1-500 | 501-1000 | 1001-1074
Rész, Fezejet
1 1, I | ezt a csendes utcát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott
2 1, I | elsõ mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~
3 1, I | hívják? Micsoda grófné?~- Azt nem tudom.~- De hát hol
4 1, I | De micsoda utcában?~- Azt nem tudom.~- Igazi párizsi
5 1, I | az alacsonyabb férfi. - Azt tudja, hogy anyja grófné
6 1, I | s melyik utcában lakik, azt fölöslegesnek tartották
7 1, I | a karjára, s beburkolva azt a nagy veres kendõbe, elkezdte
8 1, I | az operába, s a Diánának azt parancsolta, hogy engem
9 1, I | ruháim?~- Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendõt rádobta
10 1, I | anyja nevét sem tudja.~- Azt elhiszem, hogy nem tudja,
11 1, I | felvinnõk a Conciergerie-be.~- Azt hiszem, hogy nekünk nagyon
12 1, I | mindent. Hozza csak magával azt a szegény kis teremtést.
13 1, I | a fiatalabb hátramaradt azt bezárni, az öregebb azalatt
14 1, I | már jött reá szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben
15 1, I | elalszik?~- Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk,
16 1, I | nagy felöltöztetett bábut: azt vitte oda neki. Arra aztán
17 1, I | Jaj, de aranyos bubika!” Azt azután addig gyügyögtette,
18 1, I | levelet a Rhénus mellõl; azt írja, hogy a Monsieur-t
19 1, I | csak a közelben nem. De azt nem lehet tovább kockáztatni.
20 1, I | megint összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette zsebébe.~-
21 1, I | tartá összeszorítva, mintha azt is óvni akarná, hogy meg
22 1, I | Széthúzta a függönyöket, s azt nézte, hogy alszik-e „az”
23 1, I | amelybe õ volt burkolva. Azt átviszi a másik szobába.~
24 1, I | skót szövésû gyapjúsált, s azt teszi le az ágy melletti
25 1, I | csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „szszsz!” Arra mély
26 1, I | pár selyemharisnyácska.~Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~
27 1, I | a kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a
28 1, I | végigcsorognak, s aztán - azt is a tûzbe hajítja.~Aztán
29 1, II | férfi.~De mikor olyan nehéz azt megállni egy kisleánynak,
30 1, II | kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják neki, hogy „mindjárt
31 1, II | szorítani a járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek bele
32 1, II | utcaszegletig, s hívja el onnan azt a bérkocsist, aki éjszaka
33 1, II | bizonyosan megtette volna azt; de így furfangot gyanított
34 1, II | gyanított az ajánlatban. Azt hitte, azért akarják innen
35 1, II | bérkocsis.~- Hja, polgár, ha én azt tudnám, hát akkor minden
36 1, II | bérkocsis karjára volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre
37 1, II | Azután a nyaka körül csavarta azt a terjedelmes nyakravalót,
38 1, III | megmaradt még tegnapról. Azt bizonyosan ön hagyta ott.
39 1, III | hogy ön elveszett. Hisz õ azt hiszi, hogy ön a márkinõhöz
40 1, III | mondani, hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen
41 1, III | makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem, hogy nem akar-e
42 1, III | ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném, ha ön az én atyám
43 1, III | is megijesztenõk vele. Én azt teszem, hogy elmegyek a
44 1, III | mellém, szép Philine. - Azt nem is mondtam önnek, hogy
45 1, III | azokat, ha keresi valaki, azt kérdezi: itthon van-e Pomponet-né?
46 1, III | hogy „mama Thémire”: s azt hittem, hogy az minden házban
47 1, III | leszakított egy virágot, s azt gyermek kacérkodással az
48 1, III | megcsókolta a gyermek hálateljesen azt a virágot, mely megmondta
49 1, III | mondom: Alfred Cambray.~- Óh, azt a másikat én elfelejtem:
50 1, III | másikat én elfelejtem: csak azt mondja: „papa Alfred”. Azt
51 1, III | azt mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~Amíg az öregúr
52 1, III | egész papírlap.~Akkor azután azt, ami arra írva volt, szépen
53 1, III | hoz utaznak.~A bérkocsis azt kérdezte, hogy melyik oldalára
54 1, III | kisorsolták. Egy úrhölgy nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~
55 1, III | karjába kapaszkodva, vezette azt egész otthonias jártassággal.~-
56 1, III | szimfóniáját, s egy percre megállt azt hallgatni.~- Ezt a mama
57 1, III | nagyszerû ajándék volt. A grófnõ azt adta oda, ami saját magának
58 1, III | Cambray úr azonban nem tette azt a keblébe; gondolta magában:
59 1, III | emlegették elõtte. Ejh, azt a diszharmóniát, ami most
60 1, III | peccentve két ujjával, kínálta azt oda kollegájának, ki elfojtott
61 1, III | egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó
62 1, III | szedtek fel az utcán, s azt felvitték a szállásukra,
63 1, III | kapunk szegletében; aki azt beszélte, hogy õt a cseléd
64 1, III | nevét, meg a szállását, aki azt állította, hogy most tanulja
