1-500 | 501-1000 | 1001-1074
Rész, Fezejet
501 5, V | neki a leány büszkén. - Ha azt akarja ön biztosítani, hogy
502 5, V | aki szeret, el nem árulja azt.~- De ki szeretne engem?~-
503 5, VI | elvett „szép” világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat
504 5, VI | valami kocsánya, annálfogva azt Marie gombostûvel tûzte
505 5, VI | Menjen le. Még van rajta egy, azt önnek a számára hagytam.~
506 5, VI | künn ácsorgó kertésznek azt kiáltotta: „canaille”! S
507 5, VI | találni.~- Hová tette ön azt a virágot? - kérdé a leánytól,
508 5, VI | vált. Lajos ugyan sietett azt nagy költséggel megoltalmaztatni;
509 5, VI | körül. Úgy megerõsítette azt, mint valami váracsot. Hanem
510 5, VI | valami váracsot. Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy
511 5, VI | valakinek szép búzája terem, azt mondja dicsekedve: íme,
512 5, VI | selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan,
513 5, VI | a feleségem itt fogta ki azt a Fertõbõl. - Mégis az enyim;
514 5, VI | menõ károkat okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni, az
515 5, VI | Tekintetes nemes Mosony vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes
516 5, VI | felmérés idejére nélkülözhetné, azt pro publico bono neki odakölcsönözni
517 6, I | pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével tartá
518 6, I | ott repked; egyszer csak azt veszem észre, hogy amint
519 6, I | tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába volna az
520 6, I | okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig: az az
521 6, I | hozzá - mondá Lajos.~- Oh, azt nem engedem. Hogy szegény
522 6, I | végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~„
523 6, I | valakit” temetni vittek.~Azt hitte, az halotti dal.~Azt
524 6, I | Azt hitte, az halotti dal.~Azt is kedvesen vette, hogy
525 6, I | csendességszerzõ angyal azt találja mondani: „úgy? ha
526 6, I | valami testmozgást szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel
527 6, I | ajtón akart bemenni, hanem azt zárva találta. Azt hitte,
528 6, I | hanem azt zárva találta. Azt hitte, Henry a feleségénél
529 6, I | kinyissa.~- Hát mi lelte?~- Azt hiszem, hogy megsimította
530 6, I | hogy megsimította a guta.~S azt olyan flegmával mondta,
531 6, I | jelent meg elõttem, s az azt kérdezte tõlem, hogy készen
532 6, I | kipótolni önök körül? - Azt hiszem, a Schmidtéknek van
533 6, I | kigyógyított sok gutaütöttet. Azt elhívatom hozzád.~Az öreg
534 6, I | uram. Ugyan hogy tenné ön azt már? A tudós, a nagy bölcs,
535 6, I | könyvet kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak:
536 6, I | hörgé a haldokló.~- S azt hiszed te, hogy ezt szabad
537 6, I | kimondhatatlan nagyságában, ha tudnád azt, hogy õ, aki forgatja a
538 6, I | ami e kettõ között esett, azt te tudod!”~- Önnek nagy
539 6, I | megszabadításáért követtem el azt!”~- Nem tudok én ily fennyen
540 6, I | Mikor kezet adtál nekem, azt mondtad: „gazember, aki
541 6, I | hozzá, s aztán kezébe fogta azt a tehetetlen, jéghideg kezet.~-
542 6, I | gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuõr, hogy „
543 6, I | souterraine-ben”, akkor azt mondom neki, hogy „no hát
544 6, I | vonagló ajkaival megcsókolja azt.~- Igen, igen! - rebegé,
545 6, I | haldokló ember imáját.~- Óh, azt tudom én könyv nélkül.~-
546 6, I | nélkül? Marie!~- Megtanultam azt.~- De hát minek tanulta
547 6, I | De hát minek tanulta azt meg?~- Hát az ember nem
548 6, I | hisz könyv nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga
549 6, I | hogy ne lássa maga elõtt azt a félelemidézõ arcot.~S
550 6, I | halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a jó père
551 6, II | felelõsséget: annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét
552 6, II | jóakaratú, elõrelátó tanácsát; azt a masinalábú hadastyánt
553 6, II | kastélyba, a bárónõ udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna
554 6, II | napszámért.~A bárónõ megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd
555 6, II | Itt vagyok!”~És amellett azt is tanulmányoznia kellett,
556 6, II | kirítt minden sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész
557 6, II | követe” képviselte), de azt az újonchadat nem azokból
558 6, II | hallgatott a szép, biztató szóra, azt körülölelgették, jó pajtásnak
559 6, II | szemébe merte mondani: „Te azt hiszed, hogy nagy ember
560 6, II | sorssal és az istenekkel, akik azt eltûrik.~S ami még százszorta
561 6, II | gyalázzák, csúfolják, átkozzák azt a nemzetet, akit õ imád.
