Rész, Fezejet
1 1, I | nemde?~- Ellenkezõleg. Õ vetkõztetett le. Nézzék
2 1, I | gyapot nagykendõ az, amelybe õ volt burkolva. Azt átviszi
3 1, II | hogy kivel van dolga. Ez az õ embere. A rendõrség álcázott
4 1, II | ugyanarra az ágyra, amelyen õ a falnak támasztva guggolt
5 1, III | hogy ön elveszett. Hisz õ azt hiszi, hogy ön a márkinõhöz
6 1, III | aggodalmat hozta eléje, mintha az õ szíve is egy harang volna,
7 1, III | felakasztottak azért, mert õ volt az „utolsó márki”,
8 1, III | vésd; soha el ne felejtsd. Õ téged az életben a legnagyobb
9 1, III | diszharmóniát, ami most az õ lelkében kavarog, nincs
10 1, III | valami nagyon kedvére, hogy õ most egy úri hintóban kocsizik,
11 1, III | úrnak a tulajdona, akinek õ sohase hallotta a nevét.
12 1, III | kapubejárat alá gördül be.~Az õ lakása kapuján nem lehet
13 1, III | nyugalmát visszanyerve. - Az õ családi titkuk ez, amibe
14 1, IV | megmagyarázta neki Fulton úr, s õ azt egy legyezõ, egy kereplõ
15 1, IV | neki, hogy távolléte alatt õ vigye a háziasszonyi „honneurs”-
16 1, IV | amelyik azt mondja, hogy õ nem volt az éjjel a sorompókon
17 1, IV | lát egy embertársat, akit õ megölt, anélkül, hogy gyûlölte
18 1, IV | erkölcstelenség? Hát az õ szép asszonyaik, hát az
19 1, IV | szép asszonyaik, hát az õ sima udvaroncaik nem sikamlanak-e
20 1, IV | a küludvaroknak? - Mi az õ saját fegyvereiket fordítjuk
21 1, IV | mi férfiaink harcolnak az õ férfiaikkal; a mi szép asszonyaink
22 1, IV | asszonyaink harcolnak az õ szép asszonyaikkal; s a
23 1, IV | kisleányaink harcolnak az õ kisleányaikkal. Az ön kis
24 1, IV | megnyugtatá, hogy azokkal õ fog elbánni.~- Nos hát,
25 2, I | Bernát urat pedig - a tyúk. (Õ szokta a feleségét „tyúkom”-
26 2, II | bezzeg ki tudja mondani az õ nevét, még olyan predikátumokat
27 2, II | grófkisasszonyt. A beleegyezés az õ részérõl már megvan: csak
28 2, II | nevét?~- Igen egyszerûen. Õ maga nem auffirolja magát
29 2, II | valakijének, aki azt, amit õ írt, el tudja olvasni, de
30 2, II | cifrákhoz nem ért, ami az õ adresszén van, s az õ keze
31 2, II | az õ adresszén van, s az õ keze alól kikerül.~- Hát
32 2, II | meg tudna felelni; mert õ folytonosan szemüggyel kísérhette.~-
33 2, II | tartják, hogy a szakácsné az õ felesége. A falubeli leányokra
34 2, II | annyit a száján, hogy „az õ úrnõje egy szegény árva
35 2, II | de azért mégis mindennel õ rendelkezik”.~- S nem fogadnak
36 2, II | rossz fogaival, s most már õ is hozzászólhatott a napirenden
37 2, II | semmi okunk sincs rá, mert õ nem mondja, hogy az - mindennap
38 2, II | lövöldözést, inkább mulassanak az õ rovására, s azóta minden
39 2, II | névtelen úr, ha soha se õ, se cselédei a néppel nem
40 2, II | telescopiuma elhelyezve. Ezt õ maga tudatta velem. Ezzel
41 2, II | maga tudatta velem. Ezzel õ a magasból minden udvarba
42 2, II | könyvek, nyalánkságok. Azokat õ maga osztogatja ki közöttük.
