Rész,  Fezejet

 1     1,  I  | lámpavilágot, akkor egy didergõ kisleány alakját tünteti elõ, aki
 2     1,  I  |     kaput.~A szegletbe húzódott kisleány ekkor elkezdett szöpögni.~-
 3     1,  I  |       férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán cipõcskéi
 4     1,  I  |         kottyant bele sebesen a kisleány.~- Jaj, kedveském, az más
 5     1,  I  |      meleg ez az ágy! - mondá a kisleány -, mintha valaki most hagyta
 6     1,  III|          Ah, haha! - nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. -
 7     1,  III|       leszakítanom!~- Tessék!~A kisleány leszakított egy virágot,
 8     1,  III|   utcára szolgál.~Erre azután a kisleány adott utasítást: „ahol a
 9     1,  III|     nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel
10     1,  III|        mama játssza - suttogá a kisleány. - Ön lépjen be elébb; én
11     1,  III|   Ugyanolyan öltönyt szerezni a kisleány számára, amilyentõl megfosztották.~-
12     1,  III|      annak selyem hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba fejét
13     1,  III|        ütve az asztalra. - Az a kisleány, aki dideregve kucorgott
14     4,  I  |         nem más, mint az akkori kisleány, kit a talált gyermek kendõjébe
15    10,  II |       egy levelet, amelyben egy kisleány téríti jó útra az anyját,
16    10,  III|      nagyobb sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát