Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |        Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát.~- Jaj, uram! - szólt nagyot
 2     2,  I  |       vele. - No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!”
 3     2,  I  |       megrémíté szavával a kakas; Bernát urat pedig - a tyúk. (Õ
 4     2,  II |           mellém - monda a bárónõ Bernát úrnak, megemlékezve a kötött
 5     2,  II |        Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának
 6     2,  II |  agaceriájától, akiket egyébiránt Bernát úr sohase látott.~Katinka
 7     2,  II |       elvégeztetett nálam nélkül, Bernát bácsi?~- Nem végeztetett
 8     2,  II |      Miféle hatóság?~- No - maga, Bernát bácsi.~- Hát spicli vagyok
 9     2,  II |           Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát bácsi - tiltakozék a bárónõ. -
10     2,  II |         az inzsellér mond - szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám
11     2,  II |       ilyet mondani? - rivallt rá Bernát bácsi.~- Mert láttam.~-
12     2,  II |   viseltek.)~- Hahaha! - kacagott Bernát bácsi. - S ez a tündér bizonyosan
13     2,  II |        lehetett látni. Görömbölyi Bernát úr rögtön hozzáfogott elmondani
14     2,  II |          mintha körülötte ülnénk.~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~-
15     2,  III|   távolban lakók csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban ezzel a szóval
16     2,  III|   Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen a Névtelen
17     2,  III|         egy porszem nem látszott.~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „
18     2,  III|           a pipámat! - monda neki Bernát úr.~- A gróf úr várja a
19     2,  III|         mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan fel kellett
20     2,  III|        Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispán úr.~Minden hiba
21     2,  III|      bárónõ felhívására jött ide.~Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe
22     2,  III|           jó memóriám van - monda Bernát úr, teljesen megelégedve
23     2,  III|         vetett egy oly tekintetet Bernát úrra, mitõl annak a királyi
24     2,  III|      terem valamennyi faképeinél.~Bernát úr bámult és ámult: nem
25     2,  III|        békacombokkal...~- Aujnye!~Bernát úr mérgesen nyitotta fel
26     2,  III|           kérdezte azt a gróftól.~Bernát bácsi dehogy ment vissza
27     5,  IV |       fölmenté õket. - Görömbölyi Bernát a sedriák alatt még össze
28     7,  I  |        Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a
29     7,  I  |       ostobaságot?” - „Én magam!”~Bernát úr meg volt hódítva. Ez
30     7,  I  | körömpróbáig.~A poharazás végével Bernát úr egészen elérzékenyedett.
31     7,  I  |        Drávakereszturi Görömbölyi Bernát úr pedig sorba járván a
32     7,  II |         tréfát.~- Úgy van - szólt Bernát úr. - Én önnek most nemcsak
33     7,  II |         férfiú keblére tûzte fel.~Bernát úr is elfeledkezett erre
34     7,  III|                   III.~Görömbölyi Bernát úr, násznagyi minõségében
35     7,  III|        köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hû vagyok
36     7,  III|            Siet biz az - folytatá Bernát úr -, mert hát úgy jöhet,
37     7,  III|        szép úrhölgy rózsás ujját.~Bernát úr hamisan nevetett.~Az
38     7,  III|         szóra! - Azután odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását
39     7,  III|           mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott
40     7,  IV |     megtudni - erõteté Görömbölyi Bernát úr.~- Hiszen elmondom én
41     8,  III|           bizony meg fogja vágni.~Bernát bácsi most is a maga elemében
42     8,  III|       fiatal hang onnan hátulról.~Bernát úr kegyetlenül végignézte