43 2, II | De mondja már!~- Minthogy õ a „disznófejû kisasszony!”~
44 2, II | maga biztos menedékébõl, õ ugrott fel helyérõl, s odafutott
45 2, II | hogy ki ez a dominus és az õ dominája.~Ez az „én” szó
46 2, II | úgy játszani, hogy mindig õ veszítsen, s a vendég urak
47 2, II | nasivasiba beleszólni, mert õ még senki sem, neki csak
48 2, III | volt az alispán elõtt: hisz õ eddig úgy tudta, hogy aki
49 2, III | elõre tudni akarnak, amit õ elmondani szándékozik.~-
50 2, III | mondta a tanítványainak, hogy õ az az ember, aki mindent
51 2, III | betétesse. Ezzel a kérdéssel õ csak nem sérthetett meg
52 2, III | hiszen én nem ijedek meg az õ pisztolyától. Nekem is van
53 3, I | a klasszikusokat. Ez az õ saját olvasmánya is: egyebet
54 3, I | tartottak. A leány számára az õ kedvenc bora, a Muscat Lunel
55 3, I | hogy az a valaki, akit õ Lajosnak nevez, éjjel ott
56 3, I | fénymázos rokokóasztal; azon õ minden reggel talál olyanforma
57 3, II | még Marie járni tanult, az õ kezét fogva.~Elõre örül
58 3, II | is a magányos veréb, akit õ Dávidnak nevez. (Bizonyosan
59 3, II | felszedve a bõ japonika alá; õ pedig odaült a lábaihoz,
60 3, III | érte, onnan bizonyos, hogy õ maga is halkan utánadúdolta
61 3, III | leány! Még azt mondta, hogy õ boldog! Ebbõl állt az egész
62 3, III | névtelen szörnyeteget az õ féltett kincse ellen?~Hát
63 3, III | megaranyozott hullámtükörre, az õ tündérálomi paradicsomára,
64 3, III | hajtott a támadó szellõ. Innen õ most már számûzve van.~-
65 3, III | köszöntõ óta nem töltötte az õ négy óráig tartó álmait
66 3, III | tizenegyet ütött már, s õ még fel volt öltözve.~Ekkor
67 3, III | embert be próbálok hozni az „õ szobájába” vagy a „Madame”-
68 3, III | gondolok másra, mint hogy õ halálos beteg. Nekem az
69 3, III | halálos beteg. Nekem az õ élete kell, az az elsõ,
70 3, III | menjen, jó Henry, hiszen ha õ haragudni fog, én ott leszek
71 3, III | kocsizörgést meghallaná õ, s arról megtudná, hogy
72 3, IV | vállalkoznék erre. Megint csak õ kérdezett.~- Doktor úr,
73 3, IV | hogy el ne aludjék, amíg õ visszatér, s másvalakit
74 3, IV | besuttogott az ajtón:~- Hogy van õ?~Henry ápolta. A jó ember
75 3, IV | sohase tudott meg semmit.~Õ csak akkor mert visszanézni,
76 3, IV | kell mondani a bárónõnek. Õ nagyon szereti a mendemondát.
77 3, IV | betû se hozzá. Erre aztán õ is hazaküldte az elragadott
78 3, IV | arcán azt a búskomorságot. Õ egyetlen ártatlan tündéri
79 3, IV | mûvészek feltûnnek és letûnnek, õ nem gyönyörködött bennük;
80 3, IV | szemrehányó önvád, hogy íme, akit õ lesbõl le akart lõni, azt
81 3, IV | készíttette, csak azért, hogy az õ félelmét elûzze általa,
82 4, I | meghívásokkal ostromolták, de õ oly határozott visszautasítással
83 4, I | hogy ne találkozzék vele. Õ látszott kerülni szomszédjait:
84 4, I | is köztük.~Karácsonykor õ is rendezett karácsonyfát
85 4, I | Ezt nem helyeselte a gróf. Õ is bõven juttatott segélyt
86 4, I | mindent jobban tud, mint õ? Érezte, hogy ez neki versenytársnõje.
87 4, I | keresi. Éppen úgy, mint õ. Ezen a téren össze kell
88 4, I | mondta tollba a gróf, s õ csak egy V betût jegyzett
89 4, I | közelléte nyugtalanítja. - Ki õ?~Külsõ összeköttetései által
90 4, I | sejthetünk felõle, hogy õ a Mouffetard utcai rejtélyes
91 4, I | selyemmel bélelt sírba, akinek õ a mindene, és kinek nem
92 4, I | arra gondolni, hogy egykor õ is mindene legyen ennek
93 4, I | otthon.~Mi tárgya lehet az õ ábrándozásának? Mire mélázhat
94 4, II | volt. Nem sokat ügyel az õ tudós elõadására, s a feladott
95 4, II | legjobban bebizonyítja, hogy õ egy más planétáról való
96 4, II | dicsõ hõstettekre, amiket õ Szent Lajos keresztes hadjáratáról
97 4, II | Az nem is várta azt, hogy õ beszéljen; hanem mohó kíváncsisággal
98 4, II | a leány odakuporodott az õ üresen hagyott helyére,
99 4, II | bûbájában gyönyörködni az õ Lajosa ide feljár. A hûtelen!~
100 4, III | telescopiummal kikémlelje, ami az õ kastélya körül történik?~
101 4, III | át a teleholdat, amelyet õ a kalendáriumi arcképe szerint
102 4, III | ajtaját zárja be maga után. Õ maga visszament a csillagdába.~
103 4, III | szolgálattevõ némber lehetett. Õ is a holdfogyatkozást nézte -
104 4, III | fenn csillagot vizsgálni: õ és a gróf. Õ nézte a holdat,
105 4, III | vizsgálni: õ és a gróf. Õ nézte a holdat, a gróf meg
106 4, III | álmából, s az észrevegye az õ ottlétét. Az ok már megszûnt;
107 4, III | csakugyan az történt, amit õ elõre megmondott.~Egyike
108 4, III | azzal a gyermekkel, akit õ pártul fogott, azóta is,
109 4, III | oda; annak az ura volt az! Õ cimborázott velük; õ eresztette
110 4, III | az! Õ cimborázott velük; õ eresztette be azokat!” s
111 4, IV | szomszéd ház kapuira, mint õ. A hálószobájában pedig
112 4, IV | izmos férfiakkal, mint õ, s azok mind Sátán Lacit
113 4, IV | elöl-hátul és körös-körül, õ azok közül mind kitépné
114 4, IV | magát. Nemegyszer tett le õ már ilyen remeket. Hanem
