1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1001 5, V | hárítgatta össze kupacokba, s eközben a szokottnál közelebb
1002 5, V | mint rendesen, elöl ment, s annak rendelete volt soha
1003 5, V | vadgesztenyefák felé irányzá lépteit, s sietve ment a kertészlegény
1004 5, V | dolgozott csendesen egymagában, s elbámult, mikor az úrnõt
1005 5, V | vasajtó hirtelen fölpattant, s azon elõrohant Vavel gróf,
1006 5, V | kertészlegény karját ragadta meg, s olyat penderített rajta,
1007 5, V | felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen
1008 5, V | félbeszakadt szerelmi vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjébõl
1009 5, V | akkor eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~-
1010 5, V | leány szomorún mosolygott, s csendesen bókolt a szép
1011 5, V | Sietett ezt morzsalékká törni.~S aztán elolvashatta, ami
1012 5, V | szívéhez csapott Lajos, s végigesett a kereveten,
1013 5, V | végigesett a kereveten, s elkezdett keservesen zokogni.~
1014 5, V | csendesen.~Erre Vavel felugrott, s odament eléje: égõ szemei
1015 5, V | megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességébõl:~-
1016 5, V | házhoz, akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt,
1017 5, V | aki nekem parancsoljon, s akinek én szót fogadjak,
1018 5, V | búsít, ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot
1019 5, V | ha ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam,
1020 5, V | bánik velem, eltûröm tõle, s megáldom az órát, amelyen
1021 5, V | tompa hangon a férfi. - S nem vagyok-e én is oly egyedül,
1022 5, V | oly egyedül, mint ön?~- S azt hiszi ön, hogy ez az
1023 5, V | nyugasztalja meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
1024 5, V | legyek Botta Zsófia én, s hadd mossak ruhákat a patakban!
1025 5, V | angyal trombitaszavára!~- S sokáig fog-e még e trombitaszó
1026 5, V | magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~- Tûrjünk
1027 5, V | El akarom most tenni, s aztán elküldeni az igazi
1028 5, VI | legdrágább divatvirágokat, s Józsefnek, kit kertésszé
1029 5, VI | közt sétálhatott Marie, s kedvét találta az egzotikus
1030 5, VI | napfény? korom vagy vaspor? s télen hány fokú légmérsék?~
1031 5, VI | szótlanul elhagyta a szobáját, s a leányt is a szobában.~
1032 5, VI | mehetett volna hóbortszámba; s ott maradt körültekinteni
1033 5, VI | Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak a légion d’honneur
1034 5, VI | azt kiáltotta: „canaille”! S azzal az összetördelt növény
1035 5, VI | virágot? - kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, mintha
1036 5, VI | férfi fogait csikorgatta, s felemelt öklei remegtek:
1037 5, VI | megfordult a sarkán haragosan, s otthagyta a leányt szótlanul.~
1038 5, VI | minden partján túlöntött, s elborította szerteszéjjel
1039 5, VI | alulról fog felfakadni, s tavaszra valamennyi díszbokrot
1040 5, VI | Igaz - monda rá Lajos; s még aznap ötszáz forintot
1041 5, VI | A cöveket megtalálták, s benne volt a sulyokban a
1042 5, VI | felmérésre van szükség, s csak azután, ha ki van derítve,
1043 5, VI | megcsinálta a költségvetést, s óriási summa jött ki belõle.
1044 5, VI | amikben neki is része van. S a nõ azzal áll bosszút azért,
1045 5, VI | munkához egész lelke szerint, s télen át a befagyott tavakon
1046 6, I | pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével
1047 6, I | Lajos, odaugorva hozzá, s keblére vonva a leányt.~-
1048 6, I | a leány, keblébe nyúlva, s reszketõ kézzel vonva elõ
1049 6, I | tenyerén, hátrahajtott fejjel, s száját tátogatva; a leány
1050 6, I | Szegény kedves kis Dávidomat.~S ismét rákezdte a keserves
1051 6, I | repülve odasietett úrnõjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse
1052 6, I | gázoltam rá! - rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden
1053 6, I | halottjára, a földön ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~...
1054 6, I | az elmúlt volt az igazi.~S azzal fölvette a holt madarat,
1055 6, I | mereven egy darab fához kötve, s nézzen reám üvegszemeivel,
1056 6, I | mikor már énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy
1057 6, I | odakészítsem eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül érte.
1058 6, I | nyugszik az én Dávidom, s azután meglátogatom mindennap.~
1059 6, I | halottját az öltönye szélébe, s elvitte magával.~Azután
1060 6, I | szalagot kötött a nyakába, s magával vitte õket délután
1061 6, I | amit õ szánt a kedvencének, s a sír rámába volt foglalva,
1062 6, I | saját kezével ültette oda, s mindennap lejárt maga megöntözni.~
1063 6, I | naponkint kétszer összejönni, s ott azután barátság fejében
1064 6, I | vérzést árnikás vízzel, s azzal ismét helyreállt az
1065 6, I | rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa mégsem érkezett.
