Rész, Fezejet
1 1, I | gyermek arcát.~Az pedig most már hangos sírásba tört
2 1, I | teremtést a gondviselés küldte most utunkba. Két jó tettet követhetünk
3 1, I | vagy a mama keresteti fel; most pedig a gyermekbál helyett
4 1, I | kisleány -, mintha valaki most hagyta volna el.~Az öregúr
5 1, I | alá s fel a szobában. - Most kaptam ügynökömtõl levelet
6 1, I | Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~- Ejh, hisz
7 1, I | abbahagyva a járkálást. - Itt most mindennek vége. Nekünk a
8 1, I | választanak is el bennünket. De most a nagyobb kérdés az lesz,
9 1, I | iránt nem aggódom. Akik most fölül vannak, azok mind
10 1, I | baj. De majd ha az, aki most csak tizenkét éves, három-négy
11 1, I | szívjósággal: mi történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik önhöz:
12 1, II | azért akarják innen elcsalni most szép ürügy alatt, hogy eközben
13 1, II | megbántottam, ezer bocsánat. Most visszavonulok. Hová vonulok
14 1, II | lebegõ eszményképhez.~- No most, polgár, legyen nyugodt,
15 1, II | a hintó tovább gördült. Most már tudta a kocsis, hogy
16 1, II | képezték, s amelynek helyén most egy szomorú faalkotvány
17 1, III | kedves! Hiszen még csak most tanulom az alfabetet, s
18 1, III | mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. - A kis comtesse egész
19 1, III | azt a diszharmóniát, ami most az õ lelkében kavarog, nincs
20 1, III | valami nagyon kedvére, hogy õ most egy úri hintóban kocsizik,
21 1, III | Éppen önre vártunk...~... Most aztán Cambray úron volt
22 1, III | jutott az anyja lakása, s most viszi hozzá haza.~- Elfogták
23 1, III | Hiszen ha elfogták volna, most nem kínálnám önt spanyol
24 1, III | is felhasználta; úgyhogy most oly nagy egérutat nyert
25 1, III | aki azt állította, hogy most tanulja az alfabetet ismerni;
26 1, III | láthatatlan kötelékekkel most is önhöz van kötve. Nekünk
27 1, III | titkot, ha benne van. - S most kérem önt, hogy hagyjon
28 1, IV | egy percre a társaságot; most nem veszik észre. A télikertben
29 1, IV | nézõ azt hitte volna, hogy most szerelmet vall. - Elõször
30 1, IV | legjobb alkalom kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni.
31 1, IV | annak az összegnek, amit most évenként elkölthet, a tõkéjét
32 1, IV | lehet önnek kedve tréfálni most? Hátha hosszas ideig fog
33 1, IV | öngúnnyal.~- Az elsõ levelet most mindjárt megírhatja ön hozzá
34 1, IV | levélkére:~„Kedves kicsikém. Én most rögtön elutazom. Mikor megjövök,
35 1, IV | átvéve a levélkét. - És most küldje el ön Jocrisse-t,
36 1, IV | ha a cél közelében lesz. Most a titkos lépcsõn és a kertkapun
37 1, IV | hogy elolvassam? Ámbár csak most tanulok betûzni.~Voltak,
38 2, I | kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót
39 2, I | egy morva kapitányhoz; ez most zálogba adta a birtokot
40 2, I | lesz panaszuk ellenem.~- És most magamat kell bemutatnom,
41 2, I | barátunk?~A jámbor mérnök most is azt igyekezett a sinusok
42 2, II | elkészült a rossz fogaival, s most már õ is hozzászólhatott
43 2, II | Sátánné.~- Hogyne tudnám? most is odabenn ül. Õkelme az
44 2, II | fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a tornyában, s
45 2, II | a tudatában, hogy valaki most annak a tornyából a telescopiummal
46 2, III | arccsontokkal, sûrû szemöldökkel. Most is fényes bérruha volt rajta,
47 2, III | uram, mondja a forspontos, most fogja be a rúd mellé a diák
48 2, III | Aha! Itt van a stratagema: most mindjárt meg kell mondani,
49 2, III | szemében nem a tenger látszott most, hanem a zivatar.~A várt
50 2, III | korában ronda kis fészek volt; most pedig egész tündértanya.