65 1, III | tanította be kisgyermekének azt a szerepet, amit az önök
66 1, III | medaliont, s azon volt, hogy azt a sarkával összezúzza. -
67 1, III | el az én fonalamat is.~- Azt nem fogjuk tenni, Cambray
68 1, III | önhöz van kötve. Nekünk azt kell megtudnunk, hogy hova
69 1, III | ön által tudhatjuk meg.~- Azt én magam sem tudom.~- Azt
70 1, III | Azt én magam sem tudom.~- Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása
71 1, III | hanem szédelgõ nem vagyok. Azt, ami birtokomban nincs,
72 1, III | lesz a kinevezési okmány.~- Azt is igen szépen megköszönöm,
73 1, III | leendõ lakhelyérõl.~- S ha azt mondom önnek, Cambray úr,
74 1, III | a fejét kockáztatja...~- Azt felelem rá - szólt Cambray,
75 1, III | elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~- No, hát mármost
76 1, III | tudom.~- No, hát mármost azt mondom önnek, Cambray úr -
77 1, III | És mi módon tudhatnók azt meg öntõl?~Az agg férfi
78 1, III | felfedezi a koponyámban azt a titkot, ha benne van. -
79 1, III | hogy hallgatását megtartsa. Azt pedig, hogy hová lettek
80 1, IV | szomorúan lobogtatta a szél azt az olajlámpást, ami az imént
81 1, IV | pedig tüntetõleg kellett azt mutatni, hogy az életnek
82 1, IV | fel nem fordította, nehéz azt megõrizni, hogy a társalgás
83 1, IV | melyet gõz hoz mozgásba, s azt állítja, hogy ezzel hajókat
84 1, IV | hajtani.~A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e
85 1, IV | megmagyarázta neki Fulton úr, s õ azt egy legyezõ, egy kereplõ
86 1, IV | megnézhetõ-e? Megérdemli-e azt a 3000 frank évdíjt, amit
87 1, IV | mulatságosabbat képzelni, mint mikor azt a miniatûr delnõt Thémire
88 1, IV | odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte
89 1, IV | idegbántalmain kívül még azt a könnyû, lenge öltönydarabot
90 1, IV | feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt a Rue Mouffetard-ban.~-
91 1, IV | feljegyeztettek. Ha lesz egy, amelyik azt mondja, hogy õ nem volt
92 1, IV | szemei elhozzák számára azt, ami meg van számára írva
93 1, IV | Kezére fogunk játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink
94 1, IV | mosollyal, hogy a távolról nézõ azt hitte volna, hogy most szerelmet
95 1, IV | tehetett ön?~- Tehettem volna azt, hogy gyermekemet beadjam
96 1, IV | vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; -
97 1, IV | ellenük.~- Jól van. Tegyük mi azt, akik a gyûlölet öntudatával
98 1, IV | akarná adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom
99 1, IV | halljak hát a leányom felõl? s azt ne tudathassam vele, hogy
100 1, IV | elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom önnek. Addig
101 1, IV | az ilyen tudományokban. Azt hiszem, legjobb lesz önnek
102 1, IV | Cambray-nak. Nem lehetne azt tõle visszakapni?~- Nem
103 1, IV | visszakapni?~- Nem adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja
104 1, IV | krumplivirágból volt. A kis Amélie azt is kifecsegte, hogy a császár
105 1, IV | lett áldott emlékûvé: „én azt akarom, hogy minden parasztnak
106 1, IV | Jocrisse úr ezüst tálcára tette azt, s úgy hozta vissza, odaprezentálva
107 2, I | ismét visszacsúsztatja azt. Őrá néz a beneventatio
108 2, I | úr?~- Catharina....~- No azt még tudom.~- Catharina de
109 2, I | szemekkel.~- Hát maga ismeri azt a famíliát, doktor? - kérdé
110 2, I | tette volna egy világért azt a nagy bádogtokot, ami az
111 2, I | nem ment ezen túl:~- Én azt mondom, hogy mit is mondjak?...~
112 2, I | mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel
113 2, I | meghallott felõle; csak azt hallotta meg, hogy lutherana,
114 2, I | matematikus megcsóválta a fejét.~- Azt mondom én, hogy mit is mondok?~-
115 2, I | egyszer! - nógatá a doktor.~- Azt mondom én, hogy az bizonyosan
116 2, I | legalábbvalónak tartotta azt, amelyik a papíron lépeget:
117 2, I | ember egy hét óta készült, azt egy asszonyi szeszély mind
118 2, I | kalapját levette fejérõl, s azt mindenféle útszélen termõ
119 2, I | mind összeszedte az ölébe: azt gondolta, kanárimadarak,
120 2, I | fogadta a földesasszonyt. Azt egy héttel elõbb ideküldték,
121 2, I | formalitás jár a statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott
122 2, I | magát mindenki idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy: „
123 2, I | Ugyebár, a doktor kötelessége azt is megmondani, hogy mit
124 2, I | valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~- Remélem -
125 2, I | elõretolni a válla közül. Az úrnõ azt is észrevette.~- Hát ezt
126 2, I | audiát!” Az ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase válogasd,
127 2, I | Ádám úr, akinek nem szükség azt mondani, amit Klobusiczky
128 2, I | A jámbor mérnök most is azt igyekezett a sinusok és
129 2, I | rukkolni azzal a szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?”
