Rész, Fezejet
1 1, I | le? - kérdezé tovább az öreg férfi. - Hogyan kezdõdött
2 1, I | Topp! Ez igaz! - szólt az öreg. - Megértettem önt. Tökéletes
3 1, I | ha vigyázunk - szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. -
4 1, I | meggyújtják, s kijön onnan - az öreg férfi - egyedül.~Nem sír
5 1, III | bizalmasságával ölté karját az öreg férfi hóna alá, hízelgõn
6 1, IV | Csókolja önt ezerszer, öreg barátnéja s kicsi mamája,
7 2, II | igazi magyarázat. Van egy öreg erdõkerülõ, aki mindennap
8 3, I | oly vontatottak, mintha öreg anyóka tötyögne, csiperkét
9 3, III | fenyõszálak fedik; a nép „öreg fenyvesnek” nevezi ez erdõt
10 3, IV | fájt.~A leány megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre
11 4, IV | aminek a házküszöbén egy öreg anyóka ült megfordított
12 6, I | szobáján keresztül Henryébe.~Az öreg ott feküdt az ágyán, s a
13 6, I | hajótörés kietlenében.~A szegény öreg szolga mosolyra akarta igazítani
14 6, I | Azt elhívatom hozzád.~Az öreg szemeibe könnyek gyûltek
15 6, I | legyen irgalommal szegény öreg szolgája iránt. A pokol
16 6, I | tehetetlen, jéghideg kezet.~- Öreg bajtárs! Vén fegyvercimbora!
17 6, I | bennem többé? Halld csak, öreg barátom, mit mondok! Hát
18 6, I | Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg bajtársam, a becsületes,
19 6, I | hát köszönöm a barátságot öreg; de nékem az olyan paradicsom,
20 6, I | jutott eszembe! - Várj, öreg, rögtön visszatérek. Papot
21 7, VIII| lépcsõin az elõtornácba.~Egy öreg komornyik meg egy igen csinos
22 9, I | írva:~„Kedves kicsi mama, öreg barátném.~Hát hogy éled
23 9, I | ha be akarod fogadni egy öreg barátnédnak jóakaró tanácsát,
24 9, I | aztán jussak néha eszedbe.~Öreg barátnéd és kicsi leánykád~
25 11, III | meg ne álljon egy szóra.~Öreg apósa, felesége, két kisfia
26 11, III | minket, ha te elhagysz!”~Az öreg após elkeseredetten szólt
27 11, IV | ugyan mit pihennek azok az öreg ágyúk az elsáncolt tábor
28 13, II | kívánta így, hogy fektessék öreg barátja, D’Avoncourt mellé,
|