51 2, III | bolond história. - Hogy én most birokra menjek egy idegen
52 3, I | mind: senki sem hiányzik.~A most érkezett vendégeket sorba
53 3, I | széles vállú komornyik, most már kocsisjelmezben, s féken
54 3, I | szobájába vezeti a férfi, s most már következik a komoly
55 3, II | ijedtében! Maga csúnya Miura! Most hogy sír ennek a kis egérkének
56 3, II | napon tegezzük egymást. Már most szépen köszönts meg. Hadd
57 3, II | többet”.~Menni készült.~- Hát most hová akarsz sietni megint?
58 3, III | században, az a hely, ahol most kastély és park van, mind
59 3, III | addig a víz tükrét bírták, most elfoglalták a kizöldült
60 3, III | a széplaki toronyban van most is; s a halászok gyakran
61 3, III | a támadó szellõ. Innen õ most már számûzve van.~- Menjen
62 3, III | Huh, be szörnyû lehet ott most. A falu végén van a temetõ.
63 3, IV | asztalról -, híhatnának most beteghez, ha mindjárt a
64 3, IV | torkán, ki nem mozdulnék most innen az odúmból. Nem, száz
65 3, IV | nyomatékosan.~- Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek
66 3, IV | úr nem mehet ma sehova, most lefeküdt, s katapalacsintákat
67 3, IV | Hát?~- Csak így gyalog.~Most vette még csak észre a doktor,
68 3, IV | acutus van a coxamban, ha most felázik a lábam, okvetlenül
69 3, IV | férfi, hátul a nõalak, kinek most már nem volt kire támaszkodnia,
70 3, IV | alabárdját is eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer, óriás alakban,
71 3, IV | az a nagy nyereség, hogy most már egyenesen beléphet a
72 3, IV | mamuszokat hozta elõ. Azokra most mindhármuknak szükségük
73 3, IV | többieket suttogva, hogy az úr most is erõs lázban van, s nyugtalanul
74 3, IV | mondja meg a bárónõnek, hogy most jövök a Névtelen Várból,
75 3, IV | májusból eltett ajándékokat most szedegetné elõ, illatos
76 4, I | nyomorult örömében, hogy neki most már masinalába van. Nem
77 4, I | Sátán Laci csak tolvajnév. Most szabadon eresztették a nõt,
78 4, I | a házához? Egy nõt, akit most eresztettek ki a börtönbõl.
79 4, I | meg ne szeressen, akihez most is úgy ragaszkodik. Mi történik
80 4, II | Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek is egy darab földje,
81 4, II | Hát mért sóhajtott ön most? Nem örül neki?~- Nagyon
82 4, II | kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban felkiált, s
83 4, II | nem merte azt tenni; de most már nem félt tõle. Amióta
84 4, II | nyomtatott könyveddel együtt. Most itt látom azt közel. Az
85 4, II | kullogott, de négykézláb. Most azt parancsolja neki, hogy
86 4, II | nevetséges alak szegény most, így piros ruhába felöltöztetve.
