Rész,  Fezejet

 1     1,  II |     polgártárs - mondta neki nyugodt hangon. - Mert elõször is az én
 2     1,  III|              mondá rideg, megriasztó hangon:~- Minden el van árulva.
 3     1,  III|         Önnel nem lehet a megkezdett hangon folytatni. Én sem bánom
 4     1,  III|                egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~- De az rettenetes! -
 5     1,  III|            Cambray úr - szólt kemény hangon de Fervlans -, hogy Cambray,
 6     2,  III|      kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~- A nevem Vavel de
 7     3,  II |             menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni. Ami aztán megint
 8     3,  III|           visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt a leányra,
 9     3,  IV |             úr - rebegé a leány halk hangon, melybõl alig lehetett megítélni,
10     3,  IV |           hozzá, s erõteljes, csengõ hangon kiáltá:~- Louis!~Erre a
11     4,  II |      megszorítá, hálasóhajra enyhült hangon suttogva:~- Hát mégis igaz,
12     4,  IV |                 monda az idegen halk hangon.~E szóra a gróf egyszerre
13     4,  IV |             gróf úr? - szólt kérkedõ hangon. - Kinek van még ilyen felhasított
14     5,  II | lovagostorával, s sajátszerû reszelõ hangon kiálta a szörnyetegre:~-
15     5,  III|            szólt indulattól reszketõ hangon.~- Azt is megismertetem
16     5,  III|              csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán
17     5,  III|       legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~- Vicomte de Barthelmy
18     5,  III|             dobbantott.~De ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~-
19     5,  III|           hörgé szenvedélytõl rekedt hangon:~- És én követelem öntõl,
20     5,  III|                szólt csendes, kimért hangon Barthelmy Léon -, micsoda
21     5,  V  |      vagyunk-e ketten? - szólt tompa hangon a férfi. - S nem vagyok-e
22     5,  VI |             kérdé Marie-tól reszketõ hangon.~- Az éjjel nyílt az üvegházban.
23     6,  I  |           elõtte halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a
24     7,  II |           szólt Marie lágy, könyörgõ hangon, s reszketõ kezével Lajos
25     7,  IV |        sorsának tündére; nem bír más hangon szólni, mint a nevetés carillonján,
26     7,  IV |             kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki e szókat:~-
27     7,  IV |            késõbb. - Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. - Meglehet
28     7,  VII|           Madame - folytatá felemelt hangon, s fenyegetõ kézmozdulattal
29     8,  II |            õtõle magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt.
30     9,  I  |           kiálta rémülettõl elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten
31     9,  III|                dörgé kemény, szigorú hangon. - „Katalin”-e, vagy „Thémire?”~-
32    10,  III|       láttára De Fervlans örömteljes hangon kiált fel:~- Ah, La Barbe
33    10,  V  |              hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~- De Fervlans
34    10,  VI |       rekettyebokorban alig hallható hangon, mintha távolból jönne az,
35    10,  VI |          adjon a testének; s gyöngéd hangon, hívogatá vissza az életre: „
36    11,  V  |             egészen! - ordítá rémült hangon a Sámsonverõ.~Nincs iszonyúbb,
37    12,  II |              a vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott a bíróval,
38    12,  III|      sietségtõl és örömtõl elfulladt hangon. - A hölgyeket szabadon
39    13,  I  |           beteg? - suttogá lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán
40    13,  I  |          csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás, hogy aki
41    13,  I  |            felhõk távolából révedezõ hangon: „Rágalmazó nyelvek irigysége,