Rész,  Fezejet

 1     1,  III | gyermek emléke: fogadja el ezt tõlem, s gondoljon kis védencére -
 2     5,  III |      estén, amikor búcsút vett tõlem az odább költözõ vendég,
 3     5,  III |        terre!” Nem jó ötlet ez tõlem?~- Köszönöm, bárónõ, köszönöm,
 4     5,  III |  következetességgel kívánhatja tõlem a világos, határozott választ
 5     5,  III |        megcsalt, és megszökött tõlem valakivel, akit én nem ismerek.
 6     5,  III |         mint - a háborúban! Ha tõlem az ellenség azt kérdezné,
 7     5,  III |   kitalálni, hogy mit kíván ön tõlem még többet.~- Hát megmondom
 8     5,  V   |        emberi gondolat volna-e tõlem, még egy harmadik lényt,
 9     6,  I   |     elõttem, s az azt kérdezte tõlem, hogy készen vagyok-e õt
10     7,  IV  |     eltaláltam, megdicsérsz.~- Tõlem nem is kérdik már - szólt
11     7,  VI  |         Haha! Te bohó! Hát még tõlem is meg tudsz ijedni? Ne
12     7,  VIII|    gond! Pedig azt is meg kell tõlem tanulnod. Csak bízd ránk:
13     7,  VIII|  kastélyodban?~- Visszaszökött tõlem a halai országába, a háládatlan.
14     8,  I   |       fogadni, hogy rabolja el tõlem azt, amit oly féltve õrzök.
15     8,  III |     fel, hogy orozva rabold el tõlem valami kincsemet, amit a
16     9,  I   | kincsei. Sértetlenül. Vegye át tõlem. Fusson vele, amerre akar.~-
17    10,  II  |      kastély üres. Mit akar ön tõlem?~Ekkor a betörõ e nevet
18    10,  VI  |   élünk, egymásé leszünk. Vedd tõlem jegygyûrûnek ezt az acélgyûrõt.~
19    13,  I   |      suttogá fülébe:~- Ne félj tõlem. Nem halok meg. Nem az a