1066 6, I | Végre megunta a várakozást, s maga indult el Henryt fölkeresni.~
1067 6, I | konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette.~Csakugyan
1068 6, I | lábai miatt nem mozoghatott, s emiatt még kövérebb lett.~
1069 6, I | hogy megsimította a guta.~S azt olyan flegmával mondta,
1070 6, I | öreg ott feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erõsen
1071 6, I | felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~- Nagyobb
1072 6, I | hölgy jelent meg elõttem, s az azt kérdezte tõlem, hogy
1073 6, I | készen vagyok-e õt követni. S mire fölébredtem, nem bírtam
1074 6, I | Elvesztettem már mindent, s nem reménylek már semmit.
1075 6, I | Felmondott a tudományának, s odamenekült a csodatevõ
1076 6, I | Gondold, hogy katona vagy, s ágyúgolyó sodort el.~- Talán
1077 6, I | fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád neki sorba
1078 6, I | hagytam a veszedelembe menni, s az uramét megõriztem, rejtegettem,
1079 6, I | királyokra és az õ ünõikre, s a királyleányból csináltam
1080 6, I | kettõt megöltem közülök, s a kincseket elragadtam a
1081 6, I | cselekedtem - hörgé a haldokló.~- S azt hiszed te, hogy ezt
1082 6, I | soha össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget
1083 6, I | hogy tavasszal feltámadjon, s aki intézi az embernek a
1084 6, I | el. Hozzád jövök vissza, s ami e kettõ között esett,
1085 6, I | aki a sötétben eltévedt, s rémek huhogását hallja.
1086 6, I | nem bûnöd, hanem erényed. S ha van még másvilág, s a
1087 6, I | S ha van még másvilág, s a másvilágon emberi szó
1088 6, I | szó és emberi gondolat, s ha van hang, mely az emberhez
1089 6, I | emberhez kérdést intéz, s van arc, mely a formájára
1090 6, I | én ily fennyen beszélni, s ha tudnék is, nem mernék
1091 6, I | aki minden szívbe belát, s nem szorul õ se a te mentségedre,
1092 6, I | haldokló ágya szélérõl, s az ajtó felé ment, ott hagyva
1093 6, I | megfordult, visszatért hozzá, s aztán kezébe fogta azt a
1094 6, I | erényekben gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent
1095 6, I | le hozzá én is a pokolba, s egy társaságban leszek vele!”
1096 6, I | Igen, igen! - rebegé, s most már ragyogni kezdtek
1097 6, I | utánunk egy harmadik; - s az mind a kettõnket kikönyörög
1098 6, I | kellett oltani a tüzet, s a szobájába vonulni.~Hanem
1099 6, I | csúnya szegény. Irtózom tõle. S úgysem tudok rajta segíteni.~
1100 6, I | érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt ahhoz
1101 6, I | suhant az oda ágya fejéhez, s gyöngéd kezével végigsimítá
1102 6, I | odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét, nem
1103 6, I | azt a félelemidézõ arcot.~S mondta elõtte halkan, kenetteljes
1104 6, I | támlányára dûlt könyökeivel, s büszke szkeptikus homlokát
1105 6, II | dereglyét fogadott fel, s azzal a Fertõ taván keresztül (
1106 6, II | utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle
1107 6, II | a bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktõl átvenni,
1108 6, II | felvinni a konyhába Lizettnek, s Lizettõl megint lehozni,
1109 6, II | Lizettõl megint lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek
1110 6, II | hírlapokat az asztalra letenni, s az ételeket a konyhából
1111 6, II | Akkor levetette a libériát, s visszakéredzkedett a szomszéd
1112 6, II | nyitja föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal nem
1113 6, II | nincsenek játszópajtásai, s aki eddig is hálára van
1114 6, II | siralomházában is imádja; s aki megsiratja a megölt
1115 6, II | használta az idegen trónokat, s istenné tette magát egy
1116 6, II | terjedve egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal
1117 6, II | keményre, és aztán feltörögeté. S az drága csemege lett volna;
1118 6, II | tojáshéjon átszívódott, s láthatatlan lett. Mikor
1119 6, II | rettentõ vérpazarlás ellen, s a diplomácia örök zsibongású
1120 6, II | koalíciók elõrevetett árnyékát s az indulni kész hadseregek
1121 6, II | eltitkolt lépésrobaját.~S õ ott a Névtelen Várban
1122 6, II | származottnak tüntette fel, s adataival bebizonyította,
1123 6, II | még Sátán Lacit, a rablót s Mátyást, az ezermestert.)