562 6, II | ablak erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt
563 7, I | Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes
564 7, I | nevetést.~- Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért nem
565 7, I | ellent nem tudna állni”. Azt pedig, hogy az ellenfele
566 7, I | Minden város ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép svadrony
567 7, I | bátorsága, tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van fényesebb
568 7, I | hadvezérek. - A lustratiót, azt a tréfát, hogy minden nemes
569 7, I | Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy
570 7, I | öltözetemben.~- Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~-
571 7, I | elhíreszteltek; mert ahogy én azt a bizonyos úrhölgyet ismerem,
572 7, I | dohányfüsttõl: láttam én azt már olyan dohányfüstben
573 7, I | én feleségem.” - „Nem is azt akartam mondani, hanem az
574 7, I | hibás; ugyan ki csinálhatta azt az ostobaságot?” - „Én magam!”~
575 7, I | S mikor pedig rágyújt, azt teszi egész férfiúi önérzettel.~
576 7, I | egyedül megtizedeltetni?~- Azt csak bízza ön rám - szólt
577 7, I | ne haljon. Nem ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
578 7, II | jön, s neki feladata volt azt mindenáron visszatartani,
579 7, II | Traun hídja kõbõl volt, azt nem lehetett felgyújtani.
580 7, II | megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem ismersz? -
581 7, II | még habozott hozzányúlni, azt nem félt felragadni az egyfejû
582 7, II | nemzethez, melyben felhívja azt, hogy tegye magát függetlenné,
583 7, II | egészen elveszettnek hitte azt az ügyet, aminek õ egész
584 7, II | egyesek levelezéseibõl ismerte azt a nemzetet, mely között
585 7, II | tenni; melynek még csak azt sem engedték meg, hogy saját
586 7, II | függõ kardjához rohant, azt kirántotta hüvelyébõl, s
587 7, II | lovas bandériumot, s vezetem azt személyesen. Minden fegyverzet
588 7, II | hozzávaló ember és ló?~- Azt felelhetném rá az egyszeri
589 7, II | Turóc megyei szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem
590 7, II | nagy Plutarchja, ne ismerné azt a történetet, mikor a landsteini
591 7, II | kaptam, és mi célra adták. Azt csak nem mondhatom, hogy „
592 7, II | adjon hozzá, gróf úr.~- Azt szívesen-szólt Vavel gróf,
593 7, II | tõle szelíden.~- Írni.~- Azt akarod, hogy a kezed írását
594 7, II | hasonló legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~Vavel
595 7, II | széttekintve a haldoklók fölött, azt mondja: „jól van”, s aztán
596 7, II | odavonta keblére a leányt. - Azt mondtad nekem egy napon: „
597 7, II | sikoltott, gyermek volt.~- Te azt tennéd? Idehoznád õt? Vagy
598 7, II | odakészített asztalára valaki, azt a nemes férfiú keblére tûzte
599 7, II | hódolatról, s megragadva azt a szép fehér kezet, odaszorítá
600 7, II | fehér kezet, odaszorítá azt keményen kifent bajuszai
601 7, II | félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~- Kár volna „
602 7, II | amíg a lépcsõkön lehalad, azt a sok aranytekercset a kalpagjából
603 7, II | aminõt az érezhet, akinek azt mondják, hogy nem szabad
604 7, III | az aranytekercsek közül.) Azt hiszi Katalin húgom, hogy
605 7, III | egy „vékony fátyol”, ami azt elválasztja.~- Ez a fátyol
606 7, III | palástolva, kérdezé:~- Hát azt hiszi ön, - hogy a gróf -
607 7, III | a gróf - szeret engem?~- Azt nem tudom. Mert nekem nem
608 7, III | hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy õ megérdemli
609 7, III | hiszem. S hogy õ megérdemli azt, hogy ön is szeresse õt,
610 7, III | hogy ön is szeresse õt, azt állítom. Aki megérti ezt
611 7, III | megérti ezt az embert, annak azt szeretni kell. Én nem nászlakomára
612 7, III | Ekkor megmutatta nekem azt a hölgyet, akirõl annyi
613 7, IV | akiknek ölelése forró.~Azt hitte, hogy sietnie kell,
614 7, IV | visszaizenni Katalin?~Hisz azt nem is okosan rendezi el
615 7, IV | szörnyûség ez ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni
616 7, IV | szép kezet, és megcsókolá azt.~Hanem Katalin nem soká
617 7, IV | Katalin nem soká engedte azt át az õ csókjainak, elvonta
618 7, IV | sietve. Õ várhat. De nekem azt mondák, önnek a szíve anyát
619 7, IV | melyiknek volt a csókja forróbb? Azt nem lehet megmondani. De
620 7, IV | ölelhetett át egy nõt, akinek azt mondhatta, hogy szereti!
