Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |         vagy valamibe beleütõdni.~Mire a lépcsõre nyíló ajtóhoz
 2     1,  I  |      mellékajtón az oldalszobába, mire az elhagyott szobában sötét
 3     1,  I  |     léptek közeledtek az ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek
 4     1,  II |           beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis védelemre gondolhatott
 5     1,  II |           is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább
 6     2,  II |      veranda alatt elfogyasztani; mire az asztaltársaság kivonult
 7     2,  III|      kérdi: hogy hívják domine? - Mire a discipulus azt feleli
 8     2,  III|        bámult és ámult: nem tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek
 9     3,  I  |        hármas koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „szabad” szó
10     3,  II |           a leány nem tudja, hogy mire való a pénz? Mi különbség
11     3,  IV |       zivatar kissé alábbhagyott, mire a kastélyba megérkeztek.~
12     3,  IV |  megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult elõtte,
13     3,  IV |            Miért?~- Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal elõjött
14     4,  I  |        lehet az õ ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon?
15     4,  II |           nem mondhatta meg, hogy mire gondol, mert az le volt
16     4,  V  |           meg a... franciát, hogy mire Napóleon felébred, azt látja,
17     4,  V  |          azt a nagyságos úr, hogy mire való a gumilásztikum csizma?
18     4,  V  |        jól az Amennel, már akkor, mire arra került a sor, egy más
19     4,  V  |            A leány arca elsápadt. Mire gondolt most?~Lajos nem
20     5,  I  |         nem adni erõs gorombaság.~Mire azonban a Névtelen Vártól
21     5,  III|          tõrvívásban.~- Ah, ugyan mire való volna az önnek?~- Arra,
22     5,  III|         után futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és
23     6,  I  |     készen vagyok-e õt követni. S mire fölébredtem, nem bírtam
24     6,  II |    Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített hazaszeretet.
25     7,  VI |        hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~-
26     7,  VII|     elvégezte a maga konyhájában, mire két fiatal látogatónõje
27     8,  II |         aki megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás alól
28     8,  II |          a vitézek, mind a vezér.~Mire összekerült a csapat: háromszáz
29     8,  III|           ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér, hazavágtat
30     8,  III|       Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána, hogy
31     9,  I  | gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér a háborúból (
32     9,  III|           közé tartozik a korona. Mire valók ezek a rongyok? Kinek
33    10,  II |      mellé.~Egészen besötétedett, mire a Lackó gyerek visszakerült,
34    10,  III|     császárné lovagolhat rajta.~- Mire ez a kutya olyan nagyra
35    10,  III|           fellármázzák elõttem, s mire Fertõszegre érek, hûlt helyét
36    10,  V  |        volt. A vízárkot elhagyta, mire a veres sisaktaréjok gyorsan
37    10,  VI |         folyt, üresen maradt már, mire Katalin oda megérkezett.~
38    11,  II |    rohamra a karakói malom ellen; mire Andrássy tábornok két osztály
39    11,  II |      irtványt jó lesz elfoglalni. Mire az ellenség az erdõ széléhez
40    11,  V  |          csonka fringiás tisztre; mire az nyakába borulva az õrnagyának,
41    11,  V  |       zászlóalj nyomában, úgyhogy mire az Buda alá megérkezett,
42    11,  VII|           keskeny gyõri Dunaágon; mire besötétedett, már ott sikamlott
43    12,  III|     milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban?
44    13,  I  |           a velünk történteket; - mire ön megérkezik, már akkor