Rész,  Fezejet

 1     2,  I |           Hiszen láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár”
 2     2,  I |      állandó rezidenciájául.~- No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának -
 3     2,  I |        honnan következteti ezt?~Az inzsellér erre a két középsõ ujja
 4     2,  I |           aztán kinevették.~- Jaj, inzsellér úr, csak maradjon maga a
 5     2,  I |            is klepsidra.~A szegény inzsellér mosolygó álarca egyszerre
 6     2,  I |            hanem, ha egyszer az az inzsellér ki talál rukkolni azzal
 7     2,  II|            támadt, hogy elvégre az inzsellér úr is hozzájutott a maga
 8     2,  II|            nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond - szólt Bernát bácsi,
 9     2,  II|            járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! - szólt bele
10     5,  IV| exceptivázni akart, hanem akkor az inzsellér úr mottója hangzott közbe:~-
11     5,  VI|         forintoknak kifizetését az inzsellér számára; mely nagylelkûség
12     5,  VI|        tudomása volt róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben mondva,
13     5,  VI|          többet a világba.~A tudós inzsellér aztán hozzáfogott a nagy
14     5,  VI|            a bevégzett dologról az inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-