115 4, IV | szobájában magára.~Amióta õ maga nem foglalta el helyét
116 4, IV | akadozott el. - Hiszen innen az õ távollétében mindent elvihettek
117 4, IV | megmagyarázom, hogy hogyan kell; õ maga asztalos, lakatos,
118 4, IV | mindig arról fecseg. Megérti õ azt, amit neki magyaráznak,
119 4, IV | kifirtatták a szomszédok, hogy õ a Sátán Laci felesége, s
120 4, IV | zsivány akárhol be tud az õ kastélyába jutni. Azok a
121 4, IV | õneki elmondja azt, hogy nem õ és nem az õ cimborái követték
122 4, IV | azt, hogy nem õ és nem az õ cimborái követték el a minapi
123 4, IV | a bárónõ kastélyából az õ rejtélyes megjelenésével
124 4, V | csak jelentsem be, hogy õ a Mátyás mester.~- Igen,
125 4, V | olyan okos embernek, mint az õ ura, s egy olyan bolond
126 4, V | neki, hogy mit szeretne õ itt létesíteni.~Mátyás mester
127 4, V | csinálta a batteriái ellen, õ azon a hosszú allén minden
128 4, V | semmi golyóbis nem árthat, õ meg mind lepuskázhatja az
129 4, V | mester, hogy mit dolgozik õ a Névtelen Várban, az nem
130 4, V | az nem történt meg. Az õ társaságában csak Napóleont
131 4, V | még sokáig hallgatom az õ Napóleon-verésével, még
132 4, V | olyan bolond leszek, mint õ.~Vavel Lajos azt mondta
133 4, V | azzal a gondolattal, hogy õ minden éjszakára úgy be
134 5, I | igen nagy tévedés volt az õ részérõl. Futóbetyár, lótolvaj,
135 5, I | elmulattatják, nem szorul õ többé az õ unalmas philosophemáira.~
136 5, I | elmulattatják, nem szorul õ többé az õ unalmas philosophemáira.~
137 5, I | ugyanazon az úton, amelyen õ szokta a rendes sétakocsizását
138 5, I | kellett tartania, hogy az õ lakásába is szállásoljanak
139 5, I | hol hallott vagy olvasott õ e névrõl valaha valamit?
140 5, I | Meg akarta mutatni, hogy õ milyen makacs, megátalkodott
141 5, I | nem kellett aggódnunk. Õ nagyon elõvigyázó, és igen
142 5, I | bárónõt csalták meg, hanem õ csalja a világot; van valami
143 5, I | Szenvedélyes versenyfuttató volt. Õ tudott csak árkokat, sövényeket
144 5, I | ablakaiból átrévedezett hozzá. Õ is szeretett valaha tréfálni,
145 5, I | ma van megverve, ha pedig õ veri meg a katonát, akkor
146 5, II | nem mozdult semmi vonás. Õ csak játszotta azt, amit
147 5, II | tetszik az embereknek az, amit õ most csinált. Õneki is tetszett.
148 5, II | Azt hitte, ez már csak az õ tüze, mert az õ tavába esett;
149 5, II | csak az õ tüze, mert az õ tavába esett; s nekiindult,
150 5, II | elvesztett országát: ahol õ az egyedüli király a halak
151 5, III | tenni. - Miért akarja, hogy õ fogadja el? Miért akar az
152 5, III | fogadja el? Miért akar az õ lakásába bejutni, ahova
153 5, III | hallja meg; majd kinyitja azt õ maga.~S aztán járta a hosszú
154 5, III | jöttem.~Ez meglepte Lajost. Õ abban a hitben volt, hogy
155 5, III | belõle. A direktórium alatt õ a francia seregnél mint
156 5, III | megy a per útjára, akkor õ mint vendége fog annak a
157 5, III | Ebbõl következett, hogy õ egész ittléte alatt többé
158 5, III | hevében elõttem elárult. Õ a szomszéd városban fog
159 5, III | el szoktak sétakocsizni. Õ rá fog önre ott lesni. Maga
160 5, III | az ön hintajának, s akkor õ bemutatja magát önnek, megállíttatva
161 5, III | elmondva egyenesen, hogy õ Barthelmy Léon, s meg akarja
162 5, III | között tisztelni.~- De ha õ azzal nem lesz megelégedve,
163 5, III | valami állatnak a nyakát.~- Õ képes lesz azt megtenni -
164 5, III | mutatom be Barthelmynek, õ sem fogja megállhatni nevetés
165 5, III | káromkodva elhistorizálni, hogy õ két hónapig lakott egy szép
166 5, III | asszonynak a házában, aki az õ irányában csupa etikett
167 5, III | juthatott észrevétlenül, s õ azt csak az utolsó nap fedezte
168 5, III | kocsiszínben volt elfoglalva, õ maga sietett csodálatos
169 5, III | térre vezetett. Ez volt az õ megszokott sétájuk helye,
170 5, III | édes érzésnek, hogy e nõ az õ megkíméléseért ily önfeledten
171 5, III | kötelessége is volt tenni. - Õ is szereti azt a nõt.~Nem
172 5, III | a lovakkal a fõkapuhoz; õ maga bevezette a parkba
173 5, III | is ismerek, elrabolni az õ egész világát. Nem tudok
174 5, IV | ezredesnek meg kell tudnia, hogy õ valami módon mégis rá van
175 5, IV | lakott a Névtelen Várban, õ maga volt, nem más. A statutió
176 5, IV | esperesi rangjánál fogva õ is hivatalos volt; de az
177 5, IV | is hivatalos volt; de az õ védelmében sem volt köszönet:
178 5, V | szófogadó iparkodott lenni. Ha õ megszólította, arca felderült;
179 5, V | kocsiban tegnap más ült az õ helyén? Valami ösztön (büszkeség
180 5, V | úrhölgy a kertben sétál, õ a park útjain és pázsitjain
181 5, V | sétál, - arra a jelre, hogy õ felveti a zsebkendõjét a
182 5, V | nem tekintve haladt elõre, õ hirtelen a vadgesztenyefák
183 5, V | Lajosomat. Tegye õt boldoggá; õ nagyon jó ember. - Én nem
184 5, V | nagyot sóhajtott.~- Hogy õ nekem senkim és semmim! -
185 5, V | Zsófia nevét; adjátok ide az õ szolgálóköntösét, adjátok
186 5, V | szenvedélyes hangja. Maga sem tudta õ azt, hogy ennyire képes.