621 7, IV | Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie elõtt is elhallgassa.~
622 7, IV | keresztneveteken hívni?~- De azt a rablóhistóriát már csak
623 7, IV | úr.~- Hiszen elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk,
624 7, IV | volt, hogy elmondassa vele azt az elsõ találkozás rémséges
625 7, IV | könyöklõ võlegénynek.~- De csak azt szeretném megérteni - szólt
626 7, IV | elõl zárjon el engem?~Amint azt kimondta, megbánta. Valami
627 7, IV | hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel
628 7, IV | egy másik szívnek. Sietett azt helyrehozni gyorsan.~- Ejh,
629 7, V | mosolyogva - ön nem fogja azt kívánni, hogy ebben a házunkban
630 7, V | szemlesütve Katalin - meg lehet azt rövidíttetni - diszpenzációval.~-
631 7, V | mellett?~- Te megláttad azt?~- Igen.~(Lajos jól sejtett!)~
632 7, V | kiálta fel Marie: énrólam azt hitték, hogy én Barthelmy
633 7, V | odavágva szemével. - Õ is azt hitte, hogy én Lajosra nézve
634 7, V | Marie-tól.~- Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. - Olvasd
635 7, V | újra meg újra el akarná azt olvasni.~- Õ ezt még tavaly
636 7, V | kívül - monda Lajos.~- S õ azt kiragadta a kezembõl - folytatá
637 7, V | ellenségeire lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek
638 7, V | közeledéstõl, azalatt kész volt azt az áldozatot elõre meghozni,
639 7, V | nagy kedvem volna elmondani azt az adomát arról az egyszeri
640 7, VI | felderült. Õ maga sietett azt tréfával helyreütni.~- Az
641 7, VI | vagyunk féltékenyek. Majd azt a kisebb haditervet elkészítjük
642 7, VI | hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat
643 7, VI | lesz! - monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta volna meg
644 7, VII | Kártya volt a kezében, azt keverte, és kirakta maga
645 7, VII | fegyverzaj között, ugyebár?~- Azt én nem tudom. Nekem csak
646 7, VII | Mi történik a szobákban? azt nem szokták velem közölni.~-
647 7, VII | rám jön az éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne hallja
648 7, VII | akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha rossz
649 7, VII | én képzelek oda magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok
650 7, VII | ne értsen félre; én nem azt kérdeztem öntõl. De mit
651 7, VII | kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s
652 7, VII | szükség egyebet tudnom, mint azt, hogy õ itt van. Jó helyen
653 7, VII | gondját fogják viselni. - Mert azt én megtudom, Madame - folytatá
654 7, VII | Az én kártyáim nekem azt megmondják. - Hanem vele
655 7, VII | kinevettek volna vele, azt mondták volna: „hogy mórikál
656 7, VII | hiányzik belõle.~- Hová lett?~- Azt nem tudom. Érti ön? Nem
657 7, VII | köze hozzá? Az enyém volt. Azt tehettem vele, amit akarok.
658 7, VII | minden este lefekvés elõtt azt tettem, hogy fogtam a hosszú
659 7, VII | tolvaj? Ezután már nem teszem azt. Most már önre néz ez a
660 7, VII | csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint nekem:
661 7, VII | folytatá:~- És ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „
662 7, VII | megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „ezért odaadom!” -
663 7, VIII| aztán meg vissza is lehet azt neki küldeni.~Katalin néhány
664 7, VIII| az inasával, - Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról
665 7, VIII| a csónakot. Ott átvette azt valami cseléd, s õk ketten
666 7, VIII| kergetõzött vele a gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet
667 7, VIII| gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~Óh, mennyi
668 7, VIII| forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák
669 7, VIII| hogy a pávák tesznek úgy. Õ azt nem akarta neki elhinni.
670 7, VIII| kivallatni, hol tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni,
671 7, VIII| Milyen furcsa nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó
672 7, VIII| el vadászni.~- Nem, nem; azt nem szeretem. Nem akarom
673 7, VIII| húsuk, és az a mienk!)~- Azt pedig meg kell szoknod,
674 7, VIII| idegeik megedzõdjenek.~- Azt hiszem, a parasztnõknek
675 7, VIII| fosszunk meg másokat.~Marie még azt is meg akarta látni, hogyan
676 7, VIII| annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja.
677 7, VIII| hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja. Az udvaron a
678 7, VIII| is vállalkozott, hogy õ azt is megtanulja. A konyhában
679 7, VIII| hajdúkását: Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy õ mindennap
680 7, VIII| Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy õ mindennap
681 7, VIII| el foglak találni.~Marie azt szerette volna, ha ahhoz
682 7, VIII| Hát még a házi gond! Pedig azt is meg kell tõlem tanulnod.
