Rész, Fezejet
1 1, I | holnap kis comtesse-e - mondá az öregebb úr, s aztán társához
2 1, I | milyen meleg ez az ágy! - mondá a kisleány -, mintha valaki
3 1, I | Tehát még az éjjel - mondá az utóbbi.~- Ön magával
4 1, II | elõ.~- Készen vagyunk - mondá az asszonyság.~A két férfi
5 1, III | Kedves kis ártatlan bohó! - mondá az öregúr. - Hát a virágokat
6 1, III | egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó hangon:~-
7 1, III | igazoló gyanús körülmények - mondá de Fervlans. - Mi oka volt
8 1, IV | az anyja kezében volt - mondá rá Thémire keserû öngúnnyal.~-
9 2, I | vízzel megkínált Jézus pedig mondá: elvégeztetett!” S errõl
10 2, I | és úrbériséggel együtt - mondá a doktor.~- Az bizony elég
11 2, I | pedig hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve öt ujja
12 2, I | kapitális egy menyecske! - mondá az uraknak a fõszolgabíró. -
13 2, II | És ami legkülönösebb - mondá a fiatal joggyakorló - az,
14 2, II | tudós Hatvani professzor mondá: „akkor sem szükség minden
15 2, III | tekintetes urat a teremben - mondá a komornyik, s erre Bernát
16 2, III | párkányához, s nyugodt hangon mondá:~- A nevem Vavel de Versay
17 3, II | tedd le azt a könyvet - mondá neki a leány. - Ennek mind
18 3, III | ilyenkor kimenni a házból! - mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. -
19 3, IV | zuhogott az eresz.~- No iszen - mondá a doktor a vén gazdasszonyának,
20 3, IV | legyen csendesen, gróf úr - mondá a doktor, ki hajlandó volt
21 4, II | szép verõfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „menjünk
22 4, IV | keresett.~- Milyen szomorú - mondá Lajosnak.~Lajos nem vette
23 4, IV | szobájába.~Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott játékszerre:~-
24 4, V | Igen, én rendeltem õt ide - mondá a gróf. - Vezesse fel hozzám.~
25 4, V | jókor jött Mátyás mester - mondá a gróf.~- Hja, bizony; de
26 4, V | bámulatra nyúló ábrázattal mondá:~- Igenis; de mért veszett
27 4, V | is igaz, Mátyás mester - mondá a gróf jámborul -, hanem
28 5, III | valaki.~- Hát ez ki lehet? - mondá magában, s sietett az ajtót
29 5, III | Ne menjünk be a házba - mondá a bárónõ -, itt a parkban
30 5, III | többet is kell róla tudni - mondá Katalin, a vizsgálóbíró
31 5, III | odább költözõ vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet,
32 5, III | mind a két ellenfél azt mondá: megölöm õt. És mind a kettõ
33 5, III | udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson az
34 5, III | meg magát a gróf elõtt, mondá:~- Gróf úr, íme fogadja
35 5, V | Marie tikkadt lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~-
36 6, I | kitömetjük? Henry ért hozzá - mondá Lajos.~- Oh, azt nem engedem.
37 7, I | találkozni fogunk az életben - mondá megszorongatva szíves házigazdája
38 7, I | megfelelõ kegyetlen pátosszal mondá, szemeit és fenyegetõ ujjait
39 7, I | fogom magamat tartani - mondá Vavel, komoly ábrázattal.~
40 7, II | félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~- Kár volna „ez” tinektek,
41 7, IV | Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. - Meglehet ön
42 7, VI | diplomata veszett el! - mondá az alispán.)~Ezzel aztán
43 7, VIII| világítva. Az ott az étterem! - mondá Marie; az urak bizonyosan
44 8, II | Meglephetnõk õt a táborban - mondá Katalinnak - ha olyan közel
45 8, III | amíg azt meg nem kapom” - mondá a dobverõ hõs a generálisok
46 8, III | fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez az én
47 8, III | tartalmát.~Ahogy Barthelmy Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok
48 8, III | menet.~- Minden meglesz - mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót,
49 9, I | utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~- Amit válaszolni
50 9, I | a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se
51 9, I | pedig kegyetlen hidegen mondá:~- Igenis, Madame, nem tetteti
52 9, II | haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem
53 9, II | a rejtegetõ kezet, s azt mondá a nõnek:~- Erre a levélre
54 9, III | vagyok.~- Derék ember! - mondá Lajos. - Még a kémkedésnek
55 9, III | õrtûzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevõ fõhadnagynak,
56 9, III | fogadták a közeledõt.~„Aha!” - mondá magában Lajos. - „Az én
57 10, II | éjszakát eltölthetném? - mondá Marie.~A fiú habozva nézett
58 10, II | Ekkor a betörõ e nevet mondá ki: ~„Botta Zsófia.”~Erre,
59 10, III | oldala.~- Nem rossz bor! - mondá a jövevény, kihörpentve
60 10, V | hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~- De Fervlans
61 11, III | eltegyétek a kenyérnek - mondá Baráth István a bajtársainak -,
62 11, IV | sürgette a nádor.~- Minek az? - mondá a tábornok - majd rendelkezik
63 11, IV | harangoztak: jókor jövünk - mondá Csizmadia Péter.~Ekkor elkezdtek
64 11, IV | Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
65 11, V | dandár élére állva, azt mondá vitézeinek:~- Ma visszanyerjük
66 11, V | a kitörült sorok:~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelõ sereget
67 12, II | meg.~- Ah, hisz ez bor! - mondá meglepetten az ízlelés után
68 12, II | lótej?~A volón pedig azt mondá az úrnõnek, a kulacsát visszavéve,
69 12, II | szép tabló, asszonyom? - mondá Vavel gróf. - Beillenék
70 12, III | mindenbe beléegyezett! - mondá a kapitány sietségtõl és
71 12, III | homlokát, s kedvetlenül mondá:~- Még abból nem következik,
72 13, I | kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~- De most mégis
73 13, I | felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~
74 13, II | tartották õtet itten!~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek,
|