87 4, II | üldözött, óriásnak néztem. Most leül elébe a fûbe, s látszik
88 4, II | Áldom az Istent, hogy engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor
89 4, III | be a pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk
90 4, III | amikor a hold elsötétül. Most senki se látja õket.~- De
91 4, III | tartott, s melynek visszfénye most mint egy réz bálványkép
92 4, III | erre utána jött gyertyával. Most már bõ, virágos selyem kantus
93 4, III | Az orvost nem hívathatom most, nem is akarnám, hogy mindent
94 4, III | csodadolgokat tudnak mesélni. Most legalább célt értem. Ez
95 4, III | más értelmet adott neki. Most jólesett a maga vétkét a
96 4, III | hogy mindenbõl gúnyt ûzök. Most egész komolyan kérem önt
97 4, III | kívánságom okát. Ez a nõ, akit most életre hozni segített, ugyanaz
98 4, III | a nevét: Sátán Lacié. Ha most kitudódnék az, hogy engemet
99 4, IV | felelt meg a kérdésre.~- Most bizonyosan nem szereti õt
100 4, IV | megválni a távcsõtõl.~- Most éppen úgy tetszik, mintha
101 4, IV | egyenesen a szemem közé nézne. Most meg összekulcsolja a kezeit,
102 4, IV | lett a következése, hogy most már Lajos éjente inkább
103 4, IV | mindig bezárja kulccsal.~Most az ajtó nyitva volt.~Lajos
104 4, IV | mellé.~- Még egy szóra. Most én akarok önnek valami tanácsot
105 4, IV | beletévedõ emberfiával. Még most is hallgatom, hogy mit beszélnek.
106 4, IV | is megtalálja valaha.~*~Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e
107 4, V | Pedig ellenkezõleg, az, amit most mondott, egészen pozitív
108 4, V | arca elsápadt. Mire gondolt most?~Lajos nem hagyta õt kétségben.~-
109 4, V | künn maradottnak:~- Ah, én most be vagyok zárva?~- Igen.
110 4, V | ismét megtalálod az álmodat.~Most már nem csókolta meg a leány
111 5, I | felirattal: SALVA GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát
112 5, I | távolból nézni, hallani lehet most: - amióta beállt saját maga
113 5, I | fel ne zavarja álmából: most fél éjszakákon át elhallgatta
114 5, II | kiálta a szörnyetegre:~- No most mutasd meg, hogy mit csinál
115 5, II | az embereknek az, amit õ most csinált. Õneki is tetszett.
116 5, II | meglepte.~- Miért nincs most egy Hogarth közöttünk, hogy
117 5, II | nagy bajt csinált ezzel most!~- Hogyan?~- Azáltal, hogy
118 5, II | az ártatlan harag fölött.~Most azután következett a tûzijáték.~
119 5, III | ismerõs volt ez a hang. Most is, mikor reggelenként arra
120 5, III | egy merész megjelenéssel, most én rovom le hasonlóval a
121 5, III | hogy ki. Barthelmy Léon most aztán ezeket a szökevényeket
122 5, III | akiket átugorva megelõzött.~Most már Lajosnak egészen a fejébe
123 5, III | bagolykalitkában megõszülni.~Csak most kapta magát rajta Lajos,
124 5, III | egyszerre elhallgatott.~- Ön most megtorolja rajtam azt, amit
125 5, III | megismertetem önnel. De most már beszéljünk halkabban,
126 5, III | kocsizni lefátyolozottan.~Vavel most egyszerre hahotában tört
127 5, III | volna a tervezetében.~- Most mindjárt rá fog ön jönni -
128 5, III | el ezt a levelet. Ha ön most azzal az elhatározással
129 5, III | visszadugta a zsebébe.~- Most mehet ön, ha úgy akarja;
130 5, III | sétálni, másszor a másikat. Most az egyszer igaza volt. Ez
131 5, III | az alkalmon, hogy önnel most véletlenül találkozhatom.
132 5, III | kísérõ is közelebb lépett most, s azok is furcsa kíváncsisággal
133 5, III | míg észre nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse
134 5, V | alatt az jutott eszébe, hogy most õrá senki sem ügyel fel.
