Rész, Fezejet
1 1, II | mamánál leszünk!~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~-
2 1, III| Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott helyébõl örömre
3 1, III| barátja?~Az öregember e szóra felállt helyérõl büszkén;
4 1, III| szemeibe.~- Tudom.....~Erre a szóra csupa finom nyájasság lett
5 2, I | hippocraticájára nyúlt el e szóra. Csak a kezében levõ bádog
6 2, I | háború.~A szittya hõs e szóra komolyan megrettent. Az
7 2, III| családi nevét?~De már erre a szóra elõvette a gróf a háta mögül
8 3, II | találja a kisleányát!~Erre a szóra csak úgy potyogtak a könnyei
9 3, IV | kiáltá:~- Louis!~Erre a szóra elereszté kezeibõl azt a
10 4, II | sem. Egyedül vagyunk.~E szóra a leány lerántotta fejérõl
11 4, IV | az idegen halk hangon.~E szóra a gróf egyszerre odaszökött
12 4, IV | asztal mellé.~- Még egy szóra. Most én akarok önnek valami
13 5, III| csupa tûzláng lett erre a szóra.~- Annak szeretném ismerni
14 5, III| Valaki mélyen elpirult erre a szóra - kettejük közül. Az Vavel
15 6, I | szemeibe könnyek gyûltek e szóra.~- Óh, édes, jó uram. Ugyan
16 6, II | hallgatott a szép, biztató szóra, azt körülölelgették, jó
17 7, II | egy általam rég kimondott szóra.~- Csak bízza ön ezt rám.
18 7, III| bandériumának az élén.~De már erre a szóra megszúrta az a gonosz hímzõtû
19 7, III| elsötétült.~- Nem emlékezik ön e szóra?~- Emlékezem.~- Hanem e
20 7, III| szemei milyet villámlottak e szóra! - Azután odasimult Bernát
21 7, IV | Ez volt a felelet arra a szóra, amit Lajos mondott az erdõben: „
22 7, IV | az nem várathat magára.~E szóra a két gyönyörû alak egymásba
23 7, IV | attól piros.~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
24 10, II | itt a kastélyból.~Erre a szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót
25 10, II | vissza. - Jöjjön vissza egy szóra!~Marie visszatért hozzá.~-
26 10, VI | gyerek nevelõanyja.~Erre a szóra a sebesült szája valami
27 10, VI | Botta Zsófia! Hova lett?~E szóra a sebesült egyszerre felkapta
28 11, III| hogy meg ne álljon egy szóra.~Öreg apósa, felesége, két
29 11, VII| tartják az utat.~Erre a szóra mindenki elfeledte a fáradságát,
30 11, VII| hogy jöjjön vissza egy szóra, valami fennakadás van!~
|