Rész, Fezejet
1 1, I | jött reá szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben van.~
2 1, II | vagyunk egyenlõk, polgártárs - mondta neki nyugodt hangon. - Mert
3 1, II | karjára volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki
4 1, IV | odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt
5 2, I | õsét.~Ezt egy harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon
6 2, I | mindenki idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy: „Kisztihand.”~-
7 2, I | hogy „audiát!” Az ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase
8 2, II | egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
9 2, II | egyszeri paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék,
10 2, III | egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy õ
11 3, I | leányt megszólítá, Marie-nak mondta.~Ebéd után elhagyták a termet,
12 3, I | E megjegyzéseit tollba mondta Marie-nak, ki azokat finom
13 3, III | Szegény leány! Még azt mondta, hogy õ boldog! Ebbõl állt
14 3, III | lehet csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s
15 3, IV | úr veszélyes beteg.~- Ki mondta? Henry! - kérdé a gróf térdére
16 3, IV | a bárónõ komornyikja azt mondta neki, hogy tessék egy kicsit
17 3, IV | a küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~- Nézze csak,
18 4, I | biz az, kegyelmes uram - mondta a koldus -, nézze csak,
19 4, I | leveleket is mindig Marie-nak mondta tollba a gróf, s õ csak
20 4, I | küldetést elvállalta, azt mondta magában: „egy év múlva célnál
21 4, II | nem a közel hozott fantom mondta ki, hanem egy élõ tünemény,
22 4, III | holdfogyatkozás végét - mondta Lajosnak. - Szép, nagyon
23 4, V | mint õ.~Vavel Lajos azt mondta rá:~- Az vagy már régen,
24 4, V | keserû gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~Este alig
25 5, I | sem sikerült. - Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be
26 5, III | jól fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy
27 5, III | sétálni az erdõkerülõ, azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint
28 5, III | egy nõt, akirõl még nem mondta el senki, hogy milyennek
29 5, V | ennyire képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~- „Madame!”
30 5, VI | váracsot. Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy mind
31 6, I | guta.~S azt olyan flegmával mondta, mintha csak elrontott pástétomról
32 6, I | a félelemidézõ arcot.~S mondta elõtte halkan, kenetteljes
33 6, II | a bárónõ udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az
34 7, II | a másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények
35 7, III | nem tudom. Mert nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt
36 7, IV | Mikor?~- Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~Erre az
37 7, VII | volt, s aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „
38 7, VIII| Csináljunk egy tréfát Lajosnak - mondta Katalin -, vigyük el a csónakját.
39 7, VIII| inasával, - Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról
40 7, VIII| forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek
41 7, VIII| megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja.
42 7, VIII| Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy õ mindennap hajdúkását
43 7, VIII| ezt ki festi?” - Katalin mondta, hogy ez az õ saját mûve. „
44 8, I | volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”, hogy nem
45 8, I | aztán az „akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak
46 8, I | nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik õ
47 8, I | De az „akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni,
48 8, II | zászlójukra.~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta,
49 8, III | Laci volt az.~Õ maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~-
50 8, III | elfogóinak.~- Jer utánam - mondta Vavel a rejtélyes cimborának,
51 8, III | felismerés pillanatában azt mondta róla: »Ez az én jegyesem.«
52 8, III | Az a másik nagy úr azt mondta: használj erõszakot; ha
53 9, I | Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát fogok ön iránt érezni,
54 9, I | kézzel könyörgött.~- Ejh - mondta Cambray -, mit tartozom
55 9, II | te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~Katalin
56 9, II | Szomorún sóhajta fel:~- Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~-
57 9, II | vissza magát:~- Aki ezt mondta nekem, az Cambray...~- Cambray? -
58 9, III | úton. Aki találkozott vele, mondta magában: de csinos kis menyecske!~
59 9, III | eylaui bivouac-tüzénél azt mondta a sült csicsókájába markoló
60 9, III | száz jó lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen
61 10, II | aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk! s
62 10, III | Vienne magyar juhászkutya - mondta De Fervlans -, ami idõ jártával
63 10, V | avanti!”~Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~Egyszerre
64 10, VI | felnyitotta a száját, s azt mondta:~- Ihatnám!~Katalin sietett
65 11, III | a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, hogy nem kell
66 11, IV | felett, az öcs Ferenc azt mondta: „Bátyám, én most ide állok
67 11, IV | viszed el franciának!” - mondta Tisza Péter, s azzal megnyálazva
68 11, IV | a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy mi történt
69 11, IV | percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány
70 11, V | akarta fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak úgy
71 11, V | rémület lavinájának.~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverõ,
72 12, I | bizony bennrekedtek.~- Ki mondta önnek, hogy õ hercegasszony? -
73 12, I | rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd tartsak rendet.
74 12, I | a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~-
75 12, I | fiú meg van bolondulva - mondta a tábornok. - De nem csoda.
76 12, II | II.~- Minden megvan - mondta Mátyás mester Vavelnek,
77 12, II | egyenruha fölé: senki se mondta volna, hogy nem francia
78 13, I | bosszú lesz.~- Nagyon édes - mondta Vavel, megcsókolva a delnõ
|