187 5, V | Lajos átérezte, hogyha õ most tettetne és tagadna,
188 5, VI | illusztrált mûnek, amit õ már könyv nélkül ismert,
189 5, VI | leánynak igaza volt. Az õ hazája nagyságának a jelvénye
190 5, VI | jelvénye volt az a virág: az õ nemzete dicsõségének csillagait
191 5, VI | Az bizony nem Istennek az õ csapása, hanem ember csinálta,
192 5, VI | ez úton lehet gyökeresen, õ maga saját pénztárából felajánlá
193 5, VI | méltatlanul rágalmazta. De õ sokkal nagyobb lelkû, hogysem
194 5, VI | az egész vidéket, mely az õ rágalmazásától visszhangzik.~
195 6, I | csaljam magamat azzal, hogy õ még megvan: odakészítsem
196 6, I | jutott neki, hogy olvasta õ valahol, hogy akit eltemetnek,
197 6, I | jour de gloire est arrivé.”~Õ „ezt” a dalt hallotta egyszer
198 6, I | azzal a felirattal, amit õ szánt a kedvencének, s a
199 6, I | lehessen ültetni. Azokat õ maga saját kezével ültette
200 6, I | leányomat öltöztettem fel az õ leányuk ruhájába, hogy az
201 6, I | vadásztak a királyokra és az õ ünõikre, s a királyleányból
202 6, I | nagyságában, ha tudnád azt, hogy õ, aki forgatja a napok és
203 6, I | szívbe belát, s nem szorul õ se a te mentségedre, se
204 6, I | annak a szemei.~- Nevet õ most? - suttogá Marie Lajos
205 6, II | Szerencsére ez már nem az õ gondja.~Fertõszegen nem
206 6, II | mindenféle apró gondja is az õ nyakába szakadt.~Megkísérté
207 6, II | Fertõszeg és vidéke számára volt õ érthetetlen különc: igazi
208 6, II | lett csirke; mert azokat õ rögtön megfõzette keményre,
209 6, II | belsõ hártyán. Ez volt az õ titkos levelezésének módja.~
210 6, II | eltitkolt lépésrobaját.~S õ ott a Névtelen Várban hallgatott,
211 6, II | melyben történetünk lefolyt. Õ maga a többek között arról
212 6, II | nyomán, hogy ez az ország az õ ellenségét mint szabadítót
213 6, II | tudta Vavel jól. Pedig az õ eszméinek ez volt az igazi
214 6, II | franciák, Vavel rokonai. Az õ vére fecskendi körös-körül
215 6, II | átkozzák azt a nemzetet, akit õ imád. És mindezt „egy” ember
216 6, II | rekesze rostélyát felhúzzák, s õ rohanhat elõ, kikeresni
217 7, I | ember a hazában, akinek õ, az adomák Nagy Mogulja,
218 7, I | megmondá, hogy nem szokott õ olyan emberre rálövöldözni,
219 7, I | emberre rálövöldözni, akinek õ egyszer az asztalánál poharat
220 7, I | megjelent Marie-val elkölteni az õ finom csigalevesét, murokfõzelékét,
221 7, II | lángoló utca közepébõl „Õ Maga”; a minden eddig élt
222 7, II | hitte azt az ügyet, aminek õ egész ifjú életét odaáldozá.~
223 7, II | egész ifjú életét odaáldozá.~Õ csak egyesek levelezéseibõl
224 7, II | vendége várta.~- Itt van õ! Lássa meg. - Most már megláthatja
225 7, II | én az aerariummal, meg az õ pénzével? Itt tenni kell,
226 7, III | mint szép.~- S kicsoda õ? Mi õ a grófra nézve?~-
227 7, III | szép.~- S kicsoda õ? Mi õ a grófra nézve?~- Önnek
228 7, III | jól: azt hiszem. S hogy õ megérdemli azt, hogy ön
229 7, IV | Avoncourt nem szabad most! Õ mindezt milyen jól végezné!~
230 7, IV | De hát miért reszket az õ keze? Mi ütött a szívéhez,
231 7, IV | tollat, s ledobja a földre.~- Õ jön! Õ jön! Õ idejön mihozzánk.~-
232 7, IV | ledobja a földre.~- Õ jön! Õ jön! Õ idejön mihozzánk.~-
233 7, IV | földre.~- Õ jön! Õ jön! Õ idejön mihozzánk.~- De ki
234 7, IV | Lajos mondott az erdõben: „õ az én jegyesem”.~A férfi
235 7, IV | nem soká engedte azt át az õ csókjainak, elvonta tõle
236 7, IV | õérte jöttem ide ily sietve. Õ várhat. De nekem azt mondák,
237 7, IV | figyelmes hallgatója volt õ annak. A figyelmezéstõl
238 7, IV | ilyen a világon, s az az õ Lajosa!~- Ez volt a mi elsõ
239 7, IV | választottja elõtt, hogy õ vetélytársnõ nélkül él szívében. -
240 7, IV | csók nagy különbség!~Az õ arca régtõl oly halavány
241 7, V | vendég állt a házhoz, az õ gondja volt az ellátás.