683 7, VIII| a mérnöknek ajándékozta azt, az pedig, miután nem volt
684 8, I | semmi - szólt az alispán -; azt csak a paraszt hiszi, hogy
685 8, I | mert nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja, hogy az
686 8, I | nádori hivatal, melynek azt végre kell hajtani; az akadályozó,
687 8, I | betanítás és élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni,
688 8, I | fel a dolog?~- Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat
689 8, I | öltözet.~- A Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi
690 8, I | a vármegyék. Hanem ekkor azt vetette ellen az „akadályozó”,
691 8, I | nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa;
692 8, I | volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”,
693 8, I | Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy forintot!~- Csak
694 8, I | Ekkor aztán az „akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak
695 8, I | Artillerie-Direction ekkor azt jelenti, hogy újabb szerkezetû
696 8, I | felének jut, a többinek azt ajánlja az „akadályozó”,
697 8, I | Hofkriegspraesidium eközben azt jelenti, hogy kardot pedig
698 8, I | harcoljanak azzal a lovasok?~- Azt én magam sem tudom.~- De
699 8, I | a magas generalcommando azt tudatja, hogy õ ugyan nem
700 8, I | A „nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik
701 8, I | Hanem akkor az „akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle
702 8, I | kellenének.~- Az „akadályozó” azt sem adott.~- No, lássa gróf
703 8, I | kiszolgált katona mind paraszt. Azt pedig nem lehet kívánni
704 8, I | ki II. törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció
705 8, I | felfedezték!~- De az „akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad
706 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni, mivelhogy
707 8, I | állnak az élükre.~- Én is azt fogom tenni!~- Férfiak,
708 8, I | Most már kezdem érteni; azt a rejtelmes intést is, amit
709 8, I | fogadni, hogy rabolja el tõlem azt, amit oly féltve õrzök.
710 8, II | példáiról szólna: még csak azt sem adtak nekik. A franciának
711 8, II | szerint elõidézni. Ez volt azt inszurgensek dala:~„Sárga
712 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni, hogy ennél
713 8, II | verbunkos egész nap danolta azt az utcán, s aztán elõjöttek
714 8, II | egészen másformának mutatta azt be elõtte. A magyar nemesi
715 8, II | nem közte nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia,
716 8, II | elkészült a zászló is.~Marie azt akarta, hogy Katalin legyen
717 8, II | vezérnek a menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte,
718 8, II | arra felkötni; neki kell azt megáldani.~Gyönyörû látvány
719 8, II | a keze, mikor felkötötte azt a szalagot a zászlóra, amit
720 8, II | itt. Ne pazarold énértem azt a te drága véredet! Fussunk
721 8, II | messze innen!”~A távol állók azt hitték, hogy valami áldást
722 8, II | zászlójukra.~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta,
723 8, II | mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan
724 8, II | el Lajos a kezébõl, akkor azt a lobogót, melynek egyik
725 8, II | szorítá, és megcsókolta azt. Ez volt az áldás.~Azután
726 8, II | kiáltás eltakart.~Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod
727 8, II | menyegzõnk napja: nem várod-e azt meg?”~Nem bizony!~Van, aki
728 8, II | holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzõre?
729 8, II | eltávozik. Átvitte hozzá azt a kis acél ládikát, amirõl
730 8, II | közül künn hagyott, hogy azt Katalin, ha tõle utasítást
731 8, II | már az idõ: egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki
732 8, II | neki; mennyire nem pótolja azt senki a világon!~Szerették,
733 8, II | mosolygó arcokért elfelejteni azt a hideg márványtekintetet,
734 8, II | kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!”
735 8, II | ami úgy volt tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~-
736 8, II | bizony mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében,
737 8, II | bennünket az egész Fertõ. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk
738 8, II | Marie-nak nyugodni.~Hanem aztán azt a meglepetést szerezték
739 8, II | kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~(Vajon fogja-e a szíve
740 8, III | közbekottyanót.~- Te is azt tennéd, öcsém, ugyebár,
741 8, III | halok meg pedig addig, amíg azt meg nem kapom” - mondá a
742 8, III | fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez
743 8, III | hozzávarrva a bõréhez a lelke.~- Azt rosszul tettétek. Máskor
744 8, III | alkirály dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~A felnyitott
745 8, III | egymást keresztezzék.”~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor
746 8, III | szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott hölgyet
747 8, III | ismertesse meg hölgyét, akirõl én azt hiszem, hogy az én nõm... (
748 8, III | hiszem, hogy az én nõm... (Azt mondanom sem kell, hogy
749 8, III | költeményem: én iktattam be azt egy vidéki hírlapba, ahonnan
750 8, III | ezekért a szép szemekért nem azt árulta el minekünk, hanem
751 8, III | felismerés pillanatában azt mondta róla: »Ez az én jegyesem.«
752 8, III | egy lovas bandériumot, s azt most ellenünk hozza.”~„Kénytelen
753 8, III | volt küldve az asszony, azt már körme között tartja...”~„
754 8, III | fog vele tenni?”~„Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire
755 8, III | tõle erõvel.”~Vavel Lajos azt sem vette már észre, hogy
756 8, III | melynél a levelet olvasá; azt hitte, hogy a betûk úsznak
757 8, III | egyszerre.~Mondták volna azt, hogy Marie-t azért akarják
758 8, III | falai közé! - Mondták volna azt, hogy ellenségei azért keresik,
759 8, III | vesztõhelyre vigyék! - De azt kigondolni, hogy az õ bálványát,
760 8, III | A tûz kialvófélben volt, azt újra meg kellett raknia,
761 8, III | körülményt szem elõtt tartva, azt az utasítást adom önnek,
762 8, III | fekve, csak úgy horkolt.~Azt felrázta álmából.~- Mégis
763 8, III | örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet végigolvasta.
