Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |   szedett aranysárga hajfürtöket engedte elõomlani, aminõket csak
 2     1,  I  |    öregúr szedett elõ zsebeibõl, engedte jólesni. Késõbb nyûgösködött,
 3     1,  III|     volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát érzékenyülni.~- No
 4     4,  IV |         miatta illetõdve; de nem engedte, hogy az eltûntet nyomozzák:
 5     5,  II |         nyakon nem öntik. De nem engedte magát lefülelni. Rúgott,
 6     5,  IV |       jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám jönni.
 7     7,  IV |           Hanem Katalin nem soká engedte azt át az õ csókjainak,
 8     8,  I  |          fog, ahogy Isten tudnia engedte.~- Ejh, alispán úr, hát
 9     8,  III|          furfangos egy róka. Nem engedte szemközt kapni magát. Végre
10     9,  I  |      mostani képmását? Õ sohasem engedte magát lefestetni. S önnek
11     9,  II |    vagyok.~Akkor aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni a földrõl,
12    10,  VI |         kicsinyt.~De Katalin nem engedte õt leszédülni, tele markába
13    12,  III| szolgálatot; de a tábornokné nem engedte neki, hogy szóhoz jusson.~-
14    12,  III|          elõadott rimánkodásaira engedte volna meglágyítani a szívét,