135 5, V | keservesen zokogni.~A leány most nem ment oda hozzá, hogy
136 5, V | Lajos átérezte, hogyha õ most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb
137 5, V | Tûrjünk és várjunk. - De most hát adja ön vissza elfogott
138 5, V | kívánja ezt?~- El akarom most tenni, s aztán elküldeni
139 5, VI | kiszabadulásról gondolkozik.~Most már Vavel sohasem merte
140 5, VI | könyvtárában, aminek az ajtaját az most nyitva feledte.~Az elsõ
141 5, VI | Napoleona imperialis”-nak.~Most már tudta Marie, hogy miért
142 5, VI | otthagyta a leányt szótlanul.~Most már az üvegház is látogatatlan
143 5, VI | eddig a Dunába levezették, most felfelé kell folyniok. Valami
144 5, VI | szerteszéjjel, világ csodájára.~Most azután Marie kis kertje
145 6, I | kis énekes meg volt halva.~Most már nem sírt a leány, mikor
146 6, I | esztendõ óta nem gyóntam meg. Most a végsõ számadásnál vagyok.
147 6, I | El kell kárhoznom.~Vavel most már kijött türelmébõl.~-
148 6, I | barátom, mit mondok! Hát most te mégy el elõre, kvártélyt
149 6, I | Igen, igen! - rebegé, s most már ragyogni kezdtek a szemei; -
150 6, I | az sírt.~- Igen, Marie; most az én magányos verebem haldoklik.
151 6, I | annak a szemei.~- Nevet õ most? - suttogá Marie Lajos fülébe,
152 6, II | többi sírkeresztek közé.~Most azután még ridegebb lett
153 6, II | utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle apró
154 6, II | elvágta a négy lábát, s most az nem tud járni, szegény
155 7, I | nevetett.~- Spectabilis most mindjárt úgy jár velem,
156 7, II | kivonszolták magukat, s most tátongó sebeiket tárják
157 7, II | melynek mind a négy lába piros most, - az úttól, melyen keresztülhaladt,
158 7, II | kapta meg a proklamációt. Most azután egészen elveszettnek
159 7, II | hasonlóul a lengyel nemzet?~Most már mindennek vége. Lehet
160 7, II | gróf úr, én is úgy jövök most, mint az egyszeri cigány,
161 7, II | vesznek pipaszurkálót?” - Most már itt a jelszó: „lóra
162 7, II | Itt van õ! Lássa meg. - Most már megláthatja az arcát.
163 7, II | mindenki átokkal fordul el. Most vesz magához Isten, amikor
164 7, II | szólt Bernát úr. - Én önnek most nemcsak alispánja, hanem
165 7, II | násznagyi hivatalt. Nem most próbálom elõször: és soha
166 7, III | Landsknechtsschild Katalin.~Most már felugrott hímzése mellõl
167 7, III | mondott önnek a gróf, arra most válaszát kéri.~A hölgy arckifejezése
168 7, III | az elhagyott leánynak? - Most adjon már választ.~Válaszul
169 7, IV | IV.~Vavel most kezdett csak higgadtan végiggondolni
170 7, IV | nem volt-e korán, amit most tett?~Nem siette-e el féltve
171 7, IV | a maguk uraságáért. - De most népek fognak harcolni a
172 7, IV | hogy D’Avoncourt nem szabad most! Õ mindezt milyen jól végezné!~
173 7, IV | Valamennyit elrontotta. Most igazán nem lehetett ráismerni
174 7, IV | amit Marie mond, az való.~Most azután majd szétszedte a
175 7, IV | Így vagy legszebb, ahogy most vagy.~Nem is lett volna
176 7, IV | leány kacagni kezdett.~- Még most egyelõre csak látogatóba,
177 7, IV | igen jól fölfegyverezve; most nem történhetnék meg rajtunk
178 7, IV | Marie elõtt is elhallgassa.~Most meg Marie neheztelt meg
179 7, IV | rablónak lenni.~- De ezt most mind csak a násznagynak
180 7, IV | itt a dolgozószobámban.~Most meg már a két hölgy fogta
181 7, V | jó adomát tudnék én erre most mondani! De csak nem mondom
182 7, V | boruló arcát is eltakarta.~Most Marie ragadta meg a legombolyodó
