Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |    hallják önök, nem fognak önök engemet megölni?~- Hahaha - kacagott
 2     1,  III |           Ez a jog és kötelesség engemet illet. Lehessek olyan szerencsés,
 3     1,  IV  |      megint úgy gondolta hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi
 4     3,  IV  |          Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami
 5     4,  II  |       Kedves Lajos. - Szeress te engemet.”~Vavel gróf kezébõl kihullott
 6     4,  II  |       ereklyéi közé: „Szeress te engemet!”~Mit lehet még ezentúl
 7     4,  III |          bárónõ közbenevetett.~- Engemet az egész rablókaland inkább
 8     4,  III |         most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók támadtak
 9     5,  V   |         akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt, aki
10     5,  V   |         ha lehetõ volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen, ahogy
11     7,  I   |     hangolta.~- De hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~-
12     7,  III | válasszal vissza?~- De úgy, hogy engemet is magával viszen.~- Ön
13     7,  VI  |   szobába Lajos sietve.~- Hívtál engemet, Marie? - kérdezé, amint
14     7,  VII |          neki Marie.~- Látott ön engemet sírni valaha?~- Sohasem.~-
15     7,  VIII|       sem segít? - Le tudnál tán engemet is festeni?”~- Óh, igen.
16     7,  IX  |         õrizzen meg tégedet - és engemet - és mindkettõnket együtt -
17     9,  II  |    Amiért jött, már bevégezte. - Engemet porba sújtott, tégedet megmentett,
18     9,  III |       azt mondtam a pajtásoknak: engemet most temessetek el ide.
19    10,  II  |        ezt a gyûrût viseli, küld engemet ide: azzal az izenettel,
20    10,  V   |      Pedig lásd: a te jelenléted engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben:
21    10,  V   |        Katalin: ha azt meglátod, engemet el fogsz feledni.~S Vavel
22    10,  VI  |          neked érte Isten! Amivé engemet tettél és gyermekemet! Halj
23    11,  IV  |          az öcsémet, hát lõj meg engemet is!” Abban a pillanatban