Rész, Fezejet
1 1, I | hangos sírásba tört ki.~- A mama! Én a mamához akarok!~-
2 1, I | ez? Mondja csak.~- Hát a mama egy pofont adott ma reggel
3 1, I | vadászkutya.~- Aztán ma este a mama elment az operába, s a Diánának
4 1, I | majd eszébe jut önnek a mama neve vagy a mama keresteti
5 1, I | önnek a mama neve vagy a mama keresteti fel; most pedig
6 1, I | mielõtt elalszik?~- Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk,
7 1, I | keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen
8 1, I | hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen szeretett mama!”
9 1, I | mama! egyetlen szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi
10 1, II | mamánál leszünk!” - mikor az a mama rég elment már az égbe!
11 1, II | lásson; azonfelül a gondos „mama” egy szörnyû nagy sált kötött
12 1, III | Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~- Nem
13 1, III | eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül
14 1, III | Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem,
15 1, III | ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog visszatérni.~
16 1, III | amelyen én önt egyenesen a mama budoárjába fogom vezetni.
17 1, III | megállt azt hallgatni.~- Ezt a mama játssza - suttogá a kisleány. -
18 1, III | bajom. Vigyázzon, mert a mama nagyon ideges.~Cambray úr
19 1, IV | Egy kis meglepetés. A mama hirtelen elutazott. Üdvözli
20 1, IV | a levélben; de illett a mama mulasztását helyrehozni.)
21 4, II | akarja vele megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak
22 7, VIII| álmos, maradjunk még, kicsi mama.~Egyszer aztán elsötétült
23 7, VIII| már; menjünk aludni, kicsi mama.~- No jer; majd elvezetlek
24 7, IX | Igen. Én vagyok itt, kis mama; - nem tudok odabenn elaludni;
25 9, I | volt írva:~„Kedves kicsi mama, öreg barátném.~Hát hogy
26 9, I | mesterség ez a mienk, kicsi mama! Én már lemondtam róla,
|