Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |             I.~A hó olyan sûrûn esett, hogy aki ezt a csendes
 2     1,  II |       pénzt, ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej,
 3     1,  III|       fényes társaságot; térdre esett a karjai közé rohanó gyermek
 4     1,  III|   Azonkívül is a hó olyan sûrûn esett, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni,
 5     2,  III|        az adomáján. Ami rosszul esett neki.~- De hogy bemutassam
 6     3,  IV |     ütött, összeroskadt, térdre esett Marie lábai elõtt, s aztán
 7     5,  II |        õ tüze, mert az õ tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~
 8     5,  III|         legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónõ együtt nevetett
 9     5,  V  |     szoktak.~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem
10     5,  V  |   eközben a szokottnál közelebb esett ahhoz az úthoz, amelyen
11     6,  I  |    vissza, s ami e kettõ között esett, azt te tudod!”~- Önnek
12     6,  II |         huszonnyolcezer francia esett el. Miért? Semmiért? Oly
13     7,  VII|       állt fel: az neki terhére esett.~- Kedves Lizett - szólt
14     8,  III|     szeretõjétõl.”~Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek,
15    10,  III| Peisonis”-a mellett, ennélfogva esett utamba ez a szép mezõváros
16    11,  IV |  nógrádiak hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb
17    11,  IV |    hadseregnek hétszáz halottja esett és ezerhétszáz sebesültje,
18    11,  IV |       volt az egész! E rohamban esett el a soproni lovasság vezére:
19    11,  V  |       trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelõször megkóstoltattam
20    13,  I  |     Várban a komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~E három