Rész, Fezejet
1 1, I | Diánának azt parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
2 1, I | az én eddigi szerepemet. Engem rögtön elfognának, amint
3 1, II | Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani a járdáról? Ön
4 1, III| nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa, milyen
5 1, III| az alfabetet ismerni; aki engem hálatelten ölelt, csókolt,
6 2, II | Hiszen mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, ha
7 2, II | lehet tudni.~- No ez már engem pikíroz! Hát hogyan nem
8 2, II | kívánságai, amiknek teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a
9 2, II | számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd
10 2, II | hátha önt sem ereszti be?~- Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot?
11 2, III| mit fog ön tenni, hogy engem ebbõl a várból ki ne zavarjanak,
12 3, II | mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt van a kertünk
13 4, II | Hát akkor ne szeress engem úgy... ne olyan nagyon!...
14 4, II | a vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem,
15 4, II | Áldom az Istent, hogy engem most idehozott. Ugye Lajos,
16 4, IV | rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból,
17 4, IV | de még kötelessége is, engem, akinek a fejére díj van
18 5, III| kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; igen fontos beszédem
19 5, III| Akkor ön szabadított ki engem egy nagy bajból, egy merész
20 5, III| hasonlóval a tartozást.~- Engem fenyeget valami baj?~- Önt
21 5, III| odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; pedig jól
22 5, III| felabajgatása is sport. Engem mulattatni fog az a gondolat,
23 5, III| kérdé a bárónõ.~- Igen.~- Engem fog magával vinni?~- Nem.~-
24 5, III| egyszerû dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerû baleset ért,
25 5, III| vérem van, mint másnak. - Engem a feleségem megcsalt, és
26 5, III| fátyolozva. - Ön nem fog engem szigorúan megítélni, ha
27 5, III| én férgemnek igaza van-e engem marni, vagy nincs?~Ez utolsó
28 5, IV | azért nem eresztettek be „engem”, mert nem volt otthon.~
29 5, V | valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól,
30 5, V | árulja azt.~- De ki szeretne engem?~- Aki önt ismeri.~- Honnan
31 5, V | ismeri.~- Honnan ismerne engem valaki?~- Leveleibõl. Nincs-e
32 6, I | csendesen.~...Nem lesz már, aki engem reggelenként felköltsön
33 6, I | társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~A szegény,
34 7, II | Isten az égben...~- Úgy az engem magához fog venni - szólt
35 7, II | akarja.~- Óh, hiszen érts meg engem - szólt Marie lágy, könyörgõ
36 7, II | leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~Az alispán
37 7, II | Nõt, akit szeressek, s aki engem szeressen. - Ha elmegyek:
38 7, II | tennéd? Idehoznád õt? Vagy engem õhozzá? Igen! Igen! Aztán
39 7, III| leány maradok.~- Eszerint engem kikosaraz a házából?~- Sõt
40 7, III| hogy a gróf - szeret engem?~- Azt nem tudom. Mert nekem
41 7, IV | te szemed elõl zárjon el engem?~Amint azt kimondta, megbánta.
42 7, IV | a tûz-láng! - Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom
43 7, VI | maradni.~- Õ nagyon szeretett engem - monda Marie. - S volt
44 7, VI | abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál lásson,
45 7, VII| Rosszul leszek. Ez a konyhagõz engem elszédít...~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~
46 7, IX | betakargatá.~- Szeretsz engem igazán?~- Nagyon szeretlek.~-
47 8, I | csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~- Írva van. A
48 8, I | botbüntetés.~- De miért nevez ön engem Fertõszeghy Lajosnak?~-
49 8, I | titokban azzal a szóval, hogy engem veszély fenyeget, ha Marie-val
50 8, I | együtt kocsizom ki, s õ engem meg akar attól szabadítani.
51 8, III| helyet rögtön, és kövessen engem, ahová vezetem.”~- És hová
52 8, III| Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön, ha pokolban,
53 9, I | mondja, hogy itt vagyok. Õ engem látni akarna. Az influenza
54 9, II | földrõl.~- Hagyj el! Aki engem anyjának nevez, annak én
55 9, II | Ugye õ nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett, hogy minõ
56 9, II | évekig ápolt, rejtegetett engem. Atyám helyett atyám volt.
57 9, II | még az utolsó szavával is engem védelmezzen, én hagyjam
58 9, II | veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál;
59 9, II | abban gyászol. Helyetted engem fog szeretni, helyetted
60 10, II | Lizetthez.~- Tessék. De engem megver.~Már a folyosón érzett
61 10, II | akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~- Kérem, Lizett -
62 10, II | ellenfurfangot. („Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani, majd
63 10, II | mármost haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz,
64 10, II | találtam volna alunni: akkor engem felköltesz.~Marie ledûlt
65 10, II | folytatá:~- Az én uram, aki engem ide küldött, hogy az õ kincseit,
66 10, V | ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok
67 10, VI | hamu. Óh, hányszor kért õ engem erre!~Azzal megcsókolgatá
68 11, IV | senkim. Ha jön a golyóbis, engem hadd találjon!” - s jött
69 12, III| rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban? Csitt!
70 13, I | nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél
71 13, I | miket végeztünk együtt, ha engem erõvel el akarnának innen
72 13, I | megszabadítád ellenségeitõl; de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád,
73 13, I | ölelted, õt csókoltad, nem engem! - Olyan igazságos voltál,
74 13, I | t eltemetve? - No, nem engem: hanem azt a rossz leányt,
75 13, I | kezemben. - Ezek itt tartanak engem.~ ~
|