130 2, I | titokról. Kivált ha még azt is megtudja a tekintetes
131 2, II | nincsenek az armálisban, s mikor azt nekiereszti, rettenetesebb
132 2, II | bizalmasan vagyunk; annak azt mondjuk, hogy „maga”. Hozzá
133 2, II | tegezi az ember?~- Annak is azt mondja, hogy „lelkem maga!”~-
134 2, II | az egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
135 2, II | magányos épület, s kivette azt bérbe az akkori tulajdonos
136 2, II | eltûrni? vagy pedig fel akarja azt mondani?~- És ha fel akarnám
137 2, II | mondani?~- És ha fel akarnám azt mondani?~- Akkor tetemes
138 2, II | világkerülõ.~- Hogy híják?~- Azt nem tudni. Éppen azért nevezik
139 2, II | Éppen azért nevezik õróla azt a kastélyt Névtelen Várnak.~-
140 2, II | tán csak kap a postán?~- Azt gyakran kap a világ minden
141 2, II | az egyszeri paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én
142 2, II | találnék én valakit, aki azt elolvassa”. Ennek is kell
143 2, II | kell lenni valakijének, aki azt, amit õ írt, el tudja olvasni,
144 2, II | cselekszik?~- Minek? Nemesember azt teszi, amit neki tetszik;
145 2, II | tetszik; a paraszt pedig azt, amit muszáj.~- De hátha
146 2, II | kastélyban, aki nem megy sehova; azt mondják, nem tud járni.
147 2, II | belerakják, amit hoztak, azt kötélen felvontatja valaki,
148 2, II | látták.~- És a komornyik?~- Azt úgy híják, hogy vasszájú
149 2, II | ezüstzsinóros bérruhát. Azt tartják, hogy a szakácsné
150 2, II | szed ki egy tányérra, s azt saját maga viszi be abba
151 2, II | az üvegházi virágokból, s azt elküldte a szolgálója által
152 2, II | tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg lehet tudni, hogy
153 2, II | égmenyasszonya e vétke vezekléseül azt a fogadást tette, hogy,
154 2, II | a kedveséért, akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen
155 2, II | összegörnyedõ. Az erdõkerülõ azt mondja, hogy a lefátyolozott
156 2, II | akit nem nevezett meg, csak azt írta: „félnek a kutyaüvöltéstõl”; - „
157 2, II | hogy éjszakára zárja be azt, a fiúknak, hogy eresszék
158 2, II | odainté a komornyikját, s azt az utasítást adta neki,
159 2, II | csöndesen a födél alatt.~Azután azt kérdezé a lelkésztõl:~-
160 2, II | éjjel kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik
161 2, II | pandúrok által elkísértetni. Azt minden házból kikergették,
162 2, II | hozzájutott a maga sorához.~- Azt mondom, hogy mit is mondok...~-
163 2, II | hát! - unszolá a doktor.~- Azt mondom...~- No, csak ki
164 2, II | csak ki vele bátran!~- Azt mondom, hogy azért van annak
165 2, II | hogy nem értem cselekedte azt, ahogy meggyõzõdtem felõle,
166 2, II | szoktuk: „cic, cic!” hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „
167 2, II | sor, a szíves háziasszony azt indítványozá, hogy talán
168 2, II | hogy talán kellemes lenne azt a veranda alatt elfogyasztani;
169 2, II | elmondani strategemáját, mellyel azt a várat bevenni szándékozik,
170 2, II | Tiszttartó úr bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon
171 2, II | lehet látni az embert, hanem azt is meg lehet hallani, hogy
172 2, III | Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~- Grammatikából.~-
173 2, III | magyarul akar megtanulni, azt gyerekkorában elküldik cserébe
174 2, III | furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem, hogy a latin nyelvhez
175 2, III | Idejövetelemnek oka...~- Azt is tudom. A fertõszegi birtok
176 2, III | a gróf úrnak átengedni.~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja
177 2, III | Az egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak,
178 2, III | Ekkor egy tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine? -
179 2, III | domine? - Mire a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed
180 2, III | frányát is!~- A komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait
181 2, III | Meg akar lõni valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné
182 2, III | grófné felõl tudakozódik, azt mindjárt duellumra hívja.~
183 2, III | Hát hol a pipáim?~- Éppen azt investigálom!~Azzal szánkázott
184 2, III | megsértése! Nekem megtiltani azt, hogy dohányozzam! - Még
185 2, III | a császár sem parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja
186 2, III | üdvözlé a fiatal jogtudóst, s azt sem kérdezte tõle, hogy
187 2, III | De hisz ez sem kérdezte azt a gróftól.~Bernát bácsi
188 2, III | ki lakik ebben a házban?” azt feleljék neki, hogy „ott
189 3, I | rögtön megdorgáltatnak, míg azt mindannyinak el kell tûrni,
190 3, I | vége van a reggelizésnek, s azt a vendégek a háziasszonynak
191 3, I | szakítania nem szabad. Miért nem? Azt nem mondják meg neki. Talán
192 3, I | korai volna.~A férfi csak azt tudja neki tanítani, amit
193 3, I | volt. Mikor az megszólalt, azt jelenté, hogy ételt hoztak
194 3, I | nevezeteset álmodott a leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta.
