Rész,  Fezejet

 1     2,  II |       dáma nem egy asszony, hanem kettõ. A csábító idegen nem egyedül
 2     4,  V  | felmászatott volna három katonát, kettõ töltötte volna a puskát,
 3     5,  III|      mondá: megölöm õt. És mind a kettõ bátor volt, vitéz és gyakorlott:
 4     6,  I  |      Hozzád jövök vissza, s ami e kettõ között esett, azt te tudod!”~-
 5     7,  I  |         tudhatom, hogy egy-e vagy kettõ, ennélfogva emelek mindjárt
 6     7,  IV |            akkor elkezdett mind a kettõ nevetni, s egyszerre tegezte
 7     8,  I  |            és fegyver a kézben.~- Kettõ már van. Hanem az „akadályozó”:
 8     9,  III|    primatialis lovasság, s mind a kettõ kiállta becsülettel a tûzkeresztséget.
 9    10,  III|       carlin!~- Megdöglött mind a kettõ.~- Ah, be kár értük. Pompás
10    10,  V  |    egyenlõ volt számerõre.~Mind a kettõ à cheval véve az országutat,
11    10,  VI |        velük együtt harcolt. Ez a kettõ ütötte helyre az aránytalanságot
12    11,  IV |     lelkész, Varga József. Mind a kettõ versíró ember volt, s a
13    11,  IV |    tollára.~Közlegény volt mind a kettõ. A bátya, Lázár Márton,
14    12,  II |         Meg volt sebesítve mind a kettõ. Az inszurgens a homlokán,
15    13,  I  |      Valaki beteg? - kérdé tõlük.~Kettõ nem felelt, a harmadik pedig