183 7, V | Igen.~(Lajos jól sejtett!)~Most azután lehetetlen volt el
184 7, V | ráismert arra.~- Átadhatom most neki? - kérdé mosolyogva
185 7, V | kristálykelyhét az áldomásra.~- És most még egy vivát az én királynémra! -
186 7, VI | a célját õ maga is csak most tudta meg.~Mikor odavezette
187 7, VI | leereszkedett, és zárba csappant.~- Most az én foglyom vagy - szólt
188 7, VI | rábámuló Katalinnak. - Ha én most ellenséged volnék, ha vágytársnéd
189 7, VI | meg tudsz ijedni? Ne félj. Most mindjárt jön ide valaki,
190 7, VII | Isten segítse õket!~- Most már én az ön kis úrnõjét
191 7, VII | Madame! Hat esztendõ alatt most látom õt színrõl színre -
192 7, VII | a kövér asszony kedélye. Most már felállt.~- Még mindig
193 7, VII | Ezután már nem teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal.
194 7, VIII| tele van már ibolyával. Most senki se mondja neki, hogy
195 7, VIII| szerette volna, ha ahhoz is most mindjárt hozzáfogtak volna.
196 7, VIII| távcsõrõl jut eszembe. Az most nálam van. Vavel a mérnöknek
197 7, VIII| védelmeztek mindig. - Hát most az a távcsõ itt van. - Most
198 7, VIII| most az a távcsõ itt van. - Most jer, toroljuk vissza a kölcsönt:
199 7, VIII| attul meg nem fájdul.~Marie most már nem tudott megválni
200 8, I | nagyobb volt, mint a magyar.~Most már a szántóvas jár el mind
201 8, I | kegyetlenül megkínozhat.~- Hiszen most akartam rájönni, de elejbém
202 8, I | hiszékenységemet akarja most kipróbálni, hogy mennyi
203 8, I | kommandószavakat magyar nyelven, s most már e szerint tanítják be
204 8, I | gárdáival és hadvezéreivel. Most már kívánhatunk egymásnak
205 8, I | tanítsák be az ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc
206 8, I | s a dohányt a tetejébe. Most azután a király példája
207 8, I | rabolni Barthelmy Diable-t! - Most már nem is hiszem az egész
208 8, I | hogy Marie titkát kitudja. Most már világos elõttem. S szegény
209 8, I | hírnevének tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt?
210 8, I | mind jó eszköz nekik. - Most már kezdem érteni; azt a
211 8, I | kieszközölni. Nekem erre az emberre most már múlhatatlanul szükségem
212 8, I | Hej, Barthelmy León uram! Most én jövök a fátyolt lerántani!
213 8, I | biztosabb helyen.~- Úgy most már igazán kívánhatunk egymásnak
214 8, II | Marie naponként hallotta most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta
215 8, II | a mézeshetek után! Még most szép fehér kezek dolgoznak
216 8, II | mezõn az ellenség elõtt.~Most már „talpra magyar!”~Aki
217 8, II | tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzõre? Hannibál a kapuk
218 8, II | alatt rejtõzött sok ideig, s most elfogva, a hami várban ül;
219 8, II | Jó helyen fog lenni.~S most még egy utolsó csókot!~Annak
220 8, II | Marie egészen búskomor lett. Most érezte csak, hogy mennyire
221 8, III | mint más, s abban az egyben most teljesen egy véleményen
222 8, III | fogja vágni.~Bernát bácsi most is a maga elemében van:
223 8, III | hõsballada mindenik adomája. Még most csak a rendes hadsereg vitézeirõl
224 8, III | fölírhatja még, domine frater. (Most már nem „audiát”). Az ebersbergi
225 8, III | jutalmat fogtok kapni.~- Hát ez most a mi kárunk. Hanem azért
226 8, III | lovas bandériumot, s azt most ellenünk hozza.”~„Kénytelen
227 8, III | leveleibõl megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe jutottak.