195 3, I | amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor
196 3, II | odarepül az ágya fejére, s azt a nótát énekli, hogy „fakadj
197 3, II | reggelizik? Adja ide mindjárt azt a szegény kis porontyot.
198 3, II | történik, amit én akarok, s én azt akarom, hogy itthon maradjunk,
199 3, II | hogy itthon maradjunk, s te azt az idõt, amit velem szoktál
200 3, II | felvette az eldobott könyvet; azt gondolta, majd azzal kielégíti.~-
201 3, II | kielégíti.~- Csak tedd le azt a könyvet - mondá neki a
202 3, II | találna betegedni a háznál, azt meg tudjam gyógyítani magam,
203 3, II | egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod majd virágoskertté.
204 3, II | Hogy hívják az itthont?~- Azt úgy híják, hogy haza.~-
205 3, II | minden gondolatom.~- Tudod azt, hogy születésem ünnepén
206 3, II | kívánságomat elmondanom, s azt teljesítették? Így szoktatott
207 3, II | szedni. Ezelõtt három évvel azt kértem tõled, hozz nekem
208 3, II | fizettél ki. - Ma egy éve azt mondtam, hogy zenézni akarok.
209 3, II | tenni gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt éves
210 3, II | is kívánok valamit tõled: azt már módodban van megtenni,
211 3, II | Melusine: úszóöltöny.~- Én azt kívánom tõled e mai napon,
212 3, II | erõsbödött. Minden éjjel azt álmodom, hogy a hullámokat
213 3, II | lenne! Nem szerzed-e meg azt nekem?~A gyermek vágya oly
214 3, II | És Lajos maga is ismerte azt a büszke gyönyört. Talán
215 3, II | nyugodtan alszom éjjel, azt tudva, hogy te itt vagy
216 3, II | koromtól fogva megszoktam azt képzelni, hogy te közel
217 3, II | álomra szenderítõ érzés. Azt pedig, hogy a fegyvered
218 3, II | nagyon jámbor.~- Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~- Minden
219 3, II | pirosakbul válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~Tudniillik, hogy
220 3, III | vadászkastélyt épülni látták, azt állítják, hogy azon a helyen
221 3, III | rárakni.~A néphagyomány azt is állítja, hogy sok év
222 3, III | Lajos beszélt Máriának, hogy azt megveszi valamelyik compossessortól,
223 3, III | sávokkal, vászonra tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban
224 3, III | csendes õszi estén látják azt a pompáját a tündéri képtelenségnek, -
225 3, III | egy magányos férfi ült.~Azt már azután nem lehetett
226 3, III | mellett úszik egy nõalak; mert azt a csónak eltakarta. Hanem
227 3, III | eltakarta. Hanem azért elárulta azt az a vidám sikoltozás, örömujjongás,
228 3, III | áldott védõ elem visszaadta azt az erõt idegeinek, amit
229 3, III | fehéríteni.~Szegény leány! Még azt mondta, hogy õ boldog! Ebbõl
230 3, III | journalban fel nem fedezi azt a Melusine-köntöst, Lajos
231 3, III | öröme se legyen tartós. Azt is megirigylette tõle -
232 3, III | Hanem hát lehet egy leánynak azt mondani, hogy „ne menj oda!”~
233 3, III | feküdt csónakjában, s míg azt szabadon ringatta a hullám,
234 3, III | Igazán meg akarja ön azt az állatot ölni? - kérdé
235 3, III | lehet csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik,
236 3, III | vízi szörnnyel álmodott; azt látta maga felé közeledni;
237 3, III | kereveten. S Marie tudta azt már. Esténként egy viráglevelet
238 3, III | ajtaján.~Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~- No,
239 3, III | csinál?~- Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~- Kicsoda?
240 3, III | híni.~- Én is gondoltam azt; de nem merem.~- Miért nem
241 3, III | oly beteg lett! Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is
242 3, III | Hogy Lajos meghaljon? - Azt én nem engedem!~- Hát mit
243 3, III | atyám! A gróf megöl, ha azt megteszem.~- És ha nem teszi,
244 3, III | hintóba.~- Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná
245 3, IV | fejbelövéssel fenyegeti azt, aki neki doktort hí az
246 3, IV | hintaja?~- Hintóm van; de azt csak forspont húzza.~Ezt
247 3, IV | az alabárdját is eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer,
248 3, IV | voltam. E borzasztó idõben! Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes
249 3, IV | komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei között, ahogy az
250 3, IV | szóra elereszté kezeibõl azt a másik embert, s mint akit
251 3, IV | homlokán a betegnek.~- Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak -
252 3, IV | monda a férfi -, akkor tegye azt, amire kérem. Menjen a szobájába,
253 3, IV | nagyon?~- Megérdemeltem azt, és nem fájt.~A leány megszorítá
254 3, IV | elõszobában a bárónõ komornyikja azt mondta neki, hogy tessék
255 3, IV | visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy
256 3, IV | Nos aztán. Hát talán azt gondolja Georg, hogy én
257 3, IV | Lajos értette Marie arcán azt a búskomorságot. Õ egyetlen
258 3, IV | annak a küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~- Nézze
259 3, IV | megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez, hogy érezze az.~-
260 3, IV | hullámhoz, és megcsókolta azt. - Az volt a szeretõje.