1124 6, II | barát magányos szobájában, s összejöveteleire legalkalmasabb
1125 6, II | és pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra
1126 6, II | ellenségét mint szabadítót várja, s a legjobb esetben közönyösen
1127 6, II | legjobban gyõzték az ivást, s azokat sorba járatták városrul
1128 6, II | már, hogy „felcsapott”, s reggelre a hátán volt a „
1129 6, II | mészáros elvágta a négy lábát, s most az nem tud járni, szegény
1130 6, II | volt a sasos zászlójára, s jobbnak tartotta magát a
1131 6, II | gyakorlatlan nemesi hadat; s a professzionátus diplomaták
1132 6, II | üresen marad falu, város, s éjszaka rajta ront az alvó
1133 6, II | odaül a hölgye a nyeregbe, s vele együtt harcol, dühöng,
1134 6, II | körös-körül az egész földrészt. S egy ember parancsára.~S
1135 6, II | S egy ember parancsára.~S nem elég az iszonyat a déli
1136 6, II | a holttest-garmadáknak.~S volt egy francia tábornok (
1137 6, II | mert térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), ez a cifra
1138 6, II | istenekkel, akik azt eltûrik.~S ami még százszorta jobban
1139 6, II | emberek, és ne vadállatok!”~S minõ sértõ gúnnyal köpdösték
1140 6, II | hemzsegett egész Európa, s neki olvasnia kellett mindennap,
1141 6, II | rekesze rostélyát felhúzzák, s õ rohanhat elõ, kikeresni
1142 6, II | ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda az ablak erkélyére kihinté
1143 7, I | visszavonulásának indokait, s bejelentve hivatalos látogatását;
1144 7, I | ellenségnek. - Hisz ez gúny! - S milyen az egész szervezés? -
1145 7, I | Minden város ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép
1146 7, I | vagy ki tud jobban itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg
1147 7, I | hogy ki ül átellenében, s még csak nem is köhécselt
1148 7, I | pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát exponálni miatta.
1149 7, I | kívánalmai szerint elkészítve. S aminek legkevésbé volt szûke,
1150 7, I | romlatlan keblû magyar. S iszik a vendégével tiszta
1151 7, I | tiszta lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, azt
1152 7, I | bár ismeretlen, úrnõjére; s minthogy nem tudhatom, hogy
1153 7, I | ezúttal is obszerválta, s maga is két poharat vevén
1154 7, I | koccintott ez áldomásra, s kiitta mind a kettõt a körömpróbáig.~
1155 7, I | kimondva: a megtizedeltetést.~S ezt megfelelõ kegyetlen
1156 7, I | ruhát váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje
1157 7, I | murokfõzelékét, és tejhab tésztáit. S még csak meg sem látszott
1158 7, I | refractarius meg nem jelenõket, s mindenütt hasonlóan excipiáltatván,
1159 7, I | tért haza a székvárosába, s referált a legközelebbi
1160 7, II | csatákban ejtettek foglyul, s mind itt helyeztek el. -
1161 7, II | francia hadtest nyomában jön, s neki feladata volt azt mindenáron
1162 7, II | szabadba kivonszolták magukat, s most tátongó sebeiket tárják
1163 7, II | tagjaikat emelik az égre, s a kétségbeesés jajszavát
1164 7, II | irgalmat nem ismerõ parancsszó, s azzal vágtatott elõre a
1165 7, II | megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem
1166 7, II | parancsát hajtják végre. S mikor a nagy feladat végre
1167 7, II | melyen keresztülhaladt, s aztán körültekint levont
1168 7, II | tegye magát függetlenné, s válasszon magának saját
1169 7, II | között elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani
1170 7, II | mamuszokat sem húzzák fel, s hangosan beszélve csörtetnek
1171 7, II | beszél az három helyett, s kardot csörtet egy egész
1172 7, II | sastollas süveget a fején, s nagyot csörrent réztokos
1173 7, II | körülhordják a véres kardot, s mától holnapig az egész
1174 7, II | azt kirántotta hüvelyébõl, s elkezdte csókolni a meztelen
1175 7, II | csókolni a meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra,
1176 7, II | aztán leveté az asztalra, s elrohant, mint az õrült.~
1177 7, II | emelte az imádott teremtést, s átszorítva, mint egy gyermeket,
1178 7, II | Láthatja az egész világ, s olvashatja róla fennkölt
1179 7, II | éltem, akiért meghalok!~S váltogatva majd a leány
1180 7, II | valami istenszobornak szánva, s annak az alját egy roppant
1181 7, II | látogató vendége vállait, s odamutatva a leányra. -
1182 7, II | az, mint egy elõfüggöny, s mögötte egy hosszú nagy
1183 7, II | hosszú nagy terem tûnt fel, s az, amilyen nagy volt, úgy
1184 7, II | kiállítok egy lovas bandériumot, s vezetem azt személyesen.