242 7, V | megmondani. Lajosra nézett.~- Õ egy igen kedves barátomnak
243 7, V | akit tavaly temettem el. Õ viszi a házam gondját.~-
244 7, V | összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az õ háza volt: a võlegény nem
245 7, V | Marie elõtt mindent, amiben õ volt legjobban érdekelve.
246 7, V | szemébe odavágva szemével. - Õ is azt hitte, hogy én Lajosra
247 7, V | el akarná azt olvasni.~- Õ ezt még tavaly akarta önnek
248 7, V | kívül - monda Lajos.~- S õ azt kiragadta a kezembõl -
249 7, V | baj az: majd elmúlik.~Már õ egyszer hozta õt ily állapotban
250 7, VI | ismét egészen felderült. Õ maga sietett azt tréfával
251 7, VI | nekem írásban adva, hogy õ Lajosnak senkije és semmije?
252 7, VI | semmije? De komolyan szólva, õ itt nem maradhat, midõn
253 7, VI | eltávozta után, úgy hiszem, õ is örömest fog inkább azzal
254 7, VI | menni, mint itt maradni.~- Õ nagyon szeretett engem -
255 7, VI | megismerteté, aminek a célját õ maga is csak most tudta
256 7, VII | hogy õt fölkeresse. Az õ konyhájában minden olyan
257 7, VII | tölgyfaszéken ült, ami egyenesen az õ számára készült, más szék
258 7, VII | magamhoz; én leszek ezután az õ kis mamája.~- Úgy?~- Õ nem
259 7, VII | az õ kis mamája.~- Úgy?~- Õ nem maradhat itt a nagy
260 7, VII | hogy legyen mit fõznöm. Az õ ígérete szentírás: nekem
261 7, VII | egyebet tudnom, mint azt, hogy õ itt van. Jó helyen van. -
262 7, VIII| Hát ilyen szépek azok? - Õ persze sohase látott belõlük
263 7, VIII| helységben, sokszor hallott õ valami emberjajszó forma
264 7, VIII| hogy a pávák tesznek úgy. Õ azt nem akarta neki elhinni.
265 7, VIII| ez vajon mit jelenthet? Õ nem érti. Hanem azért csak
266 7, VIII| felporhanyítják, s megmutatja, hogy õ is ért hozzá: „óh, én egész
267 7, VIII| neki, hogy azt mondta, hogy õ azt megtanulja. Az udvaron
268 7, VIII| arra is vállalkozott, hogy õ azt is megtanulja. A konyhában
269 7, VIII| azt, s azt mondta, hogy õ mindennap hajdúkását kívánna
270 7, VIII| csókolni Marie-nak, amin õ felette nagyon csodálkozott.
271 7, VIII| megragadta. Új könyvek, aminõket õ még sohase látott. Versek,
272 7, VIII| akarta olvasni! Óh, hogy fog õ ezekbe holnap beleülni és
273 7, VIII| Katalin mondta, hogy ez az õ saját mûve. „Hát te így
274 7, VIII| tanította, s kísérte csónakon az õ aranyhabok közt úszó nereidaalakját.
275 7, VIII| meg kéket látok rajta.~Õ aztán megmutatta, hogy tud
276 7, VIII| Lajost meglesni, mint neki. Õ aztán csak Katalin arcán
277 7, VIII| jól eshetik az neki!~- És õ hat esztendeig sohase dohányzott
278 7, VIII| biztosítá õt róla, hogy az õ feje attul meg nem fájdul.~
279 8, I | akadályozó” beleszól, hogy õ csutoráról nem gondoskodik.
280 8, I | generalcommando azt tudatja, hogy õ ugyan nem fogja élelmezni
281 8, I | mondta, hogy majd gondoskodik õ vármegyénként a maga zászlóaljai
282 8, I | nemes inszurgenstõl, hogy õ parasztkáplártól, strázsamestertõl
283 8, I | Ange-ról való mesét. Ha õ a korzikai kéme volt, akkor
284 8, I | Katalinom, minõ áldozatot hozott õ akkor énértem - és Marie-ért.
285 8, I | Marie-val együtt kocsizom ki, s õ engem meg akar attól szabadítani.