261 3, IV | nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap elveszi a bárónõ
262 3, IV | õ lesbõl le akart lõni, azt a szomszédnõje élve elfogatta,
263 3, IV | megrémítette.~- Igaz. El kellett azt neki mondanom.~- A doktor
264 3, IV | megfélemlítõ rémnek, s elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe.
265 3, IV | gyanúja támadt, hogy hátha azt az egész füzetkét, a hozzávaló
266 4, I | nő fiatal és igen szép. Azt is hírül hozta neki, hogy
267 4, I | házasulandó gavallérokat; de azt is tapasztalá, hogy azok
268 4, I | adományt kísérõ levélben azt a kikötést tette, hogy az
269 4, I | kissé meglep. Mert ez vagy azt jelenti, hogy ön az egész
270 4, I | alapelveit nem osztja, vagy azt, hogy egy magára vállalt
271 4, I | árvagyermeket, s nem restellte azt a térde közé fogni s Hübnert,
272 4, I | következõ: ha helyesli ön azt, amit tettem, akkor természetesen
273 4, I | ha pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra is megtartja
274 4, I | többé közvetítõ alany.~Pedig azt nem tagadhatta el magától
275 4, I | kitudni valamit. Mindössze is azt a mendemondát tudta meg,
276 4, I | nehéz küldetést elvállalta, azt mondta magában: „egy év
277 4, I | titkát, hol vette volna azt a lélekerõt, aminek küzdelme
278 4, I | virágot elhozott: azok között azt is, aminek a szirmait a
279 4, II | tanulmány-adatai közül: csak azt tudta meg felõle, amirõl
280 4, II | kastély bérlõjének. Mert azt már a legközönségesebb udvariasság
281 4, II | bárónõ ezt is elmulasztá, ami azt bizonyítja, hogy Marie rejtélyérõl
282 4, II | s tavaszig átalakíttatta azt gyönyörû virágoskertté.~
283 4, II | szép verõfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „
284 4, II | vannak a virágoknak.~Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni
285 4, II | megköszönni.~- Hiszen már tette ön azt.~- Az csak hang volt. -
286 4, II | fedetlenül. Itt senki sem látja azt meg. Mindennap egy órára
287 4, II | testébe?~Az ifjú tanító azt hitte, hogy tanítványa nagyon
288 4, II | tanulni Lajostól.~Az ifjú azt az egy sort eltette ereklyéi
289 4, II | Kedves Lajos!”~Összerezzen. Azt a szót nem a közel hozott
290 4, II | csinál ott. Eddig nem merte azt tenni; de most már nem félt
291 4, II | már nem félt tõle. Amióta azt a szót le merte írni, azt
292 4, II | azt a szót le merte írni, azt hitte, hogy mindent merhet
293 4, II | mondani. Az nem is várta azt, hogy õ beszéljen; hanem
294 4, II | arcáról a mosoly, amint azt a világot meglátta, amit
295 4, II | amit a távcsõ mutatott: - azt a bûbájos nõalakot ott a
296 4, II | megcsalni.~- Mit látsz?~- Azt a vízlakó szörnyet, aki
297 4, II | aki engem megrémített. Azt hittem, csak mesét gondoltál
298 4, II | könyveddel együtt. Most itt látom azt közel. Az úrnõ hívta õt,
299 4, II | kullogott, de négykézláb. Most azt parancsolja neki, hogy járjon
300 4, II | akart felõle.~Azután, hogy azt megígérte neki Lajos, jó
301 4, III | kastélya körül történik?~Mert azt megteheti észrevétlenül.
302 4, III | bizonyosan használni fogja azt.~A holdvilágnál jól lehetett
303 4, III | egész, mint egy hágcsó.~Azt az eszközt a lappangók egyike
304 4, III | többé egyedül aludni. Ha azt hinné, hogy ezen a vidéken
305 4, III | derengett elõ; Lajos odarohant, azt hitte, hogy még egypárt
306 4, III | hanem minden mozdulata azt, hogy inkább remeg megszabadítójától.~-
307 4, III | betömték a száját, szabadítsa azt meg.~Vavel átment a hálószobából
308 4, III | volt dugva zsebkendõvel. Azt hirtelen felszabadítá nyûgeitõl,
309 4, III | Azzal felugrott térdeirõl.~Azt a cselédet meg az életretérés
310 4, III | felelt a kérdésre mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~A bárónõ
311 4, III | szabadítót nem küld számomra.~- Azt valóban az ég küldte; mert
312 4, III | holdfogyatkozás nincs, s én azt távcsõmmel nem vizsgálom,
313 4, III | rablókra kenni.~- Bizony azt jól fogja tenni a bárónõ,
314 4, III | voltát jelezé, s lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~
315 4, III | támadtak meg, minden ember azt mondaná egyszerre: „Ezeket
316 4, III | az! Van rossz múltja, de azt már megbánta; vannak hibái,
317 4, III | én egyszer pártul fogtam, azt nem engedem nyomorultul
318 4, III | erkélyre. Én ott megtalálom azt, s aztán biztonságban leszek.
