Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |         aludt.)~- Alszik már! - suttogá az öregebb úr, összehúzva
 2     1,  II |       Az Istenért! ne sírjon! - suttogá neki a férfi.~De mikor olyan
 3     1,  III|            Ezt a mama játssza - suttogá a kisleány. - Ön lépjen
 4     1,  III|            Mennyi gyöngédség! - suttogá a szép szöszke a Cambray
 5     4,  III|       Kérem. Szabadítson fel! - suttogá a delnõ a belépõhöz, s addig
 6     4,  III|         Ne veszõdjék ön velem - suttogá a hölgy, amint szemeit felnyitotta,
 7     4,  V  | gondolkodnod, míg kitaláltad? - suttogá melegen.~- Ugye meg vagy
 8     5,  III|            Én vagyok, gróf úr - suttogá, aggodalmasan széttekintve.~-
 9     5,  III|       képes lesz azt megtenni - suttogá rettegõ arccal a hölgy.~-
10     5,  V  |       férfi.~- Senki és semmi - suttogá utána a leány csendesen.~
11     6,  I  |        felnyitja a szemeit... - suttogá a leány. - ...Még lábra
12     6,  I  |        felköltsön énekével... - suttogá magának - ...nem csókolgatja
13     6,  I  |       szemei.~- Nevet õ most? - suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra
14     7,  II |        nézett a leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~- Bámulatos
15     7,  V  |        hiszen én is az vagyok - suttogá Katalin.~- Hogy lehetne
16     7,  V  |  kínálta.~- Ejh, nem kell víz - suttogá -, hiszen áldomásra hívtál
17     7,  VI |      acélrács hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva
18     7,  IX |     egymásba kulcsolta.~Katalin suttogá:~- Az Isten õrizzen meg
19     9,  I  |         volt!~- Bocsásd be õt - suttogá a hölgy a rémület asztmájával,
20    13,  I  |       mondok!”~- Marie beteg? - suttogá lenyomott hangon Vavel.~
21    13,  I  |      fejét, s forró lélegzettel suttogá fülébe:~- Ne félj tõlem.
22    13,  I  |    kezére.~- Õrangyalom vagy! - suttogá hozzá. (Hangosan nem szólhatott,
23    13,  I  |      dal nem tinektek szól ám - suttogá. - Ez csak tréfa. - Ugye