Rész,  Fezejet

 1     6,  I   |  Lizetté, a szakácsnõé mellett. Lizett csakugyan felesége volt
 2     6,  I   |         konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette.~
 3     6,  I   | kérdezett többet, hanem sietett Lizett szobáján keresztül Henryébe.~
 4     6,  I   |         nem volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~-
 5     6,  I   |         érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt
 6     7,  V   |     semmi háztartáshoz.~- Ki az Lizett?~Marie nem tudta ezt neki
 7     7,  VI  |     cselédemet fogom átküldeni. Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba
 8     7,  VII |                    VII.~A kövér Lizett már akkorra minden dolgát
 9     7,  VII |         terhére esett.~- Kedves Lizett - szólt hozzá Katalin nyájasan -
10     7,  VII |         kérem, hogy feleljen.~- Lizett! - könyörge neki Marie.~-
11     7,  VII |   elhagyni.~- Mert már meghalt.~Lizett, anélkül, hogy felállna,
12     7,  VII |    Marie odament, s megcsókolta Lizett kövér arcát mindkét felõl,
13     7,  VII |          Katalin arca elsápadt.~Lizett pedig folytatá:~- És ön
14     7,  VIII|        csak a fehér húsát, amit Lizett leszelt a számára.~Teljes
15     9,  I   |      régi jó barátném, a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek
16     9,  II  |      most csend van és üresség. Lizett ápolni fogja õt. Az ilyen
17     9,  II  |        gondját fogja viselni.~- Lizett! Aki pedig saját férjét
18    10,  II  |       Névtelen Várban: a komoly Lizett és egy mogorva gyermek,
19    10,  II  |         engem, lidérc?~- Kérem, Lizett - szabódott a fiú-, az úrnõnk
20    10,  II  |    éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén
21    10,  II  |        pedig itt fogok maradni, Lizett. Hol van Cambray?~- Mit
22    10,  II  |        hiába keresi.~- Jól van, Lizett - szólt Marie, s aztán a
23    10,  II  |     Lackó, keressük õt.~Az önzõ Lizett egy darabig nézett utána,
24    10,  II  |       Marie-nak.~- Köszönöm, jó Lizett - szólt a lány mosolyogva. -
25    10,  II  |         dörmögé magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltûnt
26    10,  II  |     alunni. - Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos
27    10,  II  |       mindennap maga húzott fel Lizett. Ez az élõ gép számlálta
28    10,  II  |     volt a bátrabb; õ ment elöl Lizett ajtajáig.~Csak egy felriadt
29    10,  II  |         az egész földszinten.~- Lizett! Kedves Lizett! - ébresztgeté
30    10,  II  |   földszinten.~- Lizett! Kedves Lizett! - ébresztgeté õt eleinte