319 4, IV | lények közé disputálja.~Azt meg tudta tenni, hogy õt
320 4, IV | vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai ott ne
321 4, IV | gondolatai ott ne lakjanak nála, azt nem volt képes kieszközölni.
322 4, IV | növendékeiknek, akikrõl azt hiszik, hogy nem kell nekik
323 4, IV | Lajosnak.~Lajos nem vette azt tudomásul.~- Vajon miért
324 4, IV | szemem hunyorogna, akkor azt mondaná minden ember: „ahol
325 4, IV | bárónõ felõl, anélkül, hogy azt Marie meg ne tudta volna.
326 4, IV | bárónõ udvarában van?~Erre azt a választ kapta, hogy a
327 4, IV | elárulta volna az ottlétét, azt, mint egy világítótornyot
328 4, IV | azután a sötétben is ismerte azt a helyet, ahol Döbereiner-féle
329 4, IV | cimboráim. Pedig tudom, hogy azt mondták: Sátán Laci cselekedte
330 4, IV | cselekedte ezt! Hát csak azt jöttem megmondani, hogy
331 4, IV | mint a templom. S mégis azt mondják, hogy Sátán Laci
332 4, IV | Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri minden ember. Annak
333 4, IV | jöjjek keresni. Ámbátor azt az egyet restellem, mikor
334 4, IV | az egyet restellem, mikor azt mondják, hogy Sátán Laci
335 4, IV | fogta, kietette, de még azt sem restellte tõle, hogy
336 4, IV | bejöhettem, bejöhet más is. - Azt mondják, hogy a gróf úr
337 4, IV | De lehetnek mások, akik azt mindenáron meg akarják kapni.
338 4, IV | amilyen könnyen megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába
339 4, IV | acélszekrénnyel együtt.~Kezébe vette azt a különös mímelést, mely
340 4, IV | saját szobájába.~Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott
341 4, IV | aztán megmutatta a grófnak azt a tolvajeszközt, amivel
342 4, IV | No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? - kérdé
343 4, IV | arról fecseg. Megérti õ azt, amit neki magyaráznak,
344 4, IV | öldöklõ masinákat fundál, s azt magyarázza, hogyan kellett
345 4, IV | egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán és bizonyosan,
346 4, IV | remekeltem. Majd meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm
347 4, IV | hanem fejét veszik; azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember
348 4, IV | poronty a világra jött, azt mondtam az asszonynak: eredj
349 4, IV | a verbunk, elkergettek; azt mondták, hogy nem csúfítják
350 4, IV | velem a regementet. Pedig azt legjobban szerettem volna. -
351 4, IV | Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok és
352 4, IV | puskavégre kaphat, lelõni; s azt megteheti, amíg innen a
353 4, IV | a derék emberek közt. Én azt hittem, hogy úgy lesz. Gyanakodó
354 4, IV | megjelenõ opus. Elõkereste azt, s megtalálta benne a pernahajdert.~
355 4, IV | azért, hogy õneki elmondja azt, hogy nem õ és nem az õ
356 4, IV | pedig le nem diktálhatja azt, ami ez éjjel a Névtelen
357 4, V | akar a gróffal beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút
358 4, V | is saját találmány, ahogy azt a csizmadia meg nem tudná
359 4, V | volt egy kurta plajbásza, azt beszéd közben a szájába
360 4, V | mikor Napóleon lovassága azt a nagy attakot csinálta
361 4, V | a fogát. A generálisnak azt kellett volna kommandírozni: „
362 4, V | gróf jámborul -, hanem hát azt szeretném megtudni, hogy
363 4, V | megtudni, hogy képes‑e ön azt, amit én kívánok öntõl,
364 4, V | nem volt szomorú.~- Hát ha azt meg tudom csinálni, hogy
365 4, V | saját ármádiájával, tetszik azt tudni? Találtam fel én egy
366 4, V | hordozható sáncot, vaspléhbül: azt minden katonánk magával
367 4, V | mikor jön az ellenség, azt letámasztja maga elé, azon
368 4, V | mire Napóleon felébred, azt látja, hogy az egész serege
369 4, V | alapokon épült.~- Hát tudja azt a nagyságos úr, hogy mire
370 4, V | hadvezérek dolgairól beszél; azt pedig, ami körülötte történik,
371 4, V | leszek, mint õ.~Vavel Lajos azt mondta rá:~- Az vagy már
372 4, V | mestermû tökéletesen sikerült.~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak
373 4, V | grófnak csak akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt.
