Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       akkor nyissa ki, ha nevemet mondom: Alfred Cambray.~- Óh, azt
 2     1,  III|           lakhelyérõl.~- S ha azt mondom önnek, Cambray úr, hogy
 3     1,  III|      tudom.~- No, hát mármost azt mondom önnek, Cambray úr - szólt
 4     2,  I  |           ment ezen túl:~- Én azt mondom, hogy mit is mondjak?...~
 5     2,  I  |        megcsóválta a fejét.~- Azt mondom én, hogy mit is mondok?~-
 6     2,  I  |            nógatá a doktor.~- Azt mondom én, hogy az bizonyosan valami
 7     2,  I  |         azzal a szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor
 8     2,  II | hozzájutott a maga sorához.~- Azt mondom, hogy mit is mondok...~-
 9     2,  II |           unszolá a doktor.~- Azt mondom...~- No, csak ki vele bátran!~-
10     2,  II |        csak ki vele bátran!~- Azt mondom, hogy azért van annak a
11     3,  IV |           volt sértve.~- De ha én mondom, hogy tessék besétálni!~-
12     4,  IV |         száz lakat. Nem ok nélkül mondom én, hogy vigyázzon a gróf
13     4,  IV |      utánam. Még egy dologhoz nem mondom, hogy nem volna kedvem:
14     5,  III|         lovagi és nemesi szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem
15     5,  III|         nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok a veszély
16     5,  IV |      mondja el!~- Hát mondok, azt mondom, hogy nekem mindjárt gyanús
17     5,  V  |       egész világgal? Mert bizony mondom, hogy ki a Névtelen Vár
18     6,  I  |       souterraine-ben”, akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm
19     7,  I  |      Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk
20     7,  V  |         most mondani! De csak nem mondom el. Könnyû volna az a diszpenzáció,
21    10,  III|    egészet... te!~- Csak a felét, mondom, mert csak a hímnemû Európát
22    12,  I  |          Hanem azt már csak súgva mondom el; mert hátha valaki hallgatózik
23    12,  II |      országot lakják! - És bizony mondom önnek, hogy végigmehet ön
24    12,  II |           az én vagyok! És bizony mondom önnek, hogy nem töltheti
25    13,  I  |         azt hebegte, hogy „én azt mondom, hogy semmit se mondok!”~-