286 8, I | akar attól szabadítani. Az õ önfeláldozása nélkül fel
287 8, II | végén ipszilont írni, s az „õ” betût „eõ”-vel, az „Ns”
288 8, II | semmiféle potentátnak belépni az õ beleegyezése nélkül. A nemesember
289 8, II | hármas törvénykönyv, az õ ügyeit intézi el a szolgabíró,
290 8, II | nemzeti szellem mind az õ kizárólagos tulajdona. Õ
291 8, II | õ kizárólagos tulajdona. Õ tanácskozik a megyeház termében,
292 8, II | tanácskozik a megyeház termében, õ választ tisztviselõt, országgyûlési
293 8, II | követet a megyeház udvarán, õ ád utasítást a követeinek,
294 8, II | legyen a zászlóanya: hisz õ a vezérnek a menyasszonya;
295 8, II | tisztességet Marie töltse be. Az õ zászlója ez. Neki kell a
296 8, II | gróf bandériuma, melynek õ maga volt a fõstrázsamestere (
297 8, II | hiába szabadkozott, hogy õ már falatozott, künn a gyepen,
298 8, II | hogy valaki a zongorán az õ inszurgens-nótáját, a Sárga
299 8, II | meglepetésért.~És így mégis õ kapta az utolsó csókot.~*~
300 8, II | neki, kedvében jártak; de õ csak nem tudta e mosolygó
301 8, II | föl egymást rá nézve, és õ arra gondolt, mikor hosszú
302 8, II | futnunk kell valamerre, az õ utasítását várjuk be, aki
303 8, III | emberem.”~Sátán Laci volt az.~Õ maga nem mondta meg a nevét
304 8, III | gyanúját elaltassa, eleinte õ kerülte azzal a legtávolibb
305 8, III | hölgyet, igézõ pongyolában, az õ szabadító megjelenésére
306 8, III | ezredemmel cantonozásra az õ helységébe tegyenek át.”~„
307 8, III | leplezze le a hölgy arcát. Ezt õ nem fogja megtenni. Ebbõl
308 8, III | megtenni. Ebbõl párbaj lesz. Õ évek óta nem fogott fegyvert
309 8, III | csapatommal megindulok éjjel az õ helységét fölkeresni. Csapatom
310 8, III | azt kigondolni, hogy az õ bálványát, az õ oltárképét
311 8, III | hogy az õ bálványát, az õ oltárképét odahurcolják
312 8, III | saskörmei ragadják meg az õ liliomszálát s támadjon
313 8, III | grófnõ szerepe megszûnik: õ nem lehet semmiféle minõségben
314 8, III | praesumptiv úrnõnk kísérõje. Õ megkapja a maga ötmillió
315 8, III | orvosunk a fõhadiszálláson. Õ értesítve lesz már, s a
316 9, I | hová lett?~S ha még csak õ maga volna, de hát Amélie?
317 9, I | becsületét óhajtja, hogy ki volt õ ezelõtt? Ahelyett, hogy
318 9, I | foglalhatta volna el magának. De õ meg tudta védence számára
319 9, I | ilyen gyémántjellem.~S most õ ezt a gyémántot, mikor megtalálta,
320 9, I | azt az eszmét elérni, hogy õ Lajosra nézve ne legyen
321 9, I | mosolyával bízta magát az õ védelmére, egy gyermeket,
322 9, I | aki éjszaka odalopózik az õ ágyába, s hozzásimulva kéri,
323 9, I | altassa el; - aki kezét az õ kezébe téve, mondja el utána
324 9, I | megbízott híve volt, az õ látszólagos szolgálatában?~
325 9, I | Nem tehetem.”)~Tehát õ nem teheti. - De ez még
326 9, I | útban: rátaláltam önre.~- Õ nekem levelet küldött öntül?~-
327 9, I | mindazon idõ alatt, amíg õ a leányát elhagyta, legyen
328 9, I | csókjaival, és sírt.~- Ilyen volt õ, mikor még ártatlan volt!~-
329 9, I | azzá lett, Madame!~- Milyen õ? Hogy változott meg? Szép
330 9, I | Amélie-nek a mostani képmását? Õ sohasem engedte magát lefestetni.
331 9, I | mondja, hogy itt vagyok. Õ engem látni akarna. Az influenza
332 9, II | szemközt nem találkozott. Õ a mellékajtón jött ki a
333 9, II | gyermekiest.~- Látod? Ilyen volt õ, mikor elhagytam.~- Kicsoda?
334 9, II | második atyám! Miért jön õ ide?~- Azért, hogy újra
335 9, II | megoltalmazzon téged.~- S hol van õ?~- Amiért jött, már bevégezte. -
336 9, II | Az lehetetlen! Hogy õ, ha ott van, ahol én vagyok,
337 9, II | a halálának spóráit is. Õ is megkapta e ragályt. De
338 9, II | szólt Marie. - S hová lett õ?~- Elment a Névtelen Várba.
339 9, II | nem félnek a ragálytól. Õ jól gondját fogja viselni.~-
340 9, II | szeretni, egyedül én. - Ugye õ nem kérdezte, mikor engem
341 9, II | mely kigyógyítsa belõle. És õ évekig ápolt, rejtegetett
342 9, II | eltemették. S most, mikor õ kriptájából kitört, hogy
343 9, II | Lajosra! Azt akarod-e, hogy õ kétségbeessék?~- Katalin.