228 8, III | tartja...”~„De az a kérdés most, hogy mit fog vele tenni?”~„
229 8, III | vérszínû homályban!~„És most rátérek arra, ami az önnel
230 8, III | De nem tettem meg neki.~- Most én parancsolom, hogy tedd
231 8, III | doktor Tromfszky után, ki most tábori orvosunk a fõhadiszálláson.
232 9, I | volna, de hát Amélie? Leánya most tizennégy-tizenöt esztendõs.
233 9, I | tizennégy-tizenöt esztendõs. Most lép a hajadonkorba. Ott
234 9, I | az ilyen gyémántjellem.~S most õ ezt a gyémántot, mikor
235 9, I | tudsz hímezni, zongorázni: most a nagyurak újra felkapták
236 9, I | leánykád~ci devant Amélie - most pedig Soeur Agnès.”~Ah,
237 9, I | Önnek visszahoztam.~A nõ most az arcképet halmozta el
238 9, I | még ártatlan volt!~- De most már megint azzá lett, Madame!~-
239 9, I | Madame, vagy sem?~A nõ most már csak némán, összetett
240 9, I | ne váljanak többé.~- És most mehet ön, Madame, felvenni
241 9, I | magamat. A Névtelen Vár most egész üres; csak egy régi
242 9, II | Leányod? Te már nõ voltál, s most özvegy vagy?~- Igen.~- Annál
243 9, II | másik arcképet.~- És ilyen most, mikor visszakértem.~- Óh
244 9, II | Elment a Névtelen Várba. Ott most csend van és üresség. Lizett
245 9, II | elevenen eltemették. S most, mikor õ kriptájából kitört,
246 9, III | mindenféle elemózsiával; most maga akarja õt meglepni
247 9, III | ravasszal; és a hölgynek most éppen olyan kedve volt,
248 9, III | mondtam a pajtásoknak: engemet most temessetek el ide. Aztán
249 9, III | Igen. Cambray itt van. S most õ vigyáz Marie-ra. Lehet,
250 10, II | ön a vadászlakba; az üres most. - Keressen egy odvas fát,
251 10, II | van benne; mossa meg vele most is, - meg ha beszélt vele,
252 10, II | aztán az lett a válasz, hogy most már elcsendesült.~Akkor
253 10, II | jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára zárta, hogy
254 10, II | Lackó fiam!~- Én nem vagyok most Lackó fiam, hanem strázsa!
255 10, II | úrnõmet nem hagyom bántani!~Most végre magához tért ijedelmébõl
256 10, II | ijedelem vett rajta erõt. Itt most õmiatta egy fiú meg akarja
257 10, II | Hahhó, úrnõm! Ahová az most törekszik, ott még a föld
258 10, II | gróf szolgálatába szegõdött most tábori kémnek. Ott bizonyosan
259 10, II | szépen.~- Elvégzem vele.~Most aztán úgy vett búcsút Marie
260 10, III | tõlük biztonságban. Mintha most is látnám a jó Caprara bíbornokot,
261 10, III | hûséges házaspár. A császár most aztán vigasztalásul küld
262 10, III | egy új kutyakölyköt, ami most legújabb divatcikk Párizsban;
263 10, III | hímnemû Európát hódította meg; most nekiindul a másik felének,
264 10, III | Különben a szép kisleányok most kimentek a divatból szalonjainkban,
265 10, III | és márki urak orcáiról. Most ez van divatban. - No de -
266 10, III | Nekem ugyan sietnem kell most. De nem tesz semmit. Asszonyok
267 10, IV | fogadták a lappangókat, most ezer tûznyelvvel kiáltottak
268 10, IV | a sár állja az utunkat, most meg a tûz. Quis quid peccat,
269 10, IV | megtanítottam tüzet csinálni. Most ezzel elvesztettünk négy
270 10, IV | kémlelõ lovag elveszett, még most is merültek fel óriási buborékok,