1185 7, II | rakott fegyverhalmazon, s az oltárhelyen ülõ alak
1186 7, II | alispánt fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyû
1187 7, II | pénz. A domestica üres, s az aerarium még nem küldte
1188 7, II | ellátásáról magam gondoskodom, s ha kell a megyének pénz,
1189 7, II | célra odaadom mindenemet, s ráadásul saját magamat is.~
1190 7, II | ráadásul saját magamat is.~S azzal felnyitva egy nagy
1191 7, II | rakva. Semmi fekete bankó s más efféle gyanús személy
1192 7, II | bele az aranytekercsekbe, s amennyi a két markába befért,
1193 7, II | ütközetnél mindenki futott már, s az árokba dõlt szekér alatt
1194 7, II | megtömték vele a tarisznyáikat, s aztán futottak a világba
1195 7, II | eljutottak a zászlóaljukhoz, s ott átadták a megmentett
1196 7, II | szívesen-szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~
1197 7, II | leszállt rögtönzött trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~-
1198 7, II | kezed írását meglássák, s arról megtudják, hogy ki
1199 7, II | Melyik?~- Te vagy az!~- S ha ez a csillag lehull?~-
1200 7, II | átszellemült tekintettel; - s nem engedi meg, hogy legyen
1201 7, II | megbocsátottam mindenkinek, s nem kívánom a világnak semmi
1202 7, II | amitõl Fredegonde, Meroflède, s rettentõ történetünk valamennyi
1203 7, II | szaporítod fejed körül, s törvényesíted az én kardom
1204 7, II | végtelenség bírója elõtt, s ítélet alá bocsátom az én
1205 7, II | csülökig gázoltatja lovát, s merev arcával széttekintve
1206 7, II | azt mondja: „jól van”, s aztán nézd ezt a szentet
1207 7, II | az üldözõiért imádkozik; s aztán ítélj, melyik legyen
1208 7, II | Marie lágy, könyörgõ hangon, s reszketõ kezével Lajos arcát
1209 7, II | nyugtatá meg:~- Ne féljen ön! - S aztán gyöngéden odavonta
1210 7, II | anyát!” Nõt, akit szeressek, s aki engem szeressen. - Ha
1211 7, II | ezredes-kapitánya is vagyok.~- S kívánom, hogy még annál
1212 7, II | kell a gombzsinórjába! - S azzal kirántva saját hajából
1213 7, II | rang iránti hódolatról, s megragadva azt a szép fehér
1214 7, II | keményen kifent bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók alatt
1215 7, II | egyet az ablakok közül, s messze kikönyökölve annak
1216 7, II | innia, mert meghal tõle, s aztán egyszer hozzájuthat
1217 7, II | kristálytiszta vízhez, s dobzódhatik, kéjeleghet
1218 7, II | a tóparton kurjongatnak, s a paripák, amik a mezõn
1219 7, III | aki ma eljegyzést tart, s pár hét múlva esküszik.~
1220 7, III | bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha a tû lyukát
1221 7, III | selyemszálat pengetve.~- S akarja-e tudni, szép Katalin
1222 7, III | titok.~- Elõttem nem az, s odább adhatom. A bájos hölgy,
1223 7, III | hímzése mellõl a bárónõ, s összevont szemöldökkel tekinte
1224 7, III | Szép-e?~- Több, mint szép.~- S kicsoda õ? Mi õ a grófra
1225 7, III | odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását asszonyi
1226 7, III | tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy õ megérdemli azt, hogy
1227 7, III | mit tegyek vagy ne tegyek. S neki szüksége van énrám!~-
1228 7, IV | mint a nevetés carillonján, s tenyereibe tapsol. Odafut
1229 7, IV | kikapja kezébõl a tollat, s ledobja a földre.~- Õ jön!
1230 7, IV | ablakhoz, és nézd meg magad.~S azzal felköltötte székérõl
1231 7, IV | felköltötte székérõl Lajost, s vitte magával az étterembe,
1232 7, IV | voltak piros barkákkal, s a rügyek balzsamával volt
1233 7, IV | nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki
1234 7, IV | megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan,
1235 7, IV | eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~-
1236 7, IV | önnek a szíve anyát kíván, s az nem várathat magára.~
1237 7, IV | gyönyörtõl eltelve állt elõttük, s két kezével hálateljesen
1238 7, IV | elkezdett mind a kettõ nevetni, s egyszerre tegezte egymást.
1239 7, IV | teszek, azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~-
1240 7, IV | diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, hogy „
1241 7, IV | a fényes vendégterembe, s elszedhessen tõle kalapot,
1242 7, IV | tündérregét hallgatnak, s meg-megfenyegette az ujjával
1243 7, IV | ember van ilyen a világon, s az az õ Lajosa!~- Ez volt
1244 7, IV | szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja
1245 7, IV | vettek részt e gaztettben; s akik óhajtva várják az alkalmat,
1246 7, IV | obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~
1247 7, IV | fegyelme alá vetik magukat.~- S te errõl nem szóltál nekem
1248 7, IV | csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~
1249 7, V | fényûzésig menõ háztartáson, s ezt nem is hallgatta el
1250 7, V | alispán segíteni akart rajta, s joviális tréfával szólt
1251 7, V | távcsövet elcsaltam öntõl, s ön nem leskelõdhetik többé
1252 7, V | és - azért! - rebegé, s a nyakára csavart bajadért
1253 7, V | Lajosnak kedvese vagyok?~S ezt oly halálra nevettetõ
1254 7, V | hogy elkezdett kacagni, s utoljára le kellett neki
1255 7, V | nagyon utoléri õket a jókedv.~S használt neki ez a felzavarás.
