Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |          országúton.~Tökéletes bécsi nõ. Jókedvû és nyílt szívû.
 2     2,  II |      legrosszabb módot választotta a nõ arcának örökös fátyol alatt
 3     2,  II |               Úgy látszik, hogy az a nõ, akit õriz, nagyon szereti
 4     2,  II |      magyarázata van a lefátyolozott nõ titkának?~- Ezt nem tudom,
 5     2,  II |              soha.~- Rabja neki az a nõ, akit erõszakkal tart magánál?~-
 6     2,  II |                 Hajadon volt-e, vagy nõ? - kérdezé a bárónõ.~- Nagyon
 7     3,  IV |           mondjak neki?~- A fátyolos nõ a Névtelen Várbul.~Zsuzsa
 8     3,  IV |             gyermek, fiatal vagy agg nõ szava-e az. - Kérem önt,
 9     3,  IV |             jeles kaland.~A fátyolos nõ éjjeli megjelenése gyalog;
10     4,  I  |   halálítélettel. Utoljára a szegény nõ idejött hozzám, könyörögve,
11     4,  I  |          magától Lajos, hogy õt ezen nõ közelléte nyugtalanítja. -
12     4,  III|             nyûgeitõl, hanem azért a nõ nem mozdult meg. Úgy tetszett,
13     4,  III|               Vavel emlékezett már e nõ arcára. Többször látta õt
14     4,  III|              magát ájultnak.~Azzal a nõ üterét vizsgálta, s szemhéjait
15     4,  III|         zsebébõl elõvett, s az alélt nõ orra alá tartott; de bizony
16     4,  III|                 hanem lásson a másik nõ után. - Azzal felugrott
17     4,  III|              e kívánságom okát. Ez a nõ, akit most életre hozni
18     4,  III|              akarom, hogy becsületes nõ legyen, s akit én egyszer
19     4,  IV |     tagadhatta el magában, hogy ez a nõ nagy foglalásokat tett eddigi
20     5,  I  |             különösen egy olyan okos nõ miatt, mint Landsknechtsschild
21     5,  III|          idõtõl fogva, amikor a szép nõ eltûnt a világ szeme elõl,
22     5,  III|            megint föléje került ez a nõ. Arra nem gondolt, hogy
23     5,  III|          hálálkodásra. Azt, hogy egy nõ két férfit nem enged összeverekedni,
24     5,  III|              önnek oltalma alatt egy nõ, akinek ön mindene, s akinek,
25     5,  III|             nagy, aminõnél nagyobbat nõ már nem tehet. Szégyenpír -
26     5,  III|          Ange asszonyt; - a fátyolos nõ, ki õt kísérni szokta, én
27     5,  III|             Érzi, hogy rá nézve ez a nõ egy egész új világ: az égi
28     5,  III| mennyországian édes érzésnek, hogy e nõ az õ megkíméléseért ily
29     5,  III|            azt joga volt tenni. Ez a nõ úgy szereti õt, ahogy csak
30     5,  III|             kérdem, hogy e rejtélyes nõ önre nézve mi. De azt tudom,
31     5,  IV |        bárónõ egy kifinomított kacér nõ, s világtól elvonulásának
32     5,  IV |       hiányzik!~Ritka eset, hogy egy nõ, még inkább egy leány, mulatságosnak
33     5,  V  |            titkomat megtudják.~- Egy nõ, aki szeret, el nem árulja
34     5,  VI |       amikben neki is része van. S a nõ azzal áll bosszút azért,
35     6,  I  |           elhízott személy volt az a nõ, amilyennek Vavel gróf állítá.
36     7,  II |              hogy legyen egy francia nõ a világon, kit sorsa odakényszerített,
37     7,  II |             engedni, hogy legyen egy nõ a világon, aki arra vár,
38     7,  VII|             rá: nem én vagyok-e az a nõ a világon, akinek a szíve
39     8,  III|          pedig az történt, hogy ez a nõ finomabb cselszövényt font
40     8,  III|            egy eszközöm, amivel ezen nõ fölötti varázshatalmamat
41     9,  I  |          lúdlábára, s nem ereszti. A nõ sohasem állhat jót arról,
42     9,  I  |            ügyetlenségekkel; de ha a nõ igazán szeret egy férfit,
43     9,  I  |       látja-e? Önnek visszahoztam.~A nõ most az arcképet halmozta
44     9,  I  |       kegyednek, Madame, vagy sem?~A nõ most már csak némán, összetett
45     9,  II |              jelenet, amit látott.~A nõ ott térdelt kincseinek romjai
46     9,  II |            várakozásával tekintett a nõ könnyezõ szemeibe.~A nõ
47     9,  II |              nõ könnyezõ szemeibe.~A nõ odaadta neki az egyik arcképet,
48     9,  II |             Kicsoda? Leányod? Te már nõ voltál, s most özvegy vagy?~-
49     9,  II |          mondani, hogy hazudik.~...A nõ nem tarthatta vissza magát:~-
50     9,  II |               Megállj! - kiálta rá a nõ, s megragadta a kezét a
51     9,  II |               Eredj hát! - sikolta a nõ, s végigesett arcra a padlaton.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
52     9,  III|             ért már, akkor a lovagló nõ megállítá az öszvérét, lehibbant
53    10,  V  |               Valami baj érhet.~De a nõ nem hagyta rábeszélni magát.
54    10,  V  |          Vavel értette õt egészen. A nõ, aki oly nagyon tud szeretni,
55    10,  V  |             kiálta teljes erejébõl a nõ. Azt hitte, hogy a csatazajban
56    12,  II |       összecsapva a kezeit a párizsi nõ.~Vavel nem állhatta meg,
57    13,  I  |           szavak nélkül. Mégiscsak a nõ adta meg magát legyõzött
58    13,  I  |              bele többet. A fátyolos nõ, a bezárt ajtók, a messzelátó