Rész,  Fezejet

 1     2,  I   |             egyéb, mint egy „hozott Isten!”, aztán egy kézszorítás.
 2     2,  II  |            is mondok...~- Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! -
 3     3,  I   |          Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy sugara, csaknem
 4     3,  II  |      kérdéseket tenni.~- Az élet az Isten ajándéka, amit õriznünk
 5     3,  II  |              Egész nap nem látom az Isten egét; - mikor kimegyünk,
 6     3,  III |        talán meg is halhat? Jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? -
 7     3,  III |            kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az életét. Óh,
 8     3,  III |         Henry.~- Agyon fog lõni! De Isten neki! Madame szavára mégiscsak
 9     3,  IV  |        szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus
10     3,  IV  |          hogy fejlõdött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé
11     4,  I   |            már, tudok fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette
12     4,  II  |        aranyozta be hosszú évek óta Isten szabad napsugára. Amit ez
13     4,  III |        amikor tartozásomat leróvom. Isten önnel!~S azzal utánozhatatlan
14     5,  V   |         helyettem, nyugasztalja meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
15     5,  V   |             maradt, magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én
16     5,  V   |    szolgálóköntösét, adjátok ide az Isten szabad világát, ami az övé
17     5,  V   | angyaltársának szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket is kiszabadulni
18     5,  VI  |          falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem szállnak
19     5,  VI  |         bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertõ tó
20     6,  I   |           hanem önöket. - Én bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra
21     6,  I   |          Henry! Az lehetetlen.~- Az Isten szent nevére kérem!~- Lehetetlent
22     6,  I   |            te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél tõle. Ha
23     6,  I   |           társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~A szegény,
24     7,  II  |            csillag lehull?~- Ha van Isten az égben...~- Úgy az engem
25     7,  II  |        fordul el. Most vesz magához Isten, amikor még mind a két kezem
26     7,  II  |       dicsõségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba
27     7,  II  |              Óh, azt nem engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult a
28     7,  II  |             bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot oltalmazod:
29     7,  II  |       ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~- Óh, hiszen
30     7,  II  | odadörmögött Vavel fülébe.~- Bizony Isten! Kibeszéli kezünkbõl a kardot.~
31     7,  V   |            én jó Marie-mat, éltesse Isten!~- Így szép az, így - helyeslé
32     7,  VI  |            nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer megesküszünk
33     7,  VI  |          hallgatva figyelt:~- Adjon Isten neked jó éjszakát... õrködjenek
34     7,  VII |             írják a felhívásokat.~- Isten segítse õket!~- Most már
35     7,  VII |        garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog vele bánni! -
36     7,  VII |    elégülten. - Õrködjék fölötte az Isten!... - Aztán odatipegett
37     7,  VIII|             Én viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani az
38     7,  VIII|       örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak
39     7,  IX  |    kulcsolta.~Katalin suttogá:~- Az Isten õrizzen meg tégedet - és
40     8,  I   |             kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is kiáltó
41     8,  I   |             mind végig nem halad.~- Isten neki! Tehát elsõ perc!~-
42     8,  I   |            elébb. Pompás latakia.~- Isten neki, hát gyújtsunk rá.
43     8,  I   |              s verekedni fog, ahogy Isten tudnia engedte.~- Ejh, alispán
44     8,  II  |    szárítanak föl?~- Õrizzen meg az Isten! - rebegé a hölgy, arra
45     9,  I   |       ápolónõ.~- Jézus Mária! Szent Isten! - sikoltott fel az anya
46     9,  I   |         önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt van
47     9,  II  |   kétségbeessék?~- Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk? Az õ ítéletének
48     9,  II  |             az õ választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit õk akarnak,
49     9,  III |            megállj!” helyett „Adjon Isten jó reggelt!”-tel fogadták
50     9,  III |           magától nem engedi.~- Van Isten az égben! - sóhajta fel
51    10,  II  |             ön itt? Elment öntõl az Isten kegyelme? Hogy ide jön a
52    10,  II  |            kiáltá el magát:~- Szent Isten! Ott egy férfi áll!~A sötét
53    10,  II  |         rikoltott a gyermek -, mert Isten úgyse meglövöm!~- Hát nem
54    10,  II  |    kardcsattogás.~- Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~- Azonban
55    10,  VI  |       beszélt.~- Ah, jó asszony, az Isten irgalmára... hozz nekem
56    10,  VI  |             ne bocsásson neked érte Isten! Amivé engemet tettél és
57    11,  III |      védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~A feleség a
58    11,  IV  |         Sándor által, hogy ugyan az Isten szerelméért ne hagyják a
59    11,  VI  |        éppen csak ez volt a „fogadj Isten” célja.~A fõherceg visszavonulót
60    12,  I   |           Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes szegény
61    12,  II  |             népdal, hogy „...Nem is Isten madara, Kinek fején a farka!”
62    12,  II  |        templom ajtaján belépett. Az Isten tiszteletére szánt hely
63    12,  II  |  Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten õrizzen meg minden szenvedõt
64    13,  I   |      fejénél ül Katalin.~- Ah! Uram Isten! - ordít fel Lajos, két
65    13,  I   |          nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy elébb hozza
66    13,  I   |          igazságos voltál, mint egy Isten! - De én is szenvedtem annyit,
67    13,  II  |          azt is a sírba.~- Adjon az Isten nekünk feledékenységet és
68    13,  II  |           kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és