374 4, V | két csappantyú kétfelõl azt úgy leszorítá, hogy azt
375 4, V | azt úgy leszorítá, hogy azt kívülrõl se felnyitni, se
376 4, V | majd rémíteni a leányt. Azt fogja kérdezni: hát az életemre
377 4, V | Elvesztettem valamit, de te azt nekem nem adhatod vissza.~-
378 4, V | álmomat.~- Az álmodat?~- Azt ám. A régi jó álmomat. S
379 4, V | állatkáim is alszanak. Azt hiszem, hogy a nagy csendben
380 4, V | s eloltottam a gyertyát, azt képzelem, hogy sírboltban
381 4, V | szél megzörrenti ablakomat, azt hiszem, be akarnak rám törni,
382 4, V | némelyik úgy fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani! Valamit
383 4, V | találtam volna ki valamit, ami azt lehetõvé tegye?~A leány
384 4, V | kívül maradt.~- Húzd meg azt a zsinórt ágyad fölött.~
385 4, V | a percben, amint a leány azt megtette, a fal mögé rejtett
386 4, V | neki a keserû gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~
387 4, V | adna jelt: meghallaná-e azt Lajos?~Meghallotta. Fél
388 5, I | amióta a nevezetes zsivány azt a furcsa látogatást tette
389 5, I | beszéde után hajlandó volt azt hinni, hogy Magyarországon
390 5, I | hajlandó volt szó szerint venni azt, amit könyvbõl olvasott,
391 5, I | fölfedezését, miután a veszély azt is közvetlenül fenyegeti.~
392 5, I | oda: élõszóval elmondani azt, amit megtudott?~A jó sors
393 5, I | mutatá; hogy nem vértesek, azt könnyû lovaikról lehetett
394 5, I | fejeiket.~Ezen az estén azt is láthatá, hogy a szomszéd
395 5, I | rabolhatja el a vár urától azt, amit majd nehéz lesz Sátán
396 5, I | ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi
397 5, I | ismerõs; ott a komornyiktól azt a biztosítást nyerte, hogy
398 5, I | névjegyét, s Henry felvitte azt Vavelnek, aki, mint tudva
399 5, I | a kapusnál a névjegyét.~Azt hitte, hogy ezzel ki vannak
400 5, I | ezúttal sem sikerült. - Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik,
401 5, I | tette udvarlását. Ezúttal azt a választ nyerte Henrytõl,
402 5, I | névjegye szegletét, s átadta azt a kapusnak.~Ezt már végtére
403 5, I | hagyott maga után hátra.~Azt még az ellenségnek is meg
404 5, I | számára volt ajánlatos.~Azt egyébiránt mindenki tudta
405 5, I | szívek nem kockáztatták azt, hogy komoly veszélynek
406 5, I | igen szilárd elvei vannak. Azt maga Barthelmy ezredes is
407 5, I | szilárd elvei? Az egyik párt azt állította, hogy ennek oka
408 5, I | tömörebb, közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, kivált
409 5, I | körülményt megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a mulatság után
410 5, I | szabad megmondani az igazat. Azt hitették el vele, hogy azok
411 5, I | találta meg rajta többé azt az elmélázást, - amit a
412 5, II | vonás. Õ csak játszotta azt, amit betanítottak neki,
413 5, II | csizmaszárát ütögette, ami azt fejezte ki, hogy táncol.
414 5, II | megharagszik!~A csimpolya rákezdte azt a másik nótát, hogy~Aluszol-e
415 5, II | négykézláb kutyagolt odább. Azt hitte, hogy az embert ha
416 5, II | utána ugrott a röppentyûnek. Azt hitte, ez már csak az õ
417 5, II | elemében érezte magát, elfeledé azt a másik világot, ahol kenyeret
418 5, III | az írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés emberrel volt
419 5, III | emberrel volt érintkezésben. De azt a finom nõi kézírást mindenekfölött
420 5, III | ezt a saját lakásán? Ha azt kívánná, hogy látogassa
421 5, III | vitte, hogy írni tudjon.~Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének
422 5, III | hallja meg; majd kinyitja azt õ maga.~S aztán járta a
423 5, III | hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~- Nem ön az,
424 5, III | volna azon alkalmon, hogy azt az egyetlen embert, aki
425 5, III | számûzetésemtõl megszabadulhatok. - Azt pedig tudni fogja ön tán,
426 5, III | Márpedig az egész világ azt hiszi, hogy ön Barthelmy
427 5, III | hogy a fegyverdurrogás azt elárulta volna? Az is lehetõ,
428 5, III | Ön most megtorolja rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor
429 5, III | pillanatban tréfára fordítottam azt a veszélyt, amelyet ön elhárított
430 5, III | be akart menni, szentül azt hiszi, hogy ott van a felesége
431 5, III | ellenében visszatartsam. Azt mondtam neki, mikor dühös
432 5, III | hogy követelem magam iránt azt a kíméletet, hogy egyik
433 5, III | észre a nyert elõnyt, s azt egy futó mosolyával elárulta.~-
434 5, III | semmi oka a hálálkodásra. Azt, hogy egy nõ két férfit
435 5, III | maradni ezen a helyen, ha azt valami tragikus eset tette
436 5, III | az odább költözõ vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam
437 5, III | volt, de megálltam, hogy azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem
438 5, III | indulattól reszketõ hangon.~- Azt is megismertetem önnel.
