Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |    társához fordult, dörmögve: - Mármost mit csináljunk mi ezzel
 2     1,  II |           ahol egy szökõkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk
 3     1,  III|     anyja palotájának a nevét.~- Mármost sietni fogok önnek az öltönyét
 4     1,  III|         azt nem tudom.~- No, hát mármost azt mondom önnek, Cambray
 5     1,  IV |       mégpedig nagyon messzirõl. Mármost csak egy mód van. A szökevényeket
 6     2,  I  |      kezet szorított vele. - No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én
 7     3,  III|   mégiscsak megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta magát
 8     4,  I  |     Errõl meg vagyok gyõzõdve. - Mármost, ami ebbõl a történetbõl
 9     4,  III|  senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom a fegyverét.
10     4,  III|           Igen. A komornyikom.~- Mármost csak arra kérem, ha eltávozik
11     5,  I  |     egészen kétségtelenné tette.~Mármost azután egészen meg lehetett
12     5,  III|       egész világon keresztül.~- Mármost emlékezem rá, hogy olvastam
13     5,  III|          Ilyennek képzeltem önt. Mármost nézzen ide. Olvassa el ezt
14     5,  VI |  tereferére reflektálna. - Tehát mármost annyi praeambulum után »
15     5,  VI | munkálatokra már megvolna. Hanem mármost még egy kitûnõ távcsõre
16     7,  II |           az izs csag valami!”~- Mármost én lustrálok. A fegyver
17     7,  V  |     akadályt jó elõre elhárítsa. Mármost mégis nagy kedvem volna
18     8,  I  |  kétségbeesett lemondással.~- No mármost nem kívánok többet tudni.
19    10,  II |             No lásd, Cambray, én mármost haragszom rád; ha te engem
20    10,  III|        útban volt a Hanság felé.~Mármost, ha felvesszük, hogy mikor
21    10,  V  |          nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk acélt!”~
22    11,  I  |                           I. ~És mármost hát egy darab ideig vége
23    11,  III|     akinek kellett. Hol vegyen õ mármost fegyvert? Elment a városházára:
24    11,  IV |      csakugyan feltalálták.~- De mármost itt az ideje, hogy tegyünk
25    11,  V  |        azt kellett megtanulni.~- Mármost legalább tudunk vele beszélni,
26    11,  VII|   franciákkal szemben!~Van tehát mármost puska is; jó francia fegyver!
27    12,  II |        vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy az úrnõik leányvért
28    12,  II |     csodálkozva rázta a fejét, s mármost nem tudta, hogy õvele tréfál-e
29    13,  I  |   szerezni ez izenet által.~- De mármost még egy dolgot nem értek,
30    13,  I  |        akarnának innen vinni! De mármost nem kell. - Minden jól van. -
31    13,  I  |     kétségbeesés. - Ez elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. -