
42 6, I | vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda tudta
43 7, I | megszorongatva szíves házigazdája kezét.~- Remélem, hogy kedvezõbb
44 7, II | önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott
45 7, II | trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~- Mit akarsz? - kérdezé
46 7, III | leánykérõbe jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához
47 7, III | a szép hölgy mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit
48 7, IV | ketten a lépcsõn, egymás kezét fogva, a kastély udvarára.~
49 7, IV | képes.~Messzirõl nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon
50 7, IV | leeresztve két összetett kezét, szempillái félig takarták
51 7, IV | Katalin megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan,
52 7, IV | hálateljesen szorongatá násznagya kezét.~Mikor aztán a két leány
53 7, IV | szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja támlányára
54 7, IV | nagy érdekelten Lajost, két kezét megfogták, vállaira dûltek,
55 7, VIII| s ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
56 9, I | valamit, úgy altassa el; - aki kezét az õ kezébe téve, mondja
57 9, I | aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk!
58 9, I | Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.
59 9, I | szánta meg, és megfogta a kezét.~- Madame. Ön még nem hajtotta
60 9, II | rá a nõ, s megragadta a kezét a távozni akarónak. - Neked
61 9, II | leány odalépett hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán nemes
62 9, III | kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~- Tehát
63 9, III | nyújtá a hölgy felé.~- Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát
64 9, III | forrón megszorítá a hölgy kezét.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
65 10, II | s ismét visszaesett, de kezét rémülten tartá maga elé,
66 10, II | csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~
67 10, V | készül hozzá, megfogta a kezét, s megkísérté ott marasztalni.~-
68 10, VI | hörgé eliszonyodva, s kezét védelemre emelte elé.~E
69 10, VI | panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel az imént a sásba
70 11, III | a neve -, miután a jobb kezét elvágták, bal kezébe fogta
71 11, IV | lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak el
72 12, III | megszorítani e jó hír hozójának kezét.~Az pedig még jobban igyekezett
73 12, III | kapitány.~- Nem - szólt Vavel, kezét nyújtva neki. - Egy szón
74 13, I | kötelesség a hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba
75 13, I | Vavel, megcsókolva a delnõ kezét. - Áldja meg önt az ég azért,
76 13, I | homlokára tette a leánynak lágy kezét, suttogva:~- Óh, ne beszélj
77 13, I | leány aztán megfogta Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz,
78 13, I | Marie megfogta kettõjük kezét, s ölébe vonva, egymáshoz
79 13, I | oly erõvel szorítá Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte
|