764 8, III | a levelet végigolvasta. Azt hitte, azalatt annyi idõ
765 8, III | hogy tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~- Melyiket?
766 8, III | lesz. Az a másik nagy úr azt mondta: használj erõszakot;
767 8, III | álltam rá.~- Nem lesz szükség azt tenned. Csak annyira menj,
768 8, III | mint a kezes bárány, s azt fogja mondani: mit kívánsz?
769 8, III | aki ezt a gyûrût viseli, azt kívánja öntõl, hogy hagyja
770 9, I | védence számára tartani azt, amivel tartozott neki:
771 9, I | istene-e az annak? Lehet-e neki azt elhagyni, megcsalni, összetörni:
772 9, I | Akárhová gondolt, nem bírta azt az eszmét elérni, hogy õ
773 9, I | hogy fogadja el ajándékba azt a férfiszívet, melyet õneki
774 9, I | utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~- Amit válaszolni
775 9, I | gondosan lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek, aki
776 9, I | éppen Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá
777 9, I | eltávolítá a kastélyból azt az egyetlen embert, aki
778 9, I | hölgy, ha letépi nyakából azt az arany tokot, melyben
779 9, I | valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb kútba, s aztán
780 9, I | megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk! Üldözõid
781 9, I | jönnek!” - akkor kikerüli azt a csapást, ami a fejére
782 9, I | nem tudom kezetekbe adni azt, akit imádok... én csak
783 9, I | magát a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit
784 9, I | Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát fogok ön
785 9, I | illeti a hami várbörtönbõl, azt nem mondhatom el, mert úgy
786 9, I | nem küld-e hozzá levelet? Azt is megmondtam neki, hogy
787 9, I | levelet küldött öntül?~- Azt tette. De mielõtt átadnám
788 9, I | tette. De mielõtt átadnám azt, nem nyerhetnék egy serpenyõ
789 9, I | barátnédnak jóakaró tanácsát, azt izenem neked: fordulj vissza
790 9, I | Cambray keserûn szólt:~- Azt a leányát, azt az Amélie-t,
791 9, I | szólt:~- Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön
792 9, I | Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek, Madame, vagy
793 9, I | S elkezdte ököllel ütni azt az elátkozott szívet úgy,
794 9, I | amerre akar.~- Nem, Madame, - azt én nem tehetem. Én idegen
795 9, I | ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. - Önnek Vavel
796 9, I | úgy rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön az
797 9, I | hogy akit már meglepett, azt még hetekig engedi futni
798 9, II | Mit beszélsz? Katalin!~- Azt, hogy el kell hagynod ezt
799 9, II | találkozom össze.~- S miért kell azt tenned?~- Azért, hogy az
800 9, II | velem.~- Ne rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem
801 9, II | fel az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg õt.~-
802 9, II | kívánta - nem! parancsolta azt nekem, hogy õhozzá ne bocsássalak.~-
803 9, II | haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy
804 9, II | megnézni haldoklásában, azt pedig mennyire szerette!
