Rész,  Fezejet

 1     2,  I   |       mikor a katedrában elkezdte olvasni a textust: „az ecetes...”
 2     2,  II  |        bárcsak én írni tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék én
 3     2,  II  |         azt, amit õ írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk senki
 4     2,  II  |       könyvtárából is kölcsönzött olvasni való mûveket. Minden nemzetbeli
 5     3,  II  | könyvekbõl, amikbõl magad szoktál olvasni?~- Mert azok orvostani könyvek.~-
 6     4,  II  |         írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~Ez volt a papíron elkezdve:~„
 7     4,  IV  |       akik az arcból, a szemekbõl olvasni tudnak.~- Valami bánata
 8     4,  IV  |      lehet azokat megcsalni, akik olvasni tudnak arcvonásokból, szemekbõl.~
 9     5,  V   |       legidõsebb sarjadéka, írni, olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért
10     7,  V   |       újra meg újra el akarná azt olvasni.~- Õ ezt még tavaly akarta
11     7,  VII |         kevés mulatsággal beérem; olvasni, hála Istennek, nem tudok;
12     7,  VIII|        mind valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog õ ezekbe holnap
13     7,  VIII|       akarsz a kertben, egész nap olvasni, naphosszat rajzolni, s
14    12,  I   |        éjszakáját, s elkezdte azt olvasni. De a könnyei nem engedték.