Rész,  Fezejet

 1     1,  I |          nem háborgatnunk, mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk” különös
 2     1,  I |  bizonysággal, hogy az aludt.)~- Alszik már! - suttogá az öregebb
 3     1,  I |          gyermek?~- „Ez” idekinn alszik; hanem „az” odabenn ébren
 4     1,  I |        nyugtatá meg afelõl, hogy alszik.~Akkor az öregúr elvett
 5     3,  I |        Lajosnak nevez, éjjel ott alszik azon a kereveten. Csakhogy
 6     3,  I |     észre. A fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják
 7     3,  I |          magában, hogy addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön;
 8     3,  I |       ott senki.~Ez az ember nem alszik többet naponkint négy óránál,
 9     3,  I |   táborban, mindig felöltözötten alszik; mellette a fegyverei.~Ezt
10     3,  IV| gyermekkel az anyja.~- Csendesen alszik! - vigasztalá meg Marie-t.~-
11    10,  II|          Marie azt „hitte”, hogy alszik, és azt „képzelte”, hogy
12    10,  II|      darab idõ óta.~- Bizonyosan alszik.~- Aki alszik, annak a melle
13    10,  II|         Bizonyosan alszik.~- Aki alszik, annak a melle emelkedik;
14    10,  II|   rátaláljanak Lizettre. Mikor õ alszik, akkor nincs elrejtve. Mintha