805 9, II | Hogy én mit akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray itt
806 9, II | Marie! Gondolj Lajosra! Azt akarod-e, hogy õ kétségbeessék?~-
807 9, II | választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit õk akarnak, úgy én
808 9, II | így szólna tefelõled, én azt mondanám neki, hogy te pedig
809 9, II | hullott levelet, s odaadta azt Marie-nak:~- Olvasd el ezt,
810 9, II | meg egészen.~Amíg a leány azt a levelet olvasta, a hölgy
811 9, II | arcról a rejtegetõ kezet, s azt mondá a nõnek:~- Erre a
812 9, II | Köszöntet általam jó anyád: azt a szép fényes ruhát, amit
813 9, III | falszekrénybõl az acélládikát, azt nagykendõjébe burkolta,
814 9, III | illõ tréfát akar csapni: azt hitette el. A majorosnét
815 9, III | meglepni vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen a majorosné
816 9, III | Egyszerre kellett megtudnia azt is, hogy fellengõ tervei
817 9, III | vallott. A katona gép. Ha azt mondják, hogy menjen a saját
818 9, III | saját népét ölni, megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon
819 9, III | meg, a hazáját védelmezni: azt nem érti meg. Aki pedig
820 9, III | az eylaui bivouac-tüzénél azt mondta a sült csicsókájába
821 9, III | ugyan a verekedésnél, mert azt inkább csak nézni szerette;
822 9, III | partjától a másikig átér. Azután azt is láttam, hogy törték össze
823 9, III | láttam, hogy törték össze azt a hidat a mieink tüzes hajói,
824 9, III | válasz a kezemben volt, azt mondtam a pajtásoknak: engemet
825 9, III | szívesen megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte
826 9, III | közre fog mûködni; hanem azt is tudatta vele, hogy õk
827 9, III | erélyét. A philadelphok azt gondolták, hogy csak hadd
828 9, III | General Donau!”, hanem azért azt is el kellett ismernie,
829 9, III | az õrtûzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevõ fõhadnagynak,
830 9, III | édesre, s az édes a keserûre? Azt is megkísérté, hogyha egymás
831 9, III | mégis nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” - „
832 9, III | teher nehéz.~- Nem nyithatom azt fel: nincs nálam a kulcsa.~-
833 9, III | száz jó lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat
834 10, I | előttük a vérmező, ahol azt vissza lehetett szerezni.
835 10, I | Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket legjobban
836 10, II | kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll a
837 10, II | No hát csak keresse. - De azt ugyan megmondom, hogy nem
838 10, II | feltalálni. - Keresheti azt! - Cambray nemes ember volt!
839 10, II | hogy õvele találkozzék. - Azt hiába keresi.~- Jól van,
840 10, II | mosolyogva. - Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek
841 10, II | nevet, hang nem kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy
842 10, II | kulcsolva mellén.~Marie pedig azt tette, hogy a kis Lackónak
843 10, II | gyertyát és gyújtószert; azt tedd ide a kerevet mellé.
844 10, II | gyertyát?~- Dehogy gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg úr
845 10, II | tizenegy óra elmúlt.~Marie azt „hitte”, hogy alszik, és
846 10, II | hitte”, hogy alszik, és azt „képzelte”, hogy álmodik.
847 10, II | képzelte”, hogy álmodik. Azt álmodja, hogy az a bûbájos
848 10, II | anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének: fuss
849 10, II | akkor aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk!
850 10, II | akarok nála alunni.~Bizony azt Lackó is sokkal tanácsosabbnak
851 10, II | jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára zárta, hogy hozzá
852 10, II | éppúgy nem szakítá félbe azt a rémséges horkolást, mint
853 10, II | korában is. A kis Lackó, amint azt látta, hogy úrnõjét veszedelem
854 10, II | rémület vakmerõségének” lehet azt nevezni. Elõreugrott, Marie
855 10, II | innen, s kövesse bárhová azt, aki vezetni fogja. - Ez
856 10, II | elragadását is rám bízta.~- Azt már elvitte hozzá az, akire
857 10, II | Nekem ugyan az én uram azt parancsolta, hogy én kísérjem
858 10, II | útikíséretül az úrnõ számára. Azt hiszem, egy asszonyt szívesebben
859 10, II | Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni fogom.~-
860 10, II | megmentette azok elõl, aki azt keresik: akkor elõre tudom,
861 10, II | fognak, beszélnek egymással, azt nem való az ilyen gyönge
862 10, II | egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert, aki az én szobámban
863 10, II | mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos legördülõ rácsot
864 10, II | zár fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog
865 10, III | Joséphine-nek.~- Szerelmeslevelet?~- Azt nem tudom.~- Add ide, majd
866 10, III | Haha! És hol harapta meg?~- Azt Clio nem jegyezte fel. Shakespeare
867 10, III | kihúzta a bõrtarisznyájából azt a tárgyat, amitõl annak
868 10, III | Ugyan ne mondd. Te is azt hiszed?~- Minden kávéházban
869 10, III | hát mindez csak ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután
870 10, III | találnunk azok miatt, akik azt viselték, s amit valódi
871 10, III | Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a
872 10, III | tették a szép újoncnõre: azt hitették el vele, hogy a
873 10, III | ebéd után.~- Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnõd, amint
874 10, III | elindult lovascsapat elõtt, ha azt semmi nem fogja útközben
875 10, IV | csapatja: lehetett látni azt a tüneményt, hogy néhol
876 10, IV | kõhajításnyinál. De Fervlans azt hitte, hogy keresztül lehet
877 10, IV | hitte, hogy keresztül lehet azt gázolni.~Egy démont felszólított,
878 10, IV | deget-ár. Melyik felén lehet azt megkerülni?~Mind a két lovas
