Rész, Fezejet
1 1, I | Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot Európában,
2 1, III | alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni azzal a gondolattal,
3 1, III | helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~- No, hát
4 2, II | Én háromféle verziót is tudok. Szabad belõle válogatni.
5 3, II | De ugye, ha egyszer jól tudok úszni, akkor szabad lesz
6 3, IV | Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. - Félek.~És
7 4, I | alamizsnát.~- Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten áldja
8 4, IV | gróf úr a kincsére! Többet tudok, mint amennyit beszélek.
9 5, III | Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol mind a két ellenfél
10 5, III | az õ egész világát. Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést.
11 6, I | eltemetjük õt a virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot
12 6, I | jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent;
13 6, I | követtem el azt!”~- Nem tudok én ily fennyen beszélni,
14 6, I | sírboltot.~- Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán
15 6, I | Irtózom tõle. S úgysem tudok rajta segíteni.~Nagyon érzéketlen
16 7, I | kacagányomra?~- Egyéb okot nem tudok találni.~Vavel gróf kezdte
17 7, IV | Micsoda? Rablók? Errõl én sem tudok semmit.~Lajos mentegette
18 7, VII | Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel. Nekem
19 7, VII | olvasni, hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem
20 7, VII | hagytam legutoljára. Nem tudok megválni attól a helytõl,
21 7, VIII| szólunk errõl semmit, amíg nem tudok valamit. - Csak akkor, ha
22 7, VIII| magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni, akkor lepjük meg
23 7, IX | vagyok itt, kis mama; - nem tudok odabenn elaludni; engedd
24 8, III | fellegtorlatban, mely elkábítá.~„Nem tudok többé tökéletesen bízni
25 9, III | kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb is szaladni.
26 9, III | elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint egy igazi
27 10, II | ott megmutatom, hogy mit tudok!~- Hát én nem õhozzá megyek?~-
28 12, I | remeklés!~- Márpedig én tudok olyan mesterséget.~- Tud?~-
|