Rész, Fezejet
1 1, I | hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen szeretett
2 1, I | a játékszer után; „ah be kedves szép buba! Jaj, de aranyos
3 1, III | magát érzékenyülni.~- No de kedves kicsikém - monda kis vendégének -
4 1, III | Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves leányáról maradt önre, aki
5 1, III | összecsapva. - Az volna nekem csak kedves! Hiszen még csak most tanulom
6 1, III | villát „i grec”-nek hívják.~- Kedves kis ártatlan bohó! - mondá
7 1, III | kérdezõsködés nélkül. - Óh, drága, kedves virágom!~S azzal megcsókolta
8 1, III | adott.~- A kis grófnõ igen kedves volt.~Ekkor a szép grófnõ
9 1, III | mellképét engedi látni.~- Ha kedves önnek a kis talált gyermek
10 1, III | bennünket hagyni? Megfoszt kedves jelenlététõl? Nem engedi
11 1, III | férfi lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal
12 1, IV | virágkoszorús levélkére:~„Kedves kicsikém. Én most rögtön
13 3, I | megköszönték, s egymásnak kedves egészségére kívánták, akkor
14 3, I | pedig egy leánynak az is kedves idõtöltés az egyedüllétben.
15 3, II | kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének
16 3, II | dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot hozott neki.~Akkor
17 3, II | óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! - S a férfi hasztalan
18 3, III | irtózni fog e tótul.~- Az én kedves szép tavamtul? - sóhajta
19 3, IV | táncolt, szökellt örömében. Kedves Lajoskájának nevezte érte.
20 4, II | nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves európai virágok, miket még
21 4, II | volt a papíron elkezdve:~„Kedves Lajos. - Szeress te engemet.”~
22 4, II | szemlélõ fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~Összerezzen. Azt
23 4, II | s fülébe súgta nevét: „Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott
24 4, III | kellemetlenség történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön, ahol
25 4, V | semmi kívánságod se volt, kedves Marie? - kérdé tõle Lajos
26 4, V | elmélázva felelt:~- Volt bizony, kedves Lajos. Elvesztettem valamit,
27 4, V | komolysággal monda:~- Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~-
28 5, V | volt rá írva:~„A szép, jó, kedves szomszédnõnek.”~- Ön Landsknechtsschild
29 5, V | elolvashatta, ami belül volt írva.~„Kedves, szép, jó asszonyom!~Szeresse
30 6, I | magam öltem õt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~S ismét rákezdte
31 6, I | volna az szép is, okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig:
32 7, II | Óh, be szép világ! Óh, be kedves, szép világ!”~És Vavel Lajosnak,
33 7, III | a szép bárónõ fogadta.~- Kedves szép Katinka húgom, ahogy
34 7, III | Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én
35 7, V | Lajosra nézett.~- Õ egy igen kedves barátomnak az özvegye, az
36 7, V | üssük össze poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! - A mi
37 7, V | arra köszöntök. - Az én kedves kis leánykámat, az én jó
38 7, VII | az neki terhére esett.~- Kedves Lizett - szólt hozzá Katalin
39 7, VII | Katalin elé tartva.~- Egy kedves kis baba.~- Egy kedves kis
40 7, VII | Egy kedves kis baba.~- Egy kedves kis baba. Valóban az hiányzik
41 7, VIII| kacagott fel Katalin, - kedves kis leánykám! Te egész nap
42 8, I | kapitulációt. Maga a mi kedves barátunk, a derék Barthelmy
43 9, I | levelet.~Abba ez volt írva:~„Kedves kicsi mama, öreg barátném.~
44 10, II | álmatag gyönyörrel tekinte a kedves csengõ hang kútforrása felé,
45 10, II | egész földszinten.~- Lizett! Kedves Lizett! - ébresztgeté õt
46 10, III | tudod te békíteni. Még olyan kedves leány nem volt a világon,
47 10, III | igazat mondott! Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak
48 10, V | magát. Nevetett.~- No, már kedves barátom, én igen nagy belépti
49 10, V | a császár nem fogja õt „kedves hercegem”-nek nevezni, -
50 10, VI | bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja
51 11, I | akármerre kalandozott, azzal a kedves levéllel, melynek egyik
52 11, IV | még megújult a tusa. Egy kedves legénye volt: Fodor István.
53 11, V | szaladt, akinek csak az élete kedves.~A futó embert hazuggá teszi
54 13, I | képzeletének idáig hozott kedves ábrándjait.~- Valaki beteg? -
|