879 10, IV | késedelem támad belõle csupán. Azt majd helyrehozzuk. Elég
880 10, IV | harmadiké „Földsziget”. Azt a hegedû alakú tavat ottan „
881 10, IV | másodszor is hangzott, s azt egy lövés követte az elõõrs
882 10, IV | öltözetmaradvány volt rajta, amibõl azt kellene hinnem, hogy ember
883 10, IV | tavaszig.~De Fervlans-nak még azt is meg kellett tudni, hogy
884 10, IV | Az ördög, ha megéhezik, azt is megeszi.~Itt azután De
885 10, V | okom a félelemre, amikor azt nem volna szabad ismernem.~-
886 10, V | Vavel Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy ez az asszony
887 10, V | kiontásig.~Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig,
888 10, V | görbe, de nagyon rossz!”~Azt a görbét bizony fokosnak
889 10, V | veszedelmes fegyver, mert aki azt a kezébe veszi, az nem számít
890 10, V | kell tartalékban lenni. Ha azt nem tette, megérdemli, hogy
891 10, V | hírül adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott a füzes közepén
892 10, V | de a katonai lélektan is azt tanácsolta neki, hogy ne
893 10, V | mint védelmi állásban várni azt be vele.~A szemközt jövõ
894 10, V | kiálta teljes erejébõl a nõ. Azt hitte, hogy a csatazajban
895 10, V | csatazajban meghallhatja azt kedvese. Messze volt az,
896 10, V | a szeretõjére. Megmondta azt elõre Katalin: ha azt meglátod,
897 10, V | Megmondta azt elõre Katalin: ha azt meglátod, engemet el fogsz
898 10, V | Bokorrul bokorra lehetett azt védelmezni. Eközben elõtörhetett
899 10, V | avanti!”~Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~Egyszerre
900 10, V | rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére
901 10, V | hangzó puskalövéseket, s õ is azt vette ki abból, hogy az
902 10, V | elhullt lova nyeregkápájából azt a pisztolyt, amelyik szabadon
903 10, V | hanem átszökõ: „pribék”.~Azt a levelet összegyûrte, és
904 10, V | is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába tömte.~- Jó
905 10, VI | az volt, hogy felkeresse azt a helyet, ahol Lajost De
906 10, VI | undorbûzû pocsétanyirok. Azt enyhítõül nem lehetett embernek
907 10, VI | italul szolgál.~Megkísérté azt. Leszúrt egy hosszú nádszálat
908 10, VI | edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belõle.
909 10, VI | panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel az imént
910 10, VI | eszményképe. Mégis leöblítgeté azt a hideg vízzel. Aztán megmosta
911 10, VI | a kéznek a hüvelykujján azt az acélgyûrût, azzal a három
912 10, VI | Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztõ pofájú rablót.~
913 10, VI | felnyitotta a száját, s azt mondta:~- Ihatnám!~Katalin
914 10, VI | az újra magához tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~-
915 10, VI | csapatjával mérkõztek össze, s azt visszavonulásra kényszeríték,
916 10, VI | törekedett; nem is lehetett tõle azt rossz néven venni.~- Te,
917 10, VI | minden ujjára nagy volt, de azt ígérte, hogy majd kibélelteti
918 10, VI | az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. Meglátod, milyen
919 10, VI | neki vele, ha felnyitod azt, s õ látni fogja, hogy ami
920 11, I | Marie-nak, s aztán felnyitotta azt a rejtélyes kulccsal! Eleinte
921 11, I | szólítja, hogy „Sophie!” Rég azt akarta ő már!~Aztán Katalin
922 11, I | Lajos lóháton ülve olvasta azt a levelet; az ellenséges
923 11, II | elõõrsei az ellenséggel, akkor azt a parancsot vette, hogy
924 11, II | kicsiny falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~
925 11, II | s egész Karakóig üldözte azt.4 ~Háromszor ismételte a
926 11, II | faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára. Gosztonyi
927 11, II | volt egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, akkor Andrássy
928 11, II | maga eszétõl jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz elfoglalni.
929 11, III | kezébe fogta a kardot, akkor azt is elvágták, akkor leugrott
930 11, III | minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy eleget kapott,
931 11, III | hogy a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, hogy
932 11, III | odafektetni a fegyverét, azt odaadták másnak, akinek
933 11, III | valami bakter hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak elemelte
934 11, III | vernek az éji õrnek, aki azt mutogatja. De ugyan mit
935 11, III | gyalog lovassági harcban? Azt tette, hogy odafurakodott
936 11, III | rekommendálta is mindenfelé azt a hideglelésvesztõ módot;
937 11, III | minden.~Erre Baráth István azt felelte:~- A haza elébb
938 11, III | egyetlenegy foglyot vesztett; azt is a rossz, csökönyös lova
939 11, III | válassza ki a franciának, azt hozta el a magáé helyett
940 11, III | József huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni: azért
941 11, III | elõtt Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek találta,
942 11, III | lovát lelõtték, odavágtatott azt kiszabadítani, s felkapva
943 11, III | ha valaki meg akart élni, azt meggyógyította; ha meg akart
944 11, III | meggyógyította; ha meg akart halni, azt meggyóntatta, s mind a két
945 11, IV | büszkeség és elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak
946 11, IV | egy lõporos szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás
947 11, IV | vesztesége volt, úgyhogy azt másnap nem lehetett az ütközetbe
948 11, IV | fejük felett, az öcs Ferenc azt mondta: „Bátyám, én most
949 11, IV | megszabadítva fogságból és halálból, azt veti oda hetykén: „Így tesz
950 11, IV | tábornokot egész éjjel, de biz azt nem találták sehol. Valószínû,
951 11, IV | Valószínû, hogy lefeküdt.~S ha azt tette, igaza volt benne.
