Rész, Fezejet
1 1, I | alszik-e „az” ott.~Minthogy szemei nem gyõzték meg felõle a
2 1, II | annak csak az orra hegye és szemei látszottak elõ.~- Készen
3 1, III| megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak könnyel; szemöldei
4 1, III| egész arca megnyúlt; - szemei merészen néztek a megszólító
5 1, IV | kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára azt, ami
6 2, III| nyugodt tekintetû tengerszürke szemei, rövid bajuszt és à la IV.
7 3, II | helyérõl: arca elsápadt, szemei elmeredtek, tekintetében
8 3, III| alig kivehetõk; hanem a szemei, mint a halnak mereven,
9 3, III| magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak, mint a parázs.
10 4, I | leányt hajadonná fejlõdni szemei elõtt, megáldva a szûzi
11 4, III| úrhölgy arca sápadt halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá,
12 4, IV | már ekkor eltûnt a gróf szemei elõl.~Lajos utánasietett
13 5, V | felugrott, s odament eléje: égõ szemei még könnyeivel teli.~- Mit
14 6, I | eltorzíták, mint a halál keze. Szemei rémtûzben égtek.~- Óh, Uram,
15 6, I | most már ragyogni kezdtek a szemei; - de ketten se maradunk
16 6, I | érintésétõl becsukódtak annak a szemei.~- Nevet õ most? - suttogá
17 7, II | indulatainak kifejezésében: a szemei szikráztak, az öklei rázkódva
18 7, III| királyném.~- Ah!~A szép hölgy szemei milyet villámlottak e szóra! -
19 7, IV | kicsinyek lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, ahogy
20 7, V | mind! (Hogy szikráztak a szemei vadul!)~- Az Istenért, Lajos! -
21 7, V | mint az átlátszó viasz; szemei megtörtek, feje lehanyatlott
22 9, I | elrekedt hangon a hölgy, és szemei megkövülten meredtek e szomorú
23 9, I | annak rongyait maga körül; a szemei világlottak, mint egy hagymázos
24 9, II | milliók.~Dúlt arca, kisírt szemei, fájdalomra nyílt ajkai
25 10, II | hátratett kezére nyugtatva. Szemei merevek voltak; de annál
|