344 9, II | Isten vigyáz-e ránk? Az õ ítéletének napja ez. Lajos
345 9, II | ítéletének napja ez. Lajos és az õ hívei kihúzták a kardot,
346 9, II | jelkiáltással, hogy „éljen az õ választottjuk!” Ha Isten
347 9, II | nem helyesli, hogy amit õ elhatározott, a jövendõt,
348 9, II | én? Hogy meghallhasd az õ szájából, hogy én vagyok
349 9, II | szelíden szólt:~- És ha õ így szólna tefelõled, én
350 9, II | aki útra készül oda, ahol õ lakik már, attól hadd izenjem
351 9, III | A katona ismét imádja az õ bálványát.~Az a múlt éjszakák
352 9, III | egynek megmondtam a jelszót, õ visszamondta a magáét; arra
353 9, III | levelet, átadtam neki, s õ menten elhozta rá a választ.~-
354 9, III | helyreállítani.~Hát akkor az õ ábrándképébõl mi lesz?~Azok,
355 9, III | A béke angyaláról - az õ angyaláról - egyik sem akar
356 9, III | sátorába, s aludjék egyet. Õ azalatt maga fogja végezni
357 9, III | legelészni kezdett a buja fûben, õ leakasztá válláról a karabélyt,
358 9, III | körömfaladékot. Milyen nagyon gondol õ rám!”~Az öszvér csengettyûje
359 9, III | Cambray itt van. S most õ vigyáz Marie-ra. Lehet,
360 9, III | csapatot kapitányára bízta, s õ a kiválasztottakkal megindult
361 10, II | okos ember. Elõre látta õ, hogy a „mon petit garçon”,
362 10, II | garçon”, ha megtudja, hogy õ itt van, senki által le
363 10, II | megszentségteleníteni: az õ leányszobáját.~Odasietett.~
364 10, II | ravaszul ki tudta játszani az õ kedvencét, az õ imádott
365 10, II | játszani az õ kedvencét, az õ imádott bálványkáját, hogy
366 10, II | tör hozzá, meg ne tudja az õ dögvészes fekhelyét közelíteni.
367 10, II | csengethetsz neki, majd õ kiszolgál. Én nem õrizlek
368 10, II | lámpánál a gyertyát, s aztán õ a puskát, Marie a szövétneket
369 10, II | végig. Marie volt a bátrabb; õ ment elöl Lizett ajtajáig.~
370 10, II | rátaláljanak Lizettre. Mikor õ alszik, akkor nincs elrejtve.
371 10, II | aki vezetni fogja. - Ez az õ parancsolatja!~- Engedelmeskedem
372 10, II | engem ide küldött, hogy az õ kincseit, ahol találom,
373 10, II | a kijelölt menedékig az õ legdrágábbját: de én mást
374 10, II | asszony nem árulta el az õ kincseit, hanem elrejtette,
375 10, II | siessen ide minél elõbb; õ ismeri e zár fortélyát,
376 10, III | Cythere dandárához tartozott õ is.~La Barbe Hector kozák
377 10, III | Ma santé est bonne. Hogy õ egészséges. La temps est
378 10, III | életükben. A szegény emberek az õ nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat,
379 10, III | allegóriában pedig, ahol õ játszta a Folie-t, bolondult
380 10, III | szépségére, s egy estélyen, amit õ adott, megtiltotta neki
381 10, IV | irányban folyik, amelyen õ haladt. Tehát mind a két
382 10, IV | volt az égõ bozót, s abbul õ folyvást új csóvákat hajigált
383 10, IV | tûzijátéknak, amit ezúttal õ rendezett a hajdani patrónusa
384 10, IV | tiszteletére. Valószínûleg õ maga is bele fog égni.~Hanem
385 10, IV | levelek valamelyikét, miket õ két küldönc által két különbözõ
386 10, V | trombitáltatott, s azonnal megindított õ is egy portyázó csapatláncot
387 10, V | árulása tehát tökéletes. Õ magát Vavelt hozta a nyakamra. -
388 10, V | Annyi katonai ismeretet õ is feltett ellenfelérõl,
389 10, V | a nevével dicsekedik, s õ is kicserélte vele ez udvariasságot.~-
390 10, V | elsõ vágást.~Hanem biz az õ acélja rosszabb volt amazénál.