952 11, IV | süttetett a nádor elõre, hanem azt a generalissimus a megelõzõ
953 11, IV | történt ezekkel a lovasokkal? Azt majd érdekes lesz elnézni.
954 11, IV | nyerített gazdája után. Azt õ maga nevelte fel; nem
955 11, IV | mindjárt az elsõ pillanatban azt mondták nekik, hogy amott
956 11, IV | szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer a csatatérre,
957 11, IV | Ferenc volt. Perc múlva azt is lelõtték: s volt bátorsága
958 11, IV | egy negyediknek felragadni azt a jelvényt, mellyel együtt
959 11, IV | nekiment egy francia lovasnak, azt lelõtte vele, annak a lovával,
960 11, IV | nekifordulnak a Jóskának, s azt kezdik vagdalni. Erre felpillant
961 11, IV | kúszva is tovább vonszolja azt magával, s még térden állva
962 11, IV | Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
963 11, IV | azért minden ember csak azt a gúnydalt énekelte utánuk: „
964 11, IV | kapitánya eléje állt, s azt kérdezte tõle, hogy hány
965 11, IV | percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra!
966 11, V | Cigányt is hoztak magukkal: azt hogy hagyták volna otthon?
967 11, V | csak adott név. Így nevezik azt a legényt kegyetlen nagy
968 11, V | akarta fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak
969 11, V | le akarta vágni az orrát: azt gondolta: mérget evett,
970 11, V | töltött puska; meg lehet azt ölni töltött káposztával.~
971 11, V | akármit mondtam neki, mindenre azt felelte, hogy keszkövolevú.~
972 11, V | keszkövolevú.~No még csak azt kellett megtanulni.~- Mármost
973 11, V | ha visszadugod a tokjába azt a dohányvágó kést!~- Mit?
974 11, V | kirántva a kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel;
975 11, V | kellett, meg táncolni, ha azt akarta, hogy jó cimborának
976 11, V | rendelethez híven, amint azt látta, hogy a sereg Gyõr
977 11, V | gyorsabb haladáshoz kezdett: azt hitték, hogy az ellenség
978 11, V | végigszaladt a bicskei utcán, azt kiabálta be minden házba,
979 11, V | lavinájának.~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverõ, hát
980 11, V | rohant gyalog! Megmondták azt elõre.~E gyászhír költötte
981 11, V | s a dandár élére állva, azt mondá vitézeinek:~- Ma visszanyerjük
982 11, V | Azok vivátot kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség elé
983 11, V | meg a kitörült sorok:~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelõ
984 11, V | találta, mint amilyennek azt elõtte lefestették, s most
985 11, V | lefestették, s most már megtudta azt is, hogy Gyõr alatt a fiak
986 11, VI | gyõri visszavonulás volt, azt már õ a sziget farkáról
987 11, VI | lett másik paripája. Akkor azt is lelõtték. Addig verekedett,
988 11, VI | viadalba keveredett vele. Azt levágta. Elszedte a kalapját,
989 11, VI | hordszekéren. Aligha el nem érte azt, ami után olyan nagyon vágyott.
990 11, VII | láb a nehéz fej fölött? Azt legjobban megmutatta Napóleon
991 11, VII | rájuk erõs készülettel. Azt hitték: a Rábca felé nem
992 11, VII | francia is átmehetett; hanem azt megakadályozták, hogy a
993 11, VII | francia hadsereg számára. Azt is elfoglalja egy „hajrá”
994 11, VII | ellenség nem tette meg neki azt a barátságot, hogy üldözõbe
995 11, VII | jelentést.~Meskónak pedig azt a parancsot küldte, hogy
996 11, VII | csoportot megkaphatott, azt különös elõszeretettel igyekezett
997 11, VII | ellenségnek a hátába kerülni, s azt egy kombinált támadással
998 11, VII | parancsot egyszerre. Bianchi azt kívánja tõle, hogy siessen
999 11, VII | tapasztalt hadvezér ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé
1000 11, VII | és a Vértesen keresztül.~Azt az egész területet a franciák
1-500 | 501-1000 | 1001-1074 |