Rész, Fezejet
1 1, III| utcáról fölvittek.~- Hogyan? - kiálta fel Cambray, nem bírva felgerjedésének
2 2, I | semmi ceremóniát, uraim! - kiálta csengõ hangjával, a társaság
3 2, II | a kettõt!~- Shocking! - kiálta fel az erényeire féltékeny
4 3, II | jött utána.~- Óh Istenem! - kiálta föl erre a leány, s engesztelésül
5 3, III| Lajos! Itt vagy-e?” - kiálta fel; de senki nem felelt
6 3, IV | kérdezé a leány.~- Minek? - kiálta fel a férfi, helyérõl haragosan
7 4, IV | Hogy jön ide? Mit akar? - kiálta rá a gróf.~- Én vagyok a „
8 4, V | bezárta õt.~A leány meglepetve kiálta a künn maradottnak:~- Ah,
9 5, II | inszurgens, mikor jó kedve van? - kiálta rá Barthelmy Léon, lovagostorával
10 5, II | sajátszerû reszelõ hangon kiálta a szörnyetegre:~- No most
11 5, II | Kérem.~- Nos! vigyázz! - kiálta Barthelmy Léon a kis gnómra. -
12 5, III| nincs gyermeke?~- Nekem! - kiálta fel elbámulva a gróf. S
13 5, III| dobbantott.~De ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~- Azt
14 6, I | halál ellen.~- Marie! - kiálta Lajos, odaugorva hozzá,
15 6, I | Adjon ön neki életet! - kiálta kétségbeesetten a leány.~
16 6, I | volt húzódva.~- Henry! - kiálta Vavel, odasietve hozzá. -
17 6, I | meghalnod! Nem szabad! - kiálta indulatosan Vavel. - Hát
18 6, I | szikla.~- Ne légy gyermek! - kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. -
19 6, I | Neked nincsenek bûneid! - kiálta Vavel türelmetlenül. - Esküszöm
20 7, V | Ange felõl.~- Hogyan? - kiálta fel Marie: énrólam azt hitték,
21 7, V | ki vagyok?~- Ad animan! - kiálta fel az alispán. - Beillenék
22 7, V | vivát az én királynémra! - kiálta Vavel, felhevült fejjel,
23 7, IX | Te vagy itt, leánykám?” - kiálta fel félálomban.~„Igen. Én
24 8, I | Micsoda? Alabárdokat? - kiálta fel, türelmét veszítve,
25 8, I | gyõzõdni.~- De hisz ez olyan - kiálta Vavel, öklével az asztalra
26 8, I | ellenséghez.~- Mi? Átszökött! - kiálta fel Vavel Lajos, felugorva
27 9, I | Ön látta Amélie-t! - kiálta közbe a delnõ, s minden
28 9, I | nyugtatva.~- Halva van! - kiálta rémülettõl elrekedt hangon
29 9, II | sietek utána.~- Megállj! - kiálta rá a nõ, s megragadta a
30 9, III| Avoncourt: Cambray itt van! - kiálta magánkívül Lajos, eldobva
31 9, III| kértem.~- Így szeretem! - kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét
32 10, II | semmiséggel.~- Cambray! Atyám! - kiálta Marie a rácson keresztül.~-
33 10, II | keresztül.~- Ki az? Marie! - kiálta fel a lázbeteg, s nehéz
34 10, IV | még nem tanultam úszni! - kiálta vissza akasztófahumorral
35 10, IV | bozót.~- Ördög és pokol! - kiálta De Fervlans - a szörnyeteg
36 10, V | fer blanc! (bádogmárki) - kiálta Vavel gróf. - Leányt vártál,
37 10, V | csillagvizsgáló uram! - kiálta vissza a márki. - A lábad
38 10, V | Nem úgy verik a cigányt! - kiálta nevetve.~A hölgy ott a dombtetõn
39 10, V | kerítsék.~- Vavel! vigyázz! - kiálta teljes erejébõl a nõ. Azt
40 10, V | széles pallosát, s kérkedve kiálta, mellére ütve:~- Io sono
41 10, V | mégsem akasztottak fel? - kiálta rá.~A betyár fenekedve felelt
42 10, V | éjszakát, Vavel lovag! - kiálta De Fervlans. - Itt küldöm
43 10, VI | minden idegeit.~- Fervlans! - kiálta rá fogait összecsikorgatva,
44 11, II | magunkat, nemes barátim! - kiálta, mikor már õ maradt utolsó
45 11, IV | Berecz István elkeseredetten kiálta: „No, francia, ha meglõtted
46 11, IV | cserébe: tartsd meg!” - kiálta a franciának, visszavágtatva
47 11, IV | Ne gondoljatok rám!” - kiálta a dalia. „Elõre! A hazáért!”
48 12, I | hogy õ hercegasszony? - kiálta Vavel indulatosan.~Mátyás
49 12, II | vezette a lovat.~- Ah! Ah! - kiálta fel a tábornokné, elbámulva
|