Rész, Fezejet
1 1, II | álom után kocsira ültetik õket.~Vajon álmodott-e azokról
2 1, III | azoknak a torzképeit, akik õket idehozták; a guillotine
3 1, III | viszi hozzá haza.~- Elfogták õket? - kérdé az önfeledés hevével
4 1, IV | Rendõrbiztossal szóba se látja õket senki állni. Pasquier urat
5 2, II | erdõkerülõ, aki mindennap látja õket kikocsizni. Az erdõnek egy
6 2, II | Szilveszter éjen megvendégeli õket a falu kocsmájában. Amint
7 2, II | ablakpárkányzaton, amint hítta õket.~- Valóban, egyetlen játszótársai
8 2, III | fatális mamuszokat, s vágta õket oly erõvel a földhöz, hogy
9 3, III | prédára, hová lettek? Elnyelte õket a Fertõ. Alámentek annak
10 4, I | idézni, éjszaka bebocsátja õket, és kiraboltat. Én pedig
11 4, III | elsötétül. Most senki se látja õket.~- De én megláttam, s el
12 4, III | én megláttam, s el fogom õket onnan zavarni.~- Lövéseket
13 4, III | rabló urak, kielégíthessem õket.~Vavel gróf, látva, hogy
14 4, V | éppen olyan magasra felrúgja õket, egy ugrással az ellenség
15 5, I | abból pletyka lesz. Jobb õket távol tartani. Különben
16 5, I | virtusaikért, mert megõrzi õket attól az armalis.~A parasztlegénynek
17 5, III | tiszteletteljes távolban kíséré õket.~De e távol mégsem volt
18 5, IV | kapattak, mind fölmenté õket. - Görömbölyi Bernát a sedriák
19 5, IV | s ott arra kényszeríté õket, hogy mondják el elõtte,
20 5, V | anyám, akiket imádtam, még õket sem bocsáthatnám be ide
21 5, VI | egy gondolat is elég, hogy õket egy kedvenc hely látogatásától
22 5, VI | senkit, hanem nekiállította õket töltést hányni, rõzsesáncot
23 6, I | nyakába, s magával vitte õket délután a temetésre: ez
24 6, I | társaimmal együtt megrohantam õket; kettõt megöltem közülök,
25 7, I | mit csinált? Felállította õket sorba ezen vers szerint: „
26 7, V | szoktak, mikor nagyon utoléri õket a jókedv.~S használt neki
27 7, VII | felhívásokat.~- Isten segítse õket!~- Most már én az ön kis
28 7, VIII| mosolyogni.~- Nos? Látod õket?~- Igen. Mind a ketten ott
29 8, II | ebugatás nem gátolta meg õket, hogy mégis egymás szemébe
30 8, II | diaetán, hazaparancsolja õket. A diaeta csak szuverén,
31 8, III | lehetetlenség. Ha elhozza õket Thémire önként, megköszönöm
32 10, I | Fervlans levele említett: õket vezette a márki, ki Barthelmy
33 10, II | felriadt denevér ijeszté meg õket odáig. A vitéz urak bizonyosan
34 10, III | tartok, hogy ha megriasztom õket, akkorát szaladnak, hogy
35 10, III | Nekem a Hanságon át kell õket meglepnem, s ugyanazon az
36 10, III | szoktak átjárni. Ott utolérem õket.~- Hanem a Hanságon nehéz
37 10, IV | szekérkerék-bevágás jelöli õket, keresztül-kasul járják
38 10, IV | inszurgensnek, aki így megriasztá õket.~- No, ez a dolog csakugyan
39 10, IV | máskor, s az útnak körül kell õket kerülgetni, ami sok idõt
40 10, IV | Lóval nem lehetett volna õket utolérni.~De Fervlans hadsegédét
41 10, V | visszavonulok elõlük, és becsalom õket magam után a bozótba. Ekkor
42 10, V | kettõs sortüzelés fogadta õket az eddig oly csendes nádas
43 10, VI | volónjai egész a hídig üldözték õket. Ott a menekülõk egy csapatja
44 10, VI | olyan diadallal fogadták õket, mintha Napóleon egész táborát
45 11, III | ellenség többször megtámadta õket, de a hosszú defilét mindannyiszor
46 11, III | megcsókolta kisfiait, visszaadta õket anyjuk karjaiba, s sarkantyúba
47 11, IV | hogy valaki üldözte volna õket; benne voltak már a futásban.
48 11, IV | minden konyhából üdvözölte õket, s ami a gyomorban oly kellemes
49 11, IV | puskagolyói ellen nem védte õket semmi. Utoljára nem tûrhették
50 11, IV | soraik között: nem rettenték õket vissza. Most nagy ropogva
51 11, IV | létezésérõl tudósította volna õket.~Vissza kellett fordulniok;
52 11, IV | lovassággal. Egy oldalról lõtték õket, más oldalról vágták õket.
53 11, IV | õket, más oldalról vágták õket. Tury Miklós káplár lovát
54 11, IV | verekedtek, hogy nemhogy õket fogták volna el, de még
55 11, VII | embereikre akadtak, akik még õket is le tudták gyalogolni. -
56 11, VII | alkirály serege nem üldözhette õket új hídverés nélkül; hanem
57 11, VII | Pordánynál már utolérték õket Marullas lovasai. Azokat
58 11, VII | Kis-Cellnél ismét utolérte õket Marullas lovassága. Ez túlnyomó
59 11, VII | volt az a dandár, melynek õket az abdai sáncok között kellett
60 11, VII | kartácslövés után már körülfogta õket a francia lovasság.~Ebben
61 11, VII | himpellérekkel van dolga s meg fogja õket ezentúl becsülni.~Senki
62 11, VII | végtére is kénytelen volt õket áldás nélkül elereszteni;
63 11, VII | Új-Szõnyig.~Ott üdvözölte õket a hõs vezér, s a vén, tapasztalt
64 12, I | saját soraikból lövöldözték õket le, de hát ki tudhatja ezt?
65 12, I | jövök.~- Beszéljen. Látta õket? Nem ostromolták a várost?~-
66 12, I | Görömbölyi alispán úr úgy adta ki õket, mint saját húgait.~- Az
67 12, I | Sajnállak érte.~- De én ki fogom õket szabadítani onnan.~- Az
68 12, I | erõvel.~- Én magam fogom õket kiszabadítani!~- Hogyan?
69 12, I | tartó ellenség nem fogja õket egy búcsú-kézcsóknál a kesztyûs
70 12, II | francia nyelvén biztosítá õket:~- Ne féljenek, úrhölgyeim.
71 12, II | a lelkészt, hogy fogadja õket vendégszeretettel, amiben
72 12, II | maguk ápolták, gyógyítgatták õket, a maguk házi szereivel,
73 13, I | harci kedvvel szándékoztak õket elfogadni. Ott álltak már
74 13, I | kiáltott, és megállította õket. Mátyás mester elõhúzta
75 13, I | nyári lak, oda vitte ki õket a bölcs alispán.~Mikor ezt
76 13, II | Távolról árnyaknak nézi õket, aki látja.~Egy kiváló árny,
|