Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |       kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt, s
 2     1,  I  |        Hahaha - kacagott fel az öregúr. - Ön csak nem nézi valamelyikünket
 3     1,  I  |   önöknek is van kisleányuk?~Az öregúr meghökkent.~- Nem, kedveském:
 4     1,  I  |        most hagyta volna el.~Az öregúr zavarba jött.~- Hát hiszen
 5     1,  I  |        portéka ez! - dörmögé az öregúr. - Mondja csak kedveském:
 6     1,  I  |          cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elõ zsebeibõl, engedte
 7     1,  I  |        skrupulózusok - monda az öregúr, nyugtalanul járkálva alá
 8     1,  I  |   afelõl, hogy alszik.~Akkor az öregúr elvett valamit a székrõl
 9     1,  I  | meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
10     1,  III|          III.~Az egyedül maradt öregúr csak reggel tíz óra felé
11     1,  III|        ön az én atyám volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát
12     1,  III|   meghalt.~- Úgy van - szólt az öregúr szomorúan.~- Ah, akkor nem
13     1,  III|       ártatlan bohó! - mondá az öregúr. - Hát a virágokat szereti-e
14     1,  III|          Azt megtartom!~Amíg az öregúr a lépcsõn aláhaladt, a gyermek
15     1,  III|      kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott
16     1,  III|    találjon.~Amint a visszatérõ öregúr léptei hangzottak a lépcsõn,
17     1,  III|       az én szállásom - szól az öregúr.~- Nem ám - felel a sergeant. -