271 10, IV | püffenéssel pukkantott szét.~Most a dágvány túlsó felén kellett
272 10, IV | éjszakát. Igazán drága idõt!~Most azután a Hanság túlsó fele
273 10, IV | lefelé, hol felfelé folyik. Most éppen felfelé tetszik neki
274 10, IV | Csakhogy az õsszel volt: most pedig tavasz van. S a tófenék
275 10, IV | a hansági falvak lakosai most mind talpon vannak, rudakkal
276 10, IV | De Fervlans csapatjának most nem volt tanácsos a falvakon
277 10, V | Az lesz a mesterség, õt most onnan kicsalni és kelepcébe
278 10, V | Cavalieri ladri! Avanti!”~Most egyszerre füstoszlop emelkedett
279 10, V | az arcát. A halál postái most repkedik kedvesét körül. -
280 10, V | A hölgy leugrott róla, s most már gyalog igyekezett Vavel
281 10, V | értett belõle annyit, hogy ez most a nevével dicsekedik, s
282 10, V | Trentatrante ördögien nevetett.~- Most én jövök!~Melyik ördög eszi
283 10, V | Vavel Lajos pedig a nyomába.~Most már a kornétásnak is megnyílt
284 10, V | az árulókat akasztják fel most.~S azzal egy bámulatos szökéssel,
285 10, VI | rémeitõl: emberek között, kik most készülnek kísérteteknek,
286 10, VI | képpel a szemed elõtt, amit most látsz. S rettegj attul a
287 10, VI | sisak egykor, vízhordóedény most, vízikígyók tanyája holnap,
288 10, VI | imént a sásba kapaszkodott, most leeresztve tartja. Ez talán
289 10, VI | elõtte, hogy kerülhetett az most ide, mikor annak útban kellene
290 10, VI | néven venni.~- Te, kedvesem, most rögtön Gyõrbe utazol, s
291 10, VI | arannyal, úgy fogja viselni.~- Most már kinyithatod a kulcsával
292 11, I | nagyságától megszabadulhatott! Most már szabad neki az egész
293 11, I | senkinek és semminek lenni. - Most már lehet „valaki!” - Ha
294 11, I | hallgasson el a csalogány most, hadd szóljanak a trombiták.~ ~
295 11, II | ellen.~A pesti gyalogság még most sem futott. A túlnyomó erõ
296 11, II | inszurgenseket.~Újonc gyalogság, mely most hallja elõször a légben
297 11, III | szoros út hídját elfoglalta. Most ezen a kõhídon, melynek
298 11, III | lovas fölkelõ ezredek álltak most szemben az ellenséggel.~
299 11, IV | azt mondta: „Bátyám, én most ide állok kegyelmed elé.
300 11, IV | útját Komárom felé elvágni.~Most azután az utolsó órában
301 11, IV | No páter! - kiáltott most Varga a másiknak e szorongattatásban -
302 11, IV | másiknak e szorongattatásban - most fújjuk el a költeményeinket.
303 11, IV | Most a veszprémi ezredre került
304 11, IV | kénytelen visszavonulni.~Most már az inszurgens lovasság
305 11, IV | nem rettenték õket vissza. Most nagy ropogva vágott közéjük
306 11, IV | pazaroltak a csata alatt, most a visszavonulásnál használták
307 11, IV | ellenfél megint lehull, s most már egyenlõ a szám! Ekkor
308 11, IV | adoma?~Talán kipuhatoljuk most, - hatvannyolc esztendei
309 11, IV | a véletlen nem jõ közbe, most én sem írom ezt a történetet.~ ~
310 11, V | danoljunk egyet. „Ácsi!” more! Most mi fújjuk. Álljatok karikába!~
311 11, V | De nagyra vagy vele, hogy most kapitány vagy! Majd ha eljön
312 11, V | képe is elfért.~- No hát most én próbálom meg a te gyíklesõdet!
