Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |        voltak ilyen skrupulózusok - monda az öregúr, nyugtalanul járkálva
 2     1,  II  |           szívességét, polgártárs - monda az ifjú, egy húsz sous-s
 3     1,  II  |            féljen semmit, polgár! - monda neki a futárcsizmás férfi -
 4     1,  III |             No de kedves kicsikém - monda kis vendégének - ebben a
 5     1,  III |            Ne menjünk a fõlépcsõn - monda neki -, ott minden cselédet
 6     1,  III |           Köszönöm. Már ebédeltem - monda neki Cambray úr.~- Mikor?~-
 7     1,  III |        Figyelmeztetem önt, polgár - monda egykedvûen a foglyának -,
 8     1,  IV  |         volt.~- Uraim és hölgyeim - monda a gyermek, mikor a mamája
 9     1,  IV  |             fogok a kézbeadásáról - monda de Fervlans, átvéve a levélkét. -
10     1,  IV  |                Uraim és hölgyeim! - monda. - Egy kis meglepetés. A
11     2,  II  |                Te ide ülsz mellém - monda a bárónõ Bernát úrnak, megemlékezve
12     2,  II  |        Ugrált bizony haragjában!” - monda a komornyik; „köszönd, hogy
13     2,  II  |          urat nyugodni.~- Audiát! - monda, hátravetve magát a székében. -
14     2,  III |         volt.~- Ugyan, a pipámat! - monda neki Bernát úr.~- A gróf
15     2,  III |            dolog.~- Igen köszönöm - monda a háziúr, hanem azért csak
16     2,  III |          Nem értem az alkalmazást - monda a gróf.~- A szerzõdés végett
17     2,  III |              Igen jó memóriám van - monda Bernát úr, teljesen megelégedve
18     2,  III |         Hiszen éppen abban járok! - monda a patvarista, tovább csónakázva
19     3,  II  |         kezei reszkettek.~- Látod - monda a leány. - Mégsem öltél
20     3,  II  |        neked öröm, az nekem is az - monda, és kezét nyújtá a leánynak.~-
21     3,  II  |          angyalfejecskét, s nevetve monda:~- Lelkem, kis királyném:
22     3,  II  |           adjunk a legkisebbeknek - monda Lajos.~Ez a leány nem tudja,
23     3,  III |          van.~- Menjen ön fekünni - monda Lajos a leánynak, amint
24     3,  IV  |              Tyhü, ez már valami! - monda a doktor; s hirtelen gálába
25     3,  IV  |            ön, hogy meggyógyuljak - monda a férfi -, akkor tegye azt,
26     3,  IV  |          Marie. Hozza úszóruháját - monda neki -, kísértse meg. Én
27     4,  II  |          úgy... ne olyan nagyon!... monda a leány, s azzal elhagyta
28     4,  III |    elértette a szándékát.~- Kérem - monda -, ne harangozza föl cselédeimet.
29     4,  III |            Én értek az érvágáshoz - monda Vavel.~- Ah. Ön uram?~-
30     4,  IV  |             Szép-e?~- Nagyon szép - monda Lajos, s oda hagyta ülni
31     4,  IV  |          Lajos pedagógi józansággal monda Marie-nak:~- Ha ön soká
32     4,  IV  |            vele az arcát.~- Ugye? - monda a leány - s aztán ha a szájam
33     4,  IV  |             vagyok a „Sátán Laci” - monda az idegen halk hangon.~E
34     4,  V   |         nézeteiben, Mátyás mester - monda a gróf -, de jól értse meg:
35     4,  V   |           lehet verni.~- Gróf úr! - monda a munka vége felé Henry. -
36     4,  V   |            tud?~Szelíd komolysággal monda:~- Nem, kedves Lajos, az
37     5,  II  |           Lássa, nagyságos bárónõ - monda Barthelmy Léon -, ahogy
38     5,  II  |        csiholni, és pipára gyújt! - monda Barthelmy.~És abban a percben
39     5,  III |             nagy hálával tartozom - monda Lajos, nem minden iróniától
40     5,  III |           be soha.~A hölgy keserûen monda:~- Mi sebet üthet az én
41     5,  III |           kérdé a hölgy.~- Minek? - monda Vavel.~- Azt regélik, hogyha
42     5,  III |            sietek a megkövetéssel - monda Barthelmy Léon. - Madame!
43     5,  V   |              Köszönöm. Nem megyek - monda Marie.~- Miért nem?~- A
44     5,  VI  |         perbe az Istennel!~- Igaz - monda rá Lajos; s még aznap ötszáz
45     6,  I   |           hozzon ön nekem másikat - monda Marie. - Akit én szerettem,
46     7,  III |      úrhölgy pedig bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha a tû
47     7,  III |             a hölgyet, akirõl annyi monda kering vidékünkön. Volt
48     7,  IV  |            hogy odavigy magadhoz, - monda Marie - óh, én nagyon szófogadó
49     7,  V   |         elküldeni, tudtomon kívül - monda Lajos.~- S õ azt kiragadta
50     7,  VI  |           lesz!~- Óh, be jó lesz! - monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta
51     7,  VI  |            nagyon szeretett engem - monda Marie. - S volt idõ, amikor
52     7,  VI  |             így volt ez mindennap - monda Marie; s azzal megnyomva
53     7,  VIII|      köszönnek.~- Itthon vagyunk! - monda Katalin, amint Marie-t fölvezette
54     9,  III |                Én már megtanultam - monda a hölgy. - Látja ön ez öltönyt
55    10,  II  |              Jer. Gyújts gyertyát - monda a fiúnak. - Menjünk le Lizetthez.
56    10,  III | kikukucskálni.~- Rettenetes írás! - monda fejcsóválva. - Bezzeg a „
57    10,  IV  |             alul kitört.~- Ez baj - monda De Fervlans -; akkor ez
58    10,  IV  |           úton nem jövünk vissza! - monda De Fervlans, mikor késõ
59    10,  IV  |            pihenõt kell tartanunk - monda De Fervlans -, a lovaink
60    10,  V   |               Ezek Vavel volónjai - monda De Fervlans, távcsövén át
61    10,  V   |             marquis de fer blanc! - monda Vavel Lajos, s minden célozgatás
62    10,  VI  |       Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági pásztorok,
63    11,  III |        kicsinálom egész tucatra!” - monda, s fogta a kardját, visszament
64    11,  IV  |           pajtások, már elkéstünk - monda Fehér Mihály. Nekünk ottan
65    12,  II  |          kezeink messze elérnek!” - monda De Fervlans.~Íme már meg
66    12,  III |          számára a „Sauf-conduit” - monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket
67    13,  I   |            Mátyás mester dicsekedve monda:~- Nem áll már a két medvesüveges