439 5, III | csendesen felelt:~- Erre én azt fogom neki válaszolni, hogy
440 5, III | a nyakát.~- Õ képes lesz azt megtenni - suttogá rettegõ
441 5, III | ahol mind a két ellenfél azt mondá: megölöm õt. És mind
442 5, III | gyakorlott: meg is tudta tenni azt, amit mondott. Aztán megölték
443 5, III | tudom, hogy nem szokták azt kérdeni. Hát aztán? Könnyebb
444 5, III | szemszúrástól megkarcolva élni. - Azt még sohase hagyta magának
445 5, III | Még a feleségétõl sem. Ha azt hallja, hátad mögött a halál:
446 5, III | vastag egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem, magam
447 5, III | szemben foglalni helyet, s ha azt mutatom be Barthelmynek,
448 5, III | én sem; hanem végre is azt fogja rá mondani, hogy „
449 5, III | Bárónõ! Ön akarná kockáztatni azt, hogy velem jöjjön kikocsizni?
450 5, III | és jól fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok:
451 5, III | hogy nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok a
452 5, III | fél ön, hogy az ezredes azt fogja hinni, hogy én önnek
453 5, III | juthatott észrevétlenül, s õ azt csak az utolsó nap fedezte
454 5, III | pajkos csíny, - ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat öntül.
455 5, III | aki nem vette áldozatnak azt, hogy elpirult?~- Aki szerelmeért
456 5, III | szégyenpír égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb tûz,
457 5, III | áldozatnak. Én meg akarom azt tenni. Én önnek adósa vagyok,
458 5, III | adósa vagyok, le akarom azt fizetni. Én meg akarom szabadítani
459 5, III | önnek drága. Azért akarom azt tenni, hogy ne legyek önnek
460 5, III | vérontásának árán! Nem lehet azt elfogadni.~- Nos -, menjen
461 5, III | úton sétálni az erdõkerülõ, azt mondta volna: „Aha! a gróf
462 5, III | Nem.~- Hát a másikat?~- Azt sem.~- Hát mit?~- Ezt a
463 5, III | Megyek egyedül felkeresni azt az urat, aki mindenáron
464 5, III | meg Lajos kezét.~- Nem! Azt én nem engedem megtörténni.
465 5, III | oldalzsebébõl a hölgy, s azt szétbontva, odatartá a gróf
466 5, III | akarja; de én is teszem azt, amit én akarok. - És akkor
467 5, III | karját nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~- Menjünk, asszonyom!~
468 5, III | kígyószerû átfonásig, ami azt jelezi, hogy kész vele a
469 5, III | udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson
470 5, III | velük az erdõkerülõ, aki azt állította, hogy a Névtelen
471 5, III | Minek? - monda Vavel.~- Azt regélik, hogyha egy ilyet
472 5, III | kifejezve. (Igaz! Hisz õróla azt hiszik, hogy neje van!) -
473 5, III | háborúban! Ha tõlem az ellenség azt kérdezné, nincs-e abban
474 5, III | kiálta vissza Vavel gróf:~- Azt a célt pedig nem fogja ön
475 5, III | bocsánatot!~- „Ön” követeli azt? - kérdezé Barthelmy ezredes,
476 5, III | szolgának látni kellett azt, hogy õk nem kergetik egymást,
477 5, III | maradjon. Érzé, hogy amit tett, azt joga volt tenni. Ez a nõ
478 5, III | volt tenni. - Õ is szereti azt a nõt.~Nem volt hazugság,
479 5, III | egyedül maradtak.~- Kimondtam azt, amit a szívem érzett.~-
480 5, III | Mit?~- Lehetetlenné tette azt, hogy mi egymással valaha
481 5, III | rejtélyes nõ önre nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nõre nézve
482 5, III | másikban újrakezdhetjük azt. Kérem, maradjon itt. Eltalálok
483 5, IV | bárónõnek csak az kellett, azt megkapta.~Tromfszky doktor
484 5, IV | mindent. Mi okuk is lett volna azt titokban tartani?~És aki
485 5, IV | És aki legjobban tudta azt tódítani, az természetesen
486 5, IV | az a következtetés, hogy azt az idõt, amikor mindenkire
487 5, IV | kastélyba. A komornyiknak azt mondtam, hogy rögtön akarok
488 5, IV | Névtelen Várból. Megint azt izenik vissza, hogy jöjjek
489 5, IV | mondja el!~- Hát mondok, azt mondom, hogy nekem mindjárt
490 5, V | nem mutatta magát elõtte. Azt hitte, hogy azalatt el tudja
491 5, V | ösztön (büszkeség talán?) azt súgná neki, hogy az a hely
492 5, V | Akkor én eladom a lovakat.~- Azt nagyon jól fogja ön tenni,
493 5, V | leányt, hajlandó lett volna azt hinni, hogy Henry fecsegett
494 5, V | kezébõl leesett a földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe
495 5, V | pecséten a leány címerét látta. Azt a címert, amit minden ember
496 5, V | teljességébõl:~- Mit akarok? Azt akarom, hogy adjon ön nekem
497 5, V | hogy adjon ön nekem anyát! Azt akarom, hogy hozzon nekem
498 5, V | oly egyedül, mint ön?~- S azt hiszi ön, hogy ez az ön
499 5, V | abban a mély sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám!
500 5, V | hangja. Maga sem tudta õ azt, hogy ennyire képes. Ekkor
1-500 | 501-1000 | 1001-1074 |