Rész,  Fezejet

 1     1,  III|      unja magát?~- Ah, haha! - nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. -
 2     1,  III|  kacagás hangján magába befelé nevetett.~- Ezt ugyan jól adtuk!~
 3     1,  III|   Ördöge van, hogy kitalálja - nevetett de Fervlans. - Tehát egyezzünk
 4     2,  I  |   schönes Leder”.~- Ah haha! - nevetett a baronesse. - Ön az az
 5     2,  I  |  hiszen az is megtörténhetik - nevetett a baronesse, s minden mórikálás
 6     2,  II |       ülnénk.~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~- Tiszttartó úr bizony
 7     4,  I  |     Akár táncolhatok is.~S még nevetett neki a szegény nyomorult
 8     4,  III|       a „jelenetrõl”.~A báróné nevetett, és aközben kezét nyújtva,
 9     4,  V  |    kezdett már bámulni, és nem nevetett.~- Megnyugszom a nézeteiben,
10     5,  II |       Ez pogányság.~A társaság nevetett az ártatlan harag fölött.~
11     5,  III|   embernek meglátni.~Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan felelt:~-
12     5,  III|      esett át. A bárónõ együtt nevetett vele.~- No ugye, hogy minden
13     5,  III|         Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~- Hahaha! Én nevetek azon!
14     7,  I  |      Lajos nem haragudott meg; nevetett.~- Spectabilis most mindjárt
15     7,  II |     Nyakába borult az ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek volt.~-
16     7,  III|       ujját.~Bernát úr hamisan nevetett.~Az úrhölgy pedig bosszús
17     7,  V  |        Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel kínálta.~-
18    10,  II |     hang nem kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul
19    10,  II |      Ezen a sikerült furfangon nevetett bizonnyal.~Erre aztán Marie
20    10,  V  |       hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~- No, már kedves barátom,
21    10,  V  |       Nem maradok el tõled.~És nevetett.~Nevetõ asszonyt pedig nem
22    10,  V  | kardján.~Trentatrante ördögien nevetett.~- Most én jövök!~Melyik
23    12,  I  |        mestert is megcsókolta. Nevetett.~Majd meg egy marék bankjegyet