391 10, V | a másik vágás már nem az õ számára volt rendelve. Kicsavarta
392 10, V | hangzó puskalövéseket, s õ is azt vette ki abból, hogy
393 10, V | csapatját magával ne sodorja, õ maga vágtatott kísérõivel
394 10, V | dsindsásban fölköttesse. Õ nem ellenség volt, hanem
395 10, V | ellenfele elõkészületét. Õ is kihúzta hát nyeregkápájából
396 10, V | Fervlans ír „Thémire” felõl. Õ is fojtást gyúrt abból,
397 10, V | és Grassini nem fogja az õ kedvéért da capo elénekelni
398 10, VI | elferdült ajkakat nem látta õ soha. Ez az egész tekintet
399 10, VI | Hanem a lovag ráismert az õ arcára a parasztfejkötõ
400 10, VI | veszélyeztetett helyrõl: õ tudja, hogy hova lett az
401 10, VI | szívét meg nem gyógyítja az õ szerelme soha. Ha ezt a
402 10, VI | Vavel között állni, mert õ volt annak megindítója!~
403 10, VI | Az volt csak nagyra az õ soproni legényeivel! Túltesznek
404 10, VI | vele, ha felnyitod azt, s õ látni fogja, hogy ami benne
405 10, VI | hamu. Óh, hányszor kért õ engem erre!~Azzal megcsókolgatá
406 10, VI | megcsókolgatá szíve szerint az õ szerelmes menyasszonyát,
407 11, II | Mihály volt az alezredesük. Õ maga vágtatott elöl, s két
408 11, II | barátim! - kiálta, mikor már õ maradt utolsó katonának
409 11, III | maradnia az ispitályban. De biz õ, amint meghallotta, hogy
410 11, III | neki több medicina, megy õ verekedni, hol a fegyvere? -
411 11, III | akinek kellett. Hol vegyen õ mármost fegyvert? Elment
412 11, IV | által viselt bajusz.~Az õ kedvenc alkotása volt az
413 11, IV | der neue Rákóczi”-nak.~Az õ ajánlata az volt, hogy az
414 11, IV | Hisz ez tábornok volt, õ pedig csak egy országnak
415 11, IV | célpontnak rakta volna fel. És õ hidegvérrel nézte az ütközetet,
416 11, IV | szemébõl kicsordult a könny. Õ is ott lehetett Landsknechtsschild
417 11, IV | csak közvitéz volt már, õ nem volt vezér) támadt egy
418 11, IV | lemondásból lehetett megismerni az õ magas lelkét (a nádorét),
419 11, IV | hanem azért a nagy bajban õ is tudott vezér lenni; összeszedte
420 11, IV | ellenség kezébõl; akkor õ maga is olyat kapott a fejére,
421 11, IV | nyerített gazdája után. Azt õ maga nevelte fel; nem is
422 11, IV | ahol senki sem vezényelt, õ legalább osztozott a saját
423 11, IV | Geramb ezredes, hogy az õ rendes lovassága annyira
424 11, IV | zászlótartó maga attakíroz, s õ keresi a sûrûséget a csatában,
425 11, IV | bosszantották ifjabb ismerõsei, õ is ott volt Gyõr alatt mint
426 11, V | próbának. Hát csak feltartotta õ is a pallosát. Sámsonverõ
427 11, V | kommandérozni. De nem is õ kommandérozott azoknak,
428 11, V | legjobb futó volt, mikor õ maga minden mást megelõzve,
429 11, V | kiabálta be minden házba, hogy õ maga menekült meg egyesegyedül
430 11, V | bizonyosan hirdette, hogy az õ zászlóaljuk volt az egyetlen,
431 11, VI | visszavonulás volt, azt már õ a sziget farkáról nézte.~
432 11, VII | melyik az utóhad, mert õ maga sem tudta, hogy merre
433 11, VII | igen széles látköre volt. Õ egyenes összeköttetésben
434 11, VII | nádor állt a dandár élére, s õ vezette a hídon keresztül
435 12, I | szívszakadva a galambját, mint õ azt a derék embert. Meg
436 12, I | hogy a wagrami csatában õ is elesett. És vele együtt
437 12, I | Ki mondta önnek, hogy õ hercegasszony? - kiálta
438 12, I | alispán is ott van?~- Ott ám. Õ is kapitulált, de az asszonyságok
439 12, I | generális azt felelte, hogy õ jobban ismeri azokat a dámákat,
440 12, I | akit mostohája megvert.~Az õ mostohája: a sors.~- A bizony:
441 12, II | cserébe az én hölgyeimet az õ hölgyeiért. Egyéb kívánságom
442 12, III | kitûnõ paripája lehetett, õ maga nevezetes távlovagló,
443 12, III | nem szükség kérdezõsködni. Õ toalettjét csinálja, uram!~-
444 12, III | azt megtudni, mert elájul. Õ nagyon ideges. És aztán
445 13, I | a másnap reggelre, hanem õ is felkapott a lovára, s
446 13, I | hadvezérek vesztettek is: õ diadalmaskodott. Azt az
447 13, I | senki le nem bír gyõzni, õ legyõzte azon a téren, ahol
448 13, I | elõveszi a zokogás. Csak õ maga, csak a beteg kacag.~
449 13, I | csókolja; hanem õhozzá. - Õ az elsõ. - Õ az, aki elõtt
450 13, I | hanem õhozzá. - Õ az elsõ. - Õ az, aki elõtt térdre veti
451 13, I | az égi üdvnek verõfénye.~Õ is magához ölelte Lajos
452 13, I | Ha ki tudtál ragadni az õ kezeikbõl, ki tudsz ragadni
453 13, I | csókolja meg.~- Csókold meg - Õ nekem nagyon jó kis anyám.
454 13, I | Küldjétek be hozzám Sátánnét. - Õ majd felöltöztet; jobban
455 13, I | fel ágyában, s még aztán õ kérdezte tõle aggódva:~-
456 13, I | mennyire ment már, amióta õ távol van.~Az õ kedvenc
457 13, I | amióta õ távol van.~Az õ kedvenc kék ruhája volt
458 13, I | ruhája volt rajta.~Azok az õ átlátszó finom ujjai csak
459 13, II | halmoznak egy országra, az õ rovására írjatok fel? hogy
460 13, II | éhezõ azzal vádolja, hogy õ eszi meg a kenyerét? minden
461 13, II | kenyerét? minden sebesült, hogy õ fürdik a vérében? minden
462 13, II | vérében? minden rab, hogy õ tartja bezárva? s aztán
463 13, II | másképp gondoskodott az õ választottjáról.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
464 13, II | most egy másik is zöldült.~Õ kívánta így, hogy fektessék
465 13, II | Emlékezik rá, hogy látott õ egyszer egy jelvényt, amit
|