Rész,  Fezejet

 1     2,  II |           a nõ, akit õriz, nagyon szereti a csendet.~- Úgy van. Az
 2     2,  II |       világon történtek iránt, és szereti tudni az apró emberek baját,
 3     3,  IV |     mondani a bárónõnek. Õ nagyon szereti a mendemondát. Ez pedig
 4     3,  IV |     ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap elveszi
 5     4,  II |           én téged? Ahogy a fakír szereti Brahmáját, ahogy a perzsa
 6     4,  II |            ahogy a perzsa rajongó szereti Hosszeinját, ahogy a karthauzi
 7     4,  II |    Hosszeinját, ahogy a karthauzi szereti Szûz Máriáját: nem szeretlek-e
 8     4,  IV |   kérdésre.~- Most bizonyosan nem szereti õt senki.~És aztán csak
 9     4,  IV |        akkor is úgy, mint a fakír szereti Brahmáját?~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
10     5,  I  |       magának való ember, aki nem szereti az ismeretségkötést, s ettõl
11     5,  III|           volt tenni. Ez a nõ úgy szereti õt, ahogy csak valaha asszony
12     5,  III| kötelessége is volt tenni. - Õ is szereti azt a nõt.~Nem volt hazugság,
13     7,  IV |        akinek azt mondhatta, hogy szereti! Odadobhatta magát valahára
14     9,  I  |         megcsalni, összetörni: ha szereti? És ha ellenség? ha áruló?
15     9,  I  |    Lehet-e õt elárulni annak, aki szereti?~A hölgy kegyetlenül bûnhõdött.
16    10,  IV |         tõle, pedig a disznó csak szereti a sarat, s úszni is tud.