313 11, V | hegyébõl egy jó arasznyi darab. Most aztán mehetett a csonka
314 11, V | Induljunk!~- Hová indulnánk most? Alkonyodik az idõ! Húzd
315 11, V | ezek is Budának tartottak. Most azután a sebesültek szekérvonata
316 11, V | azt elõtte lefestették, s most már megtudta azt is, hogy
317 11, VII | vízszint alatt, Széchenyinek most azzal is kellett veszõdni,
318 11, VII | Napóleon és a franciák.~De most az egyszer embereikre akadtak,
319 11, VII | bácskai vitéz „az” volt most.~A hõsök között, kiknek
320 11, VII | amit az ellenféltõl tanult, most elõvette, a vízárkok fedezete
321 11, VII | elég! - A pozsonyi ezred most már vágtat elõre a kinyitott
322 11, VII | a támadókat keményen, s most már aztán kényelmesen kipihenve
323 11, VII | a maga dolgára másfelé.~Most már tiszta volt az út az
324 11, VII | hadteste és Meskó dandára most már tekintélyes haderõ volt
325 11, VII | gyors menetekben egyesül most János fõherceg seregével
326 11, VII | horvátországi bánnal. Íme most három helyrõl kapott parancsot
327 11, VII | inszurrekció tulajdonát.~Most azután a Meskó dandára,
328 11, VII | Chasteler tábornok, ki most már az inszurgensek által
329 11, VII | elpusztítottak maguk mögött. Most azután csakugyan nem lehetett
330 11, VII | pesti és a veszprémivel. Most már nem állhatta az útjokat
331 12, I | Győrbe helyezé el őket, s most azután már csak annyit tud
332 12, I | kérdé Vavel elbámulva.~- Hát most ötödnapja. Nem hallotta
333 12, I | ágyúimat! Nem fogadták meg. Most aztán ott van ni. Napóleon,
334 12, I | ami az én drágaságaimat most fogva tartja; az volna aztán
335 12, II | is veszedelem lett volna most találkozni.~Nem jártak az
336 12, II | tábornok neje és leánya.~Most jönnek Marie-t átvenni.
337 12, II | beleakadt amannak a ferhécébe; most aztán tökéletesen elzárták
338 12, II | ivadékai.~- Igaz, hogy még most is emberhúst esznek?~- Úgy
339 12, II | De nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó,
340 12, III | pátosszal fogott hozzá, hogy most megköszönje a fiatal tisztnek
341 12, III | asztalról a számadásainkat; s most én nem tudom, hogy melyikünk
342 13, I | vonul a hölgyeket kísérve, most már csak díszõrségül, nem
343 13, I | azt mondá Vavelnek:~- De most mégis bosszút fogok önön
344 13, I | hangzott minden kapunál. Azokon most holnap reggelig Vavel grófot
345 13, I | szénatér szekérvárán - hol most a szép sétánysor vonul végig -
346 13, I | alispán hajdúja strázsál ott most.~Vavel sarkantyúba kapta
347 13, I | futottunk a tûzgolyók elõl. De most már meggyógyulok. Hogy te
348 13, I | Hogy megszabadítottál. Most már akarok élni! Te olyan
349 13, I | akármelyik asszonya! - Te most elvetted rólam e szenvedéseket.
350 13, I | oltár mennyezete alatt. Most ítélj fölöttem. - Dobj el,
351 13, I | annak oly lángban égett most az arca.~- Nézzétek, máris
352 13, II | ezek a betûk? Pedig azok most is azt írják, hogy „menetekel
353 13, II | hogy az egy égerfa mellett most egy másik is zöldült.~Õ
|