1256 7, V | Lajosra nézve vagyok valaki. - S Lajos nem mondhatta meg
1257 7, V | erre elõvette a tárcáját, s kikeresett belõle egy összegyûrt
1258 7, V | tudtomon kívül - monda Lajos.~- S õ azt kiragadta a kezembõl -
1259 7, V | haraggal, erõszakosan, s bezárt miatta büntetésül.~-
1260 7, V | összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté
1261 7, V | Éljen soká és dicsõségesen, s vesszen el, aki ellensége,
1262 7, V | hölgy ismét felnyitá szemeit s eszméletéhez tért. Erõszakolta
1263 7, V | arcára. Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel
1264 7, V | Arra bort kell inni. - S aztán felvette reszketõ
1265 7, V | Nincsenek! - rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb
1266 7, V | ölelte az ifjabb leányt. S senki sem tudta kitalálni,
1267 7, V | hogy a hitébõl kitérjen, s ezt az akadályt jó elõre
1268 7, VI | Ami nem is olyan könnyû, s sok egyéb összefügg vele.
1269 7, VI | töltsék meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak a maguk harcias
1270 7, VI | jó Lizettet felkeresni, s meghívni õt magunkhoz. Úrnõje
1271 7, VI | szeretett engem - monda Marie. - S volt idõ, amikor igen nagy,
1272 7, VI | diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris
1273 7, VI | kocsira ülünk, visszatérünk, s másodszor újra megesküszünk
1274 7, VI | Lajos utána akart eredni, s aligha valami szándéka nem
1275 7, VI | ellene; de Marie útját állta, s visszatartóztatá.~- Nono,
1276 7, VI | függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem
1277 7, VI | minket ma már többé látni, s így mégiscsak kell jó éjt
1278 7, VI | Azzal Lajos odalépett, s ajkát az acélrács hézagaihoz
1279 7, VI | mindennap - monda Marie; s azzal megnyomva lábával
1280 7, VII | homlokán is kövér volt, s a tokája kétszer újra kezdõdött,
1281 7, VII | Már kezdõdik? - dörmögé, s megemelte a kártyát - s
1282 7, VII | s megemelte a kártyát - s megnézte, hogy mit emelt.
1283 7, VII | fölé a hadfogadási zászló, s holnap megkezdõdik az önkénytes
1284 7, VII | Szeretek burnótot színi, s az más embernek nem kellemetes.
1285 7, VII | vagyok, akkor alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor
1286 7, VII | kedvem van, szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen
1287 7, VII | se jó, amit más csinál, s csak a dolgomat szaporítja,
1288 7, VII | a húst meg a zöldséget, s beadja az ablakon, s én
1289 7, VII | zöldséget, s beadja az ablakon, s én délig megfõzök. Mert
1290 7, VII | ön nekem „kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „
1291 7, VII | azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit garçon!”~
1292 7, VII | önnek: „mon petit garçon!”~S eközben elkezdte a kártyáit
1293 7, VII | folytatá felemelt hangon, s fenyegetõ kézmozdulattal
1294 7, VII | mellette levõ ládát felnyitá, s annak egy oldalfiókjából
1295 7, VII | amit akarok. Árát adták, s én úgy találtam, hogy amit
1296 7, VII | megtudok mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor
1297 7, VII | utoljára.~Marie odament, s megcsókolta Lizett kövér
1298 7, VII | kövér arcát mindkét felõl, s aztán odatartá neki is a
1299 7, VII | fogtam a hosszú seprûnyelet, s végigjártam minden szobát,
1300 7, VII | ölel, csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek,
1301 7, VII | ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „ezért odaadom!” -
1302 7, VIII | számukra a reggelizõasztalt, s mondogatják egymásnak, hogy „
1303 7, VIII | átvette azt valami cseléd, s õk ketten siettek be a parkba.~
1304 7, VIII | szoptatni a két hölgy elõtt, s megengedte a homlokát vakargatni
1305 7, VIII | dámünõt ölébe akarta venni, s kergetõzött vele a gyepen.
1306 7, VIII | csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult, mikor
1307 7, VIII | emberjajszó forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy
1308 7, VIII | Odahíni a dalos parasztleányt, s kivallatni, hol tanulta
1309 7, VIII | tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, hogy utána
1310 7, VIII | virágágyakat felporhanyítják, s megmutatja, hogy õ is ért
1311 7, VIII | beszélgetni, rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul;
1312 7, VIII | nem csalható a parkból. S minõ naplement az! Egy hosszú
1313 7, VIII | bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából
1314 7, VIII | Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy õ mindennap
1315 7, VIII | tértek vissza a kastélyhoz, s útközben egyre szólongatnia
1316 7, VIII | folyvást issza a tavat, s mégsem bírja elfogyasztani.~
1317 7, VIII | fortepiano”.~Hozzányúlt, s ijedten kapta vissza a kezét,
1318 7, VIII | aztán leült a zongora elé, s Marie-t maga elé ültetve,
1319 7, VIII | mely a szívet eltölti, s a mennyország örömei közé
1320 7, VIII | olvasni, naphosszat rajzolni, s éjjel-nappal zongorázni:
1321 7, VIII | valaha úszni tanította, s kísérte csónakon az õ aranyhabok
1322 7, VIII | Óh, olyan szép este van: s én egy cseppet sem vagyok
1323 7, VIII | ültek sorban a pamlagon, s a Phryxus és Helle farkcsóválva
1324 7, IX | fejemhez, és ölelj meg.”~S helyet adott neki maga mellett
1325 7, IX | No hát add ide a kezedet.~S a két hölgy két keze ujjait
1326 8, I | feledve a tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva,
1327 8, I | várt ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették őket, a
1328 8, I | el mind a kettő fölött, s nincs síremlék az útjában,
1329 8, I | becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket
1330 8, I | letépjük meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra dobjuk
1331 8, I | újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában
1332 8, I | már félesztendő elmúlt, s mégsem történt benne semmi.~-
1333 8, I | mozgatni; azok megindultak, s össze lett írva az ország
1334 8, I | egy forint árfelemelést, s kérték a posztót. Ekkor
1335 8, I | látni: hitelbe nem ád.~- S van erre a célra való pénztár?~-
1336 8, I | posztót, míg pénzt nem kap, s az aerarium addig nem ád
1337 8, I | szõrén ülik meg a paripát, s kötõfék a szerszám.~- Remélem,
1338 8, I | ülve maradást; felugrott, s izgatottan járt alá s fel
1339 8, I | felugrott, s izgatottan járt alá s fel szobájában, míg vendége
1340 8, I | minden megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul,
1341 8, I | kommandószavakkal igazgattassék, s magyar hadiszabályzatot
1342 8, I | elõhívatta a maga tudósait, s hevenyében készíttetett
1343 8, I | kommandószavakat magyar nyelven, s most már e szerint tanítják
1344 8, I | tanítsák be az ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc
1345 8, I | a nemesi felkelõ sereg, s verekedni fog, ahogy Isten
1346 8, I | az égõ taplót tenni alul s a dohányt a tetejébe. Most
1347 8, I | bandériumokat ültetnek lóra, s saját maguk állnak az élükre.~-
1348 8, I | az önnek a predikátuma, s magyar név alatt könnyebben
1349 8, I | Napóleon kiküldött kémei voltak s még annál is rosszabbak.
1350 8, I | siessen õt körülkeríteni, s eléje küldte a kész kapitulációt.
1351 8, I | kapufélfától vett búcsút, s magával vive a hadvezér
1352 8, I | Lajos, felugorva helyébõl, s kacagni kezdett örömében.~-
1353 8, I | erõs sejtelmeim vannak, s azok be szoktak teljesülni.
1354 8, I | ketten találkozni fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta
1355 8, I | Most már világos elõttem. S szegény jó Katalinom, minõ
1356 8, I | Marie-val együtt kocsizom ki, s õ engem meg akar attól szabadítani.
1357 8, I | amit oly féltve õrzök. S csak azon múlt el a merénylet,
1358 8, I | hogy a rabló apa volt, s fiának én voltam az ápolója.
1359 8, I | jövök a fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom neked
1360 8, I | végig. Kezet szorítottak, s ki-ki ment a fekhelyét fölkeresni.~
1361 8, II | meg is volt kötve a béke, s a „Serkentõ verseket”, - „
1362 8, II | ajkán meg nem honosulhat, s magyar melódiára nem tehetõ;
1363 8, II | ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska” alatt a magyar
1364 8, II | magyar nemzet volt értve, s Panni alatt „Pannonia”;
1365 8, II | cigány egész nap húzta, s a verbunkos egész nap danolta
1366 8, II | nap danolta azt az utcán, s aztán elõjöttek erre a nótára
1367 8, II | viselnek a süvegeik mellett, s pörgetve hordják a fokost
1368 8, II | katonát a házába be nem fogad, s semmiféle adó terhét vállaira
1369 8, II | neve végén ipszilont írni, s az „õ” betût „eõ”-vel, az „
1370 8, II | pecsétnyomó gyûrûjében viseli s ötágú korona illeti. A nemesember
1371 8, II | büntetés meg nem alázza, s ha fõbenjáró bûnt követett
1372 8, II | bosszút, hanem a pallos, s aki õt megüti, felsõbb hatalmaskodás
1373 8, II | utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak
1374 8, II | huszonnégy emberbõl állt, s az merész küldetésekkel
1375 8, II | keblére borult zokogva, s valamit suttogott ahhoz
1376 8, II | Magyarországra vonul vissza, s nyomában mindenütt az olaszországi
1377 8, II | melyben õt átok alá veti, s fõbelövetéssel fenyegeti,
1378 8, II | felé nyitva az ellenségnek.~S hogy tökéletes legyen a
1379 8, II | határon feltámad a lengyel, s betörésre készül, a Kárpátokon
1380 8, II | haderõt oda kell küldeni. S ugyanakkor Oroszország is
1381 8, II | izen a magyar királynak, s határainkat kelet felõl
1382 8, II | elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls Vilmos
1383 8, II | marad meg hû szövetségesnek, s jólesik a tudósítás, hogy
1384 8, II | folyam felé a fõhadsereghez, s ami csak hadcsapat és bandérium
1385 8, II | rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin
1386 8, II | neki lehet eligazítani, s nem használt semmi szép
1387 8, II | alatt rejtõzött sok ideig, s most elfogva, a hami várban
1388 8, II | rendelt célra használja föl, s aztán bezárta ismét a kis
1389 8, II | bezárta ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtõ acélgyûrût
1390 8, II | Jó helyen fog lenni.~S most még egy utolsó csókot!~
1391 8, II | csak elõvette a sírás, s félbe kellett hagynia rajzot,
1392 8, II | mert minden bánatos verset s minden szerencsétlen regényhõsnõt
1393 8, II | Rába mentére kémszemlézni, s így nagyon közel lesz Fertõszeghez.
1394 8, II | pedig még Pozsonynál van, s elválaszt tõle bennünket
1395 8, II | oldalát ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá egy arcképet (
1396 8, III | sátrakat lehetett rögtönözni, s egy domb tetejét elfoglaló
1397 8, III | sorba járta az elõörsöket, s azzal visszatért a közös
1398 8, III | közé szorított rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel
1399 8, III | felkötötte a kardot, mint más, s abban az egyben most teljesen
1400 8, III | elõttük elmentek hírét.~S a fiatal tudós, egy juhászbundára
1401 8, III | fogai közé kapta a zászlót, s a magas hídról beleugrott
1402 8, III | beleugrott a Traun vizébe, s a franciák golyózápora között
1403 8, III | árokba a dobot nyakából, s felkapva egy puskát, odakiálta
1404 8, III | érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal maga rohant elõre
1405 8, III | ágyú el lett hallgattatva, s perc múlva be volt véve
1406 8, III | volt véve az egész sánc s a hõs dobos volt rajta az
1407 8, III | csak sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult
1408 8, III | ágyújával lövetett közéje, s utcáról utcára védelmezte
1409 8, III | már elfoglalt a mieinktõl, s vitte hátrafelé. Az öt huszár
1410 8, III | levág, kit pokolra kerget, s azzal megkapja az ágyús
1411 8, III | az ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér,
1412 8, III | amit a futók elhánytak, s négyen kétfelõl a mély útban
1413 8, III | megijed, visszafordul, s engedi a négy bakancsos
1414 8, III | Vavel kisietett a sátorból, s felnyergelt lovára felkapva,
1415 8, III | tudta a tábori jelszót, s az õrvonalon át akart jönni,
1416 8, III | fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok:
1417 8, III | a rejtélyes cimborának, s bevitte õt a saját sátorába. -
1418 8, III | Ma csak Kapuvárról jövök, s torony irányában.~- Gyalog?~-
1419 8, III | mert védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával
1420 8, III | mert elvettük a táskáját, s abban találtunk egy lepecsételt
1421 8, III | legtávolibb találkozást is, s játszotta a világtól elvonultat.
1422 8, III | szakítani a cselszövénynek s magam feljöttem Bécsbe,
1423 8, III | magamat emigráns fõúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy
1424 8, III | szétfutottak minden ablakon át, s a nemes lovag nem talált
1425 8, III | lefátyolozott hölgyet karján vezeti, s megsértett férjnek adva
1426 8, III | felvetette a fátyolát - s én Thémire-t láttam magam
1427 8, III | vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek találta Vavel
1428 8, III | Lajos szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért
1429 8, III | font az enyémnél megint, s regényes hajlamok pókszálaival
1430 8, III | alakított egy lovas bandériumot, s azt most ellenünk hozza.”~„
1431 8, III | volna Thémire szívébõl, s elfoglalta annak a helyét:
1432 8, III | fogok vonulni a határon, s egy meghatározott helyen
1433 8, III | lesben fogok maradni. Jöjjön! S hozza magával a kezére került
1434 8, III | Steyer felõl is közelítenek, s átlépték a magyar határt.
1435 8, III | partja felé fog húzódni, s elzárja a menekülés útját
1436 8, III | népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly
1437 8, III | Lajos felugrott dühösen, s vak haragjában a hamvadó
1438 8, III | miatt kerülte a templomot, s megszûnt vallásos lenni,
1439 8, III | ragadják meg az õ liliomszálát s támadjon utánuk az új ivadék,
1440 8, III | maga ötmillió frankját, s azzal ki van fizetve. Tehát
1441 8, III | oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~-
1442 8, III | legjobbik vezetéklovamra rögtön, s vágtass Fertõszegre árkon-bokron
1443 8, III | menni, mint a kezes bárány, s azt fogja mondani: mit kívánsz?
1444 8, III | húzd fel a bal hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, aki
1445 8, III | kijáratánál a temetõ-oldalon, s ahogy csak szekérben, lóban
1446 8, III | fõhadiszálláson. Õ értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tõled.
1447 8, III | Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön,
1448 8, III | Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána,
1449 8, III | kézbõl kiadott kincset.~S vajon a lórabló adott szavában
1450 8, III | Künn maradt az éjszakában, s mozdulatlanul állva, hátrafont
1451 8, III | Nezsidernél betört a határon, s felhatalmazást kért „volon”-
1452 9, I | géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti. A nõ sohasem
1453 9, I | hálakönnyeket megismerheté, s nagyobb boldogságát találta
1454 9, I | csak úgy el lehet haladni, s vissza sem tekinteni utána,
1455 9, I | tekinteni utána, hogy hová lett?~S ha még csak õ maga volna,
1456 9, I | elhozza õt ide magához, s akkor aztán megvallja annak
1457 9, I | leányához, keblére ölelné, s bevezetné õsi palotájába,
1458 9, I | nem terhel többé adósság, s a rangjához méltó fény közt
1459 9, I | mutatná be õt a világnak.~S mindehhez nem kell egyéb,
1460 9, I | lovagok veszik körül a hintót, s az álomból ébredõ hölgyeket
1461 9, I | Mennyire imádja õt ez a férfi! S mennyire megérdemli, hogy
1462 9, I | az ilyen gyémántjellem.~S most õ ezt a gyémántot,
1463 9, I | szívével akart játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová
1464 9, I | odalopózik az õ ágyába, s hozzásimulva kéri, hogy
1465 9, I | bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná a dicsõséget:
1466 9, I | kora gyermekségétõl fogva, s nem kíván egyebet, mint
1467 9, I | válaszát De Fervlans-nak, s levelét gondosan lepecsételé,
1468 9, I | levelét gondosan lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek,
1469 9, I | a percben szekérre ült, s elvágtatott.~Vajon ösztönszerû
1470 9, I | titkába be volt avatva, s ki De Fervlans-nak egyenesen
1471 9, I | árulás végbefejezéséig. - S férfikézbe kénytelen letenni
1472 9, I | mint valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb
1473 9, I | azt a legmélyebb kútba, s aztán megragadja a leány
1474 9, I | megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk!
1475 9, I | magát a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy
1476 9, I | hölgy a rémület asztmájával, s úgy reszketett a keze a
1477 9, I | Cambray! - kiáltá a hölgy, s kezének öt körme hegyét
1478 9, I | mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem akarom azokat bajba
1479 9, I | kiálta közbe a delnõ, s minden egyébrõl elfelejtkezett. -
1480 9, I | úgy hozták haza magukkal, s temetõkkel jelölték az útjokat,
1481 9, I | azzal? Adja ide, kérem.~S hevesen szakítá fel az elkapott
1482 9, I | Én már lemondtam róla, s kerestem mást. »Ezzel« igen
1483 9, I | jól meg vagyok elégedve. S ha be akarod fogadni egy
1484 9, I | megélhetsz te a kezed munkájából, s adhatsz zongoraleckéket
1485 9, I | én jól el vagyok látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog
1486 9, I | kérlek: légy becsületes, s aztán jussak néha eszedbe.~
1487 9, I | egy szép vétkezõ hölgyet, s lerántva vállairól az inget,
1488 9, I | ölébe ez ostorozás után. S csak arra a nyilalló fájdalomra
1489 9, I | influenza-kórházban! Az én leányom!~S mintha Cambray-ra lett volna
1490 9, I | odarohant hozzá õrjöngve, s megragadva annak karjait,
1491 9, I | engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~- Nekem
1492 9, I | omlott. Össze volt zúzva.~S az irgalmat nem ismerõ ember
1493 9, I | fúria, szökött fel a hölgy, s kirántva keblébõl az arany
1494 9, I | keblébõl az arany tokot s leszakítva annak födelét,
1495 9, I | kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra szaggatva,
1496 9, I | egy hagymázos õrjöngõé, s elkékült ajka tajtékzott.~-
1497 9, I | szív, mely ezt befogadta!~S elkezdte ököllel ütni azt
1498 9, I | üldözõi rá ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga
1499 9, I | önre bízott acélszekrényt, s igyekezzék vele föltalálni
1500 9, I | addig, míg ön